Ha a gyerek nem tud képeket párosítani, de amúgy biztonsággal felismeri a képeket esetleg más helyzetben megy is, csak épp pont ez a memória-féle nem, felmerülhet a gyanú, hogy nem érti, mit is várunk tőle pontosan. (Főleg ha autizmussal élő gyerekről van szó, de értelmi sérülésnél is el tudom képzelni.) Ilyenkor segíthet, ha strukturált formában adjuk a feladatot, vagyis úgy, hogy magyarázat nélkül (magától) is látszódjon, mi is a feladat.
És bár remélem, hogy ez így is van (vagyis látszik, mit kell csinálni), azért mondok róla pár szót: Bal oldalra kirakjuk a képeket, jobb oldalon pedig oda vannak ragasztva a megfelelő méretű téglalapok szépen párban. Így az is látszik, mennyi van még. Egy ilyen alaplap akkor is jó, ha tényleg rendesen (lefordítva a képeket) játszunk memória játékot. Az enyém most egy kiürült gabonapelyhes dobozból készült, így egyrészt a kirakott képek és a párok között élőben látszik egy csík, másrészt összehajtható és jól tárolható. És persze bármilyen hasonló méretű képekkel játszható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése