Mondókakockák

Mutattam már korábban a mondókás-dalos képeinket. Ezeket mostanában sokat használom a bölcsis fejlesztések során is. Minden alkalommal, ha mondókázásra kerül sor, előveszek 2-5 kártyát (a gyerek, vagy gyerekek teherbírásától függően), és az ezeken szereplő mondókákat mondjuk, énekeljük, mutogatjuk el szép sorban. Ezek között általában van egy-egy új és több már ismert mondóka, és persze a gyerek aktuális kedvence mindenképp. A sorrendet vagy én mondom, vagy a gyerek választhat, ez is egyéni. Mint ahogy az is, hogy ami már volt, azt elteszem, vagy csak lefordítom, ill. csak az van-e a gyerek előtt, amit épp éneklünk (mert csak így tud rá figyelni), vagy látja a többit is.

Ha ez így már klasszul megy, szoktam olyat is csinálni, hogy választási lehetőséget adok: itt van mondjuk 5 kártya, melyik 3-at szeretnéd?

Ugye azt mondanom sem kell, hogy autizmusban különösen hasznos a láthatatlan mondókák efféle láthatóvá tétele?

Mivel most van két nagy és okos bölcsisem (már csak pár hétig :(), így kicsit tovább bonyolítottam a dolgot és készítettem mondókakockákat olyan mondókákkal és dalokkal, amiket már ismernek:

És akkor az történik, hogy dobunk két kockával, és elnótázzuk, amit látunk. Aztán esetleg dobunk még egyszer, vagy többször is, ha kedvünk tartja. A kockákon lévő képeket egyébként úgy válogattam össze, hogy legyen egy olyan, amin csak ujjmondókák vannak és legyen egy olyan, amin csupa nagymozgásos, felállós mondóka, dal szerepel. És persze (ezt még nem mondtam) mutogatni való mindenhez van :)

A mondókákat, dalokat nagyon szeretem, és hasznosnak tartom a fejlesztésben, legyen szó bármilyen problémáról. Remekül fejleszthető vele a kommunikáció, az utánzás képessége, segíthet a beszéd beindításában, a mozgáshoz kapcsolva segíti az időzítést és a megjegyzést/előhívást is stb. Így aztán mindig egyénre szabott, hogy kivel hogyan, mikor és mennyit mondókázom.

Azért hogy ne csak a mézesmadzag legyen néhány mondókát (igen, ezek most mind mondókák, nem dalok) ideírok, hátha valaki tudja használni őket. (A mutogatást sokszor nehéz leírni, de bárki kitalálhatja a saját verzióját. Vagy találkozik velem személyesen, és elmutogatom :))

Megfogtam egy magocskát,

ások neki lyukacskát.

Beleteszem, betemetem,

gereblyézem, öntözgetem.

Megsüti a napocska,

kibújik a magocska.

Nő a szára, nő virága.

Jön a szellő megfújja, 

elrepül a magocska.

Mendegél a törpecsapat,

kalapálnak nagy serényen.

Csiszolják a sok szép követ,

gyűjtik a sok aranyröget.

Pista bácsi fűrészel,

dolgozgat a fűrésszel

Húzza, tolja, húzza, tolja,

most a bükköt darabolja.

Szita-szita sűrű szita,

ma szitálok holnap sütök, 

neked egy kis cipót sütök.

Megzsírozom, megvajazom,

mégis, mégis neked adom, hamm.

Szállnak a madarak,

csattog a szárnyuk.

Esik az eső,

kopog a jég,

dörög az ég,

villámlik, lecsap,

kisütött a nap.

Itt a szemem, itt a szám,

ez meg itt az orrocskám.

Jobbra balra két karom,

forgatom, ha akarom.

Két lábamon megállok,

ha akarok, ugrálok.

Ez a malac piacra ment, 

ez otthon maradt,

ez kap finom pecsenyét, 

ez semmit se' kap.

Ez a kicsi visít nagyon,

uí, uí, éhes vagyok!

Hüvelykujjam korán kelt.

Az ablakon kopogott.

A négy szomszéd kiugrott

s köszöntötték:

Jó napot! Jó napot! Jó napot!

Töröm, töröm a mákot,

sütök vele kalácsot.

Megzsírozom, megvajazom,

mégis, mégis neked adom, hamm.

Lassan forog a kerék, 

mert a vize nem elég.

Gyorsan forog a kerék, 

mert a vize már elég.

Hejj, Gyula, Gyula, Gyula,

szól a duda, duda, duda,

Pest, Buda, Buda, Buda,

pattogatott kukorica.

Ujjaimat tornáztatom, 

közben vígan mondogatom:

Kifordítom, befordítom,

felfordítom, lefordítom,

zongorázom, furulyázom,

erősebb lett a kezem,

a tornát befejezem.