Kommunikáció alapok autizmussal élőkkel

A múlt héten sok új élményben volt részem, sok tapasztalatot szereztem és sokat tanultam többek között autizmussal élő fiatalokkal és fiatalokról, hála a Kalandok és Álmok Szakmai Műhelynek.

Mostanra összeállt a fejemben egy lista (nyilván nem teljes) olyan apró és praktikus tippekkel, amik megkönnyíthetik az autizmusban kezdők dolgát, ha autizmussal élő iskolásokkal, fiatalokkal szeretnék megtalálni a hangot. (Ők most mind beszélő autisták voltak.) 

Íme tehát néhány hasznos tipp (nem lehet elégszer elmondani, hogy SOHA nem igaz minden, minden autizmussal élőre):

1. Beszéljünk keveset! Mondanivalónk egy részét pótolhatjuk gesztusokkal, mutatással, az udvariassági formulákat pedig korlátozzuk a legminimálisabbra, vagy hagyjuk ki. (De legalábbis tegyük a mondat végére, elöl legyen a lényeg, mert előfordulhat, hogy a mondat végét már nem tudja követni az illető.)
2. Használjunk egyszerű szavakat, rövid mondatokat, konkrét, lényegre törő utasításokat! Ne féljünk az utasításoktól, ezek sokkal inkább érthetőek, mint amennyire bántóak.
3. Kerüljük a képes beszédet, az átvitt értelmű és ironikus kifejezéseket, tartsuk észben, hogy az autizmussal élők többnyire szó szerint értik, amit mondunk!
4. Mondjunk ki mindent, amit gondolunk, érzünk! Arra ne számítsunk, hogy az autizmussal élő gyerek a viselkedésünkből, arckifejezésünkből rájön, hogy rossz kedvünk van, megbántott minket, vagy valamit várunk tőle. Mondjuk meg neki.
5. Ha azt szeretnénk, hogy az autizmussal élő fiatal valami hosszabb, bonyolultabb dolgot megértsen, vagy megjegyezzen, adjuk oda neki írásban is! Tartsuk észben, hogy az autizmussal élők többnyire vizuális gondolkodók!
6. Bonyolultabb feladatokat bontsunk lépésekre! Általában nem megy könnyen a saját viselkedésük megszervezése (mivel kezdjem, és mi legyen utána stb.).
7. Tegyük kiszámíthatóvá, bejósolhatóvá a helyzetet: Amennyire lehet igyekezzünk előre elmondani (leríni, megmutatni), mi fog történni, ez meddig fog tartani és mi lesz azután. Amit előre megbeszéltünk, azt természetesen tartsuk is be, az autizmussal élőknek az átlagnál nehezebb a változások megértése és elfogadása.
8. Viselkedjünk mi is kiszámíthatóan, kerüljük a kiabálást, a hirtelen mozdulatokat! Ezek rémisztőek, érthetetlenek lehetnek.
9. Ha az autista ember nem néz a szemünkbe, egyszerűen tekintsük ezt természetesnek! Ne gondoljuk, hogy így nem figyel ránk, sőt higgyük el, hogy így tud csak igazán figyelni.
10. Hagyjunk neki néha pihenőt, ha igényli! Az autizmussal élőknek nagyon kifinomult, vagyis túl érzékeny lehet az érzékelésük, ezért néha telítődhetnek a sok ingerrel: hangokkal, zajokkal képekkel, érintésekkel. Ilyenkor legjobb, ha nem beszélünk, nem érünk hozzájuk, hagyjuk őket kicsit feltöltődni. (Nem biztos, hogy tud szólni, amikor pihenésre van szüksége, még ha egyébként jól beszél is. Ha feszültebb, idegesebb, támadó, vagy épp magába zárkózik és nem reagál, mindig gondoljunk erre!)
11. Figyeljünk a közelségre, érintésekre! Sokan nem szeretnek túl közel menni másokhoz, vagy zavarja őket, ha megérintjük őket. Ezt tartsuk tiszteletben! (Persze van, akit ez nem zavar, vagy kifejezetten igényli az érintést, de ezt úgyis észre fogjuk venni :))
12. Szólítsuk meg őt! Az autizmussal élő emberek sokszor nem tudják értelmezni, magukra vonatkoztatni az általánosságban elhangzó utasításokat (pl: "Mindenki csinálja ezt!"), ezért ha azt látjuk, hogy nem csinálja, amit a csoporttól/ osztálytól kértünk, szólítsuk meg őt a nevén, és utána kérjük (pl: "Dani csináld ezt!")

Ne felejtsük, hogy ha ezeket a tanácsokat megfogadjuk, az még nem fejlesztés, egyszerűen a legalapvetőbb akadálymentes(ebb) kommunikáció, a másik fél tisztelete.

A lista természetesen nem teljes, szívesen bővíteném. Ha valakinek van ötlete, kérem, írja meg kommentben, nagyon örülnék neki!

Csipeszelős-pompomos

Egy apró finommotorika fejlesztő feladat.
Hozzávalók:

• egy csomag pom-pom
• festék-keverő tálka (a nagy felfedezett a száz forintos boltban, eddig nem is láttam ilyet)
• csipesz
• gyerek ;)

WC-papír tépés

A kép magáért beszél. És megint működik! (És felemelő érzés, mikor az ember kisebbik gyereke is el tud már olvasni rövidebb szavakat. Hajrá szöveges segítségek! :))

Iskola

Elkezdődött az iskola az új elsőssel. Eddig nagyon ígéretes, és bár nyilván nem csak ezen múlik, mutatom, mesélem, milyen vizuális segítségek segítik őt a mindennapokban - egyelőre.

Természetesen van neki órarendje. Az itthoni változat szöveggel és a suliban is használt képekkel készült (a tanító nénink volt olyan rendes, hogy átküldte a képeket, tehát pontosan azok). Igaz, azóta tudjuk, hogy Jákob a csak képeset és a csak szövegeset is remekül olvassa.

Egy ugyanolyan piciben a tolltartóba is került, azóta egy olyan változat is van, amiben az is látszik, mikor megy be hozzá a gyógypedagógus, ill. mikor viszi ki. Ma esti feladatom, hogy egy napközis rendet is elkészítsek, mert holnap kipróbáljuk azt is (egyelőre heti egy nap lesz csak).

Az iskolában, az öltözőszekrénybe van beragasztva egy folyamatábra, ami azt mutatja, mit kell csinálni, mikor megérkezik (öltözés, táska, várni, bemenni a terembe stb.), egy másikat pedig a napközis tanító néni őriz (ugye látszik, mindenki milyen segítőkész? :)), és odaadja Jákobnak ebéd után, mikor készülődni kell haza. Két oldalas, ahogy látszik is. Volt belőle egy korábbi változat is, de azt kissé elszúrtam (sok szöveg volt, kevesebb kép, egy oldalon a hétfő-csütörtöki és a pénteki változat stb.), ezt viszont, úgy tűnik, jól tudja használni.

 

Aztán otthon várja a következő. Nem tudom, ezt hosszú távon mennyire fogjuk használni, az első napokban jól jött, csak akkor nem volt még házi, most már van házi, viszont kicsit másképp alakult a sorrend, nincs bepakolás, mert hétfőn visznek mindent, szóval lehet, hogy ez nem fog kelleni, de azért mutatom:

A tolltartóban van még egy kis matricázás: így mindig bekerül a hegyező a tolltartóba (remélem), és be is lehet csukni utána.

Egyelőre ezek vannak, de biztos, hogy lesz még. És persze a fejlesztésen is használnak napirendet, hordjuk a naplót, alakulnak a szabályok... Jó. :)

Szöges tábla

Angolul geoboard-nak hívják, fogalmam sincs mi a magyar neve :) A miénket Nagypapa készítette egy régi dísz-vágódeszkából. A cél az volt, hogy kicsit rágyúrjunk a ceruzafogásra az ujjak erősítésével. A képen azt hiszem, jól látszik, miről beszélek:

Szeretik. És a most divatos apró színes gumikkal is jól lehet játszani.

Vízesés

Ezt is sok helyen láttam már, jó képet viszont nem sikerült csinálnom, úh. elmondom, miről van szó: Ha az ember olyan szerencsés, hogy van egy fala, amire ragasztani lehet, vagy egy kerítése (mint nekünk), amire akasztgathat, akkor pár üres PET palackkal remek játékot fabrikálhat. Felül beönti a vizet, az meg a palackokon, csöveken, lyukakon, tölcséren keresztül folyik le, majd érkezik - nálunk - a lavórba. Isteni szórakozás az egész családnak. (Mondanám, hogy nyári meleg napokon, de mi először egy esős délelőtt álltunk neki, amikor egy ideig még nem ázott át a felettünk lévő fa, úh. még ősszel is nyugodtan bele lehet fogni.)

Volt olyan palack, amit függönykampóval akasztottunk fel, így mobil.

Másokat gyorskötözővel fixen rögzítettünk.

A tölcsér-szerűen állított palackoknál látványosabb, ha fent hagyjuk a kupakot, csak kilyukasztjuk. Persze ha koszos a víz (falevelek stb.), akkor a kupakot néha le kell venni tisztítani.

Megpróbáltunk egy golyós szelepet is összehozni, de nem találtunk olyan labdát/ golyót, ami egy ideig lezár, majd felemelkedik. Pedig elvben működnie kell.

Egy vízimalom kerekéhez hasonlító forgó részt is készítettem spatulákból és egy szalag spulnijából, de az még kudarcosabb volt, igaz, már a "hogyan tegyük fel" résznél elbuktunk. És amúgy sem forgott, valószínűleg túl ritkán voltak a lapátok. Majd jövőre!

Babzsák és effélék

Egy korábbi babzsákos bejegyzés folyamatosan nagyon népszerű (meg van egy másik is itt), most megmutatom, milyen kis aranyosakat készítettem idén a bölcsiseimnek:

Ezek most egészen apró, 30 grammos babzsákok (összehasonlításul egy átlagos "bolti" babzsák 110g körül van), amik ráadásul ilyen érdekesen (két oldalán egymásra merőlegesen) vannak összevarrva. Miközben készítettem, marokba és két kézbe (ezért is mértem ki mindegyik tömegét pontosan) fogás, célba dobás és párosítás jártak a fejemben. Jó lenne még színtanuláshoz és sima - mintás differenciáláshoz is.

A narancssárga egyébként egy kakukktojás, nem valódi babzsák: egy-egy Kinder tojás belső van belevarrva az anyagba, amiben rizs van. Ja, a babzsákokban is rizs, lencse és bab felváltva, bár a párok mindig egyformák. És ilyen kis mérethez a vékony anyagok jobbak.

És még egy nyáron készült holmi: érzékelő, lábfej-boltozat erősítő szőnyeg 3 rekesszel. Az egyikben polisztirol gyöngy, a másikban cseresznyemag, a harmadikban parafa dugó van. Fincsi.

Fejlesztés kacatokkal

Azt gyanítom, sok korai fejlesztést végző szakembernek van az enyémhez hasonló kacatos doboza, amiben apró tárgyak vannak. De miért is ne lehetne otthon is? A gyerekek nagyon szeretnek ilyesmivel játszani akkor is, ha konkrét fejlesztési céllal használjuk őket, és akkor is, ha csak simán kiborítjuk közösen a szőnyegre és nézegetjük, pakolgatjuk, beszélgetünk.
Ilyesmi kupacról beszélek, bár ez még egy nem teljes "készlet", szokott benne lenni csipesz, lufi, masni, zsebóra, gyűszű, lakat, tükör stb.

Ezt a készletet aztán nagyon sokféleképpen szoktam használni, íme néhány játék:

• A legegyszerűbb szókincsfejlesztés: Egy zsákba beleteszek pár tárgyat (a gyerek figyelmi terjedelmétől függ, hogy 3-at, vagy akár 10-et), aztán a gyerek egyenként kihúzza és megnevezi, kipróbálja őket (diót, mogyorót pl. meg szoktuk törni, cipzárat felhúzzuk, tépőzárat összeragasztjuk és szétszedjük párszor stb. Játszható felváltva is (egyet én húzók, egyet ő), vagy több gyerekkel, akkor már azt is tanuljuk, hogy hogyan kell várni, figyelni egymásra.
• A tárgyak visszakérése: Elég hamar eljutunk oda, hogy a tárgyakat vissza is szoktam kérni, hogy eltegyük - persze nem egyszerre. (Csak akkor úgy kell gazdálkodni a gyerek figyelmével, hogy még ezt is bírja végig!) Legegyszerűbb mondjuk csak színeket mondani (kérem a pirosat/zöldet stb.), de lehet funkció szerint is kérni (kérem azt, amivel az ajtót nyitjuk ki/amivel eszünk stb.), méret, vagy forma szerint is (kérem azt, amelyik gömb alakú/ amelyik a legkisebb stb.) és persze legjobb ezek kombinációjával, ha már megy. (Persze nagyon fontos itt is és a további játékoknál is, hogy előre eldöntsük, mit szeretnénk játszani és ahhoz válogassuk a tárgyakat.)
• A tárgyak elhelyezése: Mikor a gyerek kihúzott egy tárgyat és megnevezte, megmondjuk neki, hova tegye. A második tárgytól érdekes: tedd a kulcs mellé/ a vödörbe/ a sámli alá/ a kocka mögé stb. 
• Párosítós: A kihúzott tárgyak között meg kell keresni a párokat, majd elmondani az összefüggést (pl. a kulcs nyitja a lakatot, vagy a zsinórra szoktuk felfűzni a gyöngyöt stb.) Egy ilyen készlet látszik a következő képen:

• Csoportosítás: Lehet hasonló az előzőhöz, csak itt mondjuk 3 játékot és 3 ennivalót kell szétválogatni. Vagy eleve adni egy tálat mondjuk a pirosaknak, egyet a kékeknek, és kihúzás után ebbe kell beletenni. Színen és funkción kívül játszhatjuk (főleg nagyobbakkal) a tárgyak méretével, alakjával, anyagával is, ezekhez is készíthetünk előre lapokat, ahova az adott kívánalomnak megfelelő tárgyat tesszük. (Ezt képekkel előszeretettel szokták játszani autista gyerekek fejlesztésén: egyik lapra a téli ruhadarabokat, másikra a nyáriakat gyűjti egy-egy gyerek, ezt jól előkészíti a tárgyas + tálas verzió.)
• Szín szerinti válogatás: Egy tojástartó kis rekeszeit kibélelünk különböző színű papírral (vagy színes edényeket használunk) és az apró tárgyakat a megfelelő helyre kell tenni. (Pl. a zsákból kihúzunk 6 különböző színű apró tárgyat, ide-oda tesszük őket, majd a tojástartóba "elpakoljuk".)
• Nagyobbak feladatai: A tárgyak csoportosítása a nevük kezdőbetűje, vagy szótagszám szerint. Nekik persze olyan tárgyak is előkerülhetnek, mint sátor cölöp, csapágy, gázgyújtó, öngyújtó, gémkapocs, jancsi-szög, könyvjelző stb. 
• +1 Iskolakezdős ötlet: A játék az iskolás szavak gyakorlására is alkalmas: vonalzó, radír, hegyező, korong, háromszög, számegyenes stb.

Iskolába készülős könyveink

Sok helyen lehet hasonló összeállítást olvasni, meg aztán elég késő is van már, de az utolsó könyv az, ami most annyira a szívembe lopta magát, hogy muszáj írnom róla.

Tehát a saját készítésű könyvön kívül idén ezekkel a könyvekkel készülünk az iskolára: 

Bori iskolába megy (van a sorozatnak óvodás része is):

Bár nem hazai környezet, mégis nagyon hasonlít a mi iskolánkra. Készülődés az iskolára, felszerelések, beiratkozás, az első nap a témák. Szeretjük Borit, ezt már írtam is.

Iskolások kézikönyve

Hazai könyv, hazai viszonyok, bár nekem kicsit túl lányos, ill. nem tartom szimpatikusnak a sztereotipákat (a fiúk mind verekszenek és fociznak és hasonlók). Kicsit hosszú is egy hat évesnek, és bár az elseje tényleg szuper a felkészüléshez (hogyan kell iskolásan viselkedni, aztán ugyanúgy itt is felszerelések beszerzése, első nap, mit hova tegyünk az iskolában, barátkozás stb.) a második felét már inkább csak akkor érdemes olvasni, ha egy-két napot már eltöltöttünk ott (az egyes tantárgyak leírása, haszna az életben).

Garmann nyara

És akkor ez a szokatlan (nekem olykor ijesztő, de nagyon megszerethető és őszinte) illusztrációkkal díszített könyv a nagy kedvenc. Egy 6 éves kisfiú utolsó nyári napjai, mikor három nagynénje is ellátogat a családhoz, és közben nem történik semmi nagyszabású (vagyis igazából egyáltalán semmi), de szó esik öregedésről, elmúlásról, arról, ki mitől tart, még nem mozgó fogakról és protézisekről, a szintén elsőbe készülő mindenbenjobb iker lányokról és még sok mindenről, végtelenül őszintén, nyitottan. Olyan igazi gyermeki nyitottsággal. Így is lehet. (És csak most látom, hogy vannak más Garmannok is, magyarul ugyan még csak kettő, ezzel együtt.)

Persze vannak még bőven iskolakezdős könyvek, hogy csak a nagy klasszikus, nálunk is nagy megbecsülésnek örvendő vackort említsem. De nekünk idén ezek... :) Szép iskolakezdést mindenkinek! (Aztán ígérem, jövök majd mással is könyvajánlón kívül :))

Könyvajánló

Az utóbbi időben több saját élményes, autizmus témájú könyv is megjelent (hurrá, hurrá!), igyekszem lépést tartani. Íme néhány személyes gondolat (ha úgy tetszik kritika) mindegyikről.

Arthur Fleischmann, Carly Fleischmann: Carly hangja

Ezt a könyvet egy autizmusban súlyosan érintett, nem beszélő fiatal hölgy édesapja és maga a hölgy írta, miután 10 évesen "megtalálta a hangját", vagyis számítógépen keresztül elkezdett kommunikálni a környezetével. Carlyról egyébként számos videó elérhető a neten angol nyelven, pl. ez vagy ez, én ezeket korábbról már ismertem. Azért is voltam kíváncsi a könyvre, mert voltak fenntartásaim. Ezeket a fenntartásokat nem sikerült a könyvnek teljesen cáfolnia, de az azért nagyon megnyugtató (megnyugtató? ez lenne a jó szó? nem tudok jobbat), hogy Carly nem a semmiből "tört ki", az első leütött billentyűket sok-sok (de tényleg nagyon sok) terápia és fejlesztés előzte meg, és az, hogy írással ki tudta fejezni magát, nem is ment egyik napról a másikra, hanem további sok és kemény munka gyümölcse. 

Az azonban továbbra sem világos nekem, hogyan lehet az, hogy ez a lány, akit mai napig chipssel motiválnak arra, hogy akár egy szót is leírjon, hogyan érdeklődhet ennyire mások érzései és gondolatai iránt. Hogy hogy van az, hogy nem a maga problémáiról és alapvető szükségleteiről kezd el levelezni, hanem rögtön a "világmegváltást" tűzi ki célul és blogot ír. Persze lehet, hogy csak nem írtak le mindent a könyvben, nem tudom.

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

Megint egy autizmusban (kezdetben) súlyosan érintett gyerek, aki a napi sok óra fejlesztés ellenére sem jut egyről a kettőre, mígnem az anyukája úgy dönt, hogy inkább hagyja, hogy a saját érdeklődését követve fedezze fel a világot, és lássatok csodát! Aztán innen már nincs megállás: a fiúról kiderül, hogy zseni (a zsenialitásáról szóló anekdotákat élveztem leginkább az egész könyvben, csuda dolgokat csinált), átugrik egy csomó osztályt, irtó fiatalon kezd (kezdetben az anyukája kíséri) egyetemre járni, előad, mára már Nobel díjra is jelölték. 

Nekem azonban ez a könyv is hiányos kicsit, nem nagyon értem a miérteket és a hogyanokat, de ez lehet, hogy mást nem is érdekel annyira. :) Nagy veszélye azonban a történetnek, hogy mindannyian abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy bizonyára a mi autizmussal élő csemeténk is egy efféle zseni, ami pedig nyilván nem igaz, ilyen tehetség nem nő minden bokorban. De ha ezen felül tudunk emelkedni, és nem próbáljuk a magunk gyerekét látni a történetben, akkor kellemes kis olvasmány lehet ez a könyv is.

Naoki Higashida: Hát ezért ugrálok

Gyorsan olvasható, rövid fejezetekből álló könyv egy beszélő, de nehezen kommunikáló 13 éves japán fiú tollából, aki papír "billentyűzet" segítségével érteti meg magát legjobban a világgal. Az egyes fejezetek olyan mindenkit érintő kérdésekre adnak választ, mint pl. miért válaszol lassan egy kérdésre, miért ismétli meg, amit mondanak neki, miért csinálja azt, amiről már százszor elmondták, hogy ne tegye, miért ugrál stb. A válaszok rövidek és lényegre törőek, és ha eltekintünk attól a (nekem) zavaró formaságtól, hogy mindig úgy fogalmaz, mintha az, amit ír minden autistára igaz lenne ("mi autizmussal élők"), és számításba vesszük, hogy a szerző még csak 13 éves, akkor a könyv egészen zseniális.

És ősszel állítólag jon Temple Grandin új könyve is.

Nyár van, nyaralunk

A minap olvastam Imola bejegyzését a nyaralásról, és mosolyogva nyugtáztam, hogy különbözőségeink ellenére a nyaralás hangulata valahogy mégis hasonló nálunk is. Mi általában fizetős helyre megyünk nyaralni és egyedül, ahol nem kell másokhoz alkalmazkodni, mert az éppenséggel nem erősségünk. És mivel családilag jó korán kelünk és a gyerekek viszonylag korán fekszenek, így nem is vagyunk túl "társaságképesek".

Persze a várakozás is nehezen megy és a strandon pokrócon heverés nálunk sem túl élhető műfaj. Bár saját gyerekkoromból is arra emlékszem, hogy a szüleink kikönyörögtek minket a vízből, ettünk valami "strandosat", aztán kezdődött az alkudozás, hogy mikor mehetünk vissza a vízbe, szóval ez valószínűleg nem annyira autizmus-specifikus. És igazából, ha kellő mennyiségű és kellően érdekes könyvet viszünk magunkkal (egy hetes nyaralásra 10+ könnyvvel megyünk), meg egy fagyival is múlatjuk az időt, akár már fél órát is képesek a fiúk egy helyben maradni. Ritkán vállalkozunk egész napos fürdőzésre (bevallom, én nem is vágyom ilyesmire + a 11 és 3 óra közötti napon levést is elég határozottan igyekszünk kerülni), de most a nyaralás alatt megesett egy ilyen (volt fedett fürdő rész és kinti is). És egy alkalommal sikerült már 1 órát is vízen kívül tölteni egy huzamban, igaz, abban szendvicses ebéd, WC-s sorban állás és ülőhely után kajtatás is volt.

Imoláékhoz hasonlóan, ha egyedül vagyok a gyerekekkel és valami bonyolultabb feladatba vágunk, nálunk is van vészforgatókönyv, Áron simán érti az ilyesmit. Igaz, a nyaralás alatt most erre nem volt szükség.

Ennyi mese után azért megmutatom azt is, hogyan készültünk most. Először is olyan szállást választunk, amiről van kép a neten, ez nekem is fontos, de a gyerekekkel is többször megnéztünk a képet. Természetesen nyár eleje óta ki van rakva a falon a nyári menetrend (naptár) is, akárcsak tavaly. És előre kinyomtattuk a lehetséges programok képét is a mobil napirendhez, akárcsak tavaly.

A mobil napirendet egyébként nagyon sokat használtuk, mert Jákob érzékelhetően nehezen vette fel a nyaralás fonalát. Pár nap után aztán már ráérzett az új rendre, a program lehetőségekre, ez is épp így történt tavaly is, csak most rövidebben maradtunk. A legnehezebben feldolgozható egyébként az volt idén, hogy bár X városba megyünk nyaralni, odafelé még megállunk Y helyen, ahol ilyen-olyan programok is lesznek. Visszafelé már ez is érthetőbb volt.

És akkor az utazás, mert most elég hosszú volt (másnap 4-5 óra sem hosszú, nekünk már 2-3 is rettentően, engem is beleértve :)). Szóval minden gyereknek van egy kis tartója az első ülés hátulján, amiben könyvek vannak. Ez a hétköznapokban is jól jön, főleg, ha véletlenül dugóba kerülünk, ami azért megesik, és akkor van mit előkapni magányos, akár közös olvasásra. (Mondtam már, hogy nálunk a könyv a "minden bajból kihúzócska?" :))

Hosszabb utakra úti játék készlet is készül, most épp két külön doboz, amiben apró játékok vannak, olyasmi, amivel otthon nem játszanak, az én titkos dobozomban várják az efféle bevetéseket.

Most volt a dobozokban: nagyító, kis tükör, mérőszalag, ceruza, post it, dobókocka (tartóval), kisvonat, anyósnyelv, tili-toli játék és egy olyan mágneses izé (nincs a képen), amin egy kopasz férfi arca van és a fémreszelékből lehet neki hajat, bajszot meg szakállat készíteni (utóbbinál nagyobb sikerre számítottam, de ez van). Ja, és persze az iPad-et is be szoktuk vetni, az a jolly joker.

A szálláson rögtön szoktunk helyet keresni a napszámolónknak is, ezzel jelezzük, mennyit leszünk ott, este aztán egy képet mindig leveszünk. Most került mellé egy olyan papír is, amire a várható programokat rajzoltam, ez folyamatosan bővült, ahogy új dolgok jutottak eszünkbe. Nem volt túl nagy sikere, de hazaérve legalább be lehetett ragasztani a naplóba (lásd lent).

A fürdés, játszótér stb. befejezésére nálunk bevált "eszköz", hogy szólunk, hogy egy perc van hátra... fél perc van hátra... 10 másodperc... és így simán jönnek a fiúk. De akinél ez a legfőbb nehézség, ott érdemes elgondolkodni valami óra alkalmazásán.

Házimunka

Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekeket időben rászoktassuk a házimunkára, bár nem vagyok ebben túl ügyes. Van néhány dolog, ami a "gyerekmunka" feladatkörbe tartozik nálunk (összegyűrt palackok bezacskózása, megszámolása, zokni párosítás stb.), de egyrészt szeretném bővíteni a repertoárt, másrészt rendszeresebbé és önállóbbá tenni ezeket a tevékenységeket. Ja, és természetesen valami rendszerrel megtámogatni.

Ehhez készültek első körben ezek a (rég tervezett) hűtőmágnesek: sima fehér körök (ikeás, nagyon klassz, jó nagyok), amikre alkoholos filccel írtam és rajzoltam fel egy-egy házimunkát. Csak az nem tiszta még, hogyan fogjuk használni. Most egyelőre a hűtő alsó részére teszem, ami arra vár, hogy valaki még aznap megcsinálja, az ügyes gyerek pedig rendrakós matricát kaphat érte a naptárába, de valahogy ez így még nem az igazi.

Egyelőre a következő feladatok láthatóak a képen:

szemétkivitel, palackok összerakása, teregetés/ ruhaleszedés, hörcsögtakarítás, ceruzahegyezés, zoknipárosítás, ablakmosás, felmosás, rendrakás (játékok elpakolása).

Egy barátnőméknél az a szimpatikus rend (talán nem bánja, ha leírom, annyira tetszik), hogy az elvégzendő munkákat virágos post it-re írva kiteszi a hűtőre, a gyerekek lecsaphatnak rá, majd ha x darab elvégzett feladatot összegyűjtöttek, kérhetnek extra gombóc fagyit. És állítólag pont jól sikerült elcsípni a dolgot, mert a gyerekek dolgoznak vadul (ha jól emlékszem, 10 dolgot kell megcsinálni egy fagyiért? - és mégis.)

Szóval én is szeretnék valami pontgyűjtőset, csak még nincs meg a fejemben AZ ÖTLET. :)

UPDATE: A rendszer végül úgy működik, hogy aki elvégzi az adott munkát, az egy pipálós táblázatba (természetesen mindenkinek külön van) kap érte 1-2-3 pipát. Azt, hogy melyik munka mennyit ér, a hűtőmágneseken jelöltük, tehát nem kell mindig újra kitalálni, előre tudható stb. Ha valakinek összegyűlik 15 pipája (ennyi hely van egy táblázaton), az valamilyen hétvégi programot választhat. A választáshoz van egy kis füzetünk is a lehetőségekkel (pl. állatkert, kisavasútazás, múzeum, játszóház, sportesemény, stb,) de mostanában már maguktól is jókat találnak ki. Sokszor nem tudjuk azonnal beváltani, megvalósítani a programot, ilyenkor a betelt pontgyűjtő addig várakozik, míg sor kerül rá, a gyerek pedig kap másikat és újra indulhat a gyűjtés.

Bevásárlós játék

A gyümölcsök, zöldségek neveinek tanulásához, és a vásárlás közben használt nyelvi fordulatokkal, viselkedési szabályokkal való ismerkedéshez készült ez az egyszerű játék.

Így:

• Vágy néhány műanyag gyümölcsöt és zöldséget! (Persze lehetne pékárú is, nekem most ezeket sikerült összekuncsorognom a bölcsiben.)
• Keress róluk fényképet a neten! (Én most minél élethűbb, a hasonlóságra törekvő és fehér hátterű képeket szedtem össze.)
• A képekből készíts nagyobbakat (3-4cm oldalhosszúságú négyzetek jók lesznek) a gyümölcsökkel való párosításhoz!
• Készíts ugyanazokkal a képekkel kis bevásárlólistákat is! (Nálam most 3-3 gyümölcs, vagy zöldség szerepel minden listán)
• Mindent nyomtass ki, vágd ki, lamináld le! (Én a bevásárlólistához egy kis hátteret is raktam, hogy szebb legyen.)

És indulhat a játék: Először a gyümölcsöket és a képüket párosítottuk, vagyis berendeztük a boltot. Mindent megneveztünk, sorba raktuk őket. Aztán a "vásárló" kap egy kosarat és egy bevásárlólistát és máris indulhat: "Kérek szépen egy körtét!" stb. Két gyerekkel is játszható, akkor vna eladónk is. Nagyobbakkal fizetni is lehet. Ha megvan minden, ami kellett, még el is kell ám köszönni ;)

Ugyanezekkel a képekkel és gyümölcsökkel persze még sok egyebet is lehet játszani, akinek van ötlete, kérem, írja meg kommentben! Köszönöm!

Felkészülés az ovira és az iskolára

Úgy alakul az élet, hogy miközben a saját csemetém is iskolába készül, a bölcsiben is van két tünemény kisfiúm, akit az ovira szeretnék minél jobban felkészíteni (ráadásul ők egy helyre mennek tovább). Így készült 3 füzet, ami az oviról, iskoláról szól.

A füzetek egyforma méretűek, a hagyományosa legkisebb 9x13-as fénykép méretnél is kisebb fotóalbumok.

És hogy mi van bennük? Minden, ami segít, hogy az óvodás, iskolás közeg minél ismerősebb legyen majd szeptembertől:

• ez lesz óvodám, iskolám
• itt fogunk játszani, tanulni, enni, aludni stb.
• ez lesz a jelem
• ez lesz a csoportom/osztályom
• ők lesznek óvónénik, tanító nénik
• ezt lehet/ kell majd csinálni
• ez lesz olyan, mint a bölcsiben/oviban is volt
• és a legfontosabb: mikor jön értem Anya, vagy Apa
• stb.

Amihez csak lehet, ahhoz gyűjtöttem képet. Különösen fontos szerintem az emberek képe. Az ovisok füzetében egy oldalpár egyik felén van a szöveg, másikon egy kép.

Jákobnak már nem gond a hosszabb szöveg és a több kép sem.

Nem könnyű feladat az sem, hogy értsék, valaminek most vége lesz. Bölcsiseknél ez életkorukból adódóan is nehéz, de még egy dologgal próbálok majd segíteni: Amikor elkövetkeznek az utolsó fejlesztős alkalmak (szerencsére ez 3 egymást követő nap szokott lenni a héten), kirakom majd a fejlesztés (torna) képét a falra. Először 3-at, aztán, a foglalkozás végén mindig leveszünk egyet, így legközelebb már csak 2, majd egy lesz, az utolsó alkalom végén pedig az utolsó kép is lekerül.

Hiányozni fognak.

Jákobbal két dolgot tervezek még:

• Az ő füzetében van még pár lap, oda a várható első iskolai napról készítek majd egy ismertetőt (fehér ing, ünnepség, elsősök avatása stb.)
• Azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy egy kicsit az autizmusról is beszélgessünk. A formáját még nem tudom, de ez valami én-könyvbe való dolog lesz. És még van egy hónapunk ;)

Strukturált feladat: párosítás

Ha a gyerek nem tud képeket párosítani, de amúgy biztonsággal felismeri a képeket esetleg más helyzetben megy is, csak épp pont ez a memória-féle nem, felmerülhet a gyanú, hogy nem érti, mit is várunk tőle pontosan. (Főleg ha autizmussal élő gyerekről van szó, de értelmi sérülésnél is el tudom képzelni.) Ilyenkor segíthet, ha strukturált formában adjuk a feladatot, vagyis úgy, hogy magyarázat nélkül (magától) is látszódjon, mi is a feladat.

És bár remélem, hogy ez így is van (vagyis látszik, mit kell csinálni), azért mondok róla pár szót: Bal oldalra kirakjuk a képeket, jobb oldalon pedig oda vannak ragasztva a megfelelő méretű téglalapok szépen párban. Így az is látszik, mennyi van még. Egy ilyen alaplap akkor is jó, ha tényleg rendesen (lefordítva a képeket) játszunk memória játékot. Az enyém most egy kiürült gabonapelyhes dobozból készült, így egyrészt a kirakott képek és a párok között élőben látszik egy csík, másrészt összehajtható és jól tárolható. És persze bármilyen hasonló méretű képekkel játszható.

Mondókakockák

Mutattam már korábban a mondókás-dalos képeinket. Ezeket mostanában sokat használom a bölcsis fejlesztések során is. Minden alkalommal, ha mondókázásra kerül sor, előveszek 2-5 kártyát (a gyerek, vagy gyerekek teherbírásától függően), és az ezeken szereplő mondókákat mondjuk, énekeljük, mutogatjuk el szép sorban. Ezek között általában van egy-egy új és több már ismert mondóka, és persze a gyerek aktuális kedvence mindenképp. A sorrendet vagy én mondom, vagy a gyerek választhat, ez is egyéni. Mint ahogy az is, hogy ami már volt, azt elteszem, vagy csak lefordítom, ill. csak az van-e a gyerek előtt, amit épp éneklünk (mert csak így tud rá figyelni), vagy látja a többit is.

Ha ez így már klasszul megy, szoktam olyat is csinálni, hogy választási lehetőséget adok: itt van mondjuk 5 kártya, melyik 3-at szeretnéd?

Ugye azt mondanom sem kell, hogy autizmusban különösen hasznos a láthatatlan mondókák efféle láthatóvá tétele?

Mivel most van két nagy és okos bölcsisem (már csak pár hétig :(), így kicsit tovább bonyolítottam a dolgot és készítettem mondókakockákat olyan mondókákkal és dalokkal, amiket már ismernek:

És akkor az történik, hogy dobunk két kockával, és elnótázzuk, amit látunk. Aztán esetleg dobunk még egyszer, vagy többször is, ha kedvünk tartja. A kockákon lévő képeket egyébként úgy válogattam össze, hogy legyen egy olyan, amin csak ujjmondókák vannak és legyen egy olyan, amin csupa nagymozgásos, felállós mondóka, dal szerepel. És persze (ezt még nem mondtam) mutogatni való mindenhez van :)

A mondókákat, dalokat nagyon szeretem, és hasznosnak tartom a fejlesztésben, legyen szó bármilyen problémáról. Remekül fejleszthető vele a kommunikáció, az utánzás képessége, segíthet a beszéd beindításában, a mozgáshoz kapcsolva segíti az időzítést és a megjegyzést/előhívást is stb. Így aztán mindig egyénre szabott, hogy kivel hogyan, mikor és mennyit mondókázom.

Azért hogy ne csak a mézesmadzag legyen néhány mondókát (igen, ezek most mind mondókák, nem dalok) ideírok, hátha valaki tudja használni őket. (A mutogatást sokszor nehéz leírni, de bárki kitalálhatja a saját verzióját. Vagy találkozik velem személyesen, és elmutogatom :))

Megfogtam egy magocskát,

ások neki lyukacskát.

Beleteszem, betemetem,

gereblyézem, öntözgetem.

Megsüti a napocska,

kibújik a magocska.

Nő a szára, nő virága.

Jön a szellő megfújja, 

elrepül a magocska.

Mendegél a törpecsapat,

kalapálnak nagy serényen.

Csiszolják a sok szép követ,

gyűjtik a sok aranyröget.

Pista bácsi fűrészel,

dolgozgat a fűrésszel

Húzza, tolja, húzza, tolja,

most a bükköt darabolja.

Szita-szita sűrű szita,

ma szitálok holnap sütök, 

neked egy kis cipót sütök.

Megzsírozom, megvajazom,

mégis, mégis neked adom, hamm.

Szállnak a madarak,

csattog a szárnyuk.

Esik az eső,

kopog a jég,

dörög az ég,

villámlik, lecsap,

kisütött a nap.

Itt a szemem, itt a szám,

ez meg itt az orrocskám.

Jobbra balra két karom,

forgatom, ha akarom.

Két lábamon megállok,

ha akarok, ugrálok.

Ez a malac piacra ment, 

ez otthon maradt,

ez kap finom pecsenyét, 

ez semmit se' kap.

Ez a kicsi visít nagyon,

uí, uí, éhes vagyok!

Hüvelykujjam korán kelt.

Az ablakon kopogott.

A négy szomszéd kiugrott

s köszöntötték:

Jó napot! Jó napot! Jó napot!

Töröm, töröm a mákot,

sütök vele kalácsot.

Megzsírozom, megvajazom,

mégis, mégis neked adom, hamm.

Lassan forog a kerék, 

mert a vize nem elég.

Gyorsan forog a kerék, 

mert a vize már elég.

Hejj, Gyula, Gyula, Gyula,

szól a duda, duda, duda,

Pest, Buda, Buda, Buda,

pattogatott kukorica.

Ujjaimat tornáztatom, 

közben vígan mondogatom:

Kifordítom, befordítom,

felfordítom, lefordítom,

zongorázom, furulyázom,

erősebb lett a kezem,

a tornát befejezem.

Szövés hulla-hopp karikával

Szintén egy régi projekt, amit itt még nem mutattam: szőnyegszövés hulla-hopp karikával pólóból.

Nagyjából ezt tartalmazza a leírás:

Lehetőleg egy színű póló aljából csíkokat vágunk, ezeket kifeszítjük a karikára (11-et ír). Majd, hogy mindig páratlan számú legyen a hurkok száma, és így az alá-fölé bújtatás mindig ellentétesen jöjjön ki, kettőt összefogunk.

Színes pólókból is hurkokat vágunk. Az első színes csíkot úgy rögzítjük középre, hogy önmagán átbújtatjuk. Mikor elfogy, a következőt átbújtatjuk az előző hurkán, majd önmagán is, és így folytatjuk.

Amikor kb. 22 cm-nél tart a szőnyegünk, a vezető szálakat egymástól szétválasztjuk, kivéve egyet, ami továbbra is dupla marad. Így folytatjuk.

Kb. 22 cm-re a karika szélétől abbahagyjuk a szövést, egyenként levágjuk és megkötjük a hurkokat.

Némi családi segítséggel össze is gyűjtöttem jó sok pólót a szívárvány minden színében és nekiláttam. A tapasztalatok:

Nekem "küllőnek" nem fért el 11 csík, csak 9.

A szőnyeg közepén mindenképp látszani fog ezeknek a pólóknak a színei is (mármint a küllők), Érdemes ennek tudatában választani.

Kb. 3 cm-es csíkokat vágtam, de jobb lett volna inkább kicsit vékonyabb.

A puha, vékony, vacak anyagú pólók jobbak. :)

A kör közepén még csak 1 levágott csíkot használtam, hogy azonos legyen a szivárvány színeinek az aránya, az utolsóhoz már több, mint 10 kellett.

A szivárványos arányokat rosszul tippeltem az elején, ezért túl kicsi lett a "szőnyegem".

Nagyon vigyázni kell, hogy az ember ne feszítse meg a szálakat. Én ügyeltem erre, mégis felkunkorodott a széle levágás után, szóval még ennél is jobban kell.

És akkor a képek. Egy félkész:

Egy kész még a karikán:

Közelről ugyanaz:

Levágás:

A kész mű:

Ahogy a belógó testrészekből látszik, szőnyegnek kicsi lett, de ülőpárnának jó. Remekül használható vicces kalapnak is, de legjobb talán mégiscsak frizbinek :)

Első próbálkozásnak jó volt. A technika tetszik, bár időigényesebb, mint gondoltam, a vagdosás meg nemcsak unalmas, de fárasztó is. Azóta sem álltam neki újra, pedig pólók még vannak.