Újabb két cipősdobozos struktúrált feladat

Az elsőnél az az egyszerű feladat, hogy a hajgumikat a rúdról lehúzzuk, majd a kis lyukon begyömöszöljük a dobozba. A papírhengert itt nem rögzítettem a dobozhoz, egyrészt mert így könnyebben tárolható a polcon a többi doboz között (akkorára vágtam a rudat, hogy beférjen a dobozba), másrészt viszont azért, hogy a gyereknek két kezét kelljen egyszerre használnia: eggyel fogja a rudat, a másikkal lehúzza a gumikat.

A másik játék egy ici-picit bonyolultabb. Itt a műanyag kártyákra csiptetett csipeszeket először le kell szedni, majd a két elemet külön-külön lyukon a dobozba dobni. (A kártyának való rést később hosszabbra kellett vágnom, mert az állítva bedobott kártyák nem tudtak olyan kényelmesen beleesni a dobozba.) A tálat itt forró ragasztóval rögzítettem.

Időzítők telefonra kisebbeknek

Az történt, hogy lett nekem egy okostelefonom, így aztán egymás után töltöm le az okosabbnál okosabb autizmus-barát alkalmazásokat (is). Így történt, hogy elmélyültem kicsit az (androidos) telefonokon elérhető időzítők világában.

De mire is jó az időzítés és az időzítő? Írtam már erről korábban itt, úgyhogy most legyen csak néhány hétköznapi helyzet példaképp, amikor bevethető autista gyerekeknél (és felnőtteknél):

• Ha a gyerek nem akar hazaindulni a játszótérről/játszóházból/vendégségből/óvodából, vagy bárhonnan máshonnan.
• Ha nem akarja befejezni a játékot/számítógépezést, vagy bármi mást, amikor arra kérjük.
• Ha nem akar kijönni a kádból.
• Ha végtelenül hosszú ideig tart, mire felöltözik/megírja a házi feladatát/megeszi a vacsoráját, vagy bármi mást.
• Ha egyre csak azt kérdezgeti, mikor lesz már vacsora/játék/mikor indulunk, vagy más hasonló.
• Ha nehezen viseli az utazást, mert nem érti, nem érzi, mikor érünk már oda.
• Ha nehéz a várakozás pl. a sorban a bevásárlásnál.
• és még ezer más helyzetű

Az offline időzítőket már megmutattam, a telefonra letölthetőkben meg az a csodás, hogy egyrészt kéznél vannak, másrészt a legtöbb gyereknek nagyon motiválóak. Az, hogy mikor mit használunk, nagyban függ a gyerektől (pl. ha semmi másra nem tud figyelni, ha előkerül egy telefon, akkor nem biztos, hogy minden hylezetben ez a jó eszköz neki), a megértési szintjétől (csak tárgyakat ért pl.), a mérni, jelezni kívánt idő hosszától (máshogy érdemes láthatóvá tenni 2 perc várakozást és 45 perc tanulási időt), ill. a pontosan mérhetőségétől (azt pl. hogy az orvosnál meddig kell még várni, biztosan nem tudjuk másodpercre pontosan megjósolni, de azt, hogy mikor indul a kedvenc TV műsor, azt igen), a helytől (zavar-e pl. mást az óra csörgése) stb.

Szóval a telefonos alkalmazások. Ingyeneseket mutatok:

Kids timer

Pont olyan, mint a csillagászati áron kapható time timer időzítő. Az ingyenes telefonos válozaton (van fizetős is, nem tudom, miben tudhat többet) egy kör 12 percet, vagy 1 órát mutat, ezen belül a színes (piros, vagy kék) sáv jelzi, mennyi idő van még hátra (sőt egy a háttértől kicsit eltérő színű fehér sáv azt is jelzi, honnan indultunk). Percenként állítható 1-60 percig. Megállítható és újraindítható, a végén pedig diszkrét a csörgés.

itt

Visual Time Timer

Nagyon jó képi megjelenítésű allkalmazás, négy kör, amelyek az ingyenes válozatban 5-5, vagy 4-4 percet jeleznek (nem tudja valaki, a fizetős változatban lehet-e 1-1 percre beállítani?). Így 5-10-15-20 percre lehet beállítani az órát, de az idő múlását percenként jelzi a körök alatti sáv.

itt

Kids Coundown Timer

Nagyon klassz, nagyon látványos megjelenítésű alkalmazás ez is, ahol egy pötty 10 másodpercet jelöl, egy sor pötty pedig egy perc. 30 másodpercenként lehet beállatani az időt, vagyis fél perctől 10 percig. A pöttyök folyamatosan fogynak, a már elmúlt időket x jelzi, az idő lejátával pedig telefonos hangjelzést hallunk.

itt

Cildrens countdown

Kis egyzsrű, képes időmérő, a végén mindig más hangjelzéssel (a kacsa hápog, a hal bugyborékol stb.), folyamatos ketyegéssel

Elsősorban kicsi gyerekeknek lehet érdekes, és olyan helyzetekben használnám, amikor nem gond, hogy közben a gyerek nem tud másra figyelni (pl. várakozásnál), ugyanis a folyamatos ketyegés és a fokozatosan előtűnő (mindig más) kép mellett nem nagyon lehet.

itt

Nagyon szeretnék még egy olyat, amin 2-3-4 perc is látványosan jelezhető, és közben az egyes percek végét is valami kisebb hang jelzi. Tud valaki ajánlani?

Színes pálcikás struktúrált feladat

Nem sokat magyarázom, magáért beszél :)
A gyönyörű színes pálcikákat (különben spatulák) a kolléganőmtől kaptam, nagyon köszönöm, Niki!

Na jó, hátha fontosak valakinek a technikai paraéterek:

A dobozt eredetileg le akartam festeni, de aztán olyan gusztán mutattak a csíkok, hogy inkább ahhoz igazítottam az elrendezést.

A spatuláknak való lyukakat sniccerrel vágtam.

A jobb oldalon egy vitaminos doboz van forró ragasztóval beragasztva. Mivel nem volt elég magas, hogy leérjen a doboz aljáig, alá kellett támasztanom, hogy bírja a strapát parafadugót vágtam méretere és rögzítettem (szintén forró ragasztóval) a doboz belsejéhez.

A játékkal két irányban is lehet játszani: kiszedegetni a résekből és a dobozba tenni, vagy épp a dobozból dugdosni (akár szín szerint) a résekbe. Szeretik a gyerekek.

Hol kezdődik a vizuális segítségnyújtás?

Aki szülőként, vagy szakemberként kicsit is utánaolvas az autista gyerekek segítésének, hamar megtudja, hogy fontos, hogy mindent láthatóvá tegyünk. És talál is ezer példát a neten (itt a blogon is): napirendek, folyamatábrák, szabálykártyák, kommunikációs kártyák és társaik. De nagyon fontos tudni, hogy a láthatóvá tétel nem a képeknél, kártyáknál kezdődik! És ez akkor is hasznos, ha egyébként a gyerekünk jól érti a képeket, vagy a beszédet. (Volt már szó tárgyas napirendről itt és itt, tárgyas kommunikációról itt, de most nem erről szeretnék írni.)

A tér struktúrálása

Ha autista gyerekkel élünk/dolgozunk, a körülöttünk lévő teret is érdemes úgy kialakítani, berendezni, hogy a használata egyértelmű legyen, és könnyen menjen a tájékozódás.

Jó, ha megvan a külön, jól körülhatárolt helye (asztala, szőnyege stb.) a játéknak, az étkezésnek, a munkának, vagy az alvásnak. Jó, ha tudjuk, melyik játék hova való (ehhez is készülhetnek színes dobozok, képek, feliratok, vagy egyszerű szigetelőszalagos jelölések a polcon).

Nálunk az esti-reggeli öltözés helyét egy szék és a szőnyeg jelölik, a ruhák kosárba kerülnek:

Jelölhetjük, hova kerül a cipő, vagy a táska:

Ha nem szeretnénk, hogy a gyerekünk az egész lakást teleszórja legóval, megegyezhetünk, hogy legózni csak a szőnyegen lehet. (A helyett, hogy "ne szórd szét a legókat az egész lakásban, már megint beleléptem egybe!") Ha nem szeretnénk, hogy az asztal sarka, vagy a tűzhely mellett forogjon, ugráljon, kijelölhetünk a padlón egy forgásra, ugrálásra alkalmas kört. (A helyett, hogy "ne itt ugrálj!" vagy "miért mindig ott kell forognod, ahol a legveszélyesebb?") Ezekkel a fizikai támpontokkal, a "hol igen" (a hol nem helyett!) meghatározásával máris sokat tettünk autista gyerekünk könnyebb boldogulásáért.

A tárgyak elrendezése

Szintén sokat segíthet, ha a tárgyakat rendezzük el úgy, hogy egyértelmű legyen, mit is akarunk. Ilyen pl. mikor a ruhákat a megfeelő sorrendben készítjük ki az öltözéshez, pl. így:

(Kép innen.)

Étkezéshez kikészíthetjük egymás után a fogásokat, hogy a gyerek lássa, mi vár rá (persze ez nem biztos, hogy mindenkinél beválik, mint ahogy az összes többi ötlet is egyedi átgondolást igényel!), vagy amikor döntenie kell, hogy mit kér vacsorára, egyszerűen elé tartjuk a kétféle lehetőséget (akár a lábossal együtt), hogy válasszon. (A helyett, hogy elvárnánk, hogy ő az ételek neve alapján el tudja képzelni amit kínálunk és választani is tudjon.)

A tárgyak megjelölése

Vannak problémás viselkedések, amikor a megoldást a tárgyak egyszerű felcimkézése, megjelölése jelentheti. Ha pl. mindig elveszi a testvére játékát, lehet, hogy segít, ha megjelöljük, melyik az övé, mi az, amivel játszhat: ráragaszthatjuk a fotóját, rárajzolhatjuk az óvodai jelét, vagy egyszerűen egy színes pöttyöt, ha ezt érti. Esetleg teszünk egy tiltó jelzést arra a fiókra, amihez nem nyúlhat.

Nálunk a számítógépen is van egy kis pötty, azon a gombon, amit többnyire nyomni kell (ez ma már nem probléma, de mikor elkezdték használni a gépet, segítség volt):

Vizuális jelzés lehet egy nyitott, vagy csukott ajtó, egy kikészített bevásárlókosár, az asztalra tett alátét (akár a tányér és az evőeszközök helyének jelölésével) és még ezer más dolog. 

A vizuális segítségnyújtás tehát messze nem a képekkel, nyomtatással, laminálással kezdődik! Ha kicsit körülnézünk magunk körül, biztos, hogy sok más módot is találunk, amivel máris segíthetünk. (Ami persze nem jelenti azt, hogy a kártyákra nincs szükség. ;))

Először-utána

Egy nagyon klassz kis eszközt szeretnék mutatni azoknak, akik (még) nem használnak napirendet, de segíteni szeretnének autizmussal élő gyermeküknek/ tanítványuknak a tevékenységváltásban. Egy ilyen, vagy hasonló először-utána tábla láthatóvá teszi a dolgok sorrendjét, ami főleg akkor lehet nagy segítség, ha valamilyen "nemszeretem" dolgot kell végigcsinálni.

Ezen a bölcsis változaton pl. először ki kell bírni, hogy megvizsgál az doktor bácsi, utána viszont tudom, hogy mehetek majd az udvarra, amit szeretek,

Akkor is jól jöhet a tábla, ha valamilyen kevésbé kedvelt tevékenységre szeretnénk felkészíteni a gyereket: itt pl. már az étkezés kezdetekor tudja, hogy utána ki kell majd mennie fogat mosni.

A kettőt természetesen lehet kombinálni. Mondjuk az utóbbi esetben, amikor vége az evésnek, akkor, azt a képet levesszük, a fogmosás kerül az első helyre, a másodikra pedig valami hívogató tevékenység, pl. lehet menni az alvós állatkáért a délutáni alváshoz.

Otthoni használatban jól el tudok képzelni egy ilyet a játszótérre menésnél (meg főleg a hazaindulásnál, az gyakrabban okoz gondot), vagy a reggeli-esti öltözős-fogmosós rutin segítésében.

Természetesen ezt is el lehet készíteni tárgyakkal, vagy szöveges formában is, ill. azt is nagyon egyénre kell szabni, hogy a gyerek milyen képeket ért, mi mit jelent neki stb. (a doktor bácsi lehet pl. egy spatula, de egy fonendoszkóp képe, egy rendes fotó, vagy még ezer más dolog is, ami egyszer már összekapcsolódott vele.)

Még néhány példa. Egy fodrászos, utána játékboltos innen:

Egy kézzel írott szöveges (matek után iPad) és egy viselkedési szabályos (ha először szépen ülök, utána kapok csillagot) innen:

Egy fotós innen:

És rgy tárgyas innen:

Felezős játékok

Két szép játékot készítettem mostanában (többek között) a bölcsiseimnek. Mindkettőnél félbevágott képek összeillesztése a feladat, amit (nem csak) az autista gyerekek miatt strukturált* (magyarázat nélkül is könnyen értelmező, rendezett) módon készítettem elő: a kis képek egyik darabja egy A/4-es lapra van felragasztva (oldalanként nyolc kis kép), ehhez kell illeszteni a képek másik felét.

Az egyik lap pillangós, ehhez a képeket egy kedves gyógypedagógus kollégától kaptam. Egyik oldalán mindig a pillangók bal fele van felragasztva, és ehhez keresi a gyerek a jobb felet.

A másik oldalon már össze vissza vannak az oldalak, de ugyanúgy a kiegészítő részt kell megtalálni.

A másik játék is teljesen hasonló, ehhez a képeket innen töltöttem le. (Látható, hogy itt másképp használják, külön álló darabokkal.) Itt is először a jobb oldali párokat kell keresni.

A másik oldalon pedig a jobbat és a balt keverve. 

Gondolom, nem árulok el titkot, hogy vannak gyerekek, akiknek ez a feladat azért már nem túl megerőltető. Hogy mitől lesz mégis az? Pl. ha kommunikációs játékot csinálunk belőle! :) Mondjuk ilyeneket:

• Egy-egy darabra "véletlenül" rátámaszkodom, amit neki el kell kérnie. ("Kérem!" szóban, gesztussal képpel, gyerektől függ)
• Olyan darabot nyújtok felé, aminek nincs ott a párja, így vissza kell utasítania ("Nem kérem!" szóban, gesztussal, vagy képpel)
• Minden egyes darabot el kell kérnie, tehát meg kell fogalmaznia, épp melyiket szeretné. ("Kérem ennek a párját!" vagy "Kérem azt, amelyiknek narancssárga a közepe!" stb.)
• Legizgalmasabb, ha két gyerekkel játsszuk (nem véletlenül van belőle két fajta ;)), és így amikor felmutatok egy darabot, és megkérdezem, hogy ki kéri, mindig annak a gyereknek kell felelnie, akinél az a tábla (a körös, vagy a pillangós) van. Ha egy bizonyos kérdéssel már megy ("Ki kéri?"), lehet variálni a kérdéseket is ("Kié?" vagy "Kinél van?")

És nyilván végtelen még a lehetőségek száma :)

*Hasonló játékoknál lehet még azzal is segíteni, hogy a hiányzó fél helyét megrajzoljuk, ill. tépőzárral is szokták segíteni a rögzítést. Az én mostani bölcsiseim, úgy tűnik, boldogulnak e nélkül is, de azért készen állok, még szükség lehet rá.

Hogyan tegyük könnyebbé a reggeleket? - 10 autizmus barát megoldás

A bejegyzést részben ez az írás inspirálta. A képek egy része is innen való.

Minden családban, ahol kisgyerekek vannak gondot okoz, hogy mindenki épp időben készüljön el. És sokak életét megkeseríti, ha reggel veszekedni kell, hogy mindenki tegye a dolgát, vagy ha otthon maradnak a fontos dolgok. Különösen így van ez, ha autista gyermekünk is velünk tart, hiszen nekik többnyire nem könnyű a reggeli teendők megszervezése, ill. az idő beosztása.

Íme tehát néhány tipp, amely segítségünkre lehet:

1. Természetesen itt is, mint mindig a legfontosabb, amit tennünk kell, hogy minél több dolgot előre jelzünk a gyereknek. Ha egyébként nem is használunk vizuális napirendet, reggelre akkor is érdemes készítenünk legalább egy ellenőrző listát. Ez a gyerek megértési szintjétől (szimbólumszintjétől) függően lehet tárgyas, képes, vagy szöveges is. Angolul rengeteg példát találni a neten (morning routine), ez a pipálós verzió pl. innen való. Nagyobbaknak az óra állását is mellé rajzolhatjuk, vagy írhatjuk.

2. A fent említett bejegyzés ötlete, hogy zenét is használhatunk, hogy a gyerek tudja, hol tartunk. Ehhez persze az kell, hogy megtanulja, melyik kedvenc szám végére hol kell tartani. Nem baj, ha ezt is megtámogatjuk képekkel, tárgyakkal.

3. Az egyes megcsinálni-valókra szánt időt órával is jelezhetjük. Ez lehet felhúzható konyhai óra, vagy homokóra is. Néha tényleg csodát tesz!

4.  Az egyes részfeladatok elvégzését (öltözés, fogmosás stb.) folyamatábrákkal segíthetjük, ez növeli a gyerek önállóságát és több időt hagy nekünk. Ilyet sokat mutattam már a blogon, van pl. itt és itt.

5. A ruhákat akár egy hétre előre is kikészíthetjük (ez így kicsit hetirendként is működik), akár a gyerekkel együtt is.

6. Autizmusban sokszor nagyon jól jön, ha valami jutalmat ígérünk az elvégzett munkáért cserébe. Fogmosás utánra, ha lehet, nem ajánlanék nasit, de lehet pl. játékidő, egy rövid mese, vagy (ha nekünk belefér) valami kedvelt közös tevékenység, csikizés stb. Fontos, hogy ezt is vizuálisan előre jelezzük, tehát legyen valamilyen "ha ezt mind megcsináltam, akkor..." jelzés képes formában, vagy akár tárgyakkal (utóbbit úgy, hogy pl. egymás mellé tesszük a polcon a poharat, a ruhákat, a fogkefét, majd a sor végére a távirányítót és ha kell, segítünk sorban elvenni, és csinálni, ami következik). Fontos, hogy amit beígértünk, azt kapja is meg a gyerek, ne maradjon el, mert mondjuk már nincs rá idő!

7. Ha gondot okoz, hogy a gyerek nem akar felkelni, vagy épp túl korán kel fel, jelezhetjük neki az időt hanggal (valami zene), vagy fénnyel (pl. az éjszakai fény lekapcsolásával). Ezeket egy időkapcsoló segítségével (amit a konnektorba tudunk dugni, és ebbe dugjuk a CD, vagy a lámpa zsinórját) akár automatikussá is tehetjük. Segítség lehet, ha pl. hétvégén nem szeretnénk, hogy már hajnalban felkeljen. Így megtanítható, hogy csak akkor kelünk fel, ha megszólal a zene/ elalszik a lámpa.

8. Hogy semmi ne maradjon otthon kis cetlikkel, vagy akár rajzos formában is készíthetünk emlékeztetőt a kijárathoz. Az első kép innen, a másikat sajnos nem tudom.

9. Ha az előszobában minden családtagnak van egy külön kis rekesze/ doboza,/ fiókja/ akasztója, akkor oda lehet készíteni mindent előre, kevesebb az esély, hogy valami otthon marad.

10. Mindig keressünk valami örömet a reggelbe. Ahogy mi is, a gyerekek is akkor készülődnek szívesen, ha van miért. A hetirendben, napirendben előre jelezhetjük, mi minden klassz dolog vár ma ránk. :) 

Színes játékok

Hoztam néhány aktuális kedvenc játékot (és ígérem, hamarosan lesznek autizmusos eszközök is, van pár a tarsolyban :))

Az egyik talán már szerepelt is: a saját gyerekemnek varrta a nagymamája azt a nagyon klassz színes kört (főleg thermo anyagból van), ami most újra szerephez jutott a bölcsődei fejlesztéseken. És igen, van olyan három éves gyerekem, aki szívesen szétválogatja ezt a tengernyi sok kis ömlesztett mütyürt, akár egymás után többször is. Pedig mivel még nem beszél, sokan nem is gondolnák róla. Szerintem ügyes :) 

A másik a hipermarketekben gyűjthető kis matricák egy kreatív felhasználási módja: szintén van, aki szívesen bíbelődik vele.

Itt fekete és piros téglalapokat rajzoltam (színeztem), minden színt a megfelelő helyre kell ragasztani (két elemű ritmikus sor, ha így tetszik).

Itt már nem csak két szín van.

Persze színek nélkül is lehet, ha csak az a feladat, hogy minden körre/téglalapra egy matrica kerüljön.

És akiről meg közben derül ki, hogy valamiért ódzkodik a matricáktól (ilyen is van :)), az színez. De milyen jól! 

Nagyobbaknak való klassz matricás játékok itt.

Formabedobó az egész világ

Az őszi szünetben egy bölcsis csoportnak készítettem egy készletnyi formabedobót. Akit az is érdekel, miért, az olvasson végig, de előbb mutatom a képeket.

Fogtam tehát egy cipős dobozt, ebből két elemű formabedobó készült: dugókat és kupakokat lehet bele dobni. Később kapott még egy réteg festést ;)

Aztán fogtam három fagyi-tartó akármit (hű, de finom fagyit vettem benne nyáron! :)), amiknek a tetejére különféle nyílásokat vágtam pom-pomnak, fagyi pálcikának és kis papír izéknek (ezek egy ragasztós kreatív játék darabkái voltak).

Egy klasszikus palackos bedobálós, ezúttal ebbe is fagyi pálcikák kerültek - ilyen jópofa kör keresztmetszetűek. (Mennyi fagyit eszünk mi, te jó ég!)

Egy vitaminos doboz új borítást kapott (a régit egyszerűen képtelenség volt simán lemosni róla), a tetejére egy jó nagy (és kicsit csúnyára sikeredett) lyukat, bele pedig agyag golyókat, amit eredetileg a virágföldre teszünk.

Ezt a dobozt a benne lévő háromszög alakú izékkel (valami chipses gyűjtős volt, azt hiszem) együtt a bölcsiből hoztam, én csak a nyílást készítettem most rá.

Ugyanez egy műanyag tetejű befőttesüveggel. (Ez üvegből van, nem fogom bevinni a csoportba.)

Itt pedig az egész szépen bepakolva a cipős dobozva kis tálakkal együtt, amiből lehet szedegetni a dolgokat.

A műanyag tetőkre úgy készítettem a nyílásokat, hogy harapófogóval megfogtam egy szöget (a kplönféle lyukakhoz különböző átmérőjűt), a gáz lángja fölé tartottam, hogy fölforrósodjon, aztán a műanyagba nyomtam. Ahol csík kellett, ott többszöri melegítéssel tágítottam a lyukat.

És akkor a mese: 

Vannak gyerekek, akiknek nehézséget jelent, hogy a saját szabadidejüket megszervezzék (nem csak úgy simán, mint minden más gyerek is néha, hanem tényleg és nagyon komolyan, mert ilyen a sérülésük). Vagyis nehezen találnak játékot, tanácstalanok, unatkoznak, ettől feszültek lesznek és a dolgok egészen csúnyán el tudnak fajulni. Márpedig a bölcsődékben leginkább szabad játék helyzetek vannak. Ebbe a csoportba történetesen két ilyen kisgyerek is került, és most azt szeretném kipróbálni, segít-e valamit az ő problémájukon, ha legalább napi egy-két alkalommal felkínálunk nekik valami strukturált, asztali játékot (több sajnos nem nagyon megy, már ezt is nagyon nehezen fogadják a kisgyermeknevelők, hisz ahogy írtam, a bölcsődében a szabad játék a "rend" - és nem véletlenül, a gyerekek többségnek ennyi idősen ez való). Az nyilvánvalóan nem működik, hogy csak ők ketten ülnek le játszani, így arra gondoltam, készíthetnénk néhány dobozt, ami csak ilyenkor kerül elő (vagyis nincs mindig kirakva) és amivel mindenki, aki szeretne játszhat. Egy asztalhoz 4 gyereknél több nem fér oda, szóval ez a készlet egy asztalnak már bőséges választék.

Egyébként amúgy is szoktak hasonló "foglalkozások" lenni a bölcsiben néhanap: Pötyizni, Legózni, gyöngyöt fűzni, rajzolni, vagy gyurmázni pl. mindenkinek csak az asztalnál szabad. Nem akarok tehát teljesen életidegen dolgot, csupán ezeknek a játékoknak a gyakoriságát szeretném növelni, hogy ezzel megelőzzünk problémás viselkedéseket.

Azt hiszem, jól látszik, hogy játék (itt épp formabedobó) bármiből készülhet. Ha beválik a tervem, hasonló szisztémával színpárosítós, fűzős, kupak-csavarós stb. játékokat is el tudok képzelni.

Szurkolás! :)