Nagyon ellene vagyok az óvodákban egyre terjedő feladatlapozásnak, mindjárt elmondom miért. Ez persze nem jelenti azt, hogy az én 4 éves csemetém anno nem kezdett el ezekért rajongani nem tőlünk kapta, esküszöm! Az első adagot legalábbis. ;)) Szóval ez egy kicsit bort iszik, vizet prédikál poszt lesz, vagy tekintsük inkább önmagam biztatásának.
A feladatlapokat, amikről beszélek, biztos mindenki ismeri: pontösszekötősök, színezősök, bekarikázósok, másolósok, összekötősök, vonalkövetősök és társaik.
Amiért pedig szerintem nem való feladatlap egy óvodás kezébe, az a következő:
1. Ezek valóban nagyon jól fejlesztik a síkbeli tájékozódást, de ahhoz, hogy egy gyerek síkban jól tudjon tájékozódni, ahhoz először térben kell megtanulnia, és ez az óvodás időszak feladata. A többit hagyjuk az iskolára. Ha a játszótéren, vagy a játékpolcon nem tudja nagyon-nagyon, mi van fent és mi van fent, a feladatlapon még annyira sem fogja tudni. Ha séta közben nem tudja, merre kell balra fordulni és merre kell jobbra, akkor a papíron még annyira sem fogja tudni. Ha nem tud körben járni, akkor nem fog tudni jól kört rajzolni sem. Ha nem tud egy hullámvonalon végigsétálni, hogyan várhatnánk el, hogy a papíron ceruzával kövesse azt?
2. A sok rajzolás és "írás" valóban fejleszti a finommanipulációt, csak épp nem ebben az életkorban. Az óvodásoknak (tessék csak megnézni!) finom kis duci, pihe-puha kezük van. Nem alkalmas még arra, hogy három ujjal fogjanak egy vékony ceruzát. Mikor a gyerekek közelednek az iskolás kor felé, a testük is megnyúlik, ezt szokták az iskolaérettség egyik jelének tekinteni. Ezzel együtt a kéz felépítése is megváltozik, az ujjak hosszabbak lesznek, akkor már lehet próbálkozni, de akkor is először minél vastagabb ceruzával. Waldorfék a kis iskolásoknak sem adnak még ceruzát. Helyette szimpatikus kis téglatest alakú krétáik vannak, ami nekem nagyon testzik, pont ezért. (Ettől persze a gyerek nyilván anya és apa tollával akar majd írni, mert ő nem ismeri az ide vágó bekezdéseket :) Szerintem nekünk szülőknek kell megtalálnunk az egészséges egyensúlyt.)
3. Az asztal felett görnyedésből lesz még bőven elég a sok-sok év alatt, ha tehetjük, inkább küldjük ki őket a szabadba, kúszni (de tényleg kúszni a földön, a homokban, akár a sárban!), mászni, szaladni, pörögni, forogni (a pörgés, forgás, hintázás minden formája nagyon jól segíti az idegrendszer érését, minél változatosabb, annál jobb), úszni, lovagolni, kerékpározni... Hagy erősödjenek azok a hát- és hasizmok.
És ha úgy alakul, hogy mégis a szobába szorulunk, mert túl hideg/ túl esős/ túl meleg van? Vagy a gyerek már épp kimerült, túlpörgött a sok szaladástól? Vagy változatosságra vágyunk? Vagy ha anyai lelkiismeretünket (merthogy az is van nekünk, néha kicsit túl sok is) szeretnénk megnyugtatni azzal, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt, és nem csak kicsaptuk a gyereket a kertbe/ játszóra? Erre is van ötletem és el is mondom. :) Sok ilyenről esett már szó, most csak felsorolás szerűen néhány tevékenység, amik kifejezetten az irás előkészítéséhez fontosak.
Ezeknek a "feladatoknak", játékoknak többsége:
- erősíti a kéz izmait, ami nagyon kell majd az íráshoz
- fejleszti a finommanipulációt
- fejleszi a térbeli és síkbeli tájékozódó képességet
- javítja a megfigyelőképességet, kitartóbbá teszi a figyelmet
- pontosságra, odafigyelésre, tisztaságra (nem cél ez mindenhol, de mondjuk a ragsztásnál, később az írásnál igen) nevel
- a sikerélmény növeli az önbizalmat, magabisztossá, kiegyensúlyozottá tesz (legyen a játék célja mindig a sikerélmény, soha nem a teljesítmény!)
- az közös játék munka erősíti jó kapcsolatunkat a gyerekkel
Klasszikus gyerekeknek való feladatok, amik hol eszünkbe jutnak, hol nem:
1. Gyurmázás, agyagozás: Akármilyen gyurma jó hozzá, legjobb, ha több félét váltogatunk. (A só lisz gyurma 1 rész só, 2 rész lisz és annyi víz keveréke, amennyit felvesz. Színezni lehet ételfestékkel, de kakaóval, pirospaprikával, kurkumával is.) Lehet gyúrni, formázni (kosarat, gyümölcsöt, zöldséget, péksüteményt, állatokat akármit), nyújtani, szaggatni, késsel, vagy derelyevágóval darabolni, felcsavarni, pálcikát, gyufát, szívószálat dugni bele (süni), kavicsokkal, csigaházakkal kirakni (arc, katica, kép)...
2. Homokozás. Ugye milyen egyszerű? És felér a gyurmázással. Engedjük sarazni, koszolni, szórni is (csak menjen arrébb a többiektől, hogy senkinek ne menjen a szemébe!), ezek is tapasztalatok. Soha nem mondjuk, hogy játssz rendesen, játssz úgy, ahogy kell stb. Örüljünk, ha kreatív. A kreativitásból úgyis fogy majd az iskolában.
3. Papírhajtogatás: hajó, csákó, sótartó, csiga, boríték, ház, fa lombja, akármi. (Áron fiam egy időben furulyát és fuvolát hajtogat folyton a zenekarához.)
4. Festés. Itt is fontos szempont a változatosság: sokféle festékkel (tempera, gombfesték, ujjfesték...) sokféle anyagra (nagy csomagolópapír, alufólia, bármilyen függőleges felület, kavics, fadarab, tükör, fólia...) és sokféle eszközzel (ecset - minél vastagabb nyelű, szivacs, papírgombóc, nyomda "pukkantós fólia", faág...)
5. Papír tépése, vágás ollóval.
6. Ragasztás. Próbáljunk ki többféle ragasztót és többféle anyagot (papír, textil, magok, homok, vatta stb.)
7. Gyöngyfűzés. Kisebb, nagyobb, fűzhető tészta...
8. Pötyi, legó, Babilon építő és ezer féle összeillesztős, bedugdosós játék.
9. Ha alufóliát összesodrunk, abból remekül lehet formákat, betűket hajlítgatni, ha valakit már ez is érdekel. Hasonló a zsenilia drót is.
10. Fonás, csomózás.
11. Nagy kedvencemet a tükörre nyomott borotvahabba, vagy asztalra nyomott testáplóba (szemeteszsákkal le lehet takarni az asztal, csak akkor jól celluxozzuk oda körben) rajzolás ujjal most sem hagyhatom ki ;)
Felnőtt feladatok, kisebb-nagyobb segítések, igazi életre tanulások. Vagyis többnyire olyan dolgok, amiket nem kell külön megszervezni, vagy előkészíteni, csak nyitott szemmel (és bátorsággal) kell járni, hogy mi mindenbe lehet bevonni a gyereket.
1. Tanítsuk meg cipőt fűzni, kötni. Ez igazán nem igényel nagy rákészülést. Ha épp fellép a "mit is csináljunk", minden nap gyakorlohatunk kicsit. Csak addig, amíg érdekli és figyelni tud. Ehhez hasonló célzott feladatok:
Valamelyik nap már a lyukasztást is bevetettem (mérsékelt siker). A gyümölcsök a gyümölcslés dobozokról vannak. Egy ideje gyűjtöm őket, mert szépek, szebbek, mint a képen :)
- Fűzhető, gombolható, tapintható lapocskák
Jákob játéka sokkal egyszerűbb. Itt azonos méretű, de különböző anyagból kivágott négyzeteket kell egy szatén szalagra felfűzni, aminek a két végén gomb van. A négyzeteken középen gomblyukhoz hasonló vágás. Minden négyzetből 2 van, így párosításra is alkalmas (lenne :)). Ezt az ötletet valamelyik külföldi oldalon láttam, ha jól emlékszem.
2. Segítsen a főzésben: Hámozás, aprítás, dagasztás, mérés, öntés, keverés, kalácsfonás, sajtreszelés, kenyérvágás stb. Miközben takarítunk utána, gondoljunk arra, milyen klassz lesz, mikor néhány év múlva ágyba hozza a reggelit. Én így szoktam. :)
3. Ajtónyitás kulccsal (induláskor, hazaérkezéskor, ajtónál, autónál gyakorloható).
!. Csavarozás, anya feltekerése hosszú csavarra, menetes szárra - ha már Apa úgyis szerel.
5. Teregetés, csipeszelés, hajtogatás. Ha nincs olyan szárítónk (mint ahogy nekünk nincs), amit a gyerekek elérnek szék, vagy asztal lábai közé is kifeszíthetünk gyorsan egy kötelet, arra lehet a babaruhákat, kendőket teríteni. Rácsipeszelni még jobb, nehogy elfújja a szél ;) Aztán mehet a leszedés, hajtogatás. Utóbbi amúgy élesben is a pizsamával pl. A csipesszel meg aztán mindenféle mást is lehet.
6. Zoknipárosítás. Ez így nem nagy feladat, de a feltekerés, átbújtatás már igen.
7. Nyaralásnaál bőrönd, táska, zárjának, zippzárjának csukása, nyitása.
8. Ha elveinkkel me, ütközik, mutassuk meg, hogyan kell a mosógépet, mosogatógépet beállítani, elindítani.
9. "Levelezés": Ha írunk valakinek haygományos levelet (van még ilyen?) tegye be a gyerek az összehajtott papírt a borítékba. Mutassuk meg, hogy kell a borítékot leragasztani, bélyeget felragasztani, postaládába bedobni.
10. Dobja be ő a pénzt az automatába, vagy dugja be a bevásárlókocsiba.
+1 Nem igazán tartozik ide, bár mindent fejleszt (test- és térérzékeléstől izomerőn és egyensúlyérzéken át a kommunikációig), de nagy kedvencem és még nem volt róla szó. Ez pedig a hétmérföldes gyömöszölés. :) Nem csak kicsiknek való játék, amíg a gyerek szereti és Apa, Anya bírja használjuk ki! Legyen benne összecsomagolás, takaróba göngyölés és kigurítás, fejjel lefelé lógatás, átfordítás minden irányba, csikizés, dögönyözés, együtt forgás, kacagás. Praktikusan a szülői ágyon :) Bámulatos, mire képes egy-egy ilyen 10-15 perc: Mi megadhatjuk végre ami jár, így oldja a mi feszültségünket. ;) Feldobja a hangulatot, elűzi az ünalmat + ld. fent. Mi cirógatással, simogatós mondókákkal (Ciróka, maróka, Csip-csip csóka, Hüvelykujjam, Tapsi tapsi stb.) szoktuk levezetni, vagy kendővel, ecsettel való simogatással, ami ugyancsak hat a testérzékelésre, figyelemre, koncentrációra, megfigyelőképessségre stb. És finom! Az egész úgy, ahogy van.
Jó szórakozást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése