Vizuális napirend - 5 lépés mielőtt belekezdenénk

Jól átgondolva a saját tapasztalatinkat arra jutottam, hogy az autizmus-specifikus segédeszközök közül a vizuális napirend a legnagyobb falat. 

Tagadhatatlanul rendkívül hasznos, nekünk itthon igen sokat segít. És ha az ember akadálymentes (=érthető és bejósolható) környezetet szeretne biztosítani a saját gyerekének, akkor előbb-utóbb elkerülhetetlen, DE a mellett, hogy a kártyákat elkészíteni is nagy energiaráfordítással jár, a működtetése is folyamatos figyelmet, éberséget és jelenlétet igényel. És ez egyáltalán nem könnyű, mikor az emeber a saját szabadidejében épp pihenni szeretne. És még csak nem is olvasásra, vagy alvásra gondolok, de otthon mindenki kicsit leereszt, néha hagyja a fenébe a mosatlant is, ilyesmi. De a napirendre ilyenkor is figyelni kell. És hétvégén is, karácsonykor is, ha úgy alakul, még éjszaka is, akkor is, ha épp beteg vagyok (vagy a gyerek), ha vendégek vannak, ha otthonról dolgozom...

Nem véletlen, hogy sokan feladják, nem szégyellem, elsőre így tettünk mi is, erről már írtam korábban. Vagyis ha most kérné valaki a tanácsom az út elején, nagy általánosságban talán azt mondanám, hogy kezdjék valami mással, egyszerűbbel (folyamatábrával, hetirenddel stb.) amiben könnyebben jön a sikerélmény és amire rövidebb ideig kell figyelni.

Nem írnám azonban ezt a bejegyzést, ha nem lennék a napirend-használat elkötelezett híve. Annak szeretnék most kicsit segíteni, aki még csak most ismerkedik ezzel az ezközzel, de már sejti, hogy miről beszélek :) Én a következő dolgokat tartanám fontosnak, mielőtt valaki belevág:

 

1. Tudjunk meg minél többet az autizmusról! Ha az embernek autizmussal élő gyermeke van, akkor (is) szeretné érteni, hogyan működik és miért így. Ez pedig egy egészen másfajta működés, mint a miénk, egészen más logika, mint amit megszoktunk, és egész másfajta gondolkodás, mint amit tanítottak nekünk. Vagyis akármilyen empatikusak vagyunk is, nem nagyon fogunk tudni ráérezni, vagy csak nagyon korlátozottan és lassan. Az, ha értjük az autizmust, abban is segít, hogy támogatni tudjuk a gyerekünket azokban a dolgokban, amelyek nehezek neki. Vagyis tudjuk, hogy miből erednek az ő nehézségei és miért úgy reagál, ahogy. Ha pedig napirendet (vagy bármilyen más segédeszközt) akarunk használni, és a használat közben fellép valamilyen nehézség, ne szoruljunk mindig szakemberek segítségére, mert nem lesznek mindig ott. Ma már sok helyen szerveznek tanfolyamot szülőknek ingyen, vagy megfizethető áron. De rengeteg könyv is kapható és elérhető, azokból is lehet meríteni. (Tervezem egy "best of" lista összeállítását.)
2. Ismerjük meg a gyerekünk megértési szintjét! (Ha van egy kis szerencsénk, ebben segítségünkre lesz egy szakember.) Fontos tudni, hogy a gyermekünk biztonságosan, könnyedén érti-e a képeket, vagy a tárgyas kommunikációval lenne jobb kezdenünk. Ha képek, akkor vajon az igazi tárgyak fényképeit, vagy az elvontabb rajzokat kezelné könnyebben? Előfordulhat, hogy az olvasásban olyan szinten van már, hogy elég lenne egy szöveges segítség.
3. Vegyük sorra a saját szokásainkat! Mi mindent szoktunk mi (a gyerek) csinálni? Ez nem is olyan könnyű, mint gondolnánk! Nyilván mindenki napirendjében szerepel evés, alvás, mosakodás, fogmosás, óvoda/iskola, játék, de vajon szoktunk-e együtt színházba, moziba, koncertre, múzeumba menni, sétálni, vásárolni, kutyát sétáltatni, játszóterezni, strandolni, barátokhoz, nagyszülőkhöz látogatni, orvoshoz, patikába, bankba menni, otthon segít-e a házimunkában (akár mosógép bepakolás), szokott-e TV-zni, számítógépezni, gyurmázni, labdázni stb. Milyen járművekkel utazunk, ha elmegyünk. Fontos-e a gyerekünknek, hogy ezt külön jelöljük? Kell-e külön kártya a WC-hez a fogmosáshoz, fürdéshez, törölközéshez, öltözéshez, vagy elég egy fürdőszoba jel? Mi a helyzet a ritka alkalmakkal, mint vendégek, karácsony, húsvét, születésnap stb. El sem hinné az ember, mennyi féle program van, nálunk ez több, mint 80 féle kártya. Ja igen, azt is érdemes előre átgondolni, vajon miből hány kell. Bátran írjunk listát és töltsünk el néhány napot, hetet a megfigyeléssel, tervezgetéssel, készülődéssel. Azon már biztosan nem múlik.
4. Térképezzük fel a lakásunkat! Ha megvan a lista arról, hogy mit csinálunk, vegyük sorba azt is, hogy mit hol csinálunk a lakásban! Ha a gyerekünknek hívóképekre is szüksége lesz (mostantól akkor a képes napirendről, és annak is erről a fajtájáról beszélek - elnézést a többiektől!), döntsül el, melyik tevékenységet melyik helyhez kapcsoljuk ezentúl. Ez nem könnyű, főleg, ha eddig nem így volt. Keressünk olyan felületeket a lakásban, ahova a hívóképeket elhelyezhetjük: ajtók, falak, hűtő, mosógép, csempe, bútorok ajtajai...
5. Készítsük el a kártyákat / válasszuk ki a tárgyakat! Ez sem kis feladat! Én a magam részéről a sját készítésű kártyák híve vagyok, mert ezeket a legkönnyebb pótolni. És nem kell hozzá rajztehetségnek lenni, ha valaki, hát én aztán tényleg nem vagyok az! Az ember lassan leküzdi a gátlásait :) A készítéshez jól jön még egy nyomtató (vagy nyomtatási lehetőség máshol) és egy lamináló (10E Ft körül már kapható jól használható darab), de ezek nélkül is simán megoldható a dolog, ha pl. kartonra rajzolunk. Az AOSZ-nál és a Vadaskertben segítenek is a kártyák elkészítésében, ha valaki inkább "gyárira" vágyik.

Sokat "beszéltem" már, jöjjenek a hívóképek használatát bemutató fotók:

 

Ez itt egy napirend a nap egy rövid szakaszára (ez történetesen egy fejlesztő foglalkozás, de nincs jelentősége):

 

 

Így vannak felragasztva a hívóképek (a napirendi kártyákkal megegyező, de annál nagyobb képek) szerte a szobában. Itt épp a nagy labdás játék képe a nagy labda mellett:

 

 

Ezek is hívóképek, és látszik az is, hogyan használjuk: A gyerek odamegy a napirendhez, leveszi a legfelső kártyát, megkeresi az annak megfelelő hívóképet, ami mellé (alá/fülé - tudtommal nincs jelentősége) odaragasztja a sajátját, majd csinálja, amit kell. Ha végzett (a vele lévő felnőtt szól, hogy vége a ....-nak), leveszi a saját kártyáját és visszamegy vele a napirendhez, ahol...

 

 

...leteszi a kártyát a napirend alatt lévő kis tartóba. Majd leveszi újra a legfelsőt, megkeresi az annak megfelelő hívóképet, felragasztja a sajátját stb.

 

 Jó móka ez! :)