A minap olvastam Imola bejegyzését a nyaralásról, és mosolyogva nyugtáztam, hogy különbözőségeink ellenére a nyaralás hangulata valahogy mégis hasonló nálunk is. Mi általában fizetős helyre megyünk nyaralni és egyedül, ahol nem kell másokhoz alkalmazkodni, mert az éppenséggel nem erősségünk. És mivel családilag jó korán kelünk és a gyerekek viszonylag korán fekszenek, így nem is vagyunk túl "társaságképesek".
Persze a várakozás is nehezen megy és a strandon pokrócon heverés nálunk sem túl élhető műfaj. Bár saját gyerekkoromból is arra emlékszem, hogy a szüleink kikönyörögtek minket a vízből, ettünk valami "strandosat", aztán kezdődött az alkudozás, hogy mikor mehetünk vissza a vízbe, szóval ez valószínűleg nem annyira autizmus-specifikus. És igazából, ha kellő mennyiségű és kellően érdekes könyvet viszünk magunkkal (egy hetes nyaralásra 10+ könnyvvel megyünk), meg egy fagyival is múlatjuk az időt, akár már fél órát is képesek a fiúk egy helyben maradni. Ritkán vállalkozunk egész napos fürdőzésre (bevallom, én nem is vágyom ilyesmire + a 11 és 3 óra közötti napon levést is elég határozottan igyekszünk kerülni), de most a nyaralás alatt megesett egy ilyen (volt fedett fürdő rész és kinti is). És egy alkalommal sikerült már 1 órát is vízen kívül tölteni egy huzamban, igaz, abban szendvicses ebéd, WC-s sorban állás és ülőhely után kajtatás is volt.
Imoláékhoz hasonlóan, ha egyedül vagyok a gyerekekkel és valami bonyolultabb feladatba vágunk, nálunk is van vészforgatókönyv, Áron simán érti az ilyesmit. Igaz, a nyaralás alatt most erre nem volt szükség.
Ennyi mese után azért megmutatom azt is, hogyan készültünk most. Először is olyan szállást választunk, amiről van kép a neten, ez nekem is fontos, de a gyerekekkel is többször megnéztünk a képet. Természetesen nyár eleje óta ki van rakva a falon a nyári menetrend (naptár) is, akárcsak tavaly. És előre kinyomtattuk a lehetséges programok képét is a mobil napirendhez, akárcsak tavaly.
A mobil napirendet egyébként nagyon sokat használtuk, mert Jákob érzékelhetően nehezen vette fel a nyaralás fonalát. Pár nap után aztán már ráérzett az új rendre, a program lehetőségekre, ez is épp így történt tavaly is, csak most rövidebben maradtunk. A legnehezebben feldolgozható egyébként az volt idén, hogy bár X városba megyünk nyaralni, odafelé még megállunk Y helyen, ahol ilyen-olyan programok is lesznek. Visszafelé már ez is érthetőbb volt.
És akkor az utazás, mert most elég hosszú volt (másnap 4-5 óra sem hosszú, nekünk már 2-3 is rettentően, engem is beleértve :)). Szóval minden gyereknek van egy kis tartója az első ülés hátulján, amiben könyvek vannak. Ez a hétköznapokban is jól jön, főleg, ha véletlenül dugóba kerülünk, ami azért megesik, és akkor van mit előkapni magányos, akár közös olvasásra. (Mondtam már, hogy nálunk a könyv a "minden bajból kihúzócska?" :))
Hosszabb utakra úti játék készlet is készül, most épp két külön doboz, amiben apró játékok vannak, olyasmi, amivel otthon nem játszanak, az én titkos dobozomban várják az efféle bevetéseket.
Most volt a dobozokban: nagyító, kis tükör, mérőszalag, ceruza, post it, dobókocka (tartóval), kisvonat, anyósnyelv, tili-toli játék és egy olyan mágneses izé (nincs a képen), amin egy kopasz férfi arca van és a fémreszelékből lehet neki hajat, bajszot meg szakállat készíteni (utóbbinál nagyobb sikerre számítottam, de ez van). Ja, és persze az iPad-et is be szoktuk vetni, az a jolly joker.
A szálláson rögtön szoktunk helyet keresni a napszámolónknak is, ezzel jelezzük, mennyit leszünk ott, este aztán egy képet mindig leveszünk. Most került mellé egy olyan papír is, amire a várható programokat rajzoltam, ez folyamatosan bővült, ahogy új dolgok jutottak eszünkbe. Nem volt túl nagy sikere, de hazaérve legalább be lehetett ragasztani a naplóba (lásd lent).
A fürdés, játszótér stb. befejezésére nálunk bevált "eszköz", hogy szólunk, hogy egy perc van hátra... fél perc van hátra... 10 másodperc... és így simán jönnek a fiúk. De akinél ez a legfőbb nehézség, ott érdemes elgondolkodni valami óra alkalmazásán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése