Szociális történetek

A szociális történetek módszerével először ezen a könyvön keresztül találkoztam (Kapható pl. az Autizmus Alapítványnál):

A könyvben szereplő történetek különösebben nem nyerték el a tetszésemet (ennél mélyebben ebbe most nem ennék bele, jó, hogy egyáltalán létezik ilyen), de a módszer már akkor is felcsigázott. Lényege, hogy az autizmussal élő gyermek számára az ő szintjének megfelelő nyelvi bonyolultsággal (=leginkább nagyon leegyszerűsítve), képekkel megtámogatva leírunk, "elmagyarázunk" egy-egy szociális helyzetet. Ez nem hangzik túl egyszerűen, de mindjárt megmutatom, mennyire az mégis. Szóval érleltem magamban már egy ideje a témát, mikor a neten ráakadtam ezekre a könyvekre:

Először csak egyet rendeltünk meg, mert épp támába vágott, de aztán gyorsan az összeset. Egyszerűen bűbájos, a szöveg is, a rajz is. Végtelenül egyszerű és célratörő, mégis igényes. Hármat le is fordítottunk azon melegiben (a fordítást simán belematricáztuk a könyvbe), a másik három azóta is a polcon várakozik - khm az elfoglalt szülők :S

És akkor elkezdődött a saját könyv gyártás. Eddig négy kötet "jelent meg" és csak azért nem több, mert piszok idő- és energiaigényes az elkészítésük: Ha megvan a szöveg, a megfelelő elrendezésben begépelem egy táblázatba. (Egy oldalon egy 2x2-es táblázat, ahol a bal felső rublikába a könyv 1, a bal alsóba a 3. oldala kerül, a következő oldalra a 2. és a 4., majd az 5. és a 7. és így tovább. A jobb oldalak egyelőre maradnak üresek, kivéve a cím, ami a 2. oldal mellé kerül.) Ügyelek arra, hogy a cellák magassága és szélessége megegyezzen és a papíron is ugyanott helyezkedjenek el. Miután kinyomtattam (két oldalasra) és soronként szétvágtam őket, félbehajtom, sorbarendezem az oldalakat, majd jön a rajzolás. Nekem ehhez is a Liam könyvek szolgáltak mintául, de jól rajzoló anyukák variálhatnak :) Sima géppapírt használtam, így nem annyira tartós, de megteszi. Tűzőgéppel tűztem össze (praktikus arra is figyelni, hogy a margó elég széles legyen ahhoz, hogy összetűzés után is jól olvasható legyen a szöveg - nekem ez nem mindig sikerült.)

És akkor íme a végeredmény:

A "történetek" természetesen olyan problémás helyzetek, amelyelyeken szeretnénk változtatni, a képen legfölül lévő pl. arról szól hogyan kell és illik viselkedni az asztalnál. (Nem is gondolnánk, mennyi szabályt betartunk egy ilyen hétköznapi szituációban is, amik mögött mind szociális megértés van!)

Nagyon személyes részleteket nem akarok közzétenni, ezért is nem látszik a többi cím, de íme néhány részlet a könyvek belsejéből is. A legújabb kötetből két kedves:

És az asztalosból két egymás utáni oldal, amiből látszik, miért írjuk:

Írunk egyébként más formátumú szociális történeteket is főleg Áronnak, ami kicsit kevesebb energia. Ezek egy-egy A/4-es lapon lévő szövegek (a többsége inkább általánosabb, kevésbé személyes, "ezt így szokás" típusú, pl. kézfogás, bemutatkozás, egyebek) jóval kevesebb, internetről összeszedegetett képpel (tehát messze nem mondatonként - neki elég így). Ezekhez alkalmasint feladatlap is készül, ami segíti a feldolgozást. Terveim között szerepel, hogy sok-sok ilyen fog még készülni, de ezek elég személyesek a problémák jellege miatt, úh. inkább csak azt mutatom meg, melyik könyvből merítek sok-sok ötletet hozzá:

Ez is egy zseniális, nagy alakú, színes, guszta és jól használható könyv, nagyon jó lenne, ha hasonlót magyarul (és a hazai viszonyokra adaptálva) is lehetne kapni.