Hogyan szervezzünk autizmus-barát születésnapi zsúrt?

Decemberben tartottuk a kisebbik fiam születésnapi zsúrját, és mivel ez már a többedik autizmus-barát szervezés volt, gondoltam, megosztom a tapasztalatokat.

Nálunk a szülinapi összejkövetelek mindig valamilyen téma és az ehhez kapcsolódó előre jól kigondolt játékok köré szerveződnek. Most fordult elő először, hogy valaki ismétlést kért: Mivel a nagyobbik gyerekem Angry Birds szülinapja (amit akkor meg is mutattam itt) nagyon tetszett anno a kisebbiknek, ezért idén azt kérte, hagy legyen neki is olyan. Voltak olyan programpontok, amiket kifejezetten kért is (sőt további instrukciókat is adott), így ismételtünk, de voltak újak is. Így a következőket játszottuk:

• az ellopott tojások felkutatása a kertben - kis becsomagolt mézeskalácsokat kellett megkeresni (ilyen nem volt anno)
• a sisakos malac (Helmet Pig) legyőzése (ez Malackirállyal volt másfél éve, viszont a legyőzött papírmassé malac boncolásakor most is mindenféle kincsek kerültek elő )

• egy klasszikus "szembekötve arc darabjainak elhelyezése" játék stílusos kiegészítőkkel (Jó nagy körök voltak festve és lakkozva a gardróbra ragasztva. A szemeket, füleket stb. lamináltuk. Nagyon tartós lett.)

• dobozokra célbadobós játék Angry Birds plüssökkel (Sok doboz volt, sok lufi és sok plüss, csak rendes képem nincs róla.)

• és persze evés-ivás, torta és szabad játék

És hogy mitől volt ez az egész autizmus-barát? Íme néhány (szerintem) fontos szempont:

• Csak akkor kezdtünk szülinapi zsúrokat szervezni, mikor ezt a gyerekeim tényleg igényelték, vagyis később, mint általában a többi gyerek. Ha soha nem igényelték volna, soha nem tartunk. (Érdekesség, hogy azt gondolom, a kisebbik gyerekemnél alapvetően még később jött volna el ez az idő, de mivel látta a tesójáét, hát ő is szeretett volna.)
• Először kitűzzük a napot és beírjuk a naptárba. Megbeszéljük, hány gyereket és kiket hívunk meg, és elkészítjük a meghívókat. (Ha kell, segítünk átadni, vagy megkérünk valakit, hogy segítsen, ne legyen ez egy plusz teher a gyereken!) 
• Rendszerint kevés vendéget hívunk, a fiam (legalábbis a kisebbik) egy-két gyereknél többre úgysem tud figyelni egyszerre. A több éves tapasztalat azt mutatja, hogy általában a meghívottak fele jön el, mi ezzel számolunk, de lehet, hogy más környéken ez másképp van. (Nálunk kardinális kérdés volt, hogy mi van, ha mindenki eljön, és nem jut elég darab játék, ill. mi történik, ha senki nem jön el, így ezeket alaposan átbezéltük)
• A legkellemetlenebb feladat, hogy a szülőket megpróbáljuk lebeszélni arról, hogy a tesókat is elhozzák. Nem tuom, ez egyáltalán miért szokás, nekem sosem jutna eszembe, de az én auti gyerekemnél különösen fontos, hogy ne kelljen X db új arcra is figyelnie. Ettől függetlenül a helyzet, mikor szülőként ki kell állni ezért embertpróbáló. (Idén voltunk olyan szerencsések, hogy a szülők minde elmentek, ez sokat könnyített mindenki helyzetén - és persze nem azért, mert amúgy utálom őket ;))
• A buli idejét (hánytól hányig) igyekezni szoktunk úgy időzíteni, hogy az ne zavarja meg a kedves napi rutinokat. Nálunk pl. mostanában 6 órakor kezdődik a számítógépes idő, amit előre megbeszélve, napirendbe jelezve persze lehet módosíteni, de minek, ha nem muszáj. Jó érzés, és biztonságot ad, hogy addigra elmennek a vendégek, még akkor is, ha egyébként a gyerek örül nekik és jól érzi magát.
• A saját lakás jó esetben kellemes és biztonságos hely az autista gyereknek (is), főleg, ha elférünk. Viszont ez én gyerekeimnek pl. néha nehéz, ha mások a dolgaikhoz nyúlnak, szétpakolnak a szobájukban stb. Ezért úgy szoktuk csinálni, hogy vagy a kertben vagyunk (ez a legjobb, de decemberben csak rövid ideig működik), vagy az étkezőben (nálunk itt van tágasabb hely, az asztalt félretoljuk, és akkor mindenféle játékkal elférünk). Érdemes végiggondolni, melyik a lakásnak az a pontja, ahol ennyi gyerek legjobban elfér és (az autista gyerek szemszögéből nézve) a legkevésbé zavaró a jelenlétük és a legkisebb felfordulást okozzák. 
• Ha kell, beszéljük meg a gyerekkel, melyik játékokat félt és ezeket helyezzük biztonságba a buli idejére. A vendéggyerekekkel érdemes tisztázni azt is, mik a helyi szabályok, nálunk pl. nem szabad utcai ruhával bemenni az ágyba. Az egyszerűség kedvéért ki is lehet ezeket írni/rajzolni, akkor az auti gyereknek és a vendégeknek is egyértelműek a szabályok.
• A programot mindig jó előre átgondolom, olyan játékokat találva ki, melykeről tudom, hogy a gyerekem élvezni fogja. A nagyobbiknál például témától függetlenül az idő nagy részét a foci tölti ki, mert ezt szereti. A kisebbiknél több rövidebb, szaladós, dobálós játékkal készülök. Elkészítem a hozzávalókat.

• A programot néhány nappal a szülinap előtt közösen is átbeszéljük, és természetesen képes-szöveges napirend is készül (ha van auti gyerek a meghívottak között, akkor neki is át szoktam küldeni, aztán vagy használják, vagy nem). Az, hogy ez mennyivel történik előbb, az szintén nagyon egyéni, van, akinek jó érzés hetekkel előre tudni, de olyan gyerek is van, aki nagyon tud izguli, és inkább jobb, csak az utolsó előtti pillanatban érdemes átvenni vele a tervet. (Ha kell, viselkedési szabályok is készülhetnek előre.) 

• A szülinap során tartjuk magunkat az előre eltervezett napirendhez, azt jól látható helyre ki szoktuk tenni (nálunk kint is bent is van egy példány, l. fenti kép.), és a meghívott gyerekekkel is megnézzük. Szokott tetszeni :)
• Amíg ott vannak a vendégek, én elsősorban a gyerekekre figyelek. A fő cél, hogy az ünnepelt jól érezze magát, hiszen ezért van a buli, és ebben nem ismerek kompromisszumot. Vagyis nem kell úgy viselkednie, ahogy neki nehéz, nem kell részt vennie, amiben nem akar, nem kell mindenáron udvariasnak lennie. Egyszerűen a körülményeket igyekszünk rá szabni. Természetesen a többi gyerekre is figyelünk, hogy ők is jól szórakozzanak, de a csacsogni vágyó anyukákra legtöbbször sajnos már nem jut időm, figyelmem (kivéve a focimeccses bulikat ;)). Ez van, ez nem az az alkalom.
• Az evés elég kardinális kérdés egy bulin. A saját gyerekünket persze ismerjük, de ha van meghívott auti gyerek, kérdezzük meg, mit (nem) eszik, esetleges étellalergiák miatt a többieket is érdemes. (Én ezt idén elszúrtam, de a szinte semmit nem evő gyerek szülein úgy láttam, nem aggódnak, szóval lehet, hogy ez csak engem zavart. Csak hát mégis! :))
• Idén úgy tűnt, hiába terveztük viszonylag  hosszúra a partit, nem lesz könnyű befejezni, ezért bevetettünk egy időzítőt. Szóltam, hogy még 3 perc, aztán öltözés, majd felhúztam az órát. A többségnek (nem autiknak is :)) jól jött.

• +1 A dekorációt és az ételeket is igyekezni szoktam a témához igazítani, de ez kevésbé autizmus-specifikus ;)

Óvodás tanulás: síkidomok

Van most a bölcsimben néhány ügyes, kisovis korú gyerek, akikkel többek között némi ovis "tananyagot" is megpróbálunk elsajátítani a fejlesztéseken. Az egyik ilyen a síkidomok témaköre, amit most kezdtünk a körrel, a háromszöggel és a négyzettel.

Az iskolában is használt logikai készlet elemeit használtuk most, amikhez természetesen autizmus-barát, jól strukturált feladatokat készítettem. Az első feladat az volt, hogy az egyes elemeket (egyelőre csak a nagy, teli elemeket használtuk) a pontosan ugyanolyan színű és méretű, dekorgumiból kivágott elemre kellett helyezni. Közben persze én már mondogattam a formák (síkidomok) nevét, 2-3 alkalom után pedig már a gyerekek is tudták.

A következő lépés az volt, hogy a műanyag elemeket szét kellett válogatni. A feladat folytatása volt, hogy vissza is kértem az elemeket egyenként: "Kérek egy kört!" stb. Volt akinek már itt ment a két szempont szerinti válogatás is: "Kérem a kék háromszöget!"

És amiről még nincs kép: Nem csak logikai készlet darabokat, hanem kupakokra (alkoholos filccel) felrajzolt síkidomokat (ezek között már volt kisebb és nagyobb is) is válogattunk.

Ezek után már szinte pihenőfeladat volt a következő kettő, mire ezeket is megcsináltuk (nem egy foglalkozáson), már mindenkinek ment a két szempontú kiválasztás is. 

A negyedik feladatlap már tényleg csak a változatosság és a gyakorlás kedvéért készült, rajta ugyanazok a dekorgumi elemek, amikhez párt kellett keresni :)

És persze a változatosságon kívül azért is, mert legközelebb (talán a második félévben) ezzel fogjuk kezdeni: megcsináljuk így gyakorlásképp ezt, majd előkapom a lyukas elemeket is, és úgy kell az azonos színűeket és formájúakat párosítani.

Addigra túl leszünk majd a kicsi-nagy témán is, vagyis ugyanezek az elemek a kicsi párjukkal is játszanak majd valami másik feladatban.

És persze ha a logikai készlet elemeiben lévő lehetőségeket már ilyen jól kihasználtuk, jöhet a többi forma, a téglalap biztosan, mellé talán az ötszög és a trapéz. Vagy a pont és a vonal? Még nem tudom :) 

Mindenesetre ha már hatan vannak, lehet csinálni dobókockás játékot. És ha több gyerekből egy kis csoportot is össze lehet hozni, akkor a játék lehet társasjáték is. De ez még csak a jövő, addig még sok-sok feladat vár ránk, a síkidomok meg pihennek a dobozukban. :)

+1 Egy nagyon szuper fejlesztő játékot ajánlok még, itt lehet megvenni. (Ha van valakinek egy felesleges darab, én is örülnék neki ;))

És persze még vannak a fűzős játékok, amikor egy cipőfűzőt kell körbe vezetni meg az, amikor rúdra kell forma, vagy szín szerint felfűzni a kis lapokat. 

Angry Birds szülinapi zsúr

Mivel a tescos őrület óta nálunk elég nagy sikere van az Angry Birds játéknak számítógépen és a valóságban (fakockákból, ill. a kertben mindenféle egyébből épített pályákkal) az Angry Birds játéknak, ezért ezt találtuk ki idén a 8 éves szülinapjára.

Aki esetleg nem ismeri: Az Angry Birds eredetileg egy számítógépes játék, ami valószínűleg jópofa grafikája és jellegzetes zenéje miatt vált olyan népszerűvé. A kerettörténet annyi, hogy a gaz malacok ellopták a madarak tojásait, akik ettől dühbe gurultak és megpróbálnak bosszút állni oly módon, hogy csúzliból kilőve magukat legyilkolják a malacokat. (Későbbi részekben már majmok meg delfinek meg Star Wars madarak is felbukkannak, de maradjunk csak az alapoknál.)

Természetesen stílusban tartott dekorációra törekedtünk, még ha minimális volt is: két sor zászló itt-ott...

(A neten ebben a témában rengeteg ötletet és letölthető mindenfélét lehet találni, a mi zászlóink és a képek nagy része innen való.)

ill. alkalomhoz illő étkek és italok a büféasztalon. Kedvenc volt a malacölő víz.

Kell még néhány malac

Pózolás a TNT-s doboz előtt

Magát a pályát a lakásban állítottuk fel, mivel épp akkor eredt el az eső, mikor nekikészültünk a nagy eseménynek (már minden kint volt a kertben) Plüss madarakkal dobtak célba a zsúrozók, a cél az volt, hogy a malacok leessenek. Az volt a terv, hogy addig játszunk, míg minden lufi kidurran (12 darabbal készültünk), de alig egy-két lufi adta fel a heves harcban. Az első pályát még mi felnőttek építettük, a többit (egyre kreatívabban) már a gyerekek. 

(Nagy sikere volt egyébként később a dobozok egyszerű egymásra halmozásának is: Vajon sikerül-e mind felrakni? Vajon elfér-e a plafonig?)

A következő játék egy focimeccs volt (szerencsére már a kertben), ami ebben a társaságban kihagyhatatlan. Ezúttal természetesen malacok küzdöttek a madarak ellen. Azt, hogy ki melyik csapatban van, a ruhájukra ragasztott matricával jelöltük.

Végül aztán az is kiderült, hogy a malackirály még életben van. Úgy kellett megküzdeniük vele, hogy egy régi nagy fakanállal addig ütötték, míg le nem szakadt és fel nem nyílt.

A boncolás során kiderült, hogy rengeteg csokoládé és Angry Birds kártya van a belsejében, amin igazságosan megosztoztak a legyőzők.

Egy rövid visszatekintés: így készült a malackirály. Egy nagy méretű lufit felfújtunk, papírmasséval (tapétaragasztós papírcsíkokkal) kis lyukat hagyva bevontuk és megszárítottuk. Természetesen a zsinórokat is ekkor kell beleügyeskedni. Ezután a lufit kipukkasztottuk, a malacot pedig megtöltöttük az ajándékokkal. A lyukat újabb papírmassézással eltüntettük, majd a teljes száradás után színes falfestékkel lefestettem és megrajzoltam az arcot. (Érdemes időben elkezdeni, ez nem egy-két napos projekt.)

Ez pedig a jól megérdemelt születésnapi torta. 

Játékos iskola

Nagyon szeretem azokat a feladatokat (munkákat), amiket mostanában kapok az élettől, szinte kívánni sem tudnék jobbat. De egyvalami azért hiányzik: a tanítás. Sokat tanultam, gondolkodtam és sokat láttam az utóbbi években, szívesen kipróbálnám a gyakorlatban is, de ez most nem az az időszak. Nem szeretem az iskolában (többek között):

• Hogy a frontális osztálymunka még mindig erősen dominál, pedig tudjuk, mennyire nem hatékony. (Amikor a tanár kint áll az osztály előtt és TANÍT, a diákok meg ebből vagy tanulnak, vagy nem, aztán vagy jó jegyet kapnak, vagy nem). Hogy a tanításban a tanár a fontos (és a tananyag) és legkevésbé sem a diák.
• Hogy folyamatosan minden mozzanatot értékelünk, minősítünk az iskolában. Én bizony nem tudnék úgy dolgozni, hogy minden apró hibámra felhívják a figyelmem és folyamatosan bombáznak a "jó vagy", "nem vagy jó" üzenetekkel. (És igen, tudom, hogy vannak olyan auti gyerekek, akiknek ez kifejezetten jó, de itt most a többségre gondolok :))
• Hogy a tudás értékelése sokszor egyenlő a gyerek értékelésével (vagyis aki jó jegyet kap matematikából az jó, az értékes ember, aki nem, az nem.)
• Hogy elhitetjük magunkkal (sokáig én is hittem), hogy tanulás = könyv + füzet + munkafüzet.
• Hogy erőszakkal szétválasztjuk a tudást tantárgyakra, ami aztán még véletlenül sem keveredhet, pedig az élet nem ilyen. 
• Hogy elfelejtjük, hogy tanulni játékosan, beszélgetve, együtt és egymástól is lehet.

Következzen hát egy tanítós, ötletelős bejegyzés a magam örömére! :)

Rengeteg jópofa ötletet lehet találni az interneten a játékos tanításhoz (pl. itt.), én most saját kútfejemből gyűjtöttem össze néhányat, amiket az általános iskola első, második osztályában lehetne játszani akár a gyakorlás színesítésére, akár új ismeretek átadására.

Betűk és szavak tanulása (én ezt az időszakot sokkal hosszabbra nyújtanám, kiélvezném a gyerekekkel, mert szép és izgalmas időszak és nem sok értelmét látom a rohanásnak):

• Az osztályban különböző helyekre felragasztunk betűket, aztán arra kérjük az osztályt, hogy az adott betűhöz tegyenek minél több olyan tárgyat (képet), aminek a neve azzal a betűvel kezdődik.
• Ha a számokat is bevesszük, lehet hasonlót szótagszámmal is játszani.
• A tanítónéni kitalál egy mondatot, amelyik (minimum) annyi betűből áll, ahány gyerek van az osztályban. A mondat betűit elrejti a tanterem különböző helyeire, majd mindenki megkapja egy-egy helyszín nevét, ahol meg kell találnia a saját betűjét. Pl.: "táblán", "ajtó mellett", "kuka mögött" stb. Jobban olvasóknak lehet olyan szöveg is, hogy "Juli székének az aljára ragasztva", vagy hasonló. Ezzel máris gyakorolják az irányokat is, az olvasást is észrevétlenül. Aztán az osztály a betűkből közösen megpróbálja összerakni a mondatot. Mindenki csak a saját betűjéhez érhet hozzá, ezzel ösztönözzük az együttműködést és a kommunikációt. (Persze nagyobb osztályokban praktikus több csoportot csinálni, mondjuk különböző színű papírokra nyomtatott betűkkel.)
• Az osztályt két, vagy több csoportra osztjuk. Minden gyerek betűkből kirakja (felragasztja) a saját nevét egy papírra, egy másikra pedig egy-egy jellemző tulajdonságát, vagy testvére nevét stb. megállapodás szerint. A papírokat a csoport beadja a közösbe, összekeverik, majd cserélnek a másik csoporttal, akik megpróbálják a társaik nevét és tulajdonságait párosítani.
• Szavakat lehet gyűjteni (akár megint csak mozgással összekötve) évszakokhoz, hónapokhoz, ünnepekhez, műalkotásokhoz, hallott mesékhez, dalokhoz stb. kapcsolódva is tematikusan. Lehet csoportosítani, képekkel párosítani, sorba rakni (mondjuk érzelmek, tulajdonságok neveit - hajrá érzelmi nevelés), lehet memóriázni, bingó játékot és millió mást JÁTSZANI önálló-, páros-, vagy csoportmunkában.

Betűk és technika:

• Nagyon fontos lenne, hogy mielőtt a gyerekek írni kezdik a betűket, másképp is megtapasztalják őket, Miért ne lehetne ezt a technika órán? Betűket készíthetünk szívószálból, vagy mindenféle pálcikákból (ha felragasztjuk, remek teremdekoráció), összegyűrt alufóliából, zsenília drótból (ebből már görbe vonalak is készülhetnek és fel is lehet akasztani füzérnek), de papíron kirakhatunk konfettiből, rizsből, babból korongokból, akármiből is. Kivághatjuk rajzlapból, csiszolópapírból, selyem- és zsírpapírból, kartonból, szalvétából (így a papírok tulajdonságait is tanuljuk). Önthetünk betűket gipszből is (akkor mer ugye a fizikának is adtunk egy kis előkészítést), aztán lefesthetjük.
• Betűket lehet kivágni újságból (finommotorika, figyelem), aztán technika órán kollázst készíteni belőle, vagy dekorálni vele dobozt, képkeretet stb.

Matematika és olvasás:

• Amikor a betűket tanuljuk összeolvasni, vagy már szeretnénk egész mondatokat olvastatni, tarthatunk vásárt. Mindenkinek van valamennyi pénze (mondjuk 20 Forint, ha húszas számkörben matekozunk), amiből betűket (vagy szavakat) kell vennie. 2-3 gyerek vállalja a boltos szerepét, ők beállnak a "pult mögé" és megkapják az árut. (Ha szavakkal dolgozunk, akkor lehet, hogy az egyik az igéket, a másik a főneveket, a harmadik a névelőket, névmásokat, kötőszókat árulja.) Aztán mindenki elindul és igyekszik úgy vásárolni, hogy a pénzéből a lehető leghosszabb (vagy legtöbb) szót, mondatot tudja összerakni. Akik leggyorsabban elkészülnek, azok leváltják a boltosokat, hogy ők is vásárolhassanak. Lehet még bonyolítani azzal, hogy csoportokban (családokban) dolgozunk.

Szavak és környezetismeret:

• Mikor mondjuk a fa részeit, a felszíni formákat vagy a családtagokat tanuljuk megkaphatnak előre egy képet + néhány oda nem illő szót, amit aztán a többi csoporttal kell elcserélniük a saját képükhöz illő szavakra valamilyen szabály szerint. Mondjuk egy ember csak egy szót tarthat a kezében, csak egy emberrel cserélhet, csak kölcsönös csere lehetséges (így lehet, hogy átmenetileg olyan szót is el kell fogadnom, ami nem az én témámhoz tartozik, hogy aztán majd továbbcseréljem.)

Technika és környezetismeret:

• Bármelyik fenti témához ki lehet találni kézműveskedést: gyurmából lehet közösen terepasztalt készíteni a felszíni formákhoz, de családfát is készíthetünk igazi faágakból és fotókból (vagy bármi másból), festhetünk jégkockával, mikor a halmazállapot-változások vannak terítéken stb. Talán itt a legtöbb a lehetőség. 

Matematika és ritmus (ének-zene):

• Körben állva remekül lehet gyakorolni az összeadást, kivonást, előkészíteni a szorzást. De legegyszerűbb, ha sorban állva egyszerűen mondjuk a számokat (első osztály év elején), majd tapsra irányt váltunk. A feladat remekül fejleszti a figyelmet. A ritmus megerősítéséhez és metronómmal is kipróbálnám, hogy megérezzék, nem lehetnek se túl gyorsak, se túl lassúak. És persze nem csinálnám kiesősre, mert a tanulás nem verseny, ráadásul akkor épp az nem gyakorol, akinek leginkább szüksége lenne rá.
• Nehezebb, ha csak minden második (harmadik,ötödik stb.) számot mondunk, a többire tapsolunk: taps - 2 - taps - 4 - taps -6 stb. (Taps helyett persze lehet dobbantás, guggolás, forgás, karemelés, vagy bármilyen vicces mozdulat)
• Vagy megadott szabály szerinti sorozat elemeit mondjuk, pl. kettesével csökkenő: 20 - 18 - 16..., hatos szorzótábla: 6 - 12 - 18...

Matematika és testnevelés:

• A tornateremben állomásokat alakítunk ki, mindenkinek megadott számú feladatot (mondjuk 10, vagy 20) kell teljesítenie úgy, hogy ő maga választ, melyik állomást hányszor csinálja végig, de mindegyiket kell min. 1x. Összeadást gyakorolhatunk vele, főleg ha azután felmegyünk a terembe és a matematika órán le is írjuk, hogy 2 bordásfalas+3 pados+5 zsámolyos=10
• Ugyanezt bonyolíthatjuk azzal is, ha az egyes állomások különböző pontokat érnek, vagy ha a megadott pontot nem egy óra, hanem mondjuk egy hét alatt kell összegyűjteni. (Ez már majdnem kreditrendszer :))

Ahogy elkezdtem írni ezt a bejegyzést, alig tudtam leállítani magam, annyi ötletem támadt hirtelen. Azt hiszem, bármilyen témakörhöz, tananyaghoz ki lehet találni valami jó játékot.

Dobozból

Két régi-régi dobozos ötlet, ami eddig nem került ki a blogra - hátha most jól jön valakinek egy borongós januári napon. Kevés szöveg, a képek magukért beszélnek.

Vár dobozból

Autómosó forgatható kefékkel

Útlezárásos szülinapi zsúr

Jákob fiam most 6 éves, élete első szülinapi zsúrját tartottuk. A témát ő kérte: útlezárás. Ahogy a kedves ünnepelt, óhajtja, beleadtunk apait, anyait.

Ilyen lett a meghívó, kihajthatós, sorompóval lezárva (elnézést a pocsék képért!)

 

Kevés gyereket hívtunk, hiszen nagy tömeggel Jákob nem tud mit kezdeni, a vendéglista összeállításához pedig - mivel ő nem tudta elmondani, ki legyen még a legjobb barátján kívül - a gyógypedagógus óvónénije segítségét kértük. (Köszönjük, Márti!)

Készült egy "menetrend" is, amit Jákobnak kitettünk a rendes napirendjébe, de a többiek is a kezükbe kapták.

És aztán haladtunk terv szerint.

Így nézett ki a kertünk, itt gyűlt össze a társaság. (Kedves sógorom szerezte a bójákat és a lezáró szalagot, aminek nem tudom az igazi nevét. Köszönjük Neked is, Marcell!) A labirintust sorompó zárja (a képen elöl), nem lehetett csak úgy ki-be rohangálni ;) Ez egy vastagabb szerszámnyélből készült, amit fehérre festettem és piros szigetelőszalaggal körbetekertem.

Ugyanez rohanó gyerekekkel. A feladat az volt, hogy mindenki megtalálja a labirintusban azt a két elrejtett ajándékot, amin az ovis jele szerepel. (Elárulom, egy doboz útépítősre matricázott Tic-tac cukor volt és egy bójás szappanbuborék-fújó. Reménykedtünk abban, hogy nagyon hideg lesz, mert akkor kipróbálhattuk volna, hogyan fagy meg a levegőben, majd törik szét a földön a szappanbuborék.)

Biológiai szükségleteink kergettek be minket a házba. Ott először egy rövidet kirakóztunk. Hamarabb feladták, mint gondoltam, de sebaj, találtak mást!

Ez egy korábbi hangulatkép a készülődésről, de kb. látszik rajta, milyen volt az ünnepi asztal hangulata. A poharakat építkezős matricákkal jelöltük. A menüt nem cifráztam túl: sült krumpli volt, kuki, ropi, alma, répa, paprika és uborka meg az innivalók.

A fenti képen lévő két labdás bójával az én tervem az volt, hogy célba dobunk rájuk, de a gyerekek másképp gondolták: kalapnak, távcsőnek használták.

És persze később jött a torta.

Volt egy játék, amire Áronnal készültünk elő, ezért kicsit sajnáltam, hogy elmaradt, de mikor már a babák, az újonnan kapott ajándékok és az összes fellelhető autó szét volt pakolva, úgy ítéltem, egy homokozós játékot bevetni nem volna túl bölcs dolog. ;)

Madáretető és süniház

Azt hiszem, elkerülhetetlenül itt az ősz, sőt lassan a tél kopogtat. Idén új madáretetőt készítettünk nagy családi összefogással: én csak kitaláltam, aztán kiadtam a feladatot a fiúknak, akik fúrtak, fűrészeltek, szögeltek. Ugye milyen szép lett? 

Az alja és a teteje már használhatatlan, de vadonatúj konzolokból készült (felfúrtuk vele a könyvespolcot, de nem bírta és kiszakadt), a háta pedig három parafa poháralátétből. A fa lapokat kis fa lécek és szögek tartják össze, az alátéteket egyszerűen csak felragasztottuk. Belülre is ragasztottunk egy lécet, terv szerint az akadályozza majd meg, hogy a magok kihulljanak, a kinti részt inkább melegedőnek használhatják majd a cinegéink. A lapokat (előre) átfúrva átfűztünk egy zsinórt, ezzel pedig egy már bevált helyre, közvetlenül az ablakunk elé, a szőlők közé akasztottuk. Így ebéd közben épp rálátunk. (Ja, azért le is lakkoztam csónaklakkal, hátha így kibír pár szezont.)

És idén először nem csak a madarakra gondoltunk, hanem a süniknek is készítettünk két búvóhelyet. Kicsit nézelődtem a neten, hogy is kell, de aztán végül a helyszínen együtt találtuk ki a végső megoldást: Egy nagyobb műanyag cserép oldalán két bevágást ejtettünk, a közte lévő részt felhajtottuk és az így keletkezett lyukba egy kisebb, szögletes cserepet dugtunk, ez lesz a bejárat. Az egyiket egy sarokba, a másikat a mászóka alá rejtettük és jól befedtük avarral. (A képen még csak félig van befedve, hogy látsszon a szerkezete.) Hogy az avar és az odú is a helyén maradjon, faágakkal körbeszurkáltuk, így rögzítettük. És a cserépre még egy nagyobb kavicsot is tettünk. Egész csinosak lettek, remélem, lesz lakójuk. (Nyári éjszakán találkoztunk már sünivel.)

Tengerpart otthon

Több, mint egy éve ácsorgott bezacskózva a "fehér homokunk", a színes nyári tábor óta. Már nem is emlékeztem, hogyan készült akkor, de most rákerestem (holdhomok, vagy moon sand néven fut) és 10 csésze finomliszthez 1 csésze babaolajat ír a "szakirodalom". Én a babaolaj egy részét napraforgó olajjal helyettesítettem az ára miatt, de tény, hogy így nem annyira illatos. Nagyon-nagyon finom viszont a tapintása és a hideg évszakok homokozó-ínséges időszakai remekül kihúzhatók vele. Vigyázat, nagyon kicsi az esélye, hogy az összes homok a dobozban marad! ;)

Mi most kagylókat és csigákat is tettünk bele a tengerpart érzéshez.

Formázáshoz viszont a hagyományos homokozó- és sütőformák az ideálisak. És az elkészült forma igazán szép felületű, egészen sima. Felnőtteknek is kész szenzoros feltöltődés!

ui.: Ja, hóembert is remekül lehet belőle építeni. :)

Tökös napok

Jákob ovijában a héten a tökkel foglalkoztak, mivel azonban mi az iskolai őszi szünet miatt "lógtunk", úgy gondoltam, legyen itthon is valami hasonló. Mivel a hét elején nagyszülőztek a fiúk, a hét második felében jelöltünk ki négy tökös napot. (Ha nagyon intenzívre vesszük, akár kettőbe is belefért volna, de azért mást is csináltunk, ide-oda mentünk közben :)) Persze jeleztük is a hetirendben.

Aztán azon kívül, hogy vettünk és kézbe vettünk többféle tököt, hogy tökös ételeket ettünk (tökfőzelék, sütőtök, sütőtökös süti és hokkaidó tökből készült leves fért bele pirított tökmaggal) készítettünk néhány dolgot a témában. Először is egy tökös füzetet. Ehhez kivágtunk egyforma köröket színes papírból, ezeket összefogva kilyukasztottuk, majd összekötöttük zöld zsinórral. Utóbbi lett a tökünk szára. Az elő- és a hátlap keményebb narancssárga papírból készült. A könyv elejére tök arcot ragasztottunk, a hátuljára ki-ki a maga módján felírta, hogy tök.

A könyv belsejébe sok-sok (11) tökfajta képe került. Áron párosította is a tökök képét a szöveggel, ami nem is olyan egyszerű, mert volt olyan tök is, amivel még én sem találkoztam eddig soha.

Aztán megnéztük azt is, hogyan lesz az elvetett magból tök. Sorba rendeztünk, ragasztottunk, színeztünk.

A tök részeit többször is megnéztük élőben az ebédhez felvágott tökökön, aztán persze dokumentáltuk is. :)

Jákob füzetébe érdekességként hatalmas (és másik oldalakon kevésbé hatalmas) tökökről is kerültek képek, ő nagyon élvezte a vágást és a ragasztást. Áron szerint ez nem elég tudományos. 

Jákob füzetébe egy kis logopédiát csempésztünk még...

Áronnál pedig maradtunk a "tananyag" vonalon.

A füzeten kívül volt persze meseolvasás is. (Ha úgy tetszik, Áronnak olvasás gyakorlás - nem mintha rászorulna.)

És nem maradhatott el a tökmaggal való ismerkedés sem: feltörtük, megkóstoltuk, Jákobbal számoltunk vele, azt pedig ő maga találta ki, hogy készítsünk betűket is.

Természetesen nem maradt el a tökfaragás sem, ami nekem nem épp kedvencem, mert pár évvel ezelőtt, mikor először csináltuk, megdöbbenve tapasztaltam, milyen hamar megpenészedik és tönkremegy. Most legalább készültem rá. Jákobbal süteményformát és kalapácsot használva lyuggattunk egy tökhintót.

Áron kést használt és megint a "hagyományos" vonalon maradt.

Sablonfestéssel és szabadon is festettünk tököket (Jákob narancssárga lapokat szivaccsal), ezt nagyon élvezték a fiúk, és ez legalább egy ideig még díszíti majd a lakásunkat. (Nem, az ott nem tök lekvár! :))