A következő címkéjű bejegyzések mutatása: struktúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: struktúra. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 23., péntek

Játékok kisebbeknek otthonra 8.: Formabedobók házilag 10 szinten

 
Sokszor volt már szó itt a blogon a formabedobókról, a lenti képek egy része is szerepelt már, de ez egy olyan téma, amit nem lehet elégszer elővenni.
A mostani sorozat 1. részében a bedobálós játékokról volt szó. Ha ezek már jól mennek és elég sokfélét megtapasztalt már a gyerekünk, jöhetnek a formabedobók. De persze nem rögtön a bolti csilli-villi darabok. 

1. Az első és legkönnyebb formabedobó, ha egy golyót kell egy kör alakú lyukba illeszteni. Itt a legkönnyebb a célzás, és nincs szükség az elem elforgatására sem. Először a gyerek kezébe illő méretű golyót válasszunk: általában jól működik a ping-pong labda, vagy a golyós dezodorból kiszedett golyó (ilyen látható a képen), de ha a gyerek még a szájába vesz dolgokat, jobb, ha kicsit nagyobbakat választunk. Amikor a gyerek már megügyesedett, vagy kezdi unni, előkerülhetnek kisebb golyók is. 
A lenti pár játék tápszeres dobozból készült, de egy egyszerű cipősdobozból is kivághatunk egy lyukat. Ha van valamilyen hatalmas, gyerek méretű dobozunk pl. valami házhozszállításból, akkor küldönsen izgatlmas lehet a játék. Jó ha olyan a dobozunk, hogy a gyerek ki is tudja nyitni és megtapasztalhatja a "bedobom, eltűnik - kinyitom, előkerül" élményét. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk a kérést is gyakorolja, akkor viszont épp hogy ne legyen könnyen kinyitható és tanítsuk neki, hogy amikor kész van a bedobálással, adja át nekünk a dobozt (esetleg mondja is, hogy "Segíts!").




2. A golyó után a rövid, hosszúkás, henger alakú dolgokat a legkönnyebb bedobni. Én nagyon szeretem a filctoll kupakokat erre a célra, de a parafa dugó is remek.


3. Haladóknak jöhetnek e rudak és pálcikák. A képen henger alakú jégkrémes pálcikák vannak, de bevethető a szívószál, a nagyobb gyerek matek dobozából megörökölt színes számolópálcika, vagy akár a fogpiszkáló is.


4. Kicsit nehezebb már, ha a bedobandó dolgot oldalirányba is el kell fordítani, ezek a perselyhez hasonló bedobók. Az első képenegy olyan doboz van (sötétzöld), amibe függönykarikákat kellett bedobálni, ezt a gyerekek nagyon szeretik, mert könnyű megfogni. De a bébiételes doboz kupakja is remekül működik.
Akinek már jól megy az ujjal csippentés is, az egészen vékony dolgokat, pl. bankkártyát, dominót vagy a második képen is látható kis reklám bigyókat is bedobálhatja.
A harmadik kép játéka már egy kicsit más szempontból is érdekes: Itt a palackot megtöltöttem vízzel és ebbe kell a kis színes műanyag korongokat egy résen keresztül bedobni, amik a vízbe érve, lassan, kecsesen lengedeznek a palack alja felé. Kiszedni persze csak a víz kiborításával lehet.






5. Az otthon könnyen elkészíthető egy elemű formabedobók közül talán a négyzet és téglalap alakú lyukak a legrafináltabbak, hiszen itt már igen fontos a pontos illesztés. Valamilyen fa, vagy műanyag építőkocka szinte minden háztartásban akad, így csak egy megfelelő dobozt kell keresnünk...





A formabedobó játékok többféle módon variálhatóak, pl.:
  • Lehet csökkenteni a bedobálni való méretét. Minél kisebb valami, annál nehezebb megfogni a kis ujjakkal és a pontos illesztésre is jobban kell figyelni.
  • Lehet a bedobálnivalókat valamiről lehúzni, vagy valamiből kivenni a bedobáláshoz, így plusz egy lépést beiktathatünk.
  • És végül el lehet kezdeni elindulni az egy elemű formabedobóktól a több eleműek felé.
6. A valamiről lehúzás és valamiből kivétel legegyzserűbb esete, ha az elemeket egy átlátszó zacskóba, vagy szűkebb szájú edénybe tesszük, így a gyerek látja és mivel a játékot már ismeri, tudja, hogy meg kell szereznie az elemeket. És ez sokszor nem is annyira egyszerű, mint gondolnánk. 
A fentieknél kicsit több előkészületet kíván, ha a hajgumikat egy papírhengerről, vagy a gyöngyöket egy zsenília drótról, vagy cipőfűzőről kell lehúzni a bedobáláshoz. Ezeknek a játéknak a lenti módon elkészített változata azért is jó, mert egyrészt magyarázat nélkül is jól látszik mit kell csinálni (ez a többi formabedobóra is igaz), másrészt nem lehet "visszacsinálni", amit már bedobtunk, az bent van. Az is egészen világos, meddig tart ez a feladat, addig kell csinálni, míg az összes elem el nem fogy. A fejlesztésen ezeket a könnyen érthető és jól szervezett feladatokat struktúrált feladatoknak nevezzük.
Szintén struktúrált feladat/játék, bár szigorú értelemben véve nem formabedobó, amikor kis textil négyzeteket kell egy lyukon bedobálni.





7. A több elem felé való elindulás első lépése, ha egyszerre kettő, vagy három olyan formabedobót teszünk a gyerek elé, melyeket már jól ismer, a tartalmukat pedig egy közös helyre (tálba) öntjük. Így az ismerős játékokkal tapasztalhatja meg, hogy válogatni is kell.


8. Dobozból is készíthetünk olyan formabedobót, melyen két lyuk van és hozzá kétféle bedobandó tárgy létezik. Ilyenkor arra kell figyelnünk, hogy olyan formájú tárgyakat válasszunk, melyek semmiképp nem férnek be a másik lyukon. A kocka és a gömb pl. nem mindig jó választás, mert előfordulhat, hogy egyik befér a másik fomrájó lyukon is. Általában egy szélesebb, tömörebb test (ez lehet gömb, kocka, hasáb, vagy henger is) és egy hosszúkásabb, laposabb (pl. bankkártya, befőttes üveg teteje) működik együtt jól.


9. Plusz egy csavar, ha az elemeket ki kell venni valahonnan, vagy pl. szét kell szedni bedobálás előtt, mint pl. a képen a bankkártyára csiptetett csipeszt. (Egyik lyukba a csipesz, a másikra a bankkártya kerül.) Hasonló játék lehet a csavar (pontos méretű, nem túl nagy kör alakú lyukon bedobva) és az anya (elförgatva téglalap alakú lyukon bedobva).



10. Ha a fenti játékokkal gyerekünk már boldogul, áttérhetünk a bolti játékokra. Ha lépésről lépésre szeretnénk haladni, akkor először természetesen ezekből is kevesebb eleműt érdemes vennünk, pl. egy kocka, egy gömb, egy csillag és egy szív. Nézzük meg azt is, hogy hogyan lehet kivenni az elemeket. Én. pl. nem szeretem azt, ha a játék másik oldalán egy könnyen hozzáférhető nagy lyuk van, mert akkor esélyes, hogy gyermekünk ott fog bedobálni mindent. :) 

További házi késztésű struktúrált, formaillesztő, párosító, formabedobós ötletek találhatók itt.
Jó játékot kívánok!

2020. augusztus 26., szerda

Új év, új játékok

Már egy ideje gyűjtögetem egy bizonyos márkájú fagyi dobozait, hogy egyszer készítek majd belőle valamit. És most, eljött az idő. Az oldalán (kékkel) és a tetején (első körben fehérrel) lefestettem a feliratot és már kezdődhetett is a munka. 

Ilyenek lesznek a polcon a dobozok (lakkfilccel írtam az oldalára), de ez még nem az összes:


És akkor párat megmutatok:

  • Kupakon lévő különböző méretű és színű számokat kell a helyére tenni, vagyis a számokat (és a formákat) egyeztetni.



  • Színes spatulákat kell színek szerint a lyukakba dugdosni.



  • Apró tárgyakat kell a saját sziluettjükre ("árnyékukra") rátenni.


  • Plasztik kártyákra csiptetett csipeszt kell leszedni majd a kártyát az egyik, a csipeszt a másik lyukon bedobni.

   

  • Fogpiszkálóra ragasztott kis dekorgumi figurák párjait megkeresve kell azokat a szívószálba dugni.

És hogy mire is jók ezek az egyszerű feladatok? Nyilván jók akkor, ha valakinek a színeket, számokat, formákat stb. kell tanulnia, vagy a finommanipulációját finomítania. 

De jók akkor is, ha egyébként ezek már mennek egy gyereknek, csak 

- kell egy rövid feladat, amivel asztalhoz ültethetem (hogy tanulja a feladathelyzetet), 

- kell több egymásra pakolható feladat, melyeket egymás után önállóan megcsinálhat (hogy tanulja a több elemű önálló munkát),

- kell egy feladat, amit én választok mielőtt és miután ő választ (hogy tanulja elfogadni az irányítást és megtapasztalja, hogy mások választása is lehet jó neki), 

- kell sok-sok rövid, könnyű feladat, amiket szeret és (szavakkal, vagy valamilyen eszközzel) szívesen el is kér a polcról (hogy tanulja a kérést) stb. (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a fenti feladatok mindegyikéhez könnyedén lehet tárgyképet csinálni azoknak a gyerekeknek, akik még csak tárgy átadásával tanulnak kérni.).



Néhány technikai tudnivaló, ha valaki hasonlóba fogna: 

1. Nagyobb fagyit kell enni, az a doboz hasznosabb (sajnos a csokis és kicsiben kapható :)).

2. A műanyag dobozt egész jól befogja az akril festék, de azért ha megkarcolom, mint egy matricát le lehet húzni. Meglátjuk, mennyire lesz tartós. Ha előre megcsiszolom a felületet, csúnya lesz.

3. A fehér akril festék nagyon nem fogja be a tetőt, 3 réteg után is furcsán-rózsaszínen átlátszik az egyébként cseppet sem rózsaszín minta. Más, sötétebb színek jól működnek.

4. A vizes alapú falfesték egy réteg akrilra ráfestve működik és szép, az akril nélkül azonban, mivel műanyag, nem fogja be.

+1: Ha vágni akarunk a dobozból, azt nyilván érdemesebb a festés előtt.

2020. március 14., szombat

Mit kezdjünk az autista gyerekünkkel otthon a koronavírus idején? 1. rész

Biztos sok család van, ahol kisebb-nagyobb aggodalommal tekintenek az előttünk álló hetek (hónapok?) elé, amikor minden kibillen a megszokott kerékvágásból. Ráadásul leginkább a négy fal között kell valahogy lekötni az autista csemetét. Én viszont amondó vagyok, hogy soha jobb alkalom arra, hogy végre mindenre legyen időnk, amire a héköznapi rohanás közepette eddig nem volt.

Az első és legfontosabb, hogy a gyerek napjait valahogy mindenképp struktúrálni kell, különben az otthon töltött értékes idő nem a fejlődést, inkább a visszafejlődést szolgálja majd. Nem engedhetjük, hogy a gyerek ezt a nagyon hasznos időt korlátlan TV-zéssel, tabletezéssel töltse, vagy épp ne csináljon semmit. A hétvége kitűnő lehetőség arra, hogy mi magunk is kitaláljuk és amennyire lehet, a gyerekkel is megosszuk, mi hogyan lesz az otthonlét idején. Ha a gyereknek az óvodában, iskolában van vizuális napirendje/hetirendje, akkor épp ez a legjobb alkalom, hogy ezt otthon is bevezessük, megtanuljuk. Ez lehet néhány sorban kirakott tárgy (ruhák az öltözéshez, labda a focizáshoz, távirányító a TV-zéshez, fogkefe a fogmosáshoz stb.), lehetnek képek a falon, vagy egy mappában (fontos, hogy a képek olyanok és akkorák legyenek, hogy a gyerek könnyedén és jól értse őket), lehet egy papírra írt lista, falinaptár, google naptár, vagy még ezer féle más dolog. Fontos, hogy a napirend használatát, a miérteket és hogyanokat érteni kell. Nagyon át kell gondolni és a saját gyerekünkre szabni, lehetőleg szakemberrel konzultálva érdemes belevágni.

Ha a gyerek jár valamilyen fejlesztésre, érdemes felvenni a kapcsolatot az ottani pedagógussal és tanácsot kérni tőle. Biztos lesz tippje arra, mit érdemes gyakorolni otthon a gyerekkel, ill. talán arról is lehet vele közösen gondolkodni, hogyan érdemes a napokat beosztani, hogy az a gyerek számára élhető legyen. Napirend bevezetése ügyében is nyugodtan kérjünk segítséget.

A napirend elemei a következők lehetnek (és persze bármi más is, csak ötletadónak sorolok fel néhány dolgot, nem sorban ;)):
  • reggeli/tízórai/ebéd/uzsonna/vacsora
  • fürdés/fogmosás/fésülködés/hajmosás/körömvágás
  • játék Anyával/Apával/a tesóval
  • önálló játék (ennek a hosszát nagyon a gyerek teherbírására kell szabni és esetleg érdemes hozzá egyéb vizuális segytségeket is nyújtani)
  • tanulás/fejlesztő játék
  • rajzolás/gyurmázás/festés
  • közös főzés/mosás/mosogatás stb.
  • torna/akadálypálya a lakásban/séta, vagy kerékpár az utcán/játék a kertben
  • tabletezés/TV (ne legyen sok és semmiképp ne menjen egész nap a TV!)


Napirend bevezetéséről, használatáról korábban is sokat írtam már, itt olvashatóak.

Íme a fiaim korábbi hetirendje (egyik gyerek), naptárja (másik gyerek), napirendje (másik gyerek) egy falon:


Tervezek még írni az önálló játék struktúrálásáról, az otthoni tanulásról és más témákról is. Hamarosan! Addig is kitartás! :)

2019. április 27., szombat

Válogatás

Nosztalgiáztam ma a tavalyi képeim között és találtam ezt a párat még a bölcsisekkel való munka idejéből.

Színek szerinti váogatás (hasonlót csináltunk falevelekkel is)


Őszi termések válogatása, kép és tárgy egyeztetése


Zöldségek és gyümölcsök egyeztetése képekkel
(Korábban volt már bevásárlós játék, amiben volt hasonló. Itt.)


2017. június 25., vasárnap

Nyár, nyaralás, struktúra

Korábban írtam már erről, de sajnos a régi bejegyzések nem mind elérhetőek, vagy épp a képek nem látszanak. Szóval most újra!

Itt a nyár. És a legtöbb autista gyereknek, akik év közben hétfőtől péntekig meglehetősen kiszámítható módon óvodában, iskolában vannak, ráadásul ott állandó napirend szerint telnek a napok, ez bizony elég nehéz időszak. Saját tapasztalatom szerint főleg az átállás, vagyis a szünet eleje. Ilyenkor hol ez vigyáz a gyerekre, hol az, hol megyünk valahova, hol nem, hol korábban kelünk, hol később... Teljes kiszámíthatatlanság.
Érdemes hát jó előre készülni és felkészíteni a gyereket is (ha lehet), ne érje váratlanul a dolog.
Azoknak akik életkorukból, vagy sérültségükből fakadóan még nem értik a képeket, érdemes a különböző helyszenekhez (pl. óvoda, otthon, nagyszülők stb.) egy-egy tárgyat társítani. Reggel felkeléskor ezzel a tárggyal lehet jelezni, mi is várható aznapra. Ha a gyerek már ügyesebb és érti, akkor ezeknek a tárgyaknak a másolatát (vagy kicsinyített mását) akár egy hétre előre is ki lehet rakni.
Ugyanez a hetirend képekkel is működhet és év közben is jó szolgálatot tesz: mutatja, mikor kell bölcsődébe/óvodába/iskolába menni és mikor nem, ill. azt is, melyik nap milyen különóra, vagy más program várható. A hetirend az egyik kedvenc eszközöm, szülőként is könnyen, viszonylag kevés energiabefektetéssel működtethető és sokszor csodákat tesz. Számos viselkedésproblémára megoldás lehet, pl. amikor vasárnap reggel a gyerek áll az ajtóban és ordítva követeli, hogy menjünk az X nénihez a bölcsődébe, vagy amikor napi 100x megkérdezi, mikor lesz már az ilyen-olyan különóra az iskolában.


Hasonlóan jó szolgálatot tesz nagyobbaknál egy naptár, vagy határidőnapló, de akár a google naptára is, ha azt bármikor meg tudja nézni.
A mi első nyári programokat tartalmazó naptárunk így nézett ki:


Mi idén arra a négy hétre, amit hét közben a nagyszülőknél töltenek a gyerekek külön kis lapot készítetünk, amit ki-ki kiszínezett magának: ebbe beleírtuk, hogy melyik héten melyik nap és kivel jönnek, ill. mennek a fiúk. (Persze mindenkinek azt érdemes beleírnia, ami az ő gyerekének a fontos.)


Mikor nyaralni megyünk, többnyire alaposan felkészülünk a tervezett programokból. Korábban mindenhez készítettünk képet is, hiszen kellett a mobil napirendbe, amit mindig magunkkal vittünk.



Mióta mindkét gyerek megbízhatóan tud olvasni, már arany életünk van. Itthon közösen nézegetünk képeket a neten, tervezgetünk. Többnyire fellistázzuk egy papírra, mi mindent szeretnénk majd csinálni/megnézni, aztán már ott a helyszínen döntünk arról, mi melyik napon legyen és szépen pipálgatunk a listán. A napirendet meg ceruzával írjuk papírra.
Így nézett ki a tavalyi nyaralásnál a hűtőnk fala: Felül a buszmenetrend, bal alul a napok (délelőtt és délután rovattal), ahova menet közben írogattuk be a dolgokat, jobb oldalon a képes az összes előre felkutatott programlehetőség a választáshoz, alul egy nem témába vágó ivós táblázat, erről írtam már korábban itt - már nem használjuk, beépült.


Ez egy régebbi nyaralós kép, ahol annyi példányban kinyomtattuk a szállás képét, ahány napra mentünk majd a megérkezéskor (gyurmaragasztóval) kiraktuk a szekrényre. Esténként egyet mindig levettünk, így mindenkinek egyértelmű volt, mennyi időt töltünk még ott. Az alatta lévő lapon egy a fentihez hasonló, csak más stílusú és kevesebb elemből  álló "programválasztó" látható.


Idén a nyár itthon töltött napjaihoz (lesz bőven és mi nagyon szeretjük) készítettünk egy "Nyári terveink" lapot: Egy sima fehér papírt felragasztottuk a szekrény oldalára, erre írogatjuk, amikor eszünkbe jut valami a "hű, még ezt is kéne csinálni a szünetben" témában. Szépen gyűlnek, de már pipánk is van ;)

A nyaralásaink végén most már két éves kedves hagyományunk, hogy értékeljük az egyes programokat: felírjuk papírokra, mi mindent csináltunk az elmúlt napokban és mindenki szavazhat. Kiosztunk fejenként x darab pénzérmét, vagy bármi mást és azt ki-ki oda teszi, ahova szeretné. Így alakul egyéni és közös rangsor is. A fiúk nagyon szeretik és nekünk is jó visszajelzés.

Mikor hazaértünk a nyaralásról a magunkkal hozott kis ereklyéket, jegyeket, prospektusokat felhasználva készítünk az én könyvekbe egy-két oldalnyi emlékeztetőt. Ez segítség a későbbi felidézéshez. (Most már függetlenül attól, hogy naplót épp használunk-e.)

Jó nyaralást, kreatív készülődést mindenkinek!

2016. június 29., szerda

Szavak, főfogalmak, kommunikáció

Nemrég készült ez a négy lap, melyeken különböző főfogalmak alá rendezve (ruhák, állatok, gyümölcsök és játékok) szerepelnek képek. A képek tépőzárral rögzíthetőek a táblázat kis rekeszeibe.




És hogy hogyan lehet vele játszani? Hát sokféleképpen!

  • Elsőre egy lapot adok egy gyereknek, elmondom, hogy ezek lesznek pl. a gyümölcsök. Majd elkezdem egyenként adogatni a lapokat. Ha tudja, ő maga nevezi meg a képeket, ha nem, akkor én mondom meg, mi micsoda. Kiváló játék a szótanuláshoz, szókincs bővítéshez, ill. a főfogalmak bevezetéséhez.
  • Miután így jól kiraktuk, egyesével visszakérem a képeket, hogy ezzel is rögzüljön a gyümölcsök neve. Pl. Kérem a sárgadinnyét!
  • Ha már legalább két lapot ismer a gyerek, odaadhatjuk neki egyszerre a képeket (vagy adogathatjuk egyenként, de keverve), hogy neki magának kelljen eldönteni, vajon melyik főfogalom alá tartozik (ruha-e, vagy állat).
  • Ha többen játszunk, akkor minden gyerek kap egy lapot, én meg egyenként felkínálom a képeket. Kíváló lehetőség a választás (Melyik lapot kéred?), a kérés (Ki kéri?) és a visszautasítás (Tessék egy....) tanítására.

2016. június 16., csütörtök

Babzsákos játék (avagy Babzsák Fejlesztő Program)

Idén olyan szerencsés vagyok, hogy a bölcsődében összejött egy nagyon ügyes lánykákból álló 3 fős csoportom, akikkel heti egyszer babzsákos foglalkozást tartunk.
A babzsákos foglalkozás (Babzsák Fejlesztő Program) egy az Autizmus Alapítvány munkatársai által kidolgozott (és elnevezett) módszer. Ez egy kiscsoportos foglalkozás, melynek elsődleges célja a szociális-kommunikációs képességek fejlesztése. A gyerekek körben ülnek (földön, vagy asztalnál), és a foglalkozást vezető felnőttön kívül jellemzően még egy-két segítő és részt vesz.
A babzsákos foglalkozáson azt tanulják a gyerekek, hogyan kell elviselni egymás jelenlétét (közelségét), hogyan kell egymásra figyelni, türelmesen várni, tárgyakat elkérni és odaadni a másiknak, beszélgetni, kérdésekre válaszolni, utasításokat végrehajtani, viselkedési szabályokat betartani, udvariasnak lenni stb, röviden örömmel együtt lenni másokkal A célok természetesen nagyban függnek az adott gyerekcsoport összetételétől.

És hogy miért babzsákos? Ahogy írtam, autista gyerekeknek sokszor tanulni kell azt, amit mások ösztönösen tudnak. Hogy mikor kire kell figyelni a beszélgetés során, hogy hogyan követik egymást (pl. szólalnak meg) az egyes szereplők a beszélgetésben, mikor kell csöndben maradni és mikor lehet megszólalni stb. A babzsák eszköz arra, hogy ezt a szerepcserét láthatóvá tegye. Vagyis egyszerűbben: Az következik, akinél a babzsák van. (Ez természetesen később nem csak babzsák lehet, hanem labda, plüssállat, homokóra, egy lap egy feladattal, vagy bármi más, amit kézről kézre lehet adni.) A gyerkek fejlettségi szintjétől függően természetesen nem mindig szükséges jelezni, mikor kin van a cselekvés, válaszadás sora, de a babzsákos név valahogy mégis megmaradt. 

A babzsákos foglalkozás néhány jellemzője:
  • Állandó gyerekcsoporttal, állandó helyszínen, ismert keretek között zajlik.
  • Előre tervezett és szervezett (vagyis minimális benne a rögtönzés).
  • A foglalkozás helye a napirendben előre jelzett.
  • A foglalkozáson belül az egyes feladatok sorrandje is előre látható, ill. az is, mi az, amivel már végeztünk.
  • (a kép után folytatódik a felsorolás :))
A képen a bölcsis babzsákos foglalkozás dobozai láthatóak (eredetileg húsos dobozok, de ez persze senkit nem zavar), melyeket egy karton dobozban hurkapálcák segítségével rendeztem el ilyen fiúk-szerűen. A dobozok elején egy-egy kép látható, ez jelzi, mit is fogunk játszani ma. Ahogy látható ezzel a csapattal egy foglalkozás alatt hat feladatra/játékra kerül sor. Mindig fentről lefelé haladunk a dobozokkal, amit megcsináltunk, azt a másik oldalra teszem (saját magam másik, vagyis bal oldalára, így a gyerekeknek balról jobbra fogynak el a dobozok) a képeket hátrafelé fordítva.
A doboz oldalán a babzsákos foglalkozás hívóképe látszik, ide helyezik a gyerkek a saját napirendi kártyájukat, mikor megérkeznek a feljlesztésre. (Ez a fejlesztés egyébként bent zajlik a saját csoportjukban.)




További jellemzők:
  • A viselkedési szabályokat - ha szükséges - vizuális formában is rögzítjük, betartásukat jutalmazással segítjük.
  • A verbális instrukciók mennyiségét a gyerekek megértési szintjéhez igazítjuk, vagyis jellemzően egy átlagos bölcsődei/óvodai/iskolai csoportfoglalkozásnál sokkal kevesebbet  és lényegretörőbben beszélünk.
  • A verbális utasításokat szükség szerint vizuális jelzésekkel (gesztussal, tárggyal, képpel) egészítjük ki.
  • Minden gyerek használja saját kommunikációs eszközeit (pl. kommunikátort, kommunikációs füzetet, tárgyjeleket stb.), ezek kortársakkal való használatának tanítása is fontos cél.

És akkor a feladatokról! Nálunk nagyjából a következők szoktak lenni: odagurítani, vagy odaadni tárgyakat egymásnak, vagy nekem (mindig én mondom, kinek és sokszor szempontot is adok: mit dobj és kinek). Kihúzni tárgyakat, vagy képeket zsákból és megmondani mi az és milyen színű, majd elhelyezni egy színes lapon a megfelelő helyen. Egy náluk lévő témához (pl. színek, ruhák, gyümölcsök stb.) tartozó megfelelő képeket elkérni tőlem (egyenként mutatom fel, mindig másik gyerekét, vagy visszautasítani, ha rosszat akarok adni. Szoktunk képekkel mondókázni, ezt talán már mutattam is korábban, a foglalkozást pedig mindig egy gyertya elfújásával zárjuk (ez van a legalsó tálon). 

Egyik aktuális ledvencünk kosaras játék néven fut: Mindenki kap egy kis kosarat, bele néhány tárgyat (lehetnek zöldségek, gyümölcsök, mint a képen, de használati eszközök, különböző játékok, vagy bármi más is, a lényeg, hogy mindenkié egyforma legyen). Először úgy játszottuk, hogy én kértem el a tárgyakat egyenként (pl.: Kérem a hagymát!), és az ő feladatuk volt felismerni, majd átadni, amit kértem. Most már úgy csináljuk, hogy sorban egy-egy gyerek a helyemre ül (én az övére) és akkor ő kérhet (szóban, vagy kommunikációs füzete segítségével). Azt hiszem, szeretik, bár nem könnyű! :)




A Babzsák Fejlesztő Programról bővebben is lehet olvasni (sok-sok játékötlettel) itt (könyv) és itt (online olvasható).

2016. április 28., csütörtök

Újabb két cipősdobozos struktúrált feladat

Az elsőnél az az egyszerű feladat, hogy a hajgumikat a rúdról lehúzzuk, majd a kis lyukon begyömöszöljük a dobozba. A papírhengert itt nem rögzítettem a dobozhoz, egyrészt mert így könnyebben tárolható a polcon a többi doboz között (akkorára vágtam a rudat, hogy beférjen a dobozba), másrészt viszont azért, hogy a gyereknek két kezét kelljen egyszerre használnia: eggyel fogja a rudat, a másikkal lehúzza a gumikat.


A másik játék egy ici-picit bonyolultabb. Itt a műanyag kártyákra csiptetett csipeszeket először le kell szedni, majd a két elemet külön-külön lyukon a dobozba dobni. (A kártyának való rést később hosszabbra kellett vágnom, mert az állítva bedobott kártyák nem tudtak olyan kényelmesen beleesni a dobozba.) A tálat itt forró ragasztóval rögzítettem.


2016. április 4., hétfő

Finommanipulációt fejlesztő játékok

A finomanipulációt fejlesztő játékokat azon kívül,hogy ügyesebb lesz tőle a gyerek keze, azért is szeretjük, mert kiválóan alkalmasak a figyelem, a koncentráció és a feladattudat fejlesztésére is.

Két egyszerű játékot mutatok.

Az egyik egy kicsit több előkészületet igényel, cserébe viszont erősen struktúrált: magyarázat nélkül is jól látszik, mit kell csinálni (egyszeri bemutatás után már biztosan), és nem lehet a már bedobált elemeket újra visszaszedni.



(Persze a tál kicserélhető egy laposabbra, és akkor akár visszafelé, gyöngyfűzéshez is alkalmas a játék.)

Elkészítéséhez egy félbehajtott zseníliadrótot füztem át a dobozba fúrt két lyukon (erre kerültek a gyöngyök), alul pedig forró ragasztóval odaragasztottam. Jobb oldalra akkora lyukat vágtam, ahova ennek a gyógyszeres doboznak a teteje épp befért, majd ezt is odaragasztottam.

A másik játék alig igényel előkészületet,viszont így kicsit kevésbé struktúrált. Így is jól látszik, mit kell csinálni, viszont a tálak nem maradnak a helyükön (pl. ha a gyerek eldobja) és nem biztosított az sem, hogy ne lehessen leszedni a már feltett csipeszeket (oda-vissza játszható a cél és a gyerek ügyessége függvényében - leszedni könnyebb).




Egy tállal és kevesebb csipesszel, vagy épp 4-5 tállal és megfelelő színű csipeszekkel is játszható.