7+1 tipp, hogy mire figyelj, ha autista gyerekekkel (is) táborozol

Sok nyári tábor nyitott arra, hogy az egyébként is integráltan tanuló autista gyerekeket is fogadja. Azonban fontos tudni, hogy egy tábor egy autista gyereknek sokkal megterhelőbb lehet, mint akár az iskolába járás. Hogy miért? Mert minden más, mint a megszokott, így sokkal kiszámíthatatlanabb. A többi gyerekkel ellentétben az autista gyerekeket nem segíti olyan jól az elmeolvasás, vagyis kevésbé tudják bejósolni mások szándékait, motivációit, a várható reakciókat, ez pedig bizonytalanságot kelt. Nem segítik őket elképzelt, vagy korábban megtapasztalt, de rugalmasan változtatható belső forgatókönyvek sem, vagyis kevésbé tudják "saját erőből" elképzelni, hogy mi lesz a megszokott (pl. hogy biztos lesz ebéd), ill. hogy mi lesz másképp.

A legtöbb gyerek épp az újdonságokat, a megszokottól eltérő programokat, az új embereket, az új kapcsolatokat, a pezsgést kedveli leginkább a táborozásban. A legtöbb autista gyereknek ez mind-mind plusz teher, esélyes, hogy ők inkább a tábor témája (pl. a természetjárás, vagy a sakk) miatt mennek el. Vagy mert a szüleik nem tudják másképp megoldani a felügyeletüket, ami még nehezebb.

És hogy hogyan tudunk nekik segíteni? Íme néhány egyszerű tipp, hogy a ránk bízott autista gyerek is minél kevesebb stresszel vehessen részt a táborozásban:

1. Tervezzük meg előre a programot és mindent, ami tudható, jelezzünk előre. Ha lehet, ezt képekkel, vagy szöveggel a tábor helyszínén is ragasszuk ki. (A többieknek sem fog ártani.)
2. A programban az esetleges bizonytalanságokat (pl. ha egy kirándulás az időjárástól függ) is nyugodtan jelezzük: Jobb tudni, hogy vagy ez lesz, vagy az, mint nem tudni semmit, vagy biztosnak hinni valamit, amiről az utolsó pillanatban kiderül, hogy mégsem lesz.
3. Az egyes programpontok között lehetőleg minél kevesebb bizonytalan részt hagyjunk. Egy autista gyereknek pl. egy 1 órás "szünet", vagy "szabadidő" nagyon nehezen értelmezhető, esélyes, hogy ezek lesznek a nap legnehezebb, leginkább megterhelő részei. De ha készítünk egy listát (rövidet, vagy hosszabbat, rajzosat, vagy szövegeset a gyerektől függően), hogy mi mindent lehet csinálni a szabadidőben, azt a legtöbb autista gyerek nem korlátozásnak, hanem segítségnek éli majd meg.
4. Sok gyereknek az egyes tevékenységek közbeni elvárt viselkedést is nehéz önállóan kitalálni, de a szabályok felállításának mindenképp nagyon egyénre szabottnak kell lennie. Ha van egy-két általános elvárás (pl. biciklizéshez mindig fel kell venni a bukósisakot, vagy tanár nélkül nem lehet kilépni a kapun stb.), azt szintén érdemes kiragasztani jól látható helyre és persze át is beszélni a gyerekekkel.
5. Sok autista gyereknek problémás az étkezése, pl. mert nagyon válogat. Erről mindenképp tájékozódjunk a szülőktől. Ha van lehetőség egyéni igények figyelembevételére, vagy arra, hogy szükség szerint a szülő hozzon be ebédet, akkor éljünk vele. Nagyon fontos, hogy semmiképp ne próbáljuk az autista gyerekkel erőszakkal, zsarolással, vagy csellel megkóstoltatni olyasmit, amit nem szeretne! Az étkezési repertoár bővítése szakember dolga és nagy körültekintést igényel.
6. Szintén fontos a szülőktől tájékozódni arról, hogy van-e olyan tevékenység, amiben nem szívesen vesz részt a gyerek. Ha lehet, biztosítsunk neki ezekre az időkre más programot. Pl. vannak gyerekek, akik nem szívesen vesznek részt sorversenyekben, nem mernek bemenni a vízbe, vagy épp félnek a rovaroktól stb.
7. A korábban vázolt bizonytalanság, a zajok, a nyüzsgés és a társas interakciók nagyon fárasztóak lehetnek egyes gyerekeknek. Ezért jó, ha elvonulásra, pihenésre alkalmas csendes helyet is tudunk biztosítani. Mindenképp tájékozódjunk a szülőktől, hogy az adott gyerek mivel, hogyan tud kikapcsolódni. (Lehet, hogy ez pl. zenehallgatás, vagy olvasás egy csendes sarokban, de az is lehet, hogy szívesen trambulinozna, vagy hintázna egyedül (persze felügyelet mellett), mikor  a többiek a strandra mennek. És az is lehet, hogy a zsúfolt ebédlő a leginkább megterhelő, ezért segítség, ha egyedül ehet a többiek előtt, vagy után. Ezeknél a pihenős időknél (is) nagyon hasznos, ha tudjuk előre jelezni az időt, pl. hogy mennyi ideje van ebédelni, mielőtt a többiek megérkeznek. Az időméréshez korábban összegyűjtöttem pár tippet itt.

+1 Tapasztalatból tudom, hogy az autista gyereket nevelő szülők életében nagy teher, hogy nem elég, hogy mindig mindent előre kell tervezni (tehát pl. egy hasonló táborozós helyzetben végiggondolni, mik lehetnek a nehéz helyzetek, mivel birkózik meg nehezen a gyerekük és hogy lehetne neki segíteni), de ezekkel a kérésekkel, extra igényekkel még meg is kell keresni a tábor szervezőjét, győzködni, magyarázni, kuncsorogni. Hogy ha nem is akkora élmény, mint a többieknek, de legalább élhető legyen a tábor a gyerekünknek. Ez egyrészt nagyon fárasztó, másrészt természesen megalázó. Ezért ha táborszervezőként tehetjük, menjünk elébe a szülő kéréseknek, érdeklődjünk, kérdezzünk, ajánljuk fel a segítségünket és mutassuk meg, hogy az autista gyerek igényei teljesen érthetőek, figyelembevételük pedig az alapvető emberi együttélés minimuma.

Pécs MÁK kártyával

Idén Pécsett töltöttünk két hetet a családdal - mi nagyon szeretünk ilyen hosszabb utazásokat tenni, mert így van időnt megszokni a terepet, kilakítani egy nyaralós életritmust és tényleg mindent megnézhetünk az adott környéken, ami érdekel minket. Bárhova megyünk, mindig rákérdezünk, van-e kedvezményes belépő fogyatékos személyeknek és szerencsére idén is sok helyre jutottunk be így olcsóbban. Az a tervem, hogy most összeszámolom, mennyit spóroltunk ezzel. (Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ha mindenhol teljes árat kéne fizetnünk, akkor naná, hogy nem mennénk be egy csomó helyre, máshogy szerveznénk a napokat és pl. nem utaznánk ennyit tömegközlekedéssel, de ezt mondjuk most nem számolom bele.) 

Korábban volt már itt a blogon egy hasonló írás Sopronról, de most következzen Pécs!

Az alapfelállás tehát a következő: 4 tagú család, ebből két felnőtt és két autista gyerek (11 és 13 évesek, de ez csak azért fontos, mert a nagyon gyerekes programokat mi már kihagyjuk.) Íme a tapasztalatok:

• Egyik kedvenc programunk volt a városnéző kisvonat, amin 4700Ft helyett (egyébként úgy tűnt, teljesen hasraütés-szerűen) 4000Ft-ot fizettünk, vagyis 700Ft-ot spóroltunk.
• A dómba és a püspöki palotába ingyen mentünk be, ezzel 9.000Ft-ot takarítottunk meg.
• A Cella septichorába szintén, ez 1.200Ft megtakarítás.
• Nem fizettünk a Természettudományi múzeumban (1.500Ft lett volna) és a Néprajzi múzeumban sem (1.500Ft), ez +3.000Ft, ami a zsebünkben maradt.
• Az állatkert 6.100Ft lett volna, a két fogyatékos jegy és a két kísérőjegy összesen 1400Ft volt, így 4.700Fttal fizettünk kevesebbet.
• A Planetárimban (eredetileg 4.600Ft) nincs kifejezetten fogyetékos jegy, de két pedagógus jegyet és két kedvezményes jegyet számoltak nekünk, így 2.600Ft-ot fizettünk, vagyis 2.000Ft-ot spóroltunk.
• A Zsolnay negyed többi látnivalójára is adtak volna ilyen kedvezményes jegyeket, de mivel mi szinte mindent meg akartunk nézni, nem jött ki számottevően olcsóbbra, mint a 10.500Ft-os 2 napos és mindenhova érvényes családi jegy. Ha valaki nem akar mindenhova bemenni, érdemes kedvezményt kérni és számolni.
• Gázi Kászim pasa dzsámijába is ingyen mentünk be (ha jól emlékszem :)), ez 3.500Ft-tal kevesebb, mint a családi jegy.
• Egyik nap elvonatoztunk Szigetvárra, ahol a Török házban teljes árú belépőt vettünk (érdekes volt, de azért ennyire nem), a várba viszont ingyen mentünk be, amivel 5.000Ft-ot spóroltunk. 
• Egy másik nap Pécsváradon voltunk, ahol szintén van kedvezmény a várban, de ezzel drágább lett volna bemenni, mint a 2.900Ft-os kombinált családi jeggyel, hm.
• Az egyik legizgalmasabb program volt egy pécsi szabadulószoba, a Mentsd meg a paralányt! Ezt egy fogyatékosokkal foglalkozó helyes kis szervezet, közösségi tér, a Speckó szervezi, akik a témához kapcsolódó szobát rendeztek be (irtó ötletesen egyébként), ráadásul a fogyatékosokat integráló csapatokat féláron fogadják, 6.900FT helyett, csak 3.450-et, vagyis 3.450Ft-tal kevesebbet fizettünk.

Összesen tehát 32.550Ft-ot spóroltunk, ami akárhogy nézzük, nem kevés pénz.

És akkor még nem beszéltük az utazásról: Összeszámoltuk, összesen 10 alkalommal szálltunk fel a helyi buszra, ami 40 vonaljegy. Gyűjtőjeggyel számolva (így darabonként 330Ft-ra jön ki egy jegy ára) további 13.200Ft-ot spóroltunk, plusz vonatoztunk kétszer, ezzel együtt kb. 16.700Ft-ot spóroltunk az utazáson.

• A Vasarely múzeumba (4.500Ft) és a Csontváry múzeumba (4.500Ft) MÁK kártyától függetlenül olyan napokon mentünk, amikor ingyenes volt a belépés - a legtöbb múzeumnál van havi egy ilyen nap, érdemes utánanézni. Szóval ezeket most nem számolom bele.

Mindezeket nem azért írtam le, hogy irigykedjen mindenki, akinek nincs MÁK kártyája, inkább azért, hogy bátorítsak mindenkit, akinek van, hogy merje használni!

Voltak helyek, ahol bár megkérdeztük, nam kaptunk kedvezményt, a teljessség kedvéért ideírom ezeket is:

A TV torony, a Tettyei mésztufa barlang és a Zsinagóga, Szigetváron pedig a Török ház.

Végül voltak olyan helyek is, ahol mi nem akartunk kérni, mert úgy éreztük, a mi kis hozzájárulásunk is számít, hogy fennmaradjon az adott látnivaló. Ilyen volt pl. a nagyon helyes, színes kocsikkal futó Mecsek kisvasút (az ország legrövidebb vasútvonala), a Cserkúti templom (ez nem fizetős, pedig egy helyes bácsi csak miattunk autózott oda, nyitotta ki és még mesélt is érdekeseket, adományt adtunk), a Idrisz baba türbéje (most kivételesen itt sem kellett fizetni, mert a belépő a Jakováli hasszán dzsámival közösen van, amit épp felújítanak), ahol szintén egy kedves hölgy tartott nekünk idegenvezetést.

Nyár, nyaralás, struktúra

Korábban írtam már erről, de sajnos a régi bejegyzések nem mind elérhetőek, vagy épp a képek nem látszanak. Szóval most újra!

Itt a nyár. És a legtöbb autista gyereknek, akik év közben hétfőtől péntekig meglehetősen kiszámítható módon óvodában, iskolában vannak, ráadásul ott állandó napirend szerint telnek a napok, ez bizony elég nehéz időszak. Saját tapasztalatom szerint főleg az átállás, vagyis a szünet eleje. Ilyenkor hol ez vigyáz a gyerekre, hol az, hol megyünk valahova, hol nem, hol korábban kelünk, hol később... Teljes kiszámíthatatlanság.

Érdemes hát jó előre készülni és felkészíteni a gyereket is (ha lehet), ne érje váratlanul a dolog.

Azoknak akik életkorukból, vagy sérültségükből fakadóan még nem értik a képeket, érdemes a különböző helyszenekhez (pl. óvoda, otthon, nagyszülők stb.) egy-egy tárgyat társítani. Reggel felkeléskor ezzel a tárggyal lehet jelezni, mi is várható aznapra. Ha a gyerek már ügyesebb és érti, akkor ezeknek a tárgyaknak a másolatát (vagy kicsinyített mását) akár egy hétre előre is ki lehet rakni.

Ugyanez a hetirend képekkel is működhet és év közben is jó szolgálatot tesz: mutatja, mikor kell bölcsődébe/óvodába/iskolába menni és mikor nem, ill. azt is, melyik nap milyen különóra, vagy más program várható. A hetirend az egyik kedvenc eszközöm, szülőként is könnyen, viszonylag kevés energiabefektetéssel működtethető és sokszor csodákat tesz. Számos viselkedésproblémára megoldás lehet, pl. amikor vasárnap reggel a gyerek áll az ajtóban és ordítva követeli, hogy menjünk az X nénihez a bölcsődébe, vagy amikor napi 100x megkérdezi, mikor lesz már az ilyen-olyan különóra az iskolában.

Hasonlóan jó szolgálatot tesz nagyobbaknál egy naptár, vagy határidőnapló, de akár a google naptára is, ha azt bármikor meg tudja nézni.

A mi első nyári programokat tartalmazó naptárunk így nézett ki:

Mi idén arra a négy hétre, amit hét közben a nagyszülőknél töltenek a gyerekek külön kis lapot készítetünk, amit ki-ki kiszínezett magának: ebbe beleírtuk, hogy melyik héten melyik nap és kivel jönnek, ill. mennek a fiúk. (Persze mindenkinek azt érdemes beleírnia, ami az ő gyerekének a fontos.)

Mikor nyaralni megyünk, többnyire alaposan felkészülünk a tervezett programokból. Korábban mindenhez készítettünk képet is, hiszen kellett a mobil napirendbe, amit mindig magunkkal vittünk.

Mióta mindkét gyerek megbízhatóan tud olvasni, már arany életünk van. Itthon közösen nézegetünk képeket a neten, tervezgetünk. Többnyire fellistázzuk egy papírra, mi mindent szeretnénk majd csinálni/megnézni, aztán már ott a helyszínen döntünk arról, mi melyik napon legyen és szépen pipálgatunk a listán. A napirendet meg ceruzával írjuk papírra.

Így nézett ki a tavalyi nyaralásnál a hűtőnk fala: Felül a buszmenetrend, bal alul a napok (délelőtt és délután rovattal), ahova menet közben írogattuk be a dolgokat, jobb oldalon a képes az összes előre felkutatott programlehetőség a választáshoz, alul egy nem témába vágó ivós táblázat, erről írtam már korábban itt - már nem használjuk, beépült.

Ez egy régebbi nyaralós kép, ahol annyi példányban kinyomtattuk a szállás képét, ahány napra mentünk majd a megérkezéskor (gyurmaragasztóval) kiraktuk a szekrényre. Esténként egyet mindig levettünk, így mindenkinek egyértelmű volt, mennyi időt töltünk még ott. Az alatta lévő lapon egy a fentihez hasonló, csak más stílusú és kevesebb elemből  álló "programválasztó" látható.

Idén a nyár itthon töltött napjaihoz (lesz bőven és mi nagyon szeretjük) készítettünk egy "Nyári terveink" lapot: Egy sima fehér papírt felragasztottuk a szekrény oldalára, erre írogatjuk, amikor eszünkbe jut valami a "hű, még ezt is kéne csinálni a szünetben" témában. Szépen gyűlnek, de már pipánk is van ;)

A nyaralásaink végén most már két éves kedves hagyományunk, hogy értékeljük az egyes programokat: felírjuk papírokra, mi mindent csináltunk az elmúlt napokban és mindenki szavazhat. Kiosztunk fejenként x darab pénzérmét, vagy bármi mást és azt ki-ki oda teszi, ahova szeretné. Így alakul egyéni és közös rangsor is. A fiúk nagyon szeretik és nekünk is jó visszajelzés.

Mikor hazaértünk a nyaralásról a magunkkal hozott kis ereklyéket, jegyeket, prospektusokat felhasználva készítünk az én könyvekbe egy-két oldalnyi emlékeztetőt. Ez segítség a későbbi felidézéshez. (Most már függetlenül attól, hogy naplót épp használunk-e.)

Jó nyaralást, kreatív készülődést mindenkinek!

Sopron MÁK kártyával

Mielőtt nyaralni indultunk, egy FaceBook csoportban próbáltam tájékozódni, milyen kedvezményeket lehet kapni Sopronban a MÁK, vagy az AOSZ kártyával, de sajnos senki nem tudott segíteni.

Azóta ott voltunk, sok felé jártunk, gondoltam, megosztom a tapasztalataimat, hátha másnak még segítség lehet. (De jó lenne más városokról is ilyeneket gyűjteni!)

• Sopronban (is) ingyen utazik minden MÁK kártya tulajdonos egy fő kísérővel.
• Több múzeumba ingyen mentünk be, a legtöbb helyen nem is vizsgálgatták nagyon a kárytát (és ahol mégis kérték, ott mindig a MÁK kártyát, az AOSZ kártyának most nem vettük hasznát), volt, ahol el sem kérték, bemondásra elhitték a két fogyatékos gyereket. Persze közben többször rettentően sajnáltak minket (két fogyatékos gyerek, jaj!), amin mi mindig jót mosolyogtunk (ha tudnák, két micsoda klassz gyerekünk van, mi sajnálhatnánk őket, akiknek nincs). de nem kezdtünk nép okosításba. Nyaraltunk, vagy mi! ;) Tehát a múzeumok, ahova ingyen mentünk be:

Tűztorony.

Pék ház (itt egy kedves néni mesélt nekünk): 

Ó-Zsinagóga

Bányászati múzeum (Ez nagyon gyerekbarát hely, ki lehet próbálni a csillében utazást, a szén felhúzását stb.)

• Voltak olyan helyek is, ahol ugyan volt fogyatékos belépő, de még a két gyerekkel is jobban megérte a családi jegy. Ilyen volt pl. a Ligneum, amit különben szintén nagyon szerettünk.

Mindenhol persze nem voltünk, úh. ha valaki tud még Sopronban ingyen, vagy kedvezménnyel látogatható helyet, köszönöm, ha szól!

Nyári felkészülés, sokadszor

Többször írtam már róla, mi hogyan készülünk a nyárra. (Sajnos most láttam, hogy egy csomó régi kép nem látszik, de ez a bejegyzés pl. él.) Azt hiszem, nem csak a mi problémánk, hogy a struktúrálatlan idő, a programmentes itthonlét eltöltése sokszor bizony nem könnyű. Megfigyeltük azt is, hogy az egyik gyerekünknek a váltás kifejezetten nehéz, tehát mikor megérkezünk a nyaralásra, akkor egy-két napig nagyon nehéz vele, de aztán mindannyian beleszoktunk az új rendbe, és minden újra kerek. Nos, idén több ilyen váltás is vár ránk, mert egy hosszabb nagyszülős időszak után jön az itthonlét, majd a nyaralás stb. Igyekeztem most is kicsit előre tervezni.

Mostanában nem nagyon használnak a fiúk játékválasztót (eléggé elavultak ia, amik vannak), szóval az első, amit készítettem, ebből egy új példány, hogy ne menjünk egymás agyára, amíg itthon vagyunk - ezúttal a forma kicsit szokatlan. Ez kikerült a falra.

Mindkét gyerek kapott egy-egy előre szerkesztett nyári naplót is, amibe bekerülnek a meglátogatott helyek (külön ország, város, program), kiolvasott könyvek, megkóstolt új ételek, kipróbált sportok stb. Természetesen van hely a saját ötleteknek is ;)

Kézzel írott módon összeszedtük azokat a programokat, melyeket bele akarunk sűríteni az itthoni néhány hétbe. Ez is kikerült a falra, és egyúttal motivációul is szolgál, hiszen nálunk programokra folyik a pontgyűjtés házimunkával.

Egy másik kézzel írt papír a nyári szabályokat tartalmazza, úgymint megváltozott számítógépezési rend (iskolaidőben este lehet számítógépezni, de nyáron jobb szeretjük ezt az időt kertben levésre, társasjátékozásra, elmenős programokra fenntartani), vagy épp a logopédia gyakorlás és a tanulási idők. (Nem, nem bolondultam meg, de a nyár közepén pár hetet tényleg úgy tervezünk, hogy egy-egy rövid idő jusson a gyakorlásnak is. Persze nem munkafüzet fölött görnyedésre, füzetbe másolásra, vagy matematika műveletek feletti vég nélküli izzadásra gondolok, hanem dobókockás, kártyás izgalmas játékokra. De erről talán majd máskor!)

Közben már készülünk a nyaralásra is, ahogy szoktunk:

Képeket gyűjtünk a szállásról, a környékről és a lehetséges programokról, együtt nézegetjük, mi mindent szeretnénk majd kipróbálni. Idén szerintem egy kis füzetet viszünk majd, amibe minden reggel kézzel leírjuk majd a napirendet (ez kevésbé munkás, ráadásul más, mint itthon, szóval érdekes), de a kinyomtatott képeket is használjuk majd arra, hogy választani tudjunk programot a következő napra.

Mint mindig, a szálláson most is kirakjuk majd, mennyi idő van hátra a nyaralásból, de az is lehet, hogy simán leakasztjuk itthon a naptárat, és azt visszük magunkkal. Majd megkérdezem, mit szeretnének :)

Már gyűjtöm egy is dobozba az autóban játszható játékokat (bár most nem lesz olyan hosszú az út), egy nagyobba a kis helyet foglaló, bőröndbe pakolható izgalmas apróságokat (kártya, úti társasjátékok, dobókockák, kis autók, figurák, nagyító, Rubik kocka, mágnesek, kreatívan használható kis vackok). A könyv hegyek, a sok ceruza és tengernyi papír persze  az alapfelszereltségünk része.

Nyár van, nyaralunk

A minap olvastam Imola bejegyzését a nyaralásról, és mosolyogva nyugtáztam, hogy különbözőségeink ellenére a nyaralás hangulata valahogy mégis hasonló nálunk is. Mi általában fizetős helyre megyünk nyaralni és egyedül, ahol nem kell másokhoz alkalmazkodni, mert az éppenséggel nem erősségünk. És mivel családilag jó korán kelünk és a gyerekek viszonylag korán fekszenek, így nem is vagyunk túl "társaságképesek".

Persze a várakozás is nehezen megy és a strandon pokrócon heverés nálunk sem túl élhető műfaj. Bár saját gyerekkoromból is arra emlékszem, hogy a szüleink kikönyörögtek minket a vízből, ettünk valami "strandosat", aztán kezdődött az alkudozás, hogy mikor mehetünk vissza a vízbe, szóval ez valószínűleg nem annyira autizmus-specifikus. És igazából, ha kellő mennyiségű és kellően érdekes könyvet viszünk magunkkal (egy hetes nyaralásra 10+ könnyvvel megyünk), meg egy fagyival is múlatjuk az időt, akár már fél órát is képesek a fiúk egy helyben maradni. Ritkán vállalkozunk egész napos fürdőzésre (bevallom, én nem is vágyom ilyesmire + a 11 és 3 óra közötti napon levést is elég határozottan igyekszünk kerülni), de most a nyaralás alatt megesett egy ilyen (volt fedett fürdő rész és kinti is). És egy alkalommal sikerült már 1 órát is vízen kívül tölteni egy huzamban, igaz, abban szendvicses ebéd, WC-s sorban állás és ülőhely után kajtatás is volt.

Imoláékhoz hasonlóan, ha egyedül vagyok a gyerekekkel és valami bonyolultabb feladatba vágunk, nálunk is van vészforgatókönyv, Áron simán érti az ilyesmit. Igaz, a nyaralás alatt most erre nem volt szükség.

Ennyi mese után azért megmutatom azt is, hogyan készültünk most. Először is olyan szállást választunk, amiről van kép a neten, ez nekem is fontos, de a gyerekekkel is többször megnéztünk a képet. Természetesen nyár eleje óta ki van rakva a falon a nyári menetrend (naptár) is, akárcsak tavaly. És előre kinyomtattuk a lehetséges programok képét is a mobil napirendhez, akárcsak tavaly.

A mobil napirendet egyébként nagyon sokat használtuk, mert Jákob érzékelhetően nehezen vette fel a nyaralás fonalát. Pár nap után aztán már ráérzett az új rendre, a program lehetőségekre, ez is épp így történt tavaly is, csak most rövidebben maradtunk. A legnehezebben feldolgozható egyébként az volt idén, hogy bár X városba megyünk nyaralni, odafelé még megállunk Y helyen, ahol ilyen-olyan programok is lesznek. Visszafelé már ez is érthetőbb volt.

És akkor az utazás, mert most elég hosszú volt (másnap 4-5 óra sem hosszú, nekünk már 2-3 is rettentően, engem is beleértve :)). Szóval minden gyereknek van egy kis tartója az első ülés hátulján, amiben könyvek vannak. Ez a hétköznapokban is jól jön, főleg, ha véletlenül dugóba kerülünk, ami azért megesik, és akkor van mit előkapni magányos, akár közös olvasásra. (Mondtam már, hogy nálunk a könyv a "minden bajból kihúzócska?" :))

Hosszabb utakra úti játék készlet is készül, most épp két külön doboz, amiben apró játékok vannak, olyasmi, amivel otthon nem játszanak, az én titkos dobozomban várják az efféle bevetéseket.

Most volt a dobozokban: nagyító, kis tükör, mérőszalag, ceruza, post it, dobókocka (tartóval), kisvonat, anyósnyelv, tili-toli játék és egy olyan mágneses izé (nincs a képen), amin egy kopasz férfi arca van és a fémreszelékből lehet neki hajat, bajszot meg szakállat készíteni (utóbbinál nagyobb sikerre számítottam, de ez van). Ja, és persze az iPad-et is be szoktuk vetni, az a jolly joker.

A szálláson rögtön szoktunk helyet keresni a napszámolónknak is, ezzel jelezzük, mennyit leszünk ott, este aztán egy képet mindig leveszünk. Most került mellé egy olyan papír is, amire a várható programokat rajzoltam, ez folyamatosan bővült, ahogy új dolgok jutottak eszünkbe. Nem volt túl nagy sikere, de hazaérve legalább be lehetett ragasztani a naplóba (lásd lent).

A fürdés, játszótér stb. befejezésére nálunk bevált "eszköz", hogy szólunk, hogy egy perc van hátra... fél perc van hátra... 10 másodperc... és így simán jönnek a fiúk. De akinél ez a legfőbb nehézség, ott érdemes elgondolkodni valami óra alkalmazásán.

A harmadik (színes) tábor

Tavaly az én kérésemre a tábort már nem végig nálunk, hanem három különböző helyszínen, a három családnál tartottuk. (A fiúknak túl sok volt a nálunk táborozó tömeg.) Ha már változtak a körülmények, próbáltunk ehhez igazítani a témát is és azt találtuk ki, hogy a három nyári táboros nap egy-egy szín köré csoportosuljon. Adta magát a piros-fehér zöld. (Bár a napokat kicsit sikerült felcserélnünk, mint ahogy a jobb oldali "forgatókönyvön" is látszik.)

 

A színes napokon mindenki a nap színének megfelelően öltözött és igyekeztünk nem csak a dekorációt, de az ételek és italok színét is ehhez igazítani.

Volt tehát a fehér nap nálunk. Szalaglengetéssel, szögeléssel és főleg érzékelő játékokkal: illatos, fehér "homokkal", tésztával, gyurmával, jéggel és habfürdővel.

A zöld napon természetesen téma volt a környezetvédelem (szelektív hulladék gyűjtés), készítettünk zöld papírból képeslapokat, zöldségekből finom és szép falatokat, a kertben koszorút és még fűszereket is kóstoltunk ott, ahol nőnek.

A piros napon gyűjtöttünk egy csomó piros dolgot (na jó, a képüket :)), varrtunk szivecskét, nemzetiszín gyurmával gyurmáztunk és a húsgombócos ebéden kívül természetesen dinnyét ettünk.

Itt azonban nem ért véget a dolog, nem tudtunk betelni a színekkel. Így ősszel tartottunk egy narancssárga napot. Volt tökfaragás, őszi falevelekkel mécses díszítés. Papírból kivágtuk mindenkinek a tenyérlenyomatát, ami felkerült egy nagy közös fára. Megpróbáltunk felismerni narancssárga italokat, ettünk sok gyümölcsöt és narancssárga marcipánnal gyurmáztunk.

Télre barna napot szerveztünk termésekkel, kézműveskedéssel, mézeskalácssütéssel és közös krumplis ebédkészítéssel.

Tavasszal ért megint hozzánk a staféta: sárga nap. Megpróbáltunk tüzet gyújtani a Nap energiájával, jógáztunk (Napüdvözlet), jártunk kendős (nap)táncot, tojásos dobozokból és fonalból pedig csibéket, tyúkokat és hasonlókat készítettünk.

Nehéz ezeknek a napoknak a hangulatát visszaadni, de még a programokra sem emlékszem mind. Ennyit sikerült most rekonstruálnom a meglévő képek alapján. Tudtuk volna még folytatni a témát, de úgy éreztük, keressünk inkább valami mást. Így jött aztán idén a virág-, a jármű- és a gyümölcsfesztivál. És már megvan a következő tervünk is ;)

A második (indiános) tábor

Az előző évitől eltérően 2011-ben három napos tábort szerveztünk, a csapat azonban (akkor egyszer) plusz egy családdal bővült. Így volt:

7 db gyerek a 2-7 éves intervallumból

4 db lelkes anyuka

1 db állandó apuka

2 db néhol felbukkanó apuka

sok-sok ötlet és némi előre összegyűjtött alapanyag.

A téma pedig: az indiánok.

A következők születtek:

1. Festettünk totemoszlopot

Ehhez a festéket (klejszternek hívják) magam készítettem. 

2. Anyukák közös munkája eredményeként épült egy tipi is a kertben.

3. Némi otthoni előkészítés után (miszerint pólófestés, bevagdosás, lányoknak szabás :)) elkészültek az indián ruhák gyöngyfűzéssel, pólófestéssel.

4. A fejdíszek pedig pólóból vágott csíkokból lettek fonva, színes tollal díszítve.

5. Este beavatási szertartás esküvel, próbatétellel, beavató itallal, ajándékkal stb. (Az ital nem volt épp kellemes: narancslé, benne kókuszreszelék. Az én gyerekeim nem is itták meg.)

6. Még mindig első nap: bölénysütés nyárson. Második nap: kukoricalepény.

7. Másnap korommal rajzolás (saját testre is).

8. Agyagozás.

9. Álomfogó készítés. (Nem az én projektem volt, de zseniális a technika!)

10. Amuletthez különféle kincsek (kagylók, gyöngyök, pénzek) batyuba kötözése.

11. Napszellem készítés: mindenkinek körberajzoltuk a kezét és kivágtuk a lenyomatot, majd felragasztottuk őket két papírtányér közé.

11. Indián dob készítés

Ehhez parafadugókat előre kifúrtam, majd beleragasztottam egy-egy sajtos dobozba. A doboz oldalára is csináltam 2-2 lyukat, majd kívül lefestettem fehérre. A többi közös munka: Az oldalsó lyukakba spárgát fűztünk, ennek a végére 1-1 gyöngyöt kötöttünk. Celluxxal, vagy csomóval oldottuk meg, hogy a zsinór ne mozduljon el. Aztán összeragasztottuk a doboz alját és tetejét, beledöftünk kínai (akarom mondani indián) evőpálcikát (ez felnőtt munka, erő kell hozzá, és a dugót is fogni kell közben), aztán már csak a díszítés volt hátra. Elég strapabíró darab lett.

Volt egy másik dob kísérletem is, amit végül elvetettem, de azért megmutatom, mert a hangja zseniális. Egy (nem éles szélű) konzervdobozra egyszerűen rá kell húzni egy lufit, aminek előzőleg levágtuk a száját és a keskeny részt. Legjobban úgy szól, ha megcsippentjük a membránt, de sajnos így nem él soká, legalábbis ezzel az ócska lufival.

12. Volt bölényvadászat is: A földbe leszúrtuk a hurkapálcikára erősített bölényképeket, ők voltak a csorda. Aztán labdával egyszerre támadtunk. A kicsik nagyobb labdát kaptak - legalábbis első körben :)

13. Arcfestés.

+1 Megnéztünk egy indiános ismeretterjesztő folmet is, nem is egyszer.

A többi már nem indiános: medencézés, rohangálás, hinta, csúzda, kerékpározás, közös étkezések, sátorban alvás, éjjel a vihar elöl a házba bemenekülés...