Kamasz szótár

Nemrég egy képzést tartottunk és a szülőkkel való beszélgetés közben rájöttem, hogy ismerni a kamaszok által használt aktuális nyelvet igen nagy tudás, melyhez sok szülőnek nincs hozzáférése. Én a kamasz fiaimtól sokat hallom (és sokszor persze nem is értem :)) ezeket, de most az ő segítségükkel összeszedtem pár ma használatos mondatot. Hátha valaki tudja használni a fia/lánya segítésében.

nyomatja: csinálja "Egész nap nyomatja a számítógépen."

gyász: "Mi a gyász van veled?" "Hát ez egy gyász!"

rák: Ugyanazt jelenti, mint a gyász, l. fent. "Menj a rákba!" "Mi a rák?!"

kiégni: "Hát én kiégek." kb: Ezt nem hiszem el!

rédzs, kirédzsel: ideges lesz, felbosszantja magát, kiborul "Ez egy rédzs game" (=könnyen ki lehet tőle borulni) "Mindjárt kirédzselek."

rássol, vagy rushol: siet, elsiet. 

epik: menő "Ez nagyon epic." "So epic."

flexel: vagánykodik, menőzik "Nagyon flexel az új autójával."

sweg: menő (Állítólag ez a szó már idejétmúlt.)

yolo: ("You only live once") kb. klassz, töltelékszó. Magában ritkán használják, de pl. ebben a számban igen a sweg-gel együtt.

skippel: kihagy valamit, átlép, továbblép "Ezt a mozit most inkább skippeljük!"

cringe (kringe, vagyx kringé változatban is): kínos. Másokra mondjuk olyankor, mikor mi öregek kb. fognánk a fejünket és mi kérünk elnézést. 

random: tetszőleges, véletlenszerű "Kiválasztunk egy random filmet."

pro: profi, ügyes valamiben "Ő nagyon pro ebben a játékban." "Nagyon pro vagy!"

núb: (noob) amatőr, kezdő. Bántó, degradáló jelző. "Noobokkal nem játszunk."

LOL: "Loughing out loud", vagyis hangosan röhögve. Vicces. Mondat végére szokták tenni, iróniát fejez ki, pl.: "Jó kis játék, LOL" (Nem keverendő össze a League of Legends játékkal, ami szintén LOL.)

Bff: ("Best friends forever"): Legjobb barátok (vagyunk) - főleg lányok használják.

fullos, vagy full maxos: tökéletes, menő "Full maxos a telóm." "Tök fullos a szettem."

gengel: bandázik "Nagyba' megy a geng a kerítésnél."

prank: vicces átverés (kedves, nem bántó szándékú). "Megprenkeljük Tomit?"

toxik: közösségekre mondják, akik mérgező légkört teremtenek maguk körül "Ilyen toxik közösséggel eddig még nem találkoztam."

adom: tetszik "Nagyon adja." "Ezt adom." Teljesen valószínűtlen igekötőkkel is működik, pl. "Szétadom"

Vágod?: Érted? "Nem tudom bezárni a Discordot, vágod?" (idézet BTurbotól, de különben bármilyen mondat végén működik)

Ha valaki bővítené velem a listát, annak köszönöm!

Nam csak a káros tartalom miatt ártalmas a TV, a számítógép és a telefon a kisgyerekeknek

Alapvetően nagy barátja vagyok a TV-nek és a számítógépnek. Hiszem, hogy fontos, hogy ezek használatát tudatosan, átgondoltan tanítsuk a gyerekeknek. Hogy az iskolások megtanuljanak tájékozódni és célzottan keresni a világhálón, megírni egy-egy e-mailt, kinyomtatni képeket, összeállítani egy prezentációt és "mellesleg" ellenállni a ránk zúduló virtuális kísértésnek. Felsősöknek a gépírást is tanítanám a kézírás mellett és örömmel látom, hogy egyre több tantárgyakhoz (is) kapcsolódó tartalom elérhető a neten.

Döbbenettel szemlélem azonban, hogy már az 2-3 éves kisgyerekek is rutinosan kezelik szüleik telefonját, töltik le a meséket, vagy keresgélnek a netes játékok között. Mellesleg szép számmal vannak, akik minden kezükbe adott ismeretlen lapos tárgyat elkezdenek görgetni.

Fontos a számítógép és a TV-nézés, de nem a 2-3 éveseknek! Persze sokan azzal védekeznek, hogy az ő gyerekük csak ilyen-olyan kedves, angol nyelvű (tehát duplán hasznos) stb. tartalomhoz fér hozzá. Sőt, a múlt hetem nagy döbbenete, hogy általam agyébként nagyra tartott internetes portálok is reklámozzák saját applikációjukat azzal, hogy az ő oldalukon biztonságos mesenézés :(

De miért is káros a kisgyereknek, ha a TV/telefon!számítógép/táblagép (e tekintetben nincs különbség) előtt tölti az idejét?

kép innen

1. Azért, mert neki még legfőbb dolga, hogy mozogjon, szaladgáljon. Ez elengedhetetlen a váz- és izomrendszer, valamint más életfontosságú szerveink (pl. a szív, a tüdő, vagy az agy, de az egynesúlyi rendszer is) megfelelő fejlődéséhez. Ha ebből elveszünk akár csak napi fél órát (nem ritkán jóval többet is), akkor az mind a fentiek kárára megy.
2. A mozgáson keresztük fejlődik a gyerek térérzékelése és testsémája is, ha ezekben elmarad a kortársaitól, az komoly problémákat okozhat (legkésőbb) az írás, olvasás és számolás tanulásában.
3. A szem fejlődése szempontjából ugyancsak fontos ez az időszak. A szemizmok a folyamatos mozgásban (ide nézek, oda nézek, közelre nézek, távolra nézek) erősödnek, ha erre nincs módjuk, mert a gyerek folyamatosan egy irányba és ugyanabba a távolságba fókuszál, akkor bizony itt is adódhatnak problémák, ami a szemészeti tüneteken túl ugyancsak a tanulásban okozhatnak nehézségeket.
4. A gyerekek alapvetően lassabban dolgoznak fel ingereket, hiszen az idegrendszerük még nem olyan érett, mint akár egy nagyobb gyereknek. Nem véletlen, hogy az anyukák is az úgynevezett dajkanelven beszélnek a gyerekhez, egyes szavakat kiemelve, lelassítva, többször megismételve. A TV (még a kifejezetten babák számára készített rémes műsorok sem) nem képes ezt a gyerek aktuális befogadóképességéhez igazítva adagolni, így az arra érzékenyebb gyerekeknél a nyelvfejlődésben is adódhatnak e miatt torzítások. (Arról nem is beszéve, hogy a kevéssé barátságos tartalmak is kontroll nélkül jutnak be és okoznak károkat ugyanezért.)
5. A háttérTV-zés leginkább a figyelem alakulására van káros hatással. A gyerek nem tanulja meg, hogyan figyeljen egyetlen tevékenységre (mondjuk az építésre), a figyelme ide-oda csapong. Aztán persze csodálkozunk, hogy nem tud 45 percet egy helyben ülni iskolás korára.
6. Nem utolsó sorban társas kapcsolatainkat is erősen meghatározza, hogy mennyi időt töltünk a gép előtt és ez az első években kiemelten fontos. A gyerek a TV-től, számítógéptől nem fog adekvát válaszokat kapni saját viselkedésére, arckifejezéseire, testtartására, megjegyzéseire stb. Nem fogja a gép őt sem (épp jókor) megdicsérni, sem visszamosolyogni, sem megsimogatni és nem figyel arra sem helyettünk, hogy mikor lankad a gyerek figyelme és lenne érdemes valami más tevékenységgel megkínálni őt.

A fenti lista nyilván nem teljes, de arra talán elég, hogy megerősítse, igen komoly felelősségünk van szülőként abban, mit engedünk a gyereknek.

Sokan azért választják a számítógépet, mert azzal leglább csendben elvan a gyerek, lehet mellette főzni, vagy takarítani és még rendetlenséget sem okoz. A főzésnek és a takarításnak nyilván meg kell lennie, de a rendetlenségen érdemes elgondolkodnunk. A rendetlenség, a maszatolás bizony a kisgyerekkor velejárói akkor is, ha nekünk ez nem annyira kényelmes. Vegyünk egy mály levegőt és engedjük a gyereket TV helyett segíteni a konyhában: kapjon egy kis golyónyi tésztát, amit gyúrkálhat, vagy egy kis tálnyi vizet, amit kanállal meregethet, egy tálcára kiöntött kevés rizst, vagy grízt, amibe rajzolhat, egy adag csipeszt, amivel ő is segíthet teregetni (vagy pakolhatja ide-oda a lakásban), pár befőttesüveget, aminek megkeresheti a tetejét, egy üres műanyag palackot, amibe szívószálat, vagy fogpiszkálót dobálhat, egy kupac gombot, amit pakolgathat, vagy egy reklámújságot, amit miszlikbe apríthat (vagy petrezselyemszárat), egy kis tejfölt, ami szétkenhet egy tálcán, egy szivacsot, amivel egy kis vizet felszívhat és kicsavarhat stb.

Jó játékot mindenkinek!

A nyúl viszi? Avagy ki dönt, a gyerek, vagy a felnőtt?

Sokszor látom mostanában a vívódást kisgyermeket nevelő anyukák arcán, és néha ki is mondják szavakkal: rászóljak a gyerekre, vagy nem? Ha nem akarja azt csinálni, amit kérek tőle, mit tegyek? Hogyan neveljem? 

Tényleg pici, 2-3 éves gyerekekre gondolok, főleg róluk szeretnék írni, de az elvek persze a nagyobbakra is igazak.
Én magam alapvetően azzal a nézettel értek egyet, amit ma talán divatosnak is tekintünk, hogy nem kell a gyereket őrmester módjára idomítani, egyszerűen figyelni kell az igényeire, kövteni kell a fejlődését, ott lenni, együtt lenni vele, hagyni, hogy ő maga fedezze fel a világot.

DE vannak dolgok, amikben mégiscsak a felnőttnek kell döntenie, ezzel megszabva a kereteket. A keretek fontosak, hiszen ezek adják a biztonságot, a támaszt a továbblépéshez, a gyerekek pedig úgy tudják megtapsztalni őket, hogy olykor beléjük ütköznek. Vagyis mindig vannak konfliktusok, de ne féljünk ettől! Ha egy gyerek háromszor, négyszer ugyanabba a falba ütközik, legközelebb már tudni fogja, hogy ott van és hiába próbálkozik. Ha viszont nincsenek falak, akkor teljes bizonytalanságban tapogatózik, mert nincs mire támaszkodnia.
Hogy mire is gondolkok kornkrétan? Melyek azok a helyzetek, mikor kedvesen, de határozottan, nem csak magyarázva, de akár megfogva, szelíd erőszakkal odébbtessékelve a gyereket meg kell húznunk a határokat?

• Mindenkinek egyértelmű, hogy ilyen helyzet, ha a gyerek az autók elé szaladna, vagy épp a mély vízbe készül beleugrani. Ilyenkor a felnőtt közbelép, azonnal megfogja, megállítja, csak aztán magyaráz.
• Vannak akiknek kevésbé egyértelmű, pedig egész hasonló, hogy dönthet-e arról, hogy beveszi a felírt gyógyszert, hogy engedi-e bekötni magát az autóban a gyerekülésbe, hogy akar-e elmenni az orvoshoz. Nem, ezekben a helyzetekben sem dönthet a gyerek, mert az életéről, az egészségéről van szó. Legjobb ha gyorsan cselekszünk és tétovázás nélkül tesszük amit tenni kell, így a gyerek könnyebben megérti a határokat.
• Fontos tanulási helyzetek még azok, mikor valaki másnak okozna kárt, vagy fájdalmat a gyerekünk. Pl. kiveszi a másik gyerek kezéből a játékát, vagy rászórja a homokot. Ilyenkor nekünk, szülőknek kell határozottan rászólnunk, és ha kell fizikailag is segítenünk őt abban, hogy hogyan viselkedjen (megfogni a kezét és visszanyújtani vele az elvett lapátot). Ha már érti, akkor azt is kérhetjük, hogy bocsánatot kérjen, hiszen szeretnénk, ha felnőttként is tiszteletben tartaná majd mások érzéseit, igényeit stb.
• Vannak azok a dolgok, amiben azért nem dönthet egy gyerek, mert egyszerűen még nem tud, hiszen nem látja át a helyzet minden aspektusát. Ne terheljünk egy kisgyereket akkora teherrel, amit nem bír el! Nem tud dönteni arról, hogy akar-e bölcsődébe, vagy nagymamához menni, vagy nem. Nem tud dönteni arról, hogy hazafelé legyen-e bevásárlás (ha e nélkül nincs mit enni vacsorára). Nem dönthet arról, ki jöjjön érte a bölcsődébe (ha mi már úgyis tudjuk, hogy a családi logisztika miatt az egyik könnyebben megoldható, mint a másik). Nem választhat, hogy mit kér vacsorára (ha mi már úgyis tudjuk, mi az ami egészséges és amit szeretnénk, ha enne).
• Sok olyan szabály is van, ami családonként eltérő lehet, de fontos, hogy nem kell mindenben alárendelnünk magunkat a gyereknek, neki is segítség, ha kimondjuk és kezdettől, alkudozás nélkül betartatjuk, ami nekünk fontos (pl. ha nem szabad Anya táskájába belenyúlni, vagy Apa telefonjával játszani, bizonyos fiókokat kihúzogatni stb.).

Miközben határokat szabunk, mindig tartsuk észben, hogy ez nem a mi érdekünk, hanem a gyereké. Fontos, hogy tudja azt is, hogy akármilyen butaságot, vagy nekünk épp nem tetsző dolgot csinált is épp, és bármennyire haragszunk is, akkor is szeretjük őt. Soha ne fenyegessük azzal, hogy nem, vagy kevésbé fogjuk szeretni, ha ezt vagy azt teszi, hiszen később is szükségünk lesz a feltétlen bizalmára. Tudnia kell, hogy bármit tehet, bármit elmondhat, mi akkor is mellette állunk (pl. mikor kamasz lesz).

És akkor mégis hogy fogja a gyerek megtanulni, hogy ő is dönthet, az ő szava is számít? Millió helyzet van erre is, mert igen, ez is nagyon fontos tanulás!

• Dönthet pl. arról, hogy mivel és hogyan játszik. Nem kell elvárnunk, hogy azonnal ugorjon, ha megcsillantunk valamit, ami szerintünk érdekes, vagy nem kell, hogy az egyes játékokkal pont rendeltetésüknek megfelelően játsszon. Ha a szőnyeget takarónak használja, az teljesen rendben van, de ha a Montessori torony karikáit még nem sorban húzza fel, vagy a válogatós játékban még nem csoportosít színek szerint, akkor sem kell kijavítanunk. Én azt gondolom, hogy ha egy ekkora gyereket bármilyen foglalkozásra, vagy fejlesztésre hordunk, ott sem kell mindenáron minden felajánlott játékon végigeröltetni. Ebben az életkorban még nincs kialakult feladattudat és a foglalkozást vezető felnőtt dolga, hogy olyasmivel kínálja a gyereket, amit szívesen elfogad, ill. csak nagyon finoman feszegesse a határokat.
• Dönthet arról, hogy éhes-e, mikor épp ebédelünk, vagy hogy mennyit eszik. Sok szülő kétségbeesik és elkezd könyörögni a gyereknek, ha csak egy-egy falatot eszik, de ha jól belegondolunk, egész biztosan nem fog éhenhalni a 2-3 óra múlva esedékes következő étkezésig. (Persze ez csak akkor igaz, ha alapvetően rendben van a gyerek étkezése, viszont ha nincs, akkor forduljunk szakemberhez!)
• Bizonyos határok között dönthet arról, hogy milyen ruhát vesz fel, választhat pl. két évszaknak és alkalomnak megfelelő lehetőség közül, ha neki ez fontos.
• Egy kislány dönthet a napi hajviseletéről, pl. hogy 1 copf legyen, vagy 2, gumi legyen benne, vagy csatt.
• Ha van ilyen lehetőség, dönthet arról is, hogy a két-három közeli játszótér közül, melyikre menjünk délután és ott mit és milyen sorrendben próbál ki.
• Felkínálhatunk neki lehetőségeket az étkezések alkalmával is, de itt is legyenek keretek. Pl. választhat két köret, vagy két zöldség közül, de nem ehet csokis kekszet a főzelék helyett.

Lehet, hogy nem egyszerű megtalálni az egyensúlyt, de érdemes (magunkban is) foglalkozni vele!

Házimunka

Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekeket időben rászoktassuk a házimunkára, bár nem vagyok ebben túl ügyes. Van néhány dolog, ami a "gyerekmunka" feladatkörbe tartozik nálunk (összegyűrt palackok bezacskózása, megszámolása, zokni párosítás stb.), de egyrészt szeretném bővíteni a repertoárt, másrészt rendszeresebbé és önállóbbá tenni ezeket a tevékenységeket. Ja, és természetesen valami rendszerrel megtámogatni.

Ehhez készültek első körben ezek a (rég tervezett) hűtőmágnesek: sima fehér körök (ikeás, nagyon klassz, jó nagyok), amikre alkoholos filccel írtam és rajzoltam fel egy-egy házimunkát. Csak az nem tiszta még, hogyan fogjuk használni. Most egyelőre a hűtő alsó részére teszem, ami arra vár, hogy valaki még aznap megcsinálja, az ügyes gyerek pedig rendrakós matricát kaphat érte a naptárába, de valahogy ez így még nem az igazi.

Egyelőre a következő feladatok láthatóak a képen:

szemétkivitel, palackok összerakása, teregetés/ ruhaleszedés, hörcsögtakarítás, ceruzahegyezés, zoknipárosítás, ablakmosás, felmosás, rendrakás (játékok elpakolása).

Egy barátnőméknél az a szimpatikus rend (talán nem bánja, ha leírom, annyira tetszik), hogy az elvégzendő munkákat virágos post it-re írva kiteszi a hűtőre, a gyerekek lecsaphatnak rá, majd ha x darab elvégzett feladatot összegyűjtöttek, kérhetnek extra gombóc fagyit. És állítólag pont jól sikerült elcsípni a dolgot, mert a gyerekek dolgoznak vadul (ha jól emlékszem, 10 dolgot kell megcsinálni egy fagyiért? - és mégis.)

Szóval én is szeretnék valami pontgyűjtőset, csak még nincs meg a fejemben AZ ÖTLET. :)

UPDATE: A rendszer végül úgy működik, hogy aki elvégzi az adott munkát, az egy pipálós táblázatba (természetesen mindenkinek külön van) kap érte 1-2-3 pipát. Azt, hogy melyik munka mennyit ér, a hűtőmágneseken jelöltük, tehát nem kell mindig újra kitalálni, előre tudható stb. Ha valakinek összegyűlik 15 pipája (ennyi hely van egy táblázaton), az valamilyen hétvégi programot választhat. A választáshoz van egy kis füzetünk is a lehetőségekkel (pl. állatkert, kisavasútazás, múzeum, játszóház, sportesemény, stb,) de mostanában már maguktól is jókat találnak ki. Sokszor nem tudjuk azonnal beváltani, megvalósítani a programot, ilyenkor a betelt pontgyűjtő addig várakozik, míg sor kerül rá, a gyerek pedig kap másikat és újra indulhat a gyűjtés.

Útlezárásos szülinapi zsúr

Jákob fiam most 6 éves, élete első szülinapi zsúrját tartottuk. A témát ő kérte: útlezárás. Ahogy a kedves ünnepelt, óhajtja, beleadtunk apait, anyait.

Ilyen lett a meghívó, kihajthatós, sorompóval lezárva (elnézést a pocsék képért!)

 

Kevés gyereket hívtunk, hiszen nagy tömeggel Jákob nem tud mit kezdeni, a vendéglista összeállításához pedig - mivel ő nem tudta elmondani, ki legyen még a legjobb barátján kívül - a gyógypedagógus óvónénije segítségét kértük. (Köszönjük, Márti!)

Készült egy "menetrend" is, amit Jákobnak kitettünk a rendes napirendjébe, de a többiek is a kezükbe kapták.

És aztán haladtunk terv szerint.

Így nézett ki a kertünk, itt gyűlt össze a társaság. (Kedves sógorom szerezte a bójákat és a lezáró szalagot, aminek nem tudom az igazi nevét. Köszönjük Neked is, Marcell!) A labirintust sorompó zárja (a képen elöl), nem lehetett csak úgy ki-be rohangálni ;) Ez egy vastagabb szerszámnyélből készült, amit fehérre festettem és piros szigetelőszalaggal körbetekertem.

Ugyanez rohanó gyerekekkel. A feladat az volt, hogy mindenki megtalálja a labirintusban azt a két elrejtett ajándékot, amin az ovis jele szerepel. (Elárulom, egy doboz útépítősre matricázott Tic-tac cukor volt és egy bójás szappanbuborék-fújó. Reménykedtünk abban, hogy nagyon hideg lesz, mert akkor kipróbálhattuk volna, hogyan fagy meg a levegőben, majd törik szét a földön a szappanbuborék.)

Biológiai szükségleteink kergettek be minket a házba. Ott először egy rövidet kirakóztunk. Hamarabb feladták, mint gondoltam, de sebaj, találtak mást!

Ez egy korábbi hangulatkép a készülődésről, de kb. látszik rajta, milyen volt az ünnepi asztal hangulata. A poharakat építkezős matricákkal jelöltük. A menüt nem cifráztam túl: sült krumpli volt, kuki, ropi, alma, répa, paprika és uborka meg az innivalók.

A fenti képen lévő két labdás bójával az én tervem az volt, hogy célba dobunk rájuk, de a gyerekek másképp gondolták: kalapnak, távcsőnek használták.

És persze később jött a torta.

Volt egy játék, amire Áronnal készültünk elő, ezért kicsit sajnáltam, hogy elmaradt, de mikor már a babák, az újonnan kapott ajándékok és az összes fellelhető autó szét volt pakolva, úgy ítéltem, egy homokozós játékot bevetni nem volna túl bölcs dolog. ;)

A harmadik (színes) tábor

Tavaly az én kérésemre a tábort már nem végig nálunk, hanem három különböző helyszínen, a három családnál tartottuk. (A fiúknak túl sok volt a nálunk táborozó tömeg.) Ha már változtak a körülmények, próbáltunk ehhez igazítani a témát is és azt találtuk ki, hogy a három nyári táboros nap egy-egy szín köré csoportosuljon. Adta magát a piros-fehér zöld. (Bár a napokat kicsit sikerült felcserélnünk, mint ahogy a jobb oldali "forgatókönyvön" is látszik.)

 

A színes napokon mindenki a nap színének megfelelően öltözött és igyekeztünk nem csak a dekorációt, de az ételek és italok színét is ehhez igazítani.

Volt tehát a fehér nap nálunk. Szalaglengetéssel, szögeléssel és főleg érzékelő játékokkal: illatos, fehér "homokkal", tésztával, gyurmával, jéggel és habfürdővel.

A zöld napon természetesen téma volt a környezetvédelem (szelektív hulladék gyűjtés), készítettünk zöld papírból képeslapokat, zöldségekből finom és szép falatokat, a kertben koszorút és még fűszereket is kóstoltunk ott, ahol nőnek.

A piros napon gyűjtöttünk egy csomó piros dolgot (na jó, a képüket :)), varrtunk szivecskét, nemzetiszín gyurmával gyurmáztunk és a húsgombócos ebéden kívül természetesen dinnyét ettünk.

Itt azonban nem ért véget a dolog, nem tudtunk betelni a színekkel. Így ősszel tartottunk egy narancssárga napot. Volt tökfaragás, őszi falevelekkel mécses díszítés. Papírból kivágtuk mindenkinek a tenyérlenyomatát, ami felkerült egy nagy közös fára. Megpróbáltunk felismerni narancssárga italokat, ettünk sok gyümölcsöt és narancssárga marcipánnal gyurmáztunk.

Télre barna napot szerveztünk termésekkel, kézműveskedéssel, mézeskalácssütéssel és közös krumplis ebédkészítéssel.

Tavasszal ért megint hozzánk a staféta: sárga nap. Megpróbáltunk tüzet gyújtani a Nap energiájával, jógáztunk (Napüdvözlet), jártunk kendős (nap)táncot, tojásos dobozokból és fonalból pedig csibéket, tyúkokat és hasonlókat készítettünk.

Nehéz ezeknek a napoknak a hangulatát visszaadni, de még a programokra sem emlékszem mind. Ennyit sikerült most rekonstruálnom a meglévő képek alapján. Tudtuk volna még folytatni a témát, de úgy éreztük, keressünk inkább valami mást. Így jött aztán idén a virág-, a jármű- és a gyümölcsfesztivál. És már megvan a következő tervünk is ;)

A második (indiános) tábor

Az előző évitől eltérően 2011-ben három napos tábort szerveztünk, a csapat azonban (akkor egyszer) plusz egy családdal bővült. Így volt:

7 db gyerek a 2-7 éves intervallumból

4 db lelkes anyuka

1 db állandó apuka

2 db néhol felbukkanó apuka

sok-sok ötlet és némi előre összegyűjtött alapanyag.

A téma pedig: az indiánok.

A következők születtek:

1. Festettünk totemoszlopot

Ehhez a festéket (klejszternek hívják) magam készítettem. 

2. Anyukák közös munkája eredményeként épült egy tipi is a kertben.

3. Némi otthoni előkészítés után (miszerint pólófestés, bevagdosás, lányoknak szabás :)) elkészültek az indián ruhák gyöngyfűzéssel, pólófestéssel.

4. A fejdíszek pedig pólóból vágott csíkokból lettek fonva, színes tollal díszítve.

5. Este beavatási szertartás esküvel, próbatétellel, beavató itallal, ajándékkal stb. (Az ital nem volt épp kellemes: narancslé, benne kókuszreszelék. Az én gyerekeim nem is itták meg.)

6. Még mindig első nap: bölénysütés nyárson. Második nap: kukoricalepény.

7. Másnap korommal rajzolás (saját testre is).

8. Agyagozás.

9. Álomfogó készítés. (Nem az én projektem volt, de zseniális a technika!)

10. Amuletthez különféle kincsek (kagylók, gyöngyök, pénzek) batyuba kötözése.

11. Napszellem készítés: mindenkinek körberajzoltuk a kezét és kivágtuk a lenyomatot, majd felragasztottuk őket két papírtányér közé.

11. Indián dob készítés

Ehhez parafadugókat előre kifúrtam, majd beleragasztottam egy-egy sajtos dobozba. A doboz oldalára is csináltam 2-2 lyukat, majd kívül lefestettem fehérre. A többi közös munka: Az oldalsó lyukakba spárgát fűztünk, ennek a végére 1-1 gyöngyöt kötöttünk. Celluxxal, vagy csomóval oldottuk meg, hogy a zsinór ne mozduljon el. Aztán összeragasztottuk a doboz alját és tetejét, beledöftünk kínai (akarom mondani indián) evőpálcikát (ez felnőtt munka, erő kell hozzá, és a dugót is fogni kell közben), aztán már csak a díszítés volt hátra. Elég strapabíró darab lett.

Volt egy másik dob kísérletem is, amit végül elvetettem, de azért megmutatom, mert a hangja zseniális. Egy (nem éles szélű) konzervdobozra egyszerűen rá kell húzni egy lufit, aminek előzőleg levágtuk a száját és a keskeny részt. Legjobban úgy szól, ha megcsippentjük a membránt, de sajnos így nem él soká, legalábbis ezzel az ócska lufival.

12. Volt bölényvadászat is: A földbe leszúrtuk a hurkapálcikára erősített bölényképeket, ők voltak a csorda. Aztán labdával egyszerre támadtunk. A kicsik nagyobb labdát kaptak - legalábbis első körben :)

13. Arcfestés.

+1 Megnéztünk egy indiános ismeretterjesztő folmet is, nem is egyszer.

A többi már nem indiános: medencézés, rohangálás, hinta, csúzda, kerékpározás, közös étkezések, sátorban alvás, éjjel a vihar elöl a házba bemenekülés...

Az első nyári táborunk

Gyerektábor élmények és tapasztalatok

Három évvel ezelőtt a barátnőimmel kitaláltunk és megszerveztünk egy akkor még 2x2 napos igen intenzív nyári tábort összesen 6 csemeténknek. A helyszín a mi házunk és kertünk volt, a bátor és kalandvágyó másik két család a kertben aludt sátorban. A gyerekek 6, 5, 4, 4, 2 és 1 évesek voltak, tehát főleg az óvodás korosztályra terveztünk.

Többnyire kézműveskedéssel, kreatívkodással múlattuk az időt, mint pl.:

1. Papírhajtogatás. Első nap, az egyik ideiglenesen besegítő apuka vezényletével különböző klassz dolgokat készítettek a fiúk, lányok. Pl. szamuráj csákót hatalmas papírból (régi tervrajz). És sok-sok hajót (a 6 éves nagylány már egyedül!) Meg ezeket a klassz házakat, amik egy szigeten állnak a barlang (szintén csákó) mögött. (A pléd tenger amúgy a gyerekek ötlete volt, a legó hajónak készítették.)

Tanulság: Ez volt az egyik sikerprogram, mindenki megtalálta benne a magának valót. És jól lehetett kombinálni rajzolással, vágással. (Az origamit amúgy is szeretem, nagyon fejlesztő hatású.)

Saját felbuzdulásból is születtek kreatív alkotások:

2. "Hal" festés. Az ötlet az internet valamelyik, már elfelejtett (bocsánat, a forrásokat sosem mentem el!) bugyrából származik. Ecsetek nyelét levágtuk (köszönet érte a mi ügyes kezű nagypapánknak), spárgával felkötöttük a teraszon, a gyerekek pedig vízfestékkel lefestették. Én hétvégén lelakkoztam, a kép ez után készült.

Tanulság: Ez a festés nem kötötte le őket túl sokáig. Talán túl nehéz volt és nem tudtak benne elég kreatívak lenni? Az utolsó halakat felnőttek fejezték be, ahogy ez nyilván látszik a képeken :) Viszont a halak nagyon tartósak lettek így, igaz, nem éri őket túl gyakran víz, de azóta is őrizzük őket.

Hétvégén pecabotokat is készítettem: a karácsonyfánk ágaiból, spárgából, drótból.

Aztán jöhetett a nagy horgászat! Ezt már élvezték, igaz, volt egymás felé hadonászás, úgyhogy mindenképp felnőtt felügyelet szükséges a játékhoz.

3. Batikolás. A 3. nap nagy programja volt a batikolás. Először megnéztünk néhány képet batikolt dolgokról, hogy egyáltalán fogalmuk legyen, mit csinálunk majd. Közben bekevertük a festékeket is (batikfesték kreatív hobbi boltból). Miután mindenki kiválasztotta a neki tetsző színt és mintát összecsomóztuk a pólókat (kendőket, szütyőket, harisnyát és lepedőt). A mártogatás, kevergetés, állni hagyás a teraszon folyt. Az öblítés is, a babakádban.

Tanulságok: 1. A gyerekeket legkevésbé sem izgatta a dolog, úgyhogy ez erősen felnőtt programra sikeredett. De nekem nagy kedvencem volt :) Talán csak az elkészült pólók felpróbálásánál jöttek izgalomba, akkor sem mindenki. 2. A piros szín valamiért sokkal jobban beférkőzött a fonal/spárga alá, mint a többi. 3. Teljesen kezdőként is bátran bele lehet vágni a többszínű festésre, bár persze a végeredmény mindig a véletlen műve. 4. A festett dolgokat még jó ideig nem szabad más ruhákkal együtt mosni, sőt, önmagukat is hajlamosak összefogni - én sajnos ezt elszúrtam. 

Itt az ásztatás-kavargatás. A kis "csomagokban" a póló alján üveggolyók vannak, az eredmény pedig nagyon szép lett, mindjárt mutatom.

Melléktermék :) A középső az enyém

Ezen az oldalon azok a dolgok száradnak, amiket én festettem

A másik oldalról. Látszik, hogy a piroson alig észrevehető a csík. A kék körök (l. fent) pedig a golyós festés eredményei.

4. Lábbal festés. Ujjfestékkel csináltuk nagy összeragasztott tervrajzokra a teraszon.

Tanulságok: 1. Jobb lett volna valami vastagabb papír, ez nagyon könnyen szakadt és tapadt a lábukhoz. 2. Először úgy csináltuk, hogy a felnőttek kezében volt egy-egy szivacs, arra nyomtuk a festéket és nálunk lehetett talpat kenetni. De jobban működött az a technkia, hogy a papírra nyomtunk festéket és azt tapicskolták szét. 3. Összességében kb. negyed órát kötötte le a gyerekeket, de látványos, vagy különösebben élvezetes egyáltalán nem volt a dolog. (azóta tudom, hogy lábbal a teraszra is remekül lehet festeni és a festék is olcsóbb :))

5. Agyagozás. Kreatív boltban vettem agyagot, abból lehetett mindenfélét csinálni. Készült is szarvas meg süni, nyárs szalonnával és burgonyával, süti és még ki tudja mi minden, de gyöngyből nem lett annyi, amennyit szerettünk volna, így én még hétvégén készítettem párat. Az volt ugyanis a tervünk, hogy ezeket száradás után kiégetjük a tábortűzben, majd láncot fűzünk belőlük. Ehhez készíttem két tálat az agyagból, ebbe tettük a gyöngyöket, majd alufóliába csomagoltuk, hogy könnyebb legyen kiszedni a hamuból. Próbálta már valaki alufólia nélkül?

Tanulság: A gyöngyök klasszul kiégtek, sőt néhányan túl is. De legalább érdekes lett a színük. A lyukakat viszont nagyobbra kellett volna készítenünk (fogpiszkálót és vastagabb gyufát használtunk), mert sok gyöngybe nem ment bele a kenderfonál. Különben jó tudni hogy az itthoni tűz ilyesmire is alkalmas.

6. Gyöngyfűzés. Akinek nem volt kedve az agyag gyöngyökhöz, annak elővettük az ételfestékkel színesre festett penne tésztákat.

7. Képeslap készítés lyukasztással. Abszolút sikerprogram volt ez is és a lyukasztás is jól megfér a ragasztással, rajzolással, hajtogatással.

Gyerek munkák

Felnőtt munkák

8. Kenyérsütés. 2x is. :) Délelőtt begyúrtam egy legegyszerűbb kenyértésztát, a csendes pihenő után pedig a gyerekekkel kiszaggattuk. Én osztottam a maroknyi tészta-darabokat, ők pedig azt készítettek belőle, amit akartak: perecet, kiflit, csigát, kukacot, tekercset. A lepényről mondjuk lebeszéltem őket, mert a többivel együtt sülve az odaégett volna. A péksütik tetejét megkentük langyos vízzel, majd megszórtuk durva szemű sóval. Este aztán meg is ettük.

Tanulságok: Nem vágyott rá mindenki másodszor is, de azért ezt is sikeres programnak ítélem. :)

9. Rajzolás földre tett csomagolópapírra. Ez spontán program volt, nem terveztük, a gyerekek kérték. Kisebbeknek jó leragasztani a lapot a földre, de nálunk erre már nem volt szükség. :)

A kreatívkodáson kívül volt persze kertben rohangálás, medencézés, vizipisztolyozás, szappanbuborék-fújás, tábortűz és szalonnasütés, éneklés, hangszerezés és olvasás is. És egy kis szülők agyára menés :) Csillagnézés is lett volna (volt állványos távcső, meg minden), ha a csillagok is velünk vannak. 

A hangszerezéshez készítettem a tábor előestéjén mindenkinek egy névre szóló fúvós hangszert is spatulából, szívószálból és gumiból. Ötlet innen. Sikere volt.