Az első egy születésnapi ajánádék. Jákob első szülinapjára kártyákat készítettünk családi fotókkal, mert akkor kezdte felfedezni a képeket; és minden hasonló játékot örömmel forgat és nézeget sokáig a kezében.
Így készült: Kinyomtattuk a képeket (3x3 cm-esre, szerintem kicsit nagyobb jobb lett volna). Felragsztottuk őket vékony kartonra. Ugyanannyi színes négyzetet is kivágtunk, és szintén kartonokra ragasztottuk őket. Egy-egy fényképeset a méreténél kicsit nagyobb öntapadós fóliára fektettünk képével lefelé, tetejére tettünk egy-egy színes négyzeteset képével felfelé. A fólia sarkait kivágtuk és a széleket visszahajtottuk. Ez összetartja a két kartont és a széleket is befedi. A másik oldalra a négyzeteknél kicsit kisebb fóliákat ragasztottunk. Ennyi!
Azért készítettük két-két kartonra és azért nem laminálással vontuk most be, hogy legyen egy kis vastagsága is a kártyáknak, és könnyebb legyen megfogni, a földről felszedni. A munkában apától tesóig mindenki résztvett.
Egy másik nagyon egyszerű játék, ami a másfél éves Jákob névnapjára készült: kövek képekkel. Áronnal a séták alatt kavicsokat gyűjtöttünk, ezekre kerültek az ábrák, mindenből 2-2. És, hogy mire jó? Lehet bepakolni őket a dobozba (merthogy persze az is készült hozzá), majd kiborítani őket :) Lehet mutatni és mondani a dolgok nevét, mint mondjuk egy könyvben. Aztán megörülni az egyformáknak, később tudatosan válogatni, párosítani, memóriát játszani velük.
Nagyobbakkal olyat is lehet játszani, hogy 3x3 képet táblázat-szerűen elhelyezünk (vagy sort alkotunk), és kérdezgetjük őket, mi van a ... alatt, fölött, mellett, két ... között stb. Jól előkészíti a nagycsoportot és az iskolát, ahol ugyanez lesz, csak papíron. (Ez azoknak a gyerekeknek hasznos, akik térben már jól tájékozódnak, tudják mi van az asztal alatt, saját fejük fölött, szék mögött, TV mellett stb.)
És persze jó őket kézbe venni, érdekes az alakjuk, tömegük, hangjuk. Egész másként viselkednek, mint bármely eddigi (fa, műanyag, üveg, fém, textil) játékunk. Tapasztalás!
Így készült:
A kövek közül kiválogattam a szimpatikus méretűeket és formájúakat (az a jó, ha minél laposabbak). Megmostam és megszárítottam őket, majd párba rendeztem a hasonlókat. Papíron megterveztem, milyen képeket vagyok képes egyáltalán előállítani. (Rajztudás előny! :)) Aztán ezeket felrajzoltam a kavicsokra is. Alkoholos filccel kihúztam, majd akrilfestékkel kifestettem. Lehet, hogy jobb lett volna fordítva: előbb festés, aztán kihúzás. Mikor megszáradtak, még akrillakkal is lekentem őket (egyik, majd másik oldalukat, közben bőven hagyva száradási időt), hogy ne kopjanak le olyen hamar (évek óta gyűrjük őket keményen, most már azért kezdenek). Igazán nem volt nehéz, ezzel bárki boldogul, sikerélményes munka. És szerintem ajándéknak sem utolsó.
És akkor még a doboz: Kicsit foltos barackos alap akrilfestékkel, rá különböző arnylatú szürke foltok (kavicsok) szintén akrillal, kontúr alkoholos filccel, lakkozás.
Egy másik házi gyártású játék, nevezzük mondjuk színes pálcikásnak! Nagypapa készített egy lapot lyukakkal még az egyik karácsonyra, aminek lábai is vannak szekrény fogantyúkból. Egy ideig várakozott a lap, hogy mihez is kezdjünk vele, aztán azonban eljött az idő! Kibeleztem 30 db elhasznált filctollat, így kaptam ezeket a szép színes rudakat, amiket be lehet dugdosni a lyukakba. Először a kihúzogatás a móka, később viszont már lehet csoportosítani is. (Az ötlet nem az enyém, be kell vallanom, de tetszik.)
Ez jött ki a tollakból. Ez is szép, nem?
A játék egyetlen hátránya, hogy most az egész lakást pálcikák borítják. Nem is hinné az ember, milyen sok az a 30 db. Pedig egy tartót is készítettem nekik. (Mellesleg, hogy szeretek én dobozokat festeni és színeket keverni! :))
A kupakok pedig itt még további kreatív felhasználásra vártak, később formabedobó lett belőlük.
A negyedik játék Jákoban készült testséma fejlsztés céljából, miszerint: fej - törzs és karok - láb. Tetrészes kocka. Áron fakockáiból csentem el hármat. Fehér akrilfestékkel lealapoztam. Majd a neten kerestem képeket egy kisfiúról és egy kislányról. Itt találtam. Bár a képek így helyesek, ahogy vannak, kicsit változtatnom kellet az arányaikon, hogy minden testtáj kockányi méretű legyen. Aztán párom kinyomtatta, én meg decoupage lakkal felapplikáltam. Állítva és fektetve is használható, és egyelőre azzal sem törődünk, ha a kisfiú és a kislány összekeveredik. Nem egy kreatív játék, de épp ez a tanulás volt soron. ;) Azóta ez a játék is a bölcsibe vándorolt.
"Én kis kertet kerteltem" Jákobnak - az egyik kedvenc játékom volt.
A virágokhoz egy új remek szerzeményemet használtam: spatulát. (Magyarul nyelvlapoc. Szép, nem?) 100 darabot vettem a patikában 239 Ft-ért. Nagyon megérte és nagyon örülök neki, mert sokmindenre használható.
A spatulára ragasztottam a színes kartonból kivágott virágokat forró ragasztóval.
Ültetni pedig így lehet - szerintem (sniccerrel csak egy-egy egyszerű bevágást ejtettem a tojásosdobozon).
Kreatív gyermekem szerint pedig így:
Élőben is nagyon szép játék lett, szerintem húsvéti asztaldísznek is simán beillene, akár néhány tojással kiegészítve.
A következő játékot csládi összefogással alkottuk, amikor épp az autómárkák szeretete volt soron. (Mellesleg nekem meg már ngyon elegem volt az állatos, gyümölcsös stb. játékokból :)) Elsődleges célja a beszédindítás: a mozgás összekötése a szavak szótagjainak kimondásával. Azt találtuk hát ki, hogy két szótagú képeket félbevágunk, és úgy kell a két félre rálépni, hogy közben egyik-másik szótagot mondjuk. Vagyis itt: O-pel, Maz-da stb.
Így készült: Alapnak dekorgumit vettem Soha még azelőtt, de megszerettem, azóta többször használtam:) 6 szín sikerült, így 6 autójelet választottam a négyzetekre úgy, hogy mindegyik két szótagú legyen, és írásmódjuk kövesse a kiejtést (tehát kimaradtak Renault és társai). 
A 6 szín arra is remek lehetőséget teremtett, hogy dobókockát gyártsunk hozzá és társasjátékot fabrikáljunk a dologból. Ehhez egy számomra meghatározhatatlan anyagú fehér hab kockát használtunk, oldalaira pedig erős ragasztóval ragsztottuk a 6 kis dekorgumi négyzetet.
A szabály pedig első körben az volt, hogy egymás után dobunk a kockával és mindenki rálép arra színre amit dobott, úgy, hogy közben mondja az autó nevét.
Lehet is, hogy simán csak letesszük őket lépőkő szerűen egymás után, és mondjuk a neveket, miközben végigmegyünk a soron.
Állatos párosító: Összeszedegettem a Lego állatainkat és az internetről mindegyikhez kerestem 3-4 képet, amiket kinyomtattam, felragasztottam, lamináltam. Aztán kezdődhetett a párosítás: kiraktuk sorba az állatokat és felváltva raktunk hozzájuk a kártyáinkból. A képek között volt olyan is, mint malacpersely, zebra csíkos autó. Sok olyan, amin több állat van, tehát számolni is lehet, vagy amin valamit csinálnak, azt meg mindig elmondtuk (a zsiráf iszik stb.), megbeszéltük.
Áron is rajzolt egy teljes készletet, természetesen az is bekerült a játékba:
Befőttes üveges. Régóta terveztem, hogy sort kerítünk rá és nagyon bevált ez a játék! Elővettem hozzá egy halom befőttesüveget (először csak 6-ot, de az túl könnyűnek bizonyult, úgyhogy aztán 10-et). Volt köztük kicsi, nagy, mindenfée színű és mintás fedelű. Először csak az volt a játék, hogy Jákob megkeresse melyik tető melyikre való. És rácsavarta. (finommanipuláció és beszédfejlesztás, ti. "rácsavarom") Közben persze megbeszéltük a méreteket, színeket (új volt pl. az arany) is. Aztán kerestünk legkisebbet, legnagyobbat. Megnéztük, melyiknek kattan a teteje, melyiknek nem. Melyik műanyag, melyik fém. Melyik a szilvás, epres, barackos... Szóval sok mindenről beszélgettünk, sokat tanultunk. És még tornyot is építettünk, persze nagyon óvatosan.
Aztán elraktuk egy cipősdobozba, és 1-2 hét múlva megint elővettük. (Ugyanez játszható papír, vagy fémdobozokkal, vitaminos dobozokkal stb.)
(Szó)kincses zsák: Összeszedtem mindenféle limlomot. Olyan dolgokat, melyeket Jákob már ismer, de még nem mondja a nevüket (pl. szalag, zipzár), vagy csak futólag ismer, vagy kicsit másképp (pl. gumi, óra). Vagy, ami új, de egy ki-bepakolós szituációban megmutatható a használata, funkciója (pl. karkötő). Ezeket egy zsákba tettem. (Volt még: tépőzár, masni, csipesz, csiga gyöngyből, cipőfűző, kagyló, kalapos és a nélküli makk.)
Először kiborítottuk, egyenként megnéztük, kipróbáltuk őket (a gyufával meggyújtottuk a mécsest, le- és felhúztuk a zipzárt, felpróbáltuk a karkötőt stb.) és egy dömperbe tettük. Aztán kiborítottuk a dömpert, és Jákob mindig csak azt az 1-2 dolgot tette bele és gurította nekem, amit kértem. Én meg elraktam a zsákba.
Rengeteg dologról lehet közben beszélgetni: méretek (kicsi és nagy kagyló), színek (kétféle masni), hasonlóságok és különbségek (a gumi rugalmas, a szalag nem, az egyik makk kalapos, a másik nem), funkció (a gyufával meggyújtjuk a mécsest) stb. Bővíthető, variálható :)
Áron névnapjára készítettem ezt a játékot, azt hiszem, elég jól sikerült: Kockamesék.
A játék menete a következő (variációkkal): Dobunk a 6 kockával (egyszerre, vagy egymás után), és a képeken látható tárgyakat, szereplőket a törénetbe szőve mesélünk. (Lehet előre kidobni, vagy közben alakítani a történetet. Lehet egyedül mesélni, vagy egymásnak adni a szót is...)
Így kélszült: Kreatív hobbi boltban vettem fa kockákat, amiket akril festékkel fehérre alapoztam. A kis képeket internetről szedegettem össze ügyelve arra, hogy legyen köztük kifejezetten meseszereplő (pl. sárkány, banya, királynő), varázslatos tárgy (pl. varázspálca, repülő szőnyeg, korona), állat (pl. béka, pillangó, nyúl) és hétköznapi oda-nem-illő tárgy (pl. vonat) is. Igyekeztem stílusában hasonlókat találni. Decoupage ragasztóval rögzítettem őket a kockára. A tartójuk egy volt teásdoboz, aminek az oldalait különböző színű papírral vontam be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése