7+1 tipp, hogy mire figyelj, ha autista gyerekekkel (is) táborozol

Sok nyári tábor nyitott arra, hogy az egyébként is integráltan tanuló autista gyerekeket is fogadja. Azonban fontos tudni, hogy egy tábor egy autista gyereknek sokkal megterhelőbb lehet, mint akár az iskolába járás. Hogy miért? Mert minden más, mint a megszokott, így sokkal kiszámíthatatlanabb. A többi gyerekkel ellentétben az autista gyerekeket nem segíti olyan jól az elmeolvasás, vagyis kevésbé tudják bejósolni mások szándékait, motivációit, a várható reakciókat, ez pedig bizonytalanságot kelt. Nem segítik őket elképzelt, vagy korábban megtapasztalt, de rugalmasan változtatható belső forgatókönyvek sem, vagyis kevésbé tudják "saját erőből" elképzelni, hogy mi lesz a megszokott (pl. hogy biztos lesz ebéd), ill. hogy mi lesz másképp.

A legtöbb gyerek épp az újdonságokat, a megszokottól eltérő programokat, az új embereket, az új kapcsolatokat, a pezsgést kedveli leginkább a táborozásban. A legtöbb autista gyereknek ez mind-mind plusz teher, esélyes, hogy ők inkább a tábor témája (pl. a természetjárás, vagy a sakk) miatt mennek el. Vagy mert a szüleik nem tudják másképp megoldani a felügyeletüket, ami még nehezebb.

És hogy hogyan tudunk nekik segíteni? Íme néhány egyszerű tipp, hogy a ránk bízott autista gyerek is minél kevesebb stresszel vehessen részt a táborozásban:

1. Tervezzük meg előre a programot és mindent, ami tudható, jelezzünk előre. Ha lehet, ezt képekkel, vagy szöveggel a tábor helyszínén is ragasszuk ki. (A többieknek sem fog ártani.)
2. A programban az esetleges bizonytalanságokat (pl. ha egy kirándulás az időjárástól függ) is nyugodtan jelezzük: Jobb tudni, hogy vagy ez lesz, vagy az, mint nem tudni semmit, vagy biztosnak hinni valamit, amiről az utolsó pillanatban kiderül, hogy mégsem lesz.
3. Az egyes programpontok között lehetőleg minél kevesebb bizonytalan részt hagyjunk. Egy autista gyereknek pl. egy 1 órás "szünet", vagy "szabadidő" nagyon nehezen értelmezhető, esélyes, hogy ezek lesznek a nap legnehezebb, leginkább megterhelő részei. De ha készítünk egy listát (rövidet, vagy hosszabbat, rajzosat, vagy szövegeset a gyerektől függően), hogy mi mindent lehet csinálni a szabadidőben, azt a legtöbb autista gyerek nem korlátozásnak, hanem segítségnek éli majd meg.
4. Sok gyereknek az egyes tevékenységek közbeni elvárt viselkedést is nehéz önállóan kitalálni, de a szabályok felállításának mindenképp nagyon egyénre szabottnak kell lennie. Ha van egy-két általános elvárás (pl. biciklizéshez mindig fel kell venni a bukósisakot, vagy tanár nélkül nem lehet kilépni a kapun stb.), azt szintén érdemes kiragasztani jól látható helyre és persze át is beszélni a gyerekekkel.
5. Sok autista gyereknek problémás az étkezése, pl. mert nagyon válogat. Erről mindenképp tájékozódjunk a szülőktől. Ha van lehetőség egyéni igények figyelembevételére, vagy arra, hogy szükség szerint a szülő hozzon be ebédet, akkor éljünk vele. Nagyon fontos, hogy semmiképp ne próbáljuk az autista gyerekkel erőszakkal, zsarolással, vagy csellel megkóstoltatni olyasmit, amit nem szeretne! Az étkezési repertoár bővítése szakember dolga és nagy körültekintést igényel.
6. Szintén fontos a szülőktől tájékozódni arról, hogy van-e olyan tevékenység, amiben nem szívesen vesz részt a gyerek. Ha lehet, biztosítsunk neki ezekre az időkre más programot. Pl. vannak gyerekek, akik nem szívesen vesznek részt sorversenyekben, nem mernek bemenni a vízbe, vagy épp félnek a rovaroktól stb.
7. A korábban vázolt bizonytalanság, a zajok, a nyüzsgés és a társas interakciók nagyon fárasztóak lehetnek egyes gyerekeknek. Ezért jó, ha elvonulásra, pihenésre alkalmas csendes helyet is tudunk biztosítani. Mindenképp tájékozódjunk a szülőktől, hogy az adott gyerek mivel, hogyan tud kikapcsolódni. (Lehet, hogy ez pl. zenehallgatás, vagy olvasás egy csendes sarokban, de az is lehet, hogy szívesen trambulinozna, vagy hintázna egyedül (persze felügyelet mellett), mikor  a többiek a strandra mennek. És az is lehet, hogy a zsúfolt ebédlő a leginkább megterhelő, ezért segítség, ha egyedül ehet a többiek előtt, vagy után. Ezeknél a pihenős időknél (is) nagyon hasznos, ha tudjuk előre jelezni az időt, pl. hogy mennyi ideje van ebédelni, mielőtt a többiek megérkeznek. Az időméréshez korábban összegyűjtöttem pár tippet itt.

+1 Tapasztalatból tudom, hogy az autista gyereket nevelő szülők életében nagy teher, hogy nem elég, hogy mindig mindent előre kell tervezni (tehát pl. egy hasonló táborozós helyzetben végiggondolni, mik lehetnek a nehéz helyzetek, mivel birkózik meg nehezen a gyerekük és hogy lehetne neki segíteni), de ezekkel a kérésekkel, extra igényekkel még meg is kell keresni a tábor szervezőjét, győzködni, magyarázni, kuncsorogni. Hogy ha nem is akkora élmény, mint a többieknek, de legalább élhető legyen a tábor a gyerekünknek. Ez egyrészt nagyon fárasztó, másrészt természesen megalázó. Ezért ha táborszervezőként tehetjük, menjünk elébe a szülő kéréseknek, érdeklődjünk, kérdezzünk, ajánljuk fel a segítségünket és mutassuk meg, hogy az autista gyerek igényei teljesen érthetőek, figyelembevételük pedig az alapvető emberi együttélés minimuma.

Játékok kisebbeknek otthonra 8.: Formabedobók házilag 10 szinten

 

Sokszor volt már szó itt a blogon a formabedobókról, a lenti képek egy része is szerepelt már, de ez egy olyan téma, amit nem lehet elégszer elővenni.

A mostani sorozat 1. részében a bedobálós játékokról volt szó. Ha ezek már jól mennek és elég sokfélét megtapasztalt már a gyerekünk, jöhetnek a formabedobók. De persze nem rögtön a bolti csilli-villi darabok. 

1. Az első és legkönnyebb formabedobó, ha egy golyót kell egy kör alakú lyukba illeszteni. Itt a legkönnyebb a célzás, és nincs szükség az elem elforgatására sem. Először a gyerek kezébe illő méretű golyót válasszunk: általában jól működik a ping-pong labda, vagy a golyós dezodorból kiszedett golyó (ilyen látható a képen), de ha a gyerek még a szájába vesz dolgokat, jobb, ha kicsit nagyobbakat választunk. Amikor a gyerek már megügyesedett, vagy kezdi unni, előkerülhetnek kisebb golyók is. 

A lenti pár játék tápszeres dobozból készült, de egy egyszerű cipősdobozból is kivághatunk egy lyukat. Ha van valamilyen hatalmas, gyerek méretű dobozunk pl. valami házhozszállításból, akkor küldönsen izgatlmas lehet a játék. Jó ha olyan a dobozunk, hogy a gyerek ki is tudja nyitni és megtapasztalhatja a "bedobom, eltűnik - kinyitom, előkerül" élményét. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk a kérést is gyakorolja, akkor viszont épp hogy ne legyen könnyen kinyitható és tanítsuk neki, hogy amikor kész van a bedobálással, adja át nekünk a dobozt (esetleg mondja is, hogy "Segíts!").

2. A golyó után a rövid, hosszúkás, henger alakú dolgokat a legkönnyebb bedobni. Én nagyon szeretem a filctoll kupakokat erre a célra, de a parafa dugó is remek.

3. Haladóknak jöhetnek e rudak és pálcikák. A képen henger alakú jégkrémes pálcikák vannak, de bevethető a szívószál, a nagyobb gyerek matek dobozából megörökölt színes számolópálcika, vagy akár a fogpiszkáló is.

4. Kicsit nehezebb már, ha a bedobandó dolgot oldalirányba is el kell fordítani, ezek a perselyhez hasonló bedobók. Az első képenegy olyan doboz van (sötétzöld), amibe függönykarikákat kellett bedobálni, ezt a gyerekek nagyon szeretik, mert könnyű megfogni. De a bébiételes doboz kupakja is remekül működik.

Akinek már jól megy az ujjal csippentés is, az egészen vékony dolgokat, pl. bankkártyát, dominót vagy a második képen is látható kis reklám bigyókat is bedobálhatja.

A harmadik kép játéka már egy kicsit más szempontból is érdekes: Itt a palackot megtöltöttem vízzel és ebbe kell a kis színes műanyag korongokat egy résen keresztül bedobni, amik a vízbe érve, lassan, kecsesen lengedeznek a palack alja felé. Kiszedni persze csak a víz kiborításával lehet.

5. Az otthon könnyen elkészíthető egy elemű formabedobók közül talán a négyzet és téglalap alakú lyukak a legrafináltabbak, hiszen itt már igen fontos a pontos illesztés. Valamilyen fa, vagy műanyag építőkocka szinte minden háztartásban akad, így csak egy megfelelő dobozt kell keresnünk...

A formabedobó játékok többféle módon variálhatóak, pl.:

• Lehet csökkenteni a bedobálni való méretét. Minél kisebb valami, annál nehezebb megfogni a kis ujjakkal és a pontos illesztésre is jobban kell figyelni.
• Lehet a bedobálnivalókat valamiről lehúzni, vagy valamiből kivenni a bedobáláshoz, így plusz egy lépést beiktathatünk.
• És végül el lehet kezdeni elindulni az egy elemű formabedobóktól a több eleműek felé.

6. A valamiről lehúzás és valamiből kivétel legegyzserűbb esete, ha az elemeket egy átlátszó zacskóba, vagy szűkebb szájú edénybe tesszük, így a gyerek látja és mivel a játékot már ismeri, tudja, hogy meg kell szereznie az elemeket. És ez sokszor nem is annyira egyszerű, mint gondolnánk. 

A fentieknél kicsit több előkészületet kíván, ha a hajgumikat egy papírhengerről, vagy a gyöngyöket egy zsenília drótról, vagy cipőfűzőről kell lehúzni a bedobáláshoz. Ezeknek a játéknak a lenti módon elkészített változata azért is jó, mert egyrészt magyarázat nélkül is jól látszik mit kell csinálni (ez a többi formabedobóra is igaz), másrészt nem lehet "visszacsinálni", amit már bedobtunk, az bent van. Az is egészen világos, meddig tart ez a feladat, addig kell csinálni, míg az összes elem el nem fogy. A fejlesztésen ezeket a könnyen érthető és jól szervezett feladatokat struktúrált feladatoknak nevezzük.

Szintén struktúrált feladat/játék, bár szigorú értelemben véve nem formabedobó, amikor kis textil négyzeteket kell egy lyukon bedobálni.

7. A több elem felé való elindulás első lépése, ha egyszerre kettő, vagy három olyan formabedobót teszünk a gyerek elé, melyeket már jól ismer, a tartalmukat pedig egy közös helyre (tálba) öntjük. Így az ismerős játékokkal tapasztalhatja meg, hogy válogatni is kell.

8. Dobozból is készíthetünk olyan formabedobót, melyen két lyuk van és hozzá kétféle bedobandó tárgy létezik. Ilyenkor arra kell figyelnünk, hogy olyan formájú tárgyakat válasszunk, melyek semmiképp nem férnek be a másik lyukon. A kocka és a gömb pl. nem mindig jó választás, mert előfordulhat, hogy egyik befér a másik fomrájó lyukon is. Általában egy szélesebb, tömörebb test (ez lehet gömb, kocka, hasáb, vagy henger is) és egy hosszúkásabb, laposabb (pl. bankkártya, befőttes üveg teteje) működik együtt jól.

9. Plusz egy csavar, ha az elemeket ki kell venni valahonnan, vagy pl. szét kell szedni bedobálás előtt, mint pl. a képen a bankkártyára csiptetett csipeszt. (Egyik lyukba a csipesz, a másikra a bankkártya kerül.) Hasonló játék lehet a csavar (pontos méretű, nem túl nagy kör alakú lyukon bedobva) és az anya (elförgatva téglalap alakú lyukon bedobva).

10. Ha a fenti játékokkal gyerekünk már boldogul, áttérhetünk a bolti játékokra. Ha lépésről lépésre szeretnénk haladni, akkor először természetesen ezekből is kevesebb eleműt érdemes vennünk, pl. egy kocka, egy gömb, egy csillag és egy szív. Nézzük meg azt is, hogy hogyan lehet kivenni az elemeket. Én. pl. nem szeretem azt, ha a játék másik oldalán egy könnyen hozzáférhető nagy lyuk van, mert akkor esélyes, hogy gyermekünk ott fog bedobálni mindent. :) 

További házi késztésű struktúrált, formaillesztő, párosító, formabedobós ötletek találhatók itt.

Jó játékot kívánok!

Segítségek maszkviseléshez

 Az AOSZ oldalán már a tavaszi hullám óta hozzáférhető számos vizuális segédeszköz, mely hasznos lehet autista gyerekeknek és felnőtteknek ebben a fura időszakban. Érdemes böngészni!

Az ő képeiket felhasználva készítettem 3 szociális történet szerű segítséget (azért "szerű", mert a szociális történet eredeti kritériumainak nem feltétlen felelnek meg, de ettől még hasznosak lehetnek), melyeket most megosztok.

De előbb néhány gondolat, ötlet:

A maszkviselés számos autista embernek okoz gondot és bár az érdekvédelmi szervezetek (az AOSZ és az ÉFOÉSZ) folyamatosan tárgyalmak a Belügyminisztériummal, nem biztos, hogy ez egy-egy konkrét helyzetben is segítség az érintetteknek.

De mit lehet tenni?

Amíg a gyerek (még) nem tudja viselni a maszkot, addig nincs más, mint meggyőzni az ellenőrzést végző rendőröket, biztonságiakat, eladókat stb. Ilyen esetben segítség lehet, ha valaki felmutatja az AOSZ kártyát és arra hivatkozik. Ha valakinek nincs AOSZ kátyája (érdemes megcsináltatni), akkor jól jön, ha ő maga ír egy rövid, lényegre törő leírást, kártyát pl. ilyesmi szöveggel: "Gyermekem autizmussal él, ezért nem tud maszkot viselni. Az autizmus kívülről nem mindig látszik, de sokaknak kellemetlen/elviselhetetlen lehet a maszk viselése."

Ha viszont van bármi kis esély arra, hogy a gyerek egyszer majd felvegye a maszkot, akkor az ő érdekében is érdemes ezzel foglalkozni. Segíthet, ha

• Fokozatosan hozzászoktatjuk, az utcára kilépve akár csak fél percre is, de ráadjuk. (Akkor már lehet azt mondani a biztonságiaknak, hogy most tanulja. ;)) Ha egy picit már elviseli, kaphat valami kis jutalmat, pl. egy falat édességet.
• A lent található, vagy ehhez hasonló történetek, vagy képek (róla készült fotók, vagy rajzok) segítségével " átbeszéljük", mi is az elvárás és miért. Segíthet egy fotóalbum, melyben a közeli rokonok, hozzátartozók szerepelnek egy-egy maszk nélküli és maszkos képpel. (Anya maszk nélkül, anya maszkban, Apa maszk nélkül, Apa maszkban stb.) Ezt lehet sokat lapozgatni. 
• Ha valaki képek, történetek, vagy megbeszélés hatására válik ügyesebb maszkviselővé, akkor is érdemes ezért valami kis jutalmat kitűzni. (Ezt akár bele is írhatjuk a történetbe.) Ez a jutalom lehet azonnali, de vannak, akik szívesen gyűjtenek pontokat (amiket valamire aztán be lehet váltani), vagy matricákat egy táblázatba. Ha ilyet vezetünk be, nagyon fontos, hogy előre tisztázzuk, pontosan miért és mennyi jutalom jár, ill. ezekhez a pontokhoz és az értük kapható jutalomhoz ne lehessen másképp hozzájutni.
• Néhány gyereknél beválik, ha a maszk mintája valami kedvenc mesefigura, vagy ha sikerül valamilyen szerepjátékba ágyazni a maszkviselést (együtt küzdünk a vírusok ellen, vagy elbújunk előlük stb.).

És akkor a történetek:

Az első történet kicsit egyszerűbb nyelvezetű, a második kicsit részletezőbb, de mindkettő arról szól, hogy viselni kell a maszkot. Ezekre is, mint minden autista embereknek készült segédeszközre igaz, hogy nem jó mindenkinek, de talán vannak, akiknek hasznos lehet. Válasszuk a gyerek megértéséhez jobban igazodót!

A harmadik olyan gyerekeknek, vagy felnőtteknek íródott, akiket az zavar (vagy összezavar), hogy mások nem tartják be a szabályokat.

Köszönet a képekért az AOSZ-nak!

Mit kezdjünk az autista gyerekünkkel otthon a koronavírus idején? 3. rész

A kormány által elrendelt "digitális oktatás" még a legfelkészültebb pedagógusoknak is új és szokatlan, nem beszélve a szülőkről, akik nincsenek hozzászokva, hogy nekik kell egész nap lekötni, ráadásul estleg még tanítani is a gyerekeiket. Ezért a legfontosabb dolog, amit javasolni tudok:

1. Legyünk türelmesek! Legyünk türelmesek magunkkal és a gyerekünkkel is, egyik napról a másikra nem megy az átállás. És legyünk türelmesek a pedagógusokkal is, többségük erőn felül dolgozott az elmúlt hétvégén, hogy elkezdje megtanulni, kidolgozni, mit és hogyan lehet. Ráadásul egy részük (köztük én is) úgy teszi ezt, hogy közben a saját gyerekeik programját, tanulását is meg kell szervezne és a család etetéséről is gondoskodnia kell. Nekik is időre van szükségük és néhány nap, ill. hét az átállásra egyáltalán nem túlzás. Ha szerencsénk van, akkor ennek a nehéz helyzetnek egyik nagyszerű hozománya lehet, hogy a pedagógusok beletanulnak a digitális oktatásba, megismerkednek új anyagokkal, felületekkel és talán meg is tapasztalják, hogy bizony, sok mindent így is lehet, sőt!

Miközben a türelmünket építgetjük, autista gyereket nevelő szülőként a következőt tehetjük még tanulás ügyben:

2. Építsük ki azt a struktúrát, amibe a tanulás belefér majd. Korábban is írtam, milyen fontos a napirend és ennek láthatóvá tétele. Gondoljuk át, várhatóan mennyi az a tanulási idő, amire a gyerekünknek szüksége lesz a tanuláshoz, ill. amit elbír (és mi is) és készítsünk órarendet. Ha kezdetben ebben az órarendben még közös meseolvasás, zenehallgatás és táncolás van, az is csodás és nem kell aggódnunk a tananyagban/fejlesztésben való lemaradás miatt. Mi év közben is sokat tanulunk itthon (a fiam magántanuló), így egy kicsit felkészültebbek vagyunk, mégsem ment minden flottul az első napon, sőt! A második nap elején így nézi ki a heti órarend tervünk:

Ha néhány nap alatt már beletanultunk az új rendbe, akkor jöhet a tananyag: 1-2 óra tantárgyi tanulás a tankönyvekbő, vagy/tabletes feladatok. Az M5 csatorna oktatási csatornává alakult, felsősöknek, ill. középiskolásoknak talán ezt is érdemes nézni.
Rengeteg csoport alakult digitális tartalmak megosztására, szóval érdemes keresgélni, ha komolyan gondoljuk. Alsósoknak egyébként az Okosdoboz, a Learning Apps lehet jó, ha több gyerekünk van a Kahoot kvízeivel versenyezni is lehet. A Youtube-on rengeteg tananyaghoz kapcsolódó videó van, érdemes keresgélni, de a Googlebe beírva a tananyag címét, vagy kulcsszavait, jó eséllyel találunk kvízeket és egyéb tartalmakat is. Megjelent egyébként egy módszertani ajánlás is, itt sok hasznos tanácsot, linket találhatunk. Hajrá!

És még egy tanács:

3. Gondolkodjunk el, mi az a viselkedésprobléma, ami leginkább nehézséget okoz most az életünkben, ill. mi az, amiben szeretnénk a gyerekünkkel előre lépni. Ha van bármi ötletünk, érdemes keresni vele a gyerek fejlesztőjét (esetleg óvó-, vagy tanító nénijét). Ne féljünk segítséget kérni, ill. bízzunk abban, hogy a bedobott ötletek, kérések talán neki is segítségül szolgálnak abban, hogyan szervezze meg a "digitális oktatást".

Mit kezdjünk az autista gyerekünkkel otthon a koronavírus idején? 1. rész

Biztos sok család van, ahol kisebb-nagyobb aggodalommal tekintenek az előttünk álló hetek (hónapok?) elé, amikor minden kibillen a megszokott kerékvágásból. Ráadásul leginkább a négy fal között kell valahogy lekötni az autista csemetét. Én viszont amondó vagyok, hogy soha jobb alkalom arra, hogy végre mindenre legyen időnk, amire a héköznapi rohanás közepette eddig nem volt.

Az első és legfontosabb, hogy a gyerek napjait valahogy mindenképp struktúrálni kell, különben az otthon töltött értékes idő nem a fejlődést, inkább a visszafejlődést szolgálja majd. Nem engedhetjük, hogy a gyerek ezt a nagyon hasznos időt korlátlan TV-zéssel, tabletezéssel töltse, vagy épp ne csináljon semmit. A hétvége kitűnő lehetőség arra, hogy mi magunk is kitaláljuk és amennyire lehet, a gyerekkel is megosszuk, mi hogyan lesz az otthonlét idején. Ha a gyereknek az óvodában, iskolában van vizuális napirendje/hetirendje, akkor épp ez a legjobb alkalom, hogy ezt otthon is bevezessük, megtanuljuk. Ez lehet néhány sorban kirakott tárgy (ruhák az öltözéshez, labda a focizáshoz, távirányító a TV-zéshez, fogkefe a fogmosáshoz stb.), lehetnek képek a falon, vagy egy mappában (fontos, hogy a képek olyanok és akkorák legyenek, hogy a gyerek könnyedén és jól értse őket), lehet egy papírra írt lista, falinaptár, google naptár, vagy még ezer féle más dolog. Fontos, hogy a napirend használatát, a miérteket és hogyanokat érteni kell. Nagyon át kell gondolni és a saját gyerekünkre szabni, lehetőleg szakemberrel konzultálva érdemes belevágni.

Ha a gyerek jár valamilyen fejlesztésre, érdemes felvenni a kapcsolatot az ottani pedagógussal és tanácsot kérni tőle. Biztos lesz tippje arra, mit érdemes gyakorolni otthon a gyerekkel, ill. talán arról is lehet vele közösen gondolkodni, hogyan érdemes a napokat beosztani, hogy az a gyerek számára élhető legyen. Napirend bevezetése ügyében is nyugodtan kérjünk segítséget.

A napirend elemei a következők lehetnek (és persze bármi más is, csak ötletadónak sorolok fel néhány dolgot, nem sorban ;)):

• reggeli/tízórai/ebéd/uzsonna/vacsora
• fürdés/fogmosás/fésülködés/hajmosás/körömvágás
• játék Anyával/Apával/a tesóval
• önálló játék (ennek a hosszát nagyon a gyerek teherbírására kell szabni és esetleg érdemes hozzá egyéb vizuális segytségeket is nyújtani)
• tanulás/fejlesztő játék
• rajzolás/gyurmázás/festés
• közös főzés/mosás/mosogatás stb.
• torna/akadálypálya a lakásban/séta, vagy kerékpár az utcán/játék a kertben
• tabletezés/TV (ne legyen sok és semmiképp ne menjen egész nap a TV!)

Napirend bevezetéséről, használatáról korábban is sokat írtam már, itt olvashatóak.

Íme a fiaim korábbi hetirendje (egyik gyerek), naptárja (másik gyerek), napirendje (másik gyerek) egy falon:

Tervezek még írni az önálló játék struktúrálásáról, az otthoni tanulásról és más témákról is. Hamarosan! Addig is kitartás! :)

Vakbélműtét

A fiammal egy szép hosszú vakbélműtétes procedúrán vagyunk túl. Közben a János kórház nagyszerű orvosaival együttműködve egy felkészítő anyagot is készítettem, ezt szeretném közreadni, hátha valakinek hasznos lehet. Ide csak béna kis képeket tudok feltölteni, de aki szeretné pdf formátumban, az szóljon!

A felkészítő anyag 4 részből áll:

1. A diagnózis folyamatáról olyan hangnemben, hogy utólag is érdemes legyen olvasgatni.

2. A műtét előtti időszakról és a műtétről.

3. A lábadozásról.

4. Az előre tervezett laparoszkópiás műtétről - inkább nagyobb, vagy tudományos érdeklődésű gyerekeknek.

Akadálymentes London

Idén Londonban jártunk és találkoztam néhány szimpatikus ötlettel akadálymentesítés témában. Gondoltam megosztom itt, de nem azért, mert a szomszéd fűje mindig zöldebb, hanem mert klassz, hogy már van ilyen és London nincs is olyan messze! Reméljük, itthon is egyre többfelé találkozunk majd hasonlóval és lesz alkalmunk hozzászokni.

Ott kezdődik a dolog, hogy a legtöbb járdaszegély a kereszteződésekben rámpaszerűen le van süllyesztve a kerekesszékkel, vagy babakocsival közlekedőknek. Olykor hangot adó lámpák, gyakrabban taktilis és vizuális jelek segítik a gyengénlátókat. Utóbbi különben épületekben, aluljárókban is gyakori, igaz, itt is láttunk azért a vezetősávra pakolt betontömböt. Kár!

A metróban a peron széle szintén nagyon rendesen meg van jelölve, az állomások jó része pedig kerekesszékes szempontból is akadálymentesített (az újonnan épült vonalaknak természetesen minden állomása). Külön jelölik a metrótérképen (kék és fehér kerekeszékes jel), hogy hol lehet kerekesszékkel (=step free) feljutni a felszínre, ill. hol olyan a peron, hogy a kerekesszékkel közlekedő ember a metróból is ki tud szállni egyedül.

Személyes kedvencem, hogy egyes metrómegállókban az is ki van írva, hogy egyik, vagy másik irányba mi a legközelebbi akadálymentes kijárat. Amikor valamiért lezárás van, akkor a metrón be is mondják, hogy ha a lezárt állomás akadálymentes, akkor hol van a legközelebbi, amit használni lehet.

A metrókban mindenhol van segítségkérő pont. Több hleyen biztatnak is, hogy ha tüzet látunk, vagy gyanúsan viselkedő embert, mit tegyünk. De a lényeg a lényeg, hogy minden ilyen segélyhívóban van beépített indukciós hurok, így a hallókészüléket viselők is tudnak segítséget kérni, ha úgy adódik.

A városban több olyan felirattal találkoztunk, ahol a mozgássérülteket segítik a tájékozódásban, de a hírességeknél Braille írással is feliratozott térképet, ill. tapintható makettet is láttunk.

A metrókon az ajtóhoz közeli 2-2- ülés szinte mindenhol meg van jelölve, mint elsőbbségi ülés, és úgy tűnt, ezt azért elég komolyan is veszik. De e nélkül is sokszor láttunk olyat, hogy valaki átadta a helyét pusztán azért, mert a másik kicsit idősebb volt, vagy gyerek stb.

Sokat gondolkoztam azon, ebben mennyi szerepe lehet annak, hogy úton útfélen találkozni hasonló hirdetésekkel. Lehet, hogy ez tényleg működik és nálunk is kéne?

Hogy mennyire beépült a köztudatba, hogy mozgássérültek is élnek a világban, azt szerintem nagyon jól mutatja, hogy a Természettudományi Múzeum egyik kiállításán, ahol a földrengésekről és a vulkánokról volt szó, arról külön volt ábra, hogy mit tegyél földrengés esetén, ha kerekesszékben ülsz. Semmi felhajtás, egy infó a sok közül (mit tegyél, ha épp alszol, ha épp járművön vagy, ha épp vezetsz stb.).

Persze nem csak a mozgássérülteket segítik mindenfelé, pl. a múzeumokban. Volt pl. ilyen a Királyi Légierő Múzeumában:

A feliratok:

• Nagyméretű nyomtatott tájékoztatók elérhetőek a kiállításokról. (Milyen jól jön ez az idősebbeknek is!)
• Minden film feliratozott.
• Minden idegenvezetéshez használt fülhallgatóban található integrált  indukciós hurok.
• Minden hanaganyagnak van írott formája. (Bár ebben nem vagyok biztos, hogy ezt jelenti :))

A British Museum-ban egész kis füzetet állítottak össze. Na jó, ez még készülhetett volna könnyen érthető kommunikációval, hogy tényleg mindenkinek érthető legyen! De ne legyünk telhetetlenek!

Ugyanitt egyébként gyerek- és családbarát programok is elérhetőek teljesen ingyen és szintén szimpatikus kis figyelmesség, hogy az információs pultnál odakészítettek egy kis dobogót a gyerekeknek.

Sosem láttam még hasonlót, ezért nagyon meglepett és persze nagyon megtetszett, hogy az Emirates által működtetett Temze felett közlekedő zárt libegő-szerű kocsik közül volt amelyikre ki volt írva (nem pont erre, ami a képen van), hogy csendes kocsi. Itt gondolom, nem szól a hangszóróból az idegenvezető szöveg, de megkockázatom, hogy beszélgetni sem való, ha épp ide szállok be. (Különben nekünk most a legnagyobb túristaszezonban sem volt akkora tömeg, hogy ismeretleneket tegyenek egybe, így mi ketten ültünk a 10 fős kabinban). A szenzoros érzékenységen túl is ezer és egy oka lehet, hogy valaki csendre vágyik, miközben lebeg, klassz, hogy már ezt is tiszteletben tartját itt-ott.

Szintén a szenzorosan érzékenyeknek, vagy az ijedősebb gyerekeknek lehet segítség, hogy a Természettudományi Múzeumban figyelmeztetnek, mikor jön a hangos "nagy attrakció" és lehetőséget adnak arra is, hogy kikerüld, ha nem szeretnéd. Hasonlót láttunk egyébként a Sealife nevű tengeri élőlényeket bemutató helyen is, itt a dörgés-villámlást lehetett kikerülni, igaz előtte meg automatikusan csinálnak mindenkiről egy vakus fényképet, amit a kijáratnál majd megpróbálnak nekünk eladni. Persze ezt is ki lehet hagyni, csak ehhez egyrészt résen kell lenni, másrészt rendelkezni kell azzal a képességgel, hogy szóljunk, hogy mi ezt nem szeretnénk.

Az egyik pályaudvaron találkoztunk ezzel a táblával: Gondolom, előzetesen lehet egyeztetni a személyzettel, hogy az utazáskor majd ilyen-olyan plusz segítségre van szükségünk (kíváncsi vagyok, milyen segítségeket lehet kérni) és akkor a segítőnkkel ennél a pontnál találhatunk egymásra az utazás előtt. (Bár a táblán azt írják, ha előre egyzetettem, mehetek rögtön a peronra is és ott fog várni a segítőm, de akkor vajon mire szolgál ez a tábla?)

Kis plusz mosolyognivaló, hogy a bal oldali közlekedésben elveszett túristákat is igyekeznek segíteni, sok helyen ki van írva, merre kell nézni a járdáról való lelépéskor. (Még így is nehéz ;))

Iskolai készülődés: Bepakolni a táskába

Ma láttam egy jó kis segítséget, amin a gyerek ellenőrizheti, mindent bepakolt-e a táskájába. Ez az. És valljuk be, egy ilyen kis pipálhatós lap bizony jól jön majd szeptembertől, hogy kevesebb munkánk legyen nekünk. Elkészítettem ebből a saját, magyar nyelvű verziónkat, íme:

Az alsó üres sor az év közben felmerülő egyebeknek maradt szabadon.
A szerkesztés igen barkács (Wordben csináltam), így viszont könnyen át lehet írni, szóval aki szeretné, szóljon és szívesen elküldöm.

Nyár, nyaralás, struktúra

Korábban írtam már erről, de sajnos a régi bejegyzések nem mind elérhetőek, vagy épp a képek nem látszanak. Szóval most újra!

Itt a nyár. És a legtöbb autista gyereknek, akik év közben hétfőtől péntekig meglehetősen kiszámítható módon óvodában, iskolában vannak, ráadásul ott állandó napirend szerint telnek a napok, ez bizony elég nehéz időszak. Saját tapasztalatom szerint főleg az átállás, vagyis a szünet eleje. Ilyenkor hol ez vigyáz a gyerekre, hol az, hol megyünk valahova, hol nem, hol korábban kelünk, hol később... Teljes kiszámíthatatlanság.

Érdemes hát jó előre készülni és felkészíteni a gyereket is (ha lehet), ne érje váratlanul a dolog.

Azoknak akik életkorukból, vagy sérültségükből fakadóan még nem értik a képeket, érdemes a különböző helyszenekhez (pl. óvoda, otthon, nagyszülők stb.) egy-egy tárgyat társítani. Reggel felkeléskor ezzel a tárggyal lehet jelezni, mi is várható aznapra. Ha a gyerek már ügyesebb és érti, akkor ezeknek a tárgyaknak a másolatát (vagy kicsinyített mását) akár egy hétre előre is ki lehet rakni.

Ugyanez a hetirend képekkel is működhet és év közben is jó szolgálatot tesz: mutatja, mikor kell bölcsődébe/óvodába/iskolába menni és mikor nem, ill. azt is, melyik nap milyen különóra, vagy más program várható. A hetirend az egyik kedvenc eszközöm, szülőként is könnyen, viszonylag kevés energiabefektetéssel működtethető és sokszor csodákat tesz. Számos viselkedésproblémára megoldás lehet, pl. amikor vasárnap reggel a gyerek áll az ajtóban és ordítva követeli, hogy menjünk az X nénihez a bölcsődébe, vagy amikor napi 100x megkérdezi, mikor lesz már az ilyen-olyan különóra az iskolában.

Hasonlóan jó szolgálatot tesz nagyobbaknál egy naptár, vagy határidőnapló, de akár a google naptára is, ha azt bármikor meg tudja nézni.

A mi első nyári programokat tartalmazó naptárunk így nézett ki:

Mi idén arra a négy hétre, amit hét közben a nagyszülőknél töltenek a gyerekek külön kis lapot készítetünk, amit ki-ki kiszínezett magának: ebbe beleírtuk, hogy melyik héten melyik nap és kivel jönnek, ill. mennek a fiúk. (Persze mindenkinek azt érdemes beleírnia, ami az ő gyerekének a fontos.)

Mikor nyaralni megyünk, többnyire alaposan felkészülünk a tervezett programokból. Korábban mindenhez készítettünk képet is, hiszen kellett a mobil napirendbe, amit mindig magunkkal vittünk.

Mióta mindkét gyerek megbízhatóan tud olvasni, már arany életünk van. Itthon közösen nézegetünk képeket a neten, tervezgetünk. Többnyire fellistázzuk egy papírra, mi mindent szeretnénk majd csinálni/megnézni, aztán már ott a helyszínen döntünk arról, mi melyik napon legyen és szépen pipálgatunk a listán. A napirendet meg ceruzával írjuk papírra.

Így nézett ki a tavalyi nyaralásnál a hűtőnk fala: Felül a buszmenetrend, bal alul a napok (délelőtt és délután rovattal), ahova menet közben írogattuk be a dolgokat, jobb oldalon a képes az összes előre felkutatott programlehetőség a választáshoz, alul egy nem témába vágó ivós táblázat, erről írtam már korábban itt - már nem használjuk, beépült.

Ez egy régebbi nyaralós kép, ahol annyi példányban kinyomtattuk a szállás képét, ahány napra mentünk majd a megérkezéskor (gyurmaragasztóval) kiraktuk a szekrényre. Esténként egyet mindig levettünk, így mindenkinek egyértelmű volt, mennyi időt töltünk még ott. Az alatta lévő lapon egy a fentihez hasonló, csak más stílusú és kevesebb elemből  álló "programválasztó" látható.

Idén a nyár itthon töltött napjaihoz (lesz bőven és mi nagyon szeretjük) készítettünk egy "Nyári terveink" lapot: Egy sima fehér papírt felragasztottuk a szekrény oldalára, erre írogatjuk, amikor eszünkbe jut valami a "hű, még ezt is kéne csinálni a szünetben" témában. Szépen gyűlnek, de már pipánk is van ;)

A nyaralásaink végén most már két éves kedves hagyományunk, hogy értékeljük az egyes programokat: felírjuk papírokra, mi mindent csináltunk az elmúlt napokban és mindenki szavazhat. Kiosztunk fejenként x darab pénzérmét, vagy bármi mást és azt ki-ki oda teszi, ahova szeretné. Így alakul egyéni és közös rangsor is. A fiúk nagyon szeretik és nekünk is jó visszajelzés.

Mikor hazaértünk a nyaralásról a magunkkal hozott kis ereklyéket, jegyeket, prospektusokat felhasználva készítünk az én könyvekbe egy-két oldalnyi emlékeztetőt. Ez segítség a későbbi felidézéshez. (Most már függetlenül attól, hogy naplót épp használunk-e.)

Jó nyaralást, kreatív készülődést mindenkinek!