Kommunikáció alapok autizmussal élőkkel

A múlt héten sok új élményben volt részem, sok tapasztalatot szereztem és sokat tanultam többek között autizmussal élő fiatalokkal és fiatalokról, hála a Kalandok és Álmok Szakmai Műhelynek.

Mostanra összeállt a fejemben egy lista (nyilván nem teljes) olyan apró és praktikus tippekkel, amik megkönnyíthetik az autizmusban kezdők dolgát, ha autizmussal élő iskolásokkal, fiatalokkal szeretnék megtalálni a hangot. (Ők most mind beszélő autisták voltak.) 

Íme tehát néhány hasznos tipp (nem lehet elégszer elmondani, hogy SOHA nem igaz minden, minden autizmussal élőre):

1. Beszéljünk keveset! Mondanivalónk egy részét pótolhatjuk gesztusokkal, mutatással, az udvariassági formulákat pedig korlátozzuk a legminimálisabbra, vagy hagyjuk ki. (De legalábbis tegyük a mondat végére, elöl legyen a lényeg, mert előfordulhat, hogy a mondat végét már nem tudja követni az illető.)
2. Használjunk egyszerű szavakat, rövid mondatokat, konkrét, lényegre törő utasításokat! Ne féljünk az utasításoktól, ezek sokkal inkább érthetőek, mint amennyire bántóak.
3. Kerüljük a képes beszédet, az átvitt értelmű és ironikus kifejezéseket, tartsuk észben, hogy az autizmussal élők többnyire szó szerint értik, amit mondunk!
4. Mondjunk ki mindent, amit gondolunk, érzünk! Arra ne számítsunk, hogy az autizmussal élő gyerek a viselkedésünkből, arckifejezésünkből rájön, hogy rossz kedvünk van, megbántott minket, vagy valamit várunk tőle. Mondjuk meg neki.
5. Ha azt szeretnénk, hogy az autizmussal élő fiatal valami hosszabb, bonyolultabb dolgot megértsen, vagy megjegyezzen, adjuk oda neki írásban is! Tartsuk észben, hogy az autizmussal élők többnyire vizuális gondolkodók!
6. Bonyolultabb feladatokat bontsunk lépésekre! Általában nem megy könnyen a saját viselkedésük megszervezése (mivel kezdjem, és mi legyen utána stb.).
7. Tegyük kiszámíthatóvá, bejósolhatóvá a helyzetet: Amennyire lehet igyekezzünk előre elmondani (leríni, megmutatni), mi fog történni, ez meddig fog tartani és mi lesz azután. Amit előre megbeszéltünk, azt természetesen tartsuk is be, az autizmussal élőknek az átlagnál nehezebb a változások megértése és elfogadása.
8. Viselkedjünk mi is kiszámíthatóan, kerüljük a kiabálást, a hirtelen mozdulatokat! Ezek rémisztőek, érthetetlenek lehetnek.
9. Ha az autista ember nem néz a szemünkbe, egyszerűen tekintsük ezt természetesnek! Ne gondoljuk, hogy így nem figyel ránk, sőt higgyük el, hogy így tud csak igazán figyelni.
10. Hagyjunk neki néha pihenőt, ha igényli! Az autizmussal élőknek nagyon kifinomult, vagyis túl érzékeny lehet az érzékelésük, ezért néha telítődhetnek a sok ingerrel: hangokkal, zajokkal képekkel, érintésekkel. Ilyenkor legjobb, ha nem beszélünk, nem érünk hozzájuk, hagyjuk őket kicsit feltöltődni. (Nem biztos, hogy tud szólni, amikor pihenésre van szüksége, még ha egyébként jól beszél is. Ha feszültebb, idegesebb, támadó, vagy épp magába zárkózik és nem reagál, mindig gondoljunk erre!)
11. Figyeljünk a közelségre, érintésekre! Sokan nem szeretnek túl közel menni másokhoz, vagy zavarja őket, ha megérintjük őket. Ezt tartsuk tiszteletben! (Persze van, akit ez nem zavar, vagy kifejezetten igényli az érintést, de ezt úgyis észre fogjuk venni :))
12. Szólítsuk meg őt! Az autizmussal élő emberek sokszor nem tudják értelmezni, magukra vonatkoztatni az általánosságban elhangzó utasításokat (pl: "Mindenki csinálja ezt!"), ezért ha azt látjuk, hogy nem csinálja, amit a csoporttól/ osztálytól kértünk, szólítsuk meg őt a nevén, és utána kérjük (pl: "Dani csináld ezt!")

Ne felejtsük, hogy ha ezeket a tanácsokat megfogadjuk, az még nem fejlesztés, egyszerűen a legalapvetőbb akadálymentes(ebb) kommunikáció, a másik fél tisztelete.

A lista természetesen nem teljes, szívesen bővíteném. Ha valakinek van ötlete, kérem, írja meg kommentben, nagyon örülnék neki!