2015. június 25., csütörtök

Először-utána

Egy nagyon klassz kis eszközt szeretnék mutatni azoknak, akik (még) nem használnak napirendet, de segíteni szeretnének autizmussal élő gyermeküknek/ tanítványuknak a tevékenységváltásban. Egy ilyen, vagy hasonló először-utána tábla láthatóvá teszi a dolgok sorrendjét, ami főleg akkor lehet nagy segítség, ha valamilyen "nemszeretem" dolgot kell végigcsinálni.

Ezen a bölcsis változaton pl. először ki kell bírni, hogy megvizsgál az doktor bácsi, utána viszont tudom, hogy mehetek majd az udvarra, amit szeretek,


Akkor is jól jöhet a tábla, ha valamilyen kevésbé kedvelt tevékenységre szeretnénk felkészíteni a gyereket: itt pl. már az étkezés kezdetekor tudja, hogy utána ki kell majd mennie fogat mosni.


A kettőt természetesen lehet kombinálni. Mondjuk az utóbbi esetben, amikor vége az evésnek, akkor, azt a képet levesszük, a fogmosás kerül az első helyre, a másodikra pedig valami hívogató tevékenység, pl. lehet menni az alvós állatkáért a délutáni alváshoz.

Otthoni használatban jól el tudok képzelni egy ilyet a játszótérre menésnél (meg főleg a hazaindulásnál, az gyakrabban okoz gondot), vagy a reggeli-esti öltözős-fogmosós rutin segítésében.

Természetesen ezt is el lehet készíteni tárgyakkal, vagy szöveges formában is, ill. azt is nagyon egyénre kell szabni, hogy a gyerek milyen képeket ért, mi mit jelent neki stb. (a doktor bácsi lehet pl. egy spatula, de egy fonendoszkóp képe, egy rendes fotó, vagy még ezer más dolog is, ami egyszer már összekapcsolódott vele.)

Még néhány példa. Egy fodrászos, utána játékboltos innen:


Egy kézzel írott szöveges (matek után iPad) és egy viselkedési szabályos (ha először szépen ülök, utána kapok csillagot) innen:



Egy fotós innen:

First-Then: Classroom - SM

És rgy tárgyas innen:

2015. június 23., kedd

Felezős játékok

Két szép játékot készítettem mostanában (többek között) a bölcsiseimnek. Mindkettőnél félbevágott képek összeillesztése a feladat, amit (nem csak) az autista gyerekek miatt strukturált* (magyarázat nélkül is könnyen értelmező, rendezett) módon készítettem elő: a kis képek egyik darabja egy A/4-es lapra van felragasztva (oldalanként nyolc kis kép), ehhez kell illeszteni a képek másik felét.

Az egyik lap pillangós, ehhez a képeket egy kedves gyógypedagógus kollégától kaptam. Egyik oldalán mindig a pillangók bal fele van felragasztva, és ehhez keresi a gyerek a jobb felet.



A másik oldalon már össze vissza vannak az oldalak, de ugyanúgy a kiegészítő részt kell megtalálni.


A másik játék is teljesen hasonló, ehhez a képeket innen töltöttem le. (Látható, hogy itt másképp használják, külön álló darabokkal.) Itt is először a jobb oldali párokat kell keresni.



A másik oldalon pedig a jobbat és a balt keverve. 


Gondolom, nem árulok el titkot, hogy vannak gyerekek, akiknek ez a feladat azért már nem túl megerőltető. Hogy mitől lesz mégis az? Pl. ha kommunikációs játékot csinálunk belőle! :) Mondjuk ilyeneket:
  • Egy-egy darabra "véletlenül" rátámaszkodom, amit neki el kell kérnie. ("Kérem!" szóban, gesztussal képpel, gyerektől függ)
  • Olyan darabot nyújtok felé, aminek nincs ott a párja, így vissza kell utasítania ("Nem kérem!" szóban, gesztussal, vagy képpel)
  • Minden egyes darabot el kell kérnie, tehát meg kell fogalmaznia, épp melyiket szeretné. ("Kérem ennek a párját!" vagy "Kérem azt, amelyiknek narancssárga a közepe!" stb.)
  • Legizgalmasabb, ha két gyerekkel játsszuk (nem véletlenül van belőle két fajta ;)), és így amikor felmutatok egy darabot, és megkérdezem, hogy ki kéri, mindig annak a gyereknek kell felelnie, akinél az a tábla (a körös, vagy a pillangós) van. Ha egy bizonyos kérdéssel már megy ("Ki kéri?"), lehet variálni a kérdéseket is ("Kié?" vagy "Kinél van?")
És nyilván végtelen még a lehetőségek száma :)

*Hasonló játékoknál lehet még azzal is segíteni, hogy a hiányzó fél helyét megrajzoljuk, ill. tépőzárral is szokták segíteni a rögzítést. Az én mostani bölcsiseim, úgy tűnik, boldogulnak e nélkül is, de azért készen állok, még szükség lehet rá.