Könyvajánló

Az utóbbi időben több saját élményes, autizmus témájú könyv is megjelent (hurrá, hurrá!), igyekszem lépést tartani. Íme néhány személyes gondolat (ha úgy tetszik kritika) mindegyikről.

Arthur Fleischmann, Carly Fleischmann: Carly hangja

Ezt a könyvet egy autizmusban súlyosan érintett, nem beszélő fiatal hölgy édesapja és maga a hölgy írta, miután 10 évesen "megtalálta a hangját", vagyis számítógépen keresztül elkezdett kommunikálni a környezetével. Carlyról egyébként számos videó elérhető a neten angol nyelven, pl. ez vagy ez, én ezeket korábbról már ismertem. Azért is voltam kíváncsi a könyvre, mert voltak fenntartásaim. Ezeket a fenntartásokat nem sikerült a könyvnek teljesen cáfolnia, de az azért nagyon megnyugtató (megnyugtató? ez lenne a jó szó? nem tudok jobbat), hogy Carly nem a semmiből "tört ki", az első leütött billentyűket sok-sok (de tényleg nagyon sok) terápia és fejlesztés előzte meg, és az, hogy írással ki tudta fejezni magát, nem is ment egyik napról a másikra, hanem további sok és kemény munka gyümölcse. 

Az azonban továbbra sem világos nekem, hogyan lehet az, hogy ez a lány, akit mai napig chipssel motiválnak arra, hogy akár egy szót is leírjon, hogyan érdeklődhet ennyire mások érzései és gondolatai iránt. Hogy hogy van az, hogy nem a maga problémáiról és alapvető szükségleteiről kezd el levelezni, hanem rögtön a "világmegváltást" tűzi ki célul és blogot ír. Persze lehet, hogy csak nem írtak le mindent a könyvben, nem tudom.

Kristine Barnett: A szikra Egy anya története a zseninevelésről

Megint egy autizmusban (kezdetben) súlyosan érintett gyerek, aki a napi sok óra fejlesztés ellenére sem jut egyről a kettőre, mígnem az anyukája úgy dönt, hogy inkább hagyja, hogy a saját érdeklődését követve fedezze fel a világot, és lássatok csodát! Aztán innen már nincs megállás: a fiúról kiderül, hogy zseni (a zsenialitásáról szóló anekdotákat élveztem leginkább az egész könyvben, csuda dolgokat csinált), átugrik egy csomó osztályt, irtó fiatalon kezd (kezdetben az anyukája kíséri) egyetemre járni, előad, mára már Nobel díjra is jelölték. 

Nekem azonban ez a könyv is hiányos kicsit, nem nagyon értem a miérteket és a hogyanokat, de ez lehet, hogy mást nem is érdekel annyira. :) Nagy veszélye azonban a történetnek, hogy mindannyian abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy bizonyára a mi autizmussal élő csemeténk is egy efféle zseni, ami pedig nyilván nem igaz, ilyen tehetség nem nő minden bokorban. De ha ezen felül tudunk emelkedni, és nem próbáljuk a magunk gyerekét látni a történetben, akkor kellemes kis olvasmány lehet ez a könyv is.

Naoki Higashida: Hát ezért ugrálok

Gyorsan olvasható, rövid fejezetekből álló könyv egy beszélő, de nehezen kommunikáló 13 éves japán fiú tollából, aki papír "billentyűzet" segítségével érteti meg magát legjobban a világgal. Az egyes fejezetek olyan mindenkit érintő kérdésekre adnak választ, mint pl. miért válaszol lassan egy kérdésre, miért ismétli meg, amit mondanak neki, miért csinálja azt, amiről már százszor elmondták, hogy ne tegye, miért ugrál stb. A válaszok rövidek és lényegre törőek, és ha eltekintünk attól a (nekem) zavaró formaságtól, hogy mindig úgy fogalmaz, mintha az, amit ír minden autistára igaz lenne ("mi autizmussal élők"), és számításba vesszük, hogy a szerző még csak 13 éves, akkor a könyv egészen zseniális.

És ősszel állítólag jon Temple Grandin új könyve is.