Amikor kicsik voltak a fiaim, a következő játékot eszeltem ki nekik: Vettem többféle ecsetet, kefét, szivacsot és festő-, ill. tapétázó hegert. Ezekkel simogatjuk egymás karját, nyakát, tenyerét, talpát stb. Nagyon élvezték!
Lehet úgy is játszani, hogy a gyerek becsukja a szemét és kitalálja, mivel és hol érintettük meg.
Különben is sokmindent tapogattunk: tésztát, lencsét, diót, gesztenyét, falevelet, parafa dugót, nagy fa gyöngyöket, üveggolyókat. Nekem személy szerint a lencse a kedvencem, az nagyon finom. Kézzel és lábbal.
Lehet összekeverni többfélét is, aztán elrejteni benne kisebb tárgyakat. (Itt most golyók voltak, de lehetnek lego kockák, szivacsdarabok, mágneses betűk, arany színű szerencsepénz, vagy bármi más is.)
Merőkanállal, sima kanállal és kézzel pakolunk egyik tálból a másikba, pohárba, tölcsérbe. És öntjük a lencsét a tálba és mellé :)
Én ilyet mindig úgy játszom Jákobbal, hogy leterítek egy plédet, vagy lepedőt, mert úgy könyebb összeszedni utána. Azért illúziói senkinek ne legyenek, hogy minden szem a takarón marad! Nem olyanok ezek! ;)
Ugyanaz a gyerekem néhány évvel később kis zselégolyókat öntöget kancsóval (amibe a virágot lehet tenni, mert sokáig tárolja a felszívott vizet).
Egy kicsit más, de érzékelés: Ezek a babzsákok mind más anyagból készültek, van köztük pihe-puha, van selymes és egészen durva is, van amelyik átlátszó, van amelyik egyszínű, van, amelyik mintás. A töltet is sokféle: úgy emlékszem rizs, bab (kisebb-nagyobb), lencse, gomb, vatelin meg mindenféle került beléjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése