Egy olyen eszközt szeretnék mutatni, amit nagyon sokat használtunk a fiaimmal, mikor kicsik voltak, mostanában pedig a bölcsibe vándorolnak darabjai: dalos kártyák. Ezek olyan képek (az internetről szedegettem össze őket - hála érte mindenkinek!), melyek mindegyikéhez egy-egy (néha persze több) dal, vagy mondóka kapcsolódik. Érthetően magyarázom? :) Tehát, ha a boci képe kerül a kezünkbe, elénekeljük mondjuk a Boci-boci tarka kezdetű örökbecsűt.
Néha csak leülünk, kiöntjük a képeket magunk elé és kedvünkre válogatunk belőlük. De lehet valamilyen szempont szerint csoportosítani, keresni is. Olyat játszottunk a fiaimmal, hogy kirakunk pár képet, én dúdolok egy dallamot és nekik kell kikeresni a megfelelőt. A bölcsiben autizmussal élő gyerekekkel arra használom, hogy előre jelezzem, mely dalokat fogjuk énekelni, ill. megkönnyítsem a választást a már ismert dalokból.
A készítésekor még színkódot is alkalmaztam: a kék hátterűek a mondókák, a barack színűek a dalok.
Nem tudom, le kell-e írnom, de a kártyák úgy készültek, hogy kinyomtattam és kivágtam a képeket, felszabdaltam a kartont (egy A/4-est 8 darabra, vagyis 7,5x10,5 cm-es darabokra), összeragasztottam, lelamináltam és újra kivágtam őket.
Kb. 80 kártya készült, szép nagy kupac, de a lista közel sem teljes. Csak színvonalas gyerekdalokat és népdalokat válogattam, bár hétköznap azért becsúszik egy-egy operett, vagy rajzfilmsláger is. :) És egyelőre kimaradtak a karácsonyi, anyák napi stb. dalok is, de lehet, hogy még az is eljön egyszer. Úgysem használjuk őket mind egyszerre.
Azóta már többször is készítettem esőbotot,. Itt első körben kettőt, különböző technikával. Azóta sem sikerült szebbeket. :)
Az első úgy készült, hogy gombostűket szurkáltam egy papírhengerbe spirál alakban haladva két csíkban.
Itt már a töltelékével együtt látszik, de ne szaladjunk ennyire előre!
A másik technikát innen lestem. Jó lett volna egy olyan hosszú papírhenger nekem is, de ennek híján maradt itt is a konyhai papírtörlő gurigája.
Alufóliából tekertem egy kb. 1 méteres kígyót.
Ezt egy partvisnyél köré tekertem, majd a végeit letépve a papírhenger méretére szabtam. Bedugtam a hengerbe, majd forró ragasztóval rögzítettem a két végét.
Ezután mindkét hengernek lezártam az egyik felét papírmassé technikával: Tapétaragasztóval papírcsíkokat ragasztottam rá. Másnapig hagytam száradni. Akkor beleszórtam a tölteléket, kb. a csövek 1/3-áig: a gombostűsbe sárgaborsót, az alufóliásba sárgaborsó és rizs keverékét. Aztán ugyanúgy lezártam a csövek másik végét is, majd megint hagytam száradni. Végül a hengerek közepét is jól megerősítettem papírmasséval. No igen, időigényes.
Ez után viszont már csak a festés volt hátra. A száradási idők miatt mondjuk ehhez is kellett némi idő. Autentikus mintákat az internetről keresgéltem hozzá, aztán kicsit lebutítottam magamnak :)
Íme más szögből a másik oldaluk:
Ja, ahogy előre tippeltem a gombostűsnek szebb a hangja. :)
Melléktermékként 2 kis papírmassés csörgő is készült rizzsel, ill. lencsével töltve Kinder tojás belsőből. Ez, azt hiszem, nem szorul magyarázatra.
Egy indiántáborba érkezőknek készültek ezek a névre szóló fúvós hagszerek is. Ötlet innen. Sikere volt.
Ugyanabban a táborban indián dobot is készítettünk.
Ehhez parafadugókat előre kifúrtam, majd beleragasztottam egy-egy sajtos dobozba. A doboz oldalára is csináltam 2-2 lyukat, majd kívül lefestettem fehérre. A többi közös munka: Az oldalsó lyukakba spárgát fűztünk, ennek a végére 1-1 gyöngyöt kötöttünk. Celluxxal, vagy csomóval oldottuk meg, hogy a zsinór ne mozduljon el. Aztán összeragasztottuk a doboz alját és tetejét, beledöftünk kínai (akarom mondani indián) evőpálcikát (ez felnőtt munka, erő kell hozzá, és a dugót is fogni kell közben), aztán már csak a díszítés volt hátra. Elég strapabíró darab lett.
Volt egy másik dob kísérletem is, amit végül elvetettem, de azért megmutatom, mert a hangja zseniális. Egy (nem éles szélű) konzervdobozra egyszerűen rá kell húzni egy lufit, aminek előzőleg levágtuk a száját és a keskeny részt. Legjobban úgy szól, ha megcsippentjük a membránt, de sajnos így nem él soká, legalábbis ezzel az ócska lufival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése