Mit kezdjünk az autista gyerekünkkel otthon a koronavírus idején? 5. rész

A csodálatos babzsák

Korábban írtam már a babzsákról itt meg itt meg itt, de ezzel a témával nem lehet betelni. És hát az otthontanulás időszakában igencsak jól jön.

Lehet dobálni vele felfelé, egyik kézből a másikba, vagy egymásnak és lehet dobálni egyszerre kettővel, sőt hárommal is. Ha több babzsákunk van, a földre téve egyensúlyozhatunk, lépegethetünk rajta. Szobai tesióra rossz idő esetére pipa.

Mi most a gyerekeimmel készítettük el a babzsákot (egyébként van itthon másik, de pszt, talán nem tudják ;)), így a varrás, technika óra is pipa. Egy régi, lyukas orrú zokni szárát vágtuk le hozzá, amit pelenkaöltéssel összeöltögettek. Nem szépségdíjas egyik sem, de azért a saját babzsáknak van némi varázsa.

Mi ezt a három nagyobbaknak való játékot játszottuk most:

• A babzsákot egymásnak dobálva lehet szavakat gyűjteni bármilyen témakörben, vagy szóláncot alkotni (a szó utolsó betűjével mond szót a következő ember).
• A babzsákot egymásnak dobálva lehet verset mondani (nálunk most János vitéz volt, az elég hosszú és mindenki tud legalább egy fejezetet).
• Mondatbővítős mondatot is játszottunk: Egyikünk mond egy tőmondatot (mondjuk a"A fiú iszik"), amihez a következő ember hozzátesz egy szót, vagy szókapcsolatot, a következő még egyet stb. (így lesz pl.: "A magányos kisfiú minden reggel egyedül iszik a szobájában a sárga bögréjéből, melyet a nagymamájától kapott és közben a nyári emlékekre gondol.").

A babzsák szinte bármilyen tantárgyhoz bevethető, lehet vele:

• Idegen nyelv szavait kikérdezni, számolni, ábécét tanulni az adott nyelven.
• Szorzótábla elemeit mondani, vagy összeadást, kivonást gyakorolni vele.
• Több babzsákkal és nagyobb családdal lehet valami ismert, rövid mondóka ritmusára továbbadogatni egymásnak, ami fejleszti a figyelmet és a szem-kéz koordinációt is.

Extra tippek:
*A dobálós játékok bármilyen plüssel is játszhatók, ha épp nem akarunk varrni.
*Mielőtt odaadnánk a babzsákot a gyerek(ek) kezébe, mondjuk el, mit szeretnénk, mert ha egyszer elkezdték dobálni, már nehéz magunkra vonni a figyelmüket. ;)

Babzsákos játék (avagy Babzsák Fejlesztő Program)

Idén olyan szerencsés vagyok, hogy a bölcsődében összejött egy nagyon ügyes lánykákból álló 3 fős csoportom, akikkel heti egyszer babzsákos foglalkozást tartunk.

A babzsákos foglalkozás (Babzsák Fejlesztő Program) egy az Autizmus Alapítvány munkatársai által kidolgozott (és elnevezett) módszer. Ez egy kiscsoportos foglalkozás, melynek elsődleges célja a szociális-kommunikációs képességek fejlesztése. A gyerekek körben ülnek (földön, vagy asztalnál), és a foglalkozást vezető felnőttön kívül jellemzően még egy-két segítő és részt vesz.

A babzsákos foglalkozáson azt tanulják a gyerekek, hogyan kell elviselni egymás jelenlétét (közelségét), hogyan kell egymásra figyelni, türelmesen várni, tárgyakat elkérni és odaadni a másiknak, beszélgetni, kérdésekre válaszolni, utasításokat végrehajtani, viselkedési szabályokat betartani, udvariasnak lenni stb, röviden örömmel együtt lenni másokkal A célok természetesen nagyban függnek az adott gyerekcsoport összetételétől.

És hogy miért babzsákos? Ahogy írtam, autista gyerekeknek sokszor tanulni kell azt, amit mások ösztönösen tudnak. Hogy mikor kire kell figyelni a beszélgetés során, hogy hogyan követik egymást (pl. szólalnak meg) az egyes szereplők a beszélgetésben, mikor kell csöndben maradni és mikor lehet megszólalni stb. A babzsák eszköz arra, hogy ezt a szerepcserét láthatóvá tegye. Vagyis egyszerűbben: Az következik, akinél a babzsák van. (Ez természetesen később nem csak babzsák lehet, hanem labda, plüssállat, homokóra, egy lap egy feladattal, vagy bármi más, amit kézről kézre lehet adni.) A gyerkek fejlettségi szintjétől függően természetesen nem mindig szükséges jelezni, mikor kin van a cselekvés, válaszadás sora, de a babzsákos név valahogy mégis megmaradt. 

A babzsákos foglalkozás néhány jellemzője:

• Állandó gyerekcsoporttal, állandó helyszínen, ismert keretek között zajlik.
• Előre tervezett és szervezett (vagyis minimális benne a rögtönzés).
• A foglalkozás helye a napirendben előre jelzett.
• A foglalkozáson belül az egyes feladatok sorrandje is előre látható, ill. az is, mi az, amivel már végeztünk.
• (a kép után folytatódik a felsorolás :))

A képen a bölcsis babzsákos foglalkozás dobozai láthatóak (eredetileg húsos dobozok, de ez persze senkit nem zavar), melyeket egy karton dobozban hurkapálcák segítségével rendeztem el ilyen fiúk-szerűen. A dobozok elején egy-egy kép látható, ez jelzi, mit is fogunk játszani ma. Ahogy látható ezzel a csapattal egy foglalkozás alatt hat feladatra/játékra kerül sor. Mindig fentről lefelé haladunk a dobozokkal, amit megcsináltunk, azt a másik oldalra teszem (saját magam másik, vagyis bal oldalára, így a gyerekeknek balról jobbra fogynak el a dobozok) a képeket hátrafelé fordítva.

A doboz oldalán a babzsákos foglalkozás hívóképe látszik, ide helyezik a gyerkek a saját napirendi kártyájukat, mikor megérkeznek a feljlesztésre. (Ez a fejlesztés egyébként bent zajlik a saját csoportjukban.)

További jellemzők:

• A viselkedési szabályokat - ha szükséges - vizuális formában is rögzítjük, betartásukat jutalmazással segítjük.
• A verbális instrukciók mennyiségét a gyerekek megértési szintjéhez igazítjuk, vagyis jellemzően egy átlagos bölcsődei/óvodai/iskolai csoportfoglalkozásnál sokkal kevesebbet  és lényegretörőbben beszélünk.
• A verbális utasításokat szükség szerint vizuális jelzésekkel (gesztussal, tárggyal, képpel) egészítjük ki.
• Minden gyerek használja saját kommunikációs eszközeit (pl. kommunikátort, kommunikációs füzetet, tárgyjeleket stb.), ezek kortársakkal való használatának tanítása is fontos cél.

És akkor a feladatokról! Nálunk nagyjából a következők szoktak lenni: odagurítani, vagy odaadni tárgyakat egymásnak, vagy nekem (mindig én mondom, kinek és sokszor szempontot is adok: mit dobj és kinek). Kihúzni tárgyakat, vagy képeket zsákból és megmondani mi az és milyen színű, majd elhelyezni egy színes lapon a megfelelő helyen. Egy náluk lévő témához (pl. színek, ruhák, gyümölcsök stb.) tartozó megfelelő képeket elkérni tőlem (egyenként mutatom fel, mindig másik gyerekét, vagy visszautasítani, ha rosszat akarok adni. Szoktunk képekkel mondókázni, ezt talán már mutattam is korábban, a foglalkozást pedig mindig egy gyertya elfújásával zárjuk (ez van a legalsó tálon). 

Egyik aktuális ledvencünk kosaras játék néven fut: Mindenki kap egy kis kosarat, bele néhány tárgyat (lehetnek zöldségek, gyümölcsök, mint a képen, de használati eszközök, különböző játékok, vagy bármi más is, a lényeg, hogy mindenkié egyforma legyen). Először úgy játszottuk, hogy én kértem el a tárgyakat egyenként (pl.: Kérem a hagymát!), és az ő feladatuk volt felismerni, majd átadni, amit kértem. Most már úgy csináljuk, hogy sorban egy-egy gyerek a helyemre ül (én az övére) és akkor ő kérhet (szóban, vagy kommunikációs füzete segítségével). Azt hiszem, szeretik, bár nem könnyű! :)

A Babzsák Fejlesztő Programról bővebben is lehet olvasni (sok-sok játékötlettel) itt (könyv) és itt (online olvasható).