Én-könyv újra

Korábban írtam már erről a témáról, akkor főleg a saját fiaimmal kapcsolatos tapasztalataimra támaszkodva. Azóta viszont sok más gyerekkel is készítettem én-könyvet, jellemzően 3 év körüli bölcsődésekkel. Az, hogy egy kisgyerek beszéljen, nem feltétel az én könyv készítéséhez, az viszont igen, hogy felismerje magát és másokat (személyeket, tárgyakat, helyszíneket) fényképen.

Az, hogy miről szól az én-könyv, hogy mi kerül bele, elég egyéni, főleg attól függ, hogy az adott kisgyereknek mi épp a nehéz, mi a célunk egyáltalán az én-könyv bevezetésével és persze az is, mennyit ért a felolvasott szövegből (szavak, vagy mondatok).

A bölcsődéseknek általában egy kis alakú fényképalbumot szoktam kérni, amibe becsúsztathatók és szükség esetén akár cseréletők a képek. Ez elég tartós és a mérete miatt a gyerekkézben is jól elfér.

Egy oldalra mindig csak egy (ritkábban kettő, valamiért összekapcsolódó) kép kerül.

Kb. ilyenek szoktak benne szerepelni sorban (persze nem mindenkinél minden, és főleg nem egyszerre!!! Szép lassan lehet bővíteni.):

• Ez vagyok én, a nevem...
• ...éves vagyok
• Fiú vagyok/lány vagyok.
• ... színű a hajam.
• ...színű a szemem.
• Ő az anyukám, (a neve...)
• Ő az apukám, (a neve...)
• Ő(k) a testvére(i)m. (Nagymama, egyéb fontos és közeli rokonok,akikkel naponta találkozik.)
• Ő a kutyám/macskám stb.
• Itt lakom (cím)
• Itt szoktam aludni/ez a szobám.
• Ez a kedvenc alvós állatom/játékom (ha van).
• Ezt szeretek játszani (otthon, játszótéren, apával/anyával)
• Ez a kedvenc ételem/italom/ruhám/játszóterem (bármi, ami fontos neki)
• Ezt a ... nem szeretem (ezzel óvatosan, ne pont itt erősítsünk rá arra, amit esetleg később szeretnénk megszerettetni ;))

• Ide járok bölcsődébe/óvodába. (esetleg a csoport neve)
• ...a jelem.
• Itt szoktam enni/aludni/játszani/pisilni...
• Ezt szeretem csinálni a bölcsiben/oviban.
• Ezt nem szeretem... (l. fent)
• ... a gondozónéni(ei)m/óvónéni(ei)m.
• ... a barátom/...-al szeretek játszani.

• Itt jöhetnek pl. szabályok is, ha a gyerek érti, és ha ezzel szeretnénk dolgozni (óvatosan és egyszerre csak egy-egy). Olyanok, amiket meg akarunk tanítani. Pl.: "Nyáron rövidujjút hordok, ősszel felveszem a pulóvert." vagy "Szeretek motorozni. A motort néha odaadom más gyereknek is."
• Szerepelhetnek benne a gyerek már megtanult ügyességei, pl. "Már egyedül fel tudom venni a cipőmet." "Már tudok a WC-be pisilni."
• Folyamatban lévő tanulási helyzeteket is meg lehet támogatni egy-egy fotóval: "Most tanulom egyedül kifújni az orrom."
• Az én-könyv remek terep az intézményváltásra való felkészítésre. Több egymás utáni képen bevezethetjük pl. az ovit, így: "Szeptembertől a ... óvodába fogok járni." "A ... csoport lesz a csoportom." "Az óvodában ... lesz a jelem." "... néni lesz az óvónénim." "Az óvódában lehet majd... játszani" "Ha ovis leszek meglátogathatom majd ...-t a bölcsődében." Minél több kisebb-nagyobb információt és képet sikerül összeszednünk az óvodáról, annál zökkenőmentesebb lesz a váltás. Saját tapasztalatom, hogy ezzel nem érdemes nagyon előre készülni, inkább csak az utolsó találkozások egyikén, vagy akkor, mikor már nem jön többet bölcsibe (aztán otthon még nézegethetik), mert a majd szeptemberben dolog elég megfoghatatlan és esetleg a várakozás is kelthet feszültséget.

• Ha eljutunk idáig, nagyon fontos megjeleníteni az érzelmeket is, pl. Örülök, amikor..." "Szomorú vagyok, amikor... Ez rendben van." Mérges vagyok, amikor... Ez rendben van." Ha el tudunk csípni fotót a gyerekről, az a legjobb, de a neten is keresgélhetünk vidám/szomorú/mérges arcú embereket. Nagyon fontos, hogy a gyerekek megtapasztalják a saját érzelmeiket és soha ne kapjanak olyan reakciót, amely ezt tiltja ("Ne legyél mérges!") Mindenkinek joga van rosszul érezni magát, vagy haragudni a világra. Azt viszont lehet tanítani, hogyan lehet és hogyan nem lehet (inkább az kerüljön be, amit igen) ilyenkor viselkedni. (nagyon egyénreszabottan). Pl.: "Ha mérges vagyok, püfölhetem a fotelt" (Ez persze már az én-könyvön kívül is komoly tanítási helyzet, nem elég "elmondani".) Ide kerülhetnek a problémás viselkedések kapcsán esetleg mások érzései is: "Ha valakit megrúgok, az fáj neki." (a mit tegyek helyette is legyen ott).

Én legtöbbször fotókat, internetről gyűjtött képeket használok az én könyvbe, de lehet rajzolni is, vagy a gyerekkel rajzoltatni, ez a négy oldal úgy kerül majd be egy kisfiú én-könyvébe, hogy fejlesztési helyzetben kiszínezi majd a megfelelő részeket (a gyertyákat, a kisfiút, a figura haját és szemét).

Biztos rengeteg ötlet van még, most ezek jutottak eszembe, remélem, segítettem!

A múltkori bejegyzásben is írtam, de most is szeretném hangsúlyozni, hogy az én-könyv szerintem alapvetően családi műfaj. El lehet kezdeni az óvodában, bölcsődében, iskolában, de jó, ha a család is be tud kapcsolódni, vagy át tudja venni.

És végül egy ajánló: Az FSzK szervezésében nemrég újra volt (és gondolom, még lesz is) képzés, az Ö.T.V.E.N. című programhoz, ami egy az én-könyvhöz nagyon hasonló elemeket használó önismereti (+ társas viselkedés, egészségnevelés, nagy hangsúllyal saját autizmus és szexualitás) munkafüzet, tananyaggyűjtemény. Elsősorban pedagógusoknak, gondozóknak hasznos, de nekik nagyon ajánlom!

Óvodás tanulás: síkidomok

Van most a bölcsimben néhány ügyes, kisovis korú gyerek, akikkel többek között némi ovis "tananyagot" is megpróbálunk elsajátítani a fejlesztéseken. Az egyik ilyen a síkidomok témaköre, amit most kezdtünk a körrel, a háromszöggel és a négyzettel.

Az iskolában is használt logikai készlet elemeit használtuk most, amikhez természetesen autizmus-barát, jól strukturált feladatokat készítettem. Az első feladat az volt, hogy az egyes elemeket (egyelőre csak a nagy, teli elemeket használtuk) a pontosan ugyanolyan színű és méretű, dekorgumiból kivágott elemre kellett helyezni. Közben persze én már mondogattam a formák (síkidomok) nevét, 2-3 alkalom után pedig már a gyerekek is tudták.

A következő lépés az volt, hogy a műanyag elemeket szét kellett válogatni. A feladat folytatása volt, hogy vissza is kértem az elemeket egyenként: "Kérek egy kört!" stb. Volt akinek már itt ment a két szempont szerinti válogatás is: "Kérem a kék háromszöget!"

És amiről még nincs kép: Nem csak logikai készlet darabokat, hanem kupakokra (alkoholos filccel) felrajzolt síkidomokat (ezek között már volt kisebb és nagyobb is) is válogattunk.

Ezek után már szinte pihenőfeladat volt a következő kettő, mire ezeket is megcsináltuk (nem egy foglalkozáson), már mindenkinek ment a két szempontú kiválasztás is. 

A negyedik feladatlap már tényleg csak a változatosság és a gyakorlás kedvéért készült, rajta ugyanazok a dekorgumi elemek, amikhez párt kellett keresni :)

És persze a változatosságon kívül azért is, mert legközelebb (talán a második félévben) ezzel fogjuk kezdeni: megcsináljuk így gyakorlásképp ezt, majd előkapom a lyukas elemeket is, és úgy kell az azonos színűeket és formájúakat párosítani.

Addigra túl leszünk majd a kicsi-nagy témán is, vagyis ugyanezek az elemek a kicsi párjukkal is játszanak majd valami másik feladatban.

És persze ha a logikai készlet elemeiben lévő lehetőségeket már ilyen jól kihasználtuk, jöhet a többi forma, a téglalap biztosan, mellé talán az ötszög és a trapéz. Vagy a pont és a vonal? Még nem tudom :) 

Mindenesetre ha már hatan vannak, lehet csinálni dobókockás játékot. És ha több gyerekből egy kis csoportot is össze lehet hozni, akkor a játék lehet társasjáték is. De ez még csak a jövő, addig még sok-sok feladat vár ránk, a síkidomok meg pihennek a dobozukban. :)

+1 Egy nagyon szuper fejlesztő játékot ajánlok még, itt lehet megvenni. (Ha van valakinek egy felesleges darab, én is örülnék neki ;))

És persze még vannak a fűzős játékok, amikor egy cipőfűzőt kell körbe vezetni meg az, amikor rúdra kell forma, vagy szín szerint felfűzni a kis lapokat.