Autizmus ünnep

Ünnepeljük, hogy sokan vagyunk, hogy együtt vagyunk, hogy segítjük egymást, hogy megmutatjuk magunkat és hogy mi (érintettek, szülők és szakemberek) együtt dolgozunk azért, hogy jobb legyen.

Az elmúlt két napban egészen úgy éreztem magam, mint egy fesztiválon. Egy olyan fesztiválon, ami feltölt, megerősít és erőt ad a hétköznapokhoz.

A világnap környékén országszerte számos rendezvény kívánta felhívni a "kívülállók" figyelmét az autizmusra, míg mások a szakembereknek, szülőknek, érintetteknek szóltak. Április 2-án este több épületet kékre világítottak, cikkek jelentek meg, volt autizmus barát színházi előadás, közös gitározás, több helyen séta és szakmai napok, előadások, vásárok... 

Én idén olyan szerencsés voltam, hogy a Cseperedő Alapítvány munkájába bekapcsolódva a Hétköznapok és Ünnepnapok - Autizmus a családban című konferencia szervezésébe is belefolyhattam, így még izgatottabban vártam a nagy napot. Egészen lenyűgöző volt a nagy érdeklődés, a résztvevők (külföldi és magyar előadók, kiállítók, árusok és poszterrel készülők) lelkesedése, a sok mosoly, amit kaptam, a sok pozitív visszajelzés, ami már eddig is érkezett. Az egész napos nyüzsgés, a jól szervezettség, a gördülékenység, az önkéntesek talpraesettsége (ezek nem rajtam múltak, nem magamat dicsérem :)) mind jóleső tapasztalatok. Az előadókat hallgatva pedig én is kaptam útravalót, gondolatokat, amik a következő időszakban segítik majd a munkámat. 

A tegnapi fárasztó konferenciás nap után, ma kellemes sétára indultunk családostól. Ma már nem azért, hogy megértsük az autizmust, hanem azért, hogy a magunk módján felhívjuk a világ figyelmét, hogy sokan vagyunk, hiszen a legfrissebb hivatalos statisztikák szerint minden 68 emberből 1 autista. (Most 450-500-an sétáltunk együtt autisták és neurotipikusok.)  Az évről évre több kékbe öltözött ismerős, a sok lufi, a futó beszélgetések, a közös éneklés, a szappanbuborék, a sütik nekem a mai napot is felejthetetlenné tették. Ezt a sétát a gyerekek is nagyon szeretik és várják, örömmel mentünk most is, és nem csalódtunk, jól éreztük magunkat. Köszönet a szervezőknek!

Remélem, a hasonló rendezvények, a sok kék megmozdulás, a mellénk álló hírességek minden évben előrébb tolják kicsit az autizmus szekerét, és a köztudatba is beépül majd, hogy autisták vannak, lesznek, köztünk és velünk élnek. És akkor talán egyszer a nem túl távoli jövőben lesz megfelelő ellátás is az egészen kicsiktől az egészen nagyokig mindenkinek.

Április az autizmus hónapja

Programok az autizmus világnap (április 2.) alkalmából szerte az országban:

• Idén állítólag már 18 épületet világítanak kékre különböző városokban, írja az AOSZ Iroda. Köztük lesz gondolom, a Parlament is Budapesten. 
• Budapesten április 2-án Dialógusok az Autizmusról címmel rendez nyitott szakmai rendezvényt az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara 14.00-18.30-ig nagyszerű előadókkal. A belépés regisztrációhoz kötött. Részletek itt.
• 12 órakor a Városháza parkban jótékonysági rendezvény lesz a Budapesti Patrónus Alapítvány és a Rajmond ház javára.
• A Cseperedő Alapítvány egy napos, nagyon érdekes és családbarát konferenciát szervez Hétköznapok és Ünnepnapok címmel április 4-én. Erre március 31-ig lehet jelentkezni, ha van még hely. Részletek itt.
• Ugyanaznap este a Centrál színházban A kutya különös esete az éjszakában című színdarabot autizmusbarát körülmények között mutatják be, szintén a Cseperedő Alapítvány szakmai támogatásával. (A darab egyébként is műsoron van, máskor is meg lehet nézni. Még egy link.)
• Április 5-én délelőtt kerül megrendezésre az immár hagyományos Séta az autizmussal élőkért, mely 9.30-kor indul a Magyar Tudományos Akadémia épülete elől. Részletek itt.

• Békéscsabán idén is lesz nagy közös gitározás április 4-én 20.00-21.30 között a Jókai Színház előtti téren. Közben a színházat is kékre világítják. (Még gitárosok jelentkezését is várják!) Részletek itt.
• Székesfehérváron 15.00-18.00 óra között Kapocs Központ a családokért címmel konferenciát rendeznek a Heimer házban. Ugyanitt 17.00-19-00 óráig szabadtéri családi játékokkkal várják az érdeklődőket, 18.00 órától pedig itt is indul a lufis séta A Fő utcán. Részletek itt.
• Veszprémben március 30-án 10.30-kor szentmise az autizmussal élőkért a Bazilikában. Április 2-án 14.30-tól utcai rendezvények a Kossuth utcában, majd 18.00 órakor indul a kék séta. Április 4-én a Pannon Egyetemen előadások lesznek, este 21.00 órától pedig jótékonysági koncert a Mythos Muasic Pub-ban. Április 5-én "Viselj valami kéket" családi kirándulás 10.00 órától a Tekeres völgybe. Részletek itt.
• Az autizmus világnap hetében (március 29-től április 6-ig) a veszprémi Mackó Cukrászdában ez alkalomra készített kék sütemény lesz kapható, melynek megvásárlásával az AutiSpektum Egyesületet támogatják.
• Zalaegerszeg-Boncodföldén futás lesz az autistákért április 5-én 1.30-kor. Részletek itt.
• Gyöngyösön április 2-án Rúzsa Magdi ad jótékonysági koncertet a Mátra Művelődési Központban 19.00 órakor.
• Nyíregyházán április 2-án 10.00 órától Adj esélyt az autistáknak címmel Mága Zoltán jótékonysági gálakoncertjét lehet meghallgatni a RIDENS Szakképző Iskola, Speciális Szakiskola és Kollégiumban.
• Győrben is lesz kék séta április 2-án 18.10-től, előtt pedig szabadtéri programok a Megyeháza előtti téren. Este 19.45-től filmvetítés a Megyeháza falára. Itt a Jedlik hidat világítják kékre. Április 3-án 16.30-tól kék koncertet hallhatnak az érdeklődők a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola közreműködésével.
• Az Autista Segítő Központ szervezésében április 4-én kék séta indul Mátraházáról Kékestetőre 11.00 órakor a Magyraok Nagyasszonya Ferences Kápolnától.
• Salgótarjánban a Fő téren tartanak szabadtéri rendezvényeket április 2-án délután. 18.15-kor indul a kék lufis séta, majd kékre világítják a József Attila Művelődési és Konferencia Központot. Részletek itt.
• Kecskeméten április 2-án 19.00 órakor kör alakításra várnak mindenkit a 0 kilométerkő köré, majd kékre világítják a Városházát.
• Mosonmagyaróváron április 2-án kék sétát rendeznek, mely az Autista-háztól indul (Szent Isván k. út 155.) 19.00 órakor.

Hátköznapok és Ünnepnapok

Még 10 napig lehet regisztrálni, jelentkezni, de a helyek már vészesen telnek. 

Tessék, csak tessék!

itt

Zokni párosítás

Ez is egy újabb eleje-vége játék. (Mondhatnám strukturáltnak is, de nekem ez jobban hangzik :)) Egyértelmű, hogy mi a feladat, és az is, mikor van kész. Nem tart sokáig, mégis megköveteli, hogy a gyerek végig ott üljön és figyeljen.

A zokni párosítás játszható egyedül is, de én most több személyes játéknak készítettem: Az asztal közepén egy tálban vannak a zoknik vegyesen. Mindenki kap egy lapot, amin szerepel egy színes pötty, ezzel megegyező színű zoknikat kell neki gyűjtenie:

Aztán a kupacból kiválogatja, ami az övé és szín és minta szerint párba szedve "kicsipeszeli őket a szárítókötélre". Akkor van kész, ha mind a 4 pár zoknit megtalálta. (Természetesen lehet új lapot kérni ;))

Készült piros, kék, zöld, és barna sorozat, a sárgához még folyik a papírgyűjtés: 

Hogy tartósabb legyen, természetesen az alaplapokat és a zoknikat is lamináltam. Ilyen szépek voltak a fóliázás után, kivágás előtt:

A Szakértői Bizottság vizsgálatának margójára

Ma voltunk vizsgálaton a fiammal. Nem voltak túlzó elvárásaim, hiszen nem vagyok a Szakértői Bizottságok nagy barátja, sőt! A következők miatt:

• Nem hiszem, hogy egy óra alatt lehet adatokat felvenni, beszélgetni egy szülővel, kapcsolatot felvenni egy gyerekkel, érdemben megvizsgálni, majd vissza is jelezni a vizsgálat eredményéről, megbeszélni a további teendőket. A világ legjobb szakembere ülhet ott, ez az idő akkor is nagyon kevés.
• Sajnos sokszor tapasztalatom, hogy a Szakértői Bizottságok (annak ellenére, hogy az adminisztráció az egyik erősségük) nincsenek minden szükséges információ birtokában ellátásokkal, oktatási intézményekkel kapcsolatban.
• Nem szeretem (na jó, felháborítónak tartom), hogy időpontra hívnak be a vizsgálatra, mégis akár 3/4 órát is várni kell.
• Autizmus témában különösen nem tapasztaltam eddig szakértelmet, kezdve a fent említett várakozási időtől egészen a verbális IQ tesztig autista gyereknél.
• Legalábbis furcsállom, hogy a grafomotoros fejlettséget tompa ceruzával, felnőtt íróasztalnál és felnőtt széken ülve (a gyereknek ugye lóg a lába és el sem éri rendesen az asztalt) vizsgálják.Legutóbb még szomorúan tapasztaltam, hogy egy fia kis asztaluk nincs, mostanra ez már javult, hurrá, hurrá!
• Előszeretettel szokták arra kérni (utasítani) a szülőket, hogy maradjanak kint a vizsgálat alatt, sok szülő pedig nem tudja, hogy neki simán joga van bent lenni.

És persze még hosszan sorolhatnám, de most kivételesen mégis jó szájízzel távoztunk a fentiak ellenére. A hölgy, aki vizsgálta a gyerekem (álljon itt a neve, megérdemli: Sápiné Duzs Ildikó) érezhetően látott már autista gyereket. Mikor látta, hogy a kis vizuális segítségünkkel érkezünk, megkérdezte, mire van még szükségünk, kártya, akármi. A vizsgálat alatt végi olyan autizmus-barát módon beszélt a gyerekemmel, hogy le a kalappal: rövid, egyértelmű mondatok gesztussal kísérve, hosszabb szünetek az utasítások között, semmi mellébeszélés stb. Apróságnak tűnik, de nagyon is számít! Az már csak hab a tortán, hogy ellátás ügyben is elég tájékozottnak tűnt, a véleményre pedig azt írta, amit én kértem (ezt mondjuk máskor, mások is megteszik, amennyire én tudom). Köszönjük, jól esett!

Aztán a vizsgálat után jött a jutalom kisföldalattizás ;)
(Hamarosan pedig megyünk a másik gyerekkel is - csupa kaland az élet!)

A nagy iskolakeresés 9. rész - hivatalos út vs. személyes találkozó

Az előző rész tartalmából: Két hivatalos levelet is küldtem, egyet a saját városunk tanügyi referensének, egyet pedig a tankerületi igazgatónak, ahova ténylegesen menni szeretnénk. Azóta mindkét levélre kaptam választ, de most csak az utóbbiról szeretnék mesélni. 

Tehát:

Én azt kértem, hogy szervezzék meg az ép értelmű autiknak való megfelelő ellátást X iskolában (autizmus egység max. 6 fővel, vagy két tanítós modell gyógypedagógussal az osztályban), ahol az igazgatónő (nem győzöm hangsúlyozni ennek a fontosságát) maximális támogatásáról biztosított. Pár nap alatt már érkezett is a válasz, melyben a tankerületi igazgató röviden arról tájékoztatott, hogy van a kerületben szegregált autista osztály (persze, hogy tudok róla, de nem azt szeretném), ha pedig integrációra vágyom, azt X iskola most is ellátja (tényleg van jó pár auti gyerekük, de ők vagy boldogulnak minden segítság nélkül, vagy kihullanak, ez az én kisebbik gyerekemnek kevés). Szóval az én olvasatomban (és nem csak én olvastam így) ez a levél nem volt túl segítőkész.

Nosza kértem gyorsan egy személyes találkozót és bementem beszélgetni. Kiderült, hogy nem csak a tankerületi igazgatót kell meggyőznöm, hanem egy kollégáját is, akinek nem értettem pontosan a szerepét, de nem is fontos. Hosszan és kedélyesen elbeszélgettünk autizmusról, diagnosztikáról, ellátásról, Szakértői Bizottságokról és hasonlókról, és a végén már nagyon egyetértően bólogattak. Kedvesek voltak, értették a problémámat - persze pont erre számítottam, hogy ott sem szörnyetegek ülnek :) A levelet szerintük félreértettem, ők integráció alatt azt érti, hogy megfelelő ellátással. Azt mondták, ők nagyon támogatják az ügyet, de a végső döntés a minisztériumé, hogy kapnak-e engedélyt az integrációra (miért ne kapnának?),  és ezen május végéig van idejük gondolkodni. Fontos az is, hogy legyen elég gyerek, mert az én gyerekem kedvéért egyedül nyilván nem fognak tudni gyógypedagógust fizetni. Mikor megnyugtattam őket, hogy rajtunk kívül már 3 jelentkező van, úgy tűnt, egészen megnyugodtak (legalább ők :)).

Így aztán most azon kívül, hogy türelmesen várok és szurkolok (és a Szakértői Bizottságnak is türelmét kérem az intézmény kijelöléssel), nem nagyon tudok mit tenni. Ja, és legyen még 2 jelentkező gyerek, hogy tuti legyen az ügy! Viszont többet nem bír el ez a suli, úgyhogy aki szeretné, gyorsan jelentkezzen! ;)

Jutalmazós, pontgyűjtős

Mi felnőttek nagyon nem bánnánk, ha lassan megszűnne a csemeték éjszaka közepi átvándorlása az ágyunkba. Ezért gondoltunk egy nagyot és kiötöltünk egy (reményeink szerint) motiváló pontgyűjtős játékot.

Mindenkinek van külön pontgyűjtő csíkja, ezen pipáljuk, ha egy éjjel sikerült végig az ágyában maradnia.

Aztán akinek összegyűlt a megfelelő számú pipája (ez az első alkalommal 4, utána folyamatosan nő, vagyis 5,6,7 stb. számú pipa kell), az választhat hétvégi programot. Ehhez közösen összedugva a fejünket készítettünk egy kis füzetet a lehetséges programokkal. Olyasmik szerepelnek benne, mint metrózás, játszóház, focimeccs, állatkert, Csodák Palotája, uszoda, bowling, mozi stb. És a lista természetesen bővíthető, bármikor feltűnhet valami kecsegtető lehetőség. (Azért hogy ne lőjünk magunknak öngólt, vagyis ne legyünk kiszolgáltatva gyermekeink alvási kényének-kedvének, a korcsolyázást, kerékpározást, kirándulást, színházat és koncerteket nem vettük be a választható programok közé, ezekről továbbra is mi döntünk :))

Nem mondom, hogy zökkenőmentesen indult a dolog, de azért az első beváltott programon már túl vagyunk. talán kéne még mellé egy szociális történet arról, miért is jó nekünk, ha a saját ágyunkban alszunk.

Autó parkolós játék

Egy egyszerű autós játékot készítettem egy három éves kisfiúnak. A képről is könnyen kitalálható, mit kell csinálni: az öt különböző színű autót a megfelelő parkolóhelyre kell beparkolni. (A feladat zárt végű, akkor van kész, ha minden helyen áll autó.)

Természetesen több "pálya" készült hozzá.

Haladóknak úgy adjuk a feladatot, hogy egy kosárban sok autó van, ebből kell kiválasztania öt olyat, ami pont be tud parkolni a helyekre. Itt már lehetnek azonos színű parkolóhelyek is. (Az, hogy nem csak párhuzamosan és merőlegesen állnak az autók, csak ráadás.)

Ha többen osztoznak ugyanazon a kosáron, vagy cserélgetik egymás közt a lapokat, akkor már szociális kompetenciákat is fejleszt a játék. (Kis fantáziával, hat parkolóhellyel és színes dobókockával már társasjáték is készülhetne.)

Társasjáték kezdőknek 2.0

Korábban mutattam már egy egyszerű játékot, amit akár többen (felváltva) is lehet játszani. Nagyon büszke vagyok az ügyes bölcsiseimre, hogy ilyesmin kell törnöm a fejem! Most két újabb játék született, egyelőre kipróbálásra vár. Lesz akivel kettesben játszunk majd, de vannak olyan gyerekeim is, akik ketten alkotnak egy mini csoportot, ők egymással is fognak tudni társasozni - remélem.

Tehát az első egy legegyszerűbb dobok-lépek táblás játék, autóversenyes. 5 percnél akkor sem tart tovább egy kör, ha segítenem kell. Két kis autó lesz a bábu és egy - a mezőkkel megegyező színekkel festett - kockával kell dobni. Értelemszerűen az nyer, aki először beér a célba. (Az első olyan játék, ahol nyertes van!)

A másiknál nincs verseny, itt az együtt készítés örömének megtapasztalása lesz a cél. (És persze hogy tanulunk várni, egymásra figyelni, színeket egyeztetni...) A halacskán különböző színű pöttyök vannak, egy zsákban pedig (most itt azért tál, hogy látszódjon a fotón) megegyező színű és darabszámú kupakok. Felváltva húzunk és helyezzük el a kupakokat a pöttyökön.

A nagy iskolakeresés 8. rész - levelezés

Két szálon is folytatódik a történet:

• Még november elején küldtem egy levelet a helyi tanügyi referensnek. Most, február közepén(!) kaptam választ, amiben köszönik a levelemet és dicsérik a szakmai érvekkel alátámasztott összefoglalómat, nagy segítség nekik stb, DE a felettes szervek (milyen felettes szervek?) szakmai alapelvekre hivatkozva az ép értelmű gyerekek ellátásának egyetlen(!) lehetséges formájaként az integrációt nevezik meg. Ez milyen? Megnéztem pár szakmai irányelvet (autizmus, SNI-s gyerekek oktatás-nevelése), egyik sem ír ilyesmit, vajon mire gondolnak? Megtudhattam azt is, hogy évek óta próbálnak utazó gyógypedagógust keresni, de senki nem jelentkezik a meghirdetett állásra. De ne aggódjak, próbálkoznak tovább! Ez annyira mondjuk nem győzött meg, és azt is gondolom, hogy ha nagyon akarnak, nyilván tudnak szerezni/átképezni szakembereket. Végül is ez az ő feladatuk, nem? És arról is volt szó a levélben, hogy lesznek ám iskolák a városban, ahol az enyhe fokban értelmileg sérült gyerekekkel együtt az ép értelmű autistákat is integrálják majd - persze semmi konkrétum itt sem. Postafordultával ment a levelem konkrétumokat és válaszokat kérve. (Nekünk ez a dolog mondjuk most nem annyira sürgős, hiszen nem a városban szeretném iskolába járatni a fiam, a helyzet viszont tarthatatlan, úgyhogy kitartóan fogok velük levelezni. És ki tudja, hátha lesz egyszer valami jó.)
• Abban a suliban viszont, ahova készülünk a szóbeli ígéreten és az iskolaigazgató maximális támogatásán túl elég nagy a csend. Ezért gondoltam egyet és (természetesen előzőleg az igazgatóval is egyeztetve) itt is levelet írtam az adott kerület tankerületi igazgatójának írásbeli megerősítést kérve, hogy lesz szeptembertől nekünk való ellátás. Állítólag ő is lelkes és támogatja az ügyet, de jó lenne most már személyesen is beszélni vele, ill. még jobb lenne valamit hivatalosan is a kezemben tartani. Hiszen hamarosan berendel majd minket a Szakértői Bizottság iskolaérettségi vizsgálatra, és akkor nekem meg kell majd neveznem a sulit, ahova menni szeretnénk. Izgulok, nagyon.

Szóval most válaszra várok mindkét helyen és szurkolok, szurkolok, szurkolok.

Miért jó a TSMT autizmusban

Szakemberként bevallottan nem vagyok nagy TSMT hívő, a saját gyerekemmel is nagyon rövid idő után abbahagytuk, de azt el kell ismernem, hogy sokféle képességet fejleszt(het) és így autizmussal élő gyerekeknél (is) igen hasznos, kifejezetten fejlesztő hatású lehet. Úgy látom, ma Magyarországon nagyon sok autizmussal élő gyerek kap TSMT-t, ami nagyon jó, hiszen ez legalább elérhető, országszerte egyre több a TSMT terapeuta. Egyetlen dolgot azonban fontos leszögezni, mielőtt a címben szereplő kérdésre válaszolnék: a TSMT nem autizmus-specifikus fejlesztés és így nem oldja meg az autizmussal élő gyermek alapvető (szociális, kommunikációs viselkedésszervezés-beli) problémáit!

Íme tehát a saját válaszaim arra a kérdésre, hogy miért (lehet) jó a TSMT autizmusban:

• A TSMT célja alapvetően a központi idegrendszer érésének segítése, harmonizálása, az egyes területek működésének összehangolása, ami senkinek nem árt, sőt! 
• Az egyensúlyi (vesztibuláris) rendszer ingerlésével (ezt szolgálja a sok pörgés, gurulás, hintázás stb.) hatni tudunk az idegrendszerre, vagyis segíthetjük pl. a figyelem, az emlékezet, vagy az intelligencia (!) fejlődését. Ha pedig egy gyerek jobban tud figyelni, jobban emlékszik a dolgokra és könnyebben tanul, akkor egészen biztosan kevesebb konfliktusba kerül, kevesebb stressz éri és így kevésbé lesz feszült.
• Természetesen ugyanez vonatkozik a mozgás és az egyensúly fejlődésre is, de mivel ez az átlagnál gyakoribb probléma autizmussal élőknél (vannak akik kicsit suták, kicsit ügyetlenek), ezért gondoltam, mindenképp külön veszem. Ha egy gyerek ügyesebben mozog, könnyebben végre tud hajtani mozgásos feladatokat (legyen az kézmosás, evés, vagy cipőkötés), akkor megint csak magabiztosabb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz.
• Mindenféle mozgásra igaz (és a TSMT ilyen szempontból is nagyon komplex), hogy segíti a saját test megismerését, a testkép, énkép alakulását, amiről pedig szintén tudjuk, hogy gyakran problémás. Ha pedig egy gyerek ismeri a saját testét, akkor van esélye, hogy megismerje (és kezelni tudja) saját érzéseit stb.
• A TSMT-t általában otthoni gyakorlás (home training) formában szokták csinálni, vagyis a gyerek az ő szülőjével. A szülők többsége pedig - így sejtem - ez alatt az idő alatt intenzíven a gyerekére figyel, jobb esetben reagál is az ő jelzéseire. Ez pedig felbecsülhetetlen. Még akár azt is megtapasztalhatja a gyerek (bár ez pont ellenkezik a TSMT előírásokkal), hogy ha valamit nem akar csinálni és ezt valamilyen módon jelzi, akkor azt nem kell csinálni, ha pedig többet szeretne, azt is lehet jelezni, vagyis a kommunikációnak van értelme.
• A TSMT gyakorlatokat mindig mondókára, és mindig ugyanarra a mondókára kell végezni. A zene, a ritmus mindenképpen motiváló és kicsit más csatornán is hat, mint a beszéd, így segítheti a kölcsönös kommunikáció alakulását. Ráadásul (főleg a mozgással együtt) beszédindító hatása is van.
• A TSMT gyakorlatokat mindig azonos módon, számban és sorrendben kell végezni, ez az állandóság pedig (bizonyos számú alkalom után) kiszámíthatóvá teszi a helyzetet, biztonságot nyújthat az autista gyereknek.
• Aztán még ott van az a lelki aspektus is, hogy ha a szülő feladatot kap otthonra, akkor úgy érzi, tud valamit tenni és talán kompetensebbnek éli meg magát gyermekével kapcsolatban. Ha pedig a szülő "rendben van" a saját szerepével, feladataival, akkor az ő belső harmóniája megint csak kihat a gyerekre.

Én azt mondom tehát, hogy csinálja a TSMT-t mindenki, aki jól érzi magát benne, a gyereknek biztos, hogy hasznos lesz (hacsak nincs valami orvosi ellenjavallat, pl. epilepszia, vagy shunt!), de ne felejtsen el mellette autizmus-specifikus fejlesztést is keresni neki.

Új naptár + még egy új segítség

Mutattam januárban, milyen új naptárral próbálkoztunk az idén. Be kell valljam őszintén, nem volt az igazi: Áron mondjuk remekül használta és szerette is, de Jákob hozzá sem tudott szólni (neki túl bonyolult még egy ilyen és a rubrikák is túl kicsik a rajzoláshoz), nekünk felnőtteknek pedig eszünk ágában sem volt kiírni a falra a programjainkat ;)

Mondjuk nem adtam volna fel ilyen könnyen, hiszen Jákobnak ott volt a hetirendje, de ajándékba kaptunk két klassz jutalomnaptárat. Szóval belevágtunk: eltettük a hetirendet és a családi naptárat, és "átköltöztünk" ide. Így néz ki most a falunk:

 

Felül a naptárak, amikbe rajzzal, szöveggel és matricákkal jelezzük a várható programokat, mindenféle elvárt és teljesített dologgal (nálunk most iskolai jól viselkedéssel, egyedül öltözéssel, saját ágyban alvással, reggelig száraz pelussal, háztartási munkákkal stb.) pedig jutalommatricákat lehet szerezni. (Elvileg az alsó sorokba kerülnek a jutalommatricák, de mi erre egyelőre nem figyelünk, mindenki oda ragaszt, ahova szeretne.) A nap nevénél pöttyel jelöljük, hogy éppen hol tartunk, akárcsak eddig.

A terv az, hogy a fix ovis programokat minden héten kirakjuk majd kis laminált képekkel (blue tack), elválik majd, mennyire fogjuk bírni ezt a kis plusz munkát. :) A naptár anyaga kicsit fényes, úh. azzal nem lesz gond, hogy a ragasztót ne lehetne eltávolítani (a rosszul beragasztott matricákat is le lehet húzni). Még nincs kész minden kép, de kb. ilyen lesz egy hét még "sterilen":

A naptárak alatti helyre még egy új dolog került: az "Ezt tanulom" lap. Ezekre a lapokra mindkét gyereknek felírjuk/rajzoljuk majd, amit épp tanul, amire figyelnie kell. Itt üresek a csíkok a fotó kedvéért, mindenkinek a fantáziájára bízom, milyen (nem iskolai és nem óvodai!) "tanulnivaló" kerülhet ide.

A fenti lapok úgy készültek, hogy egy-egy szép papírra felragasztottuk a címet, majd lamináltuk. Laminálás után vágtunk 3-3 kis nyílást a két oldalra, ezekbe lehet befűzni a papírcsíkokat, amik így cserélhetőek. Így néz ki hátulról:

Kíváncsian várom, mennyire lesz hasznos!

Játékos iskola

Nagyon szeretem azokat a feladatokat (munkákat), amiket mostanában kapok az élettől, szinte kívánni sem tudnék jobbat. De egyvalami azért hiányzik: a tanítás. Sokat tanultam, gondolkodtam és sokat láttam az utóbbi években, szívesen kipróbálnám a gyakorlatban is, de ez most nem az az időszak. Nem szeretem az iskolában (többek között):

• Hogy a frontális osztálymunka még mindig erősen dominál, pedig tudjuk, mennyire nem hatékony. (Amikor a tanár kint áll az osztály előtt és TANÍT, a diákok meg ebből vagy tanulnak, vagy nem, aztán vagy jó jegyet kapnak, vagy nem). Hogy a tanításban a tanár a fontos (és a tananyag) és legkevésbé sem a diák.
• Hogy folyamatosan minden mozzanatot értékelünk, minősítünk az iskolában. Én bizony nem tudnék úgy dolgozni, hogy minden apró hibámra felhívják a figyelmem és folyamatosan bombáznak a "jó vagy", "nem vagy jó" üzenetekkel. (És igen, tudom, hogy vannak olyan auti gyerekek, akiknek ez kifejezetten jó, de itt most a többségre gondolok :))
• Hogy a tudás értékelése sokszor egyenlő a gyerek értékelésével (vagyis aki jó jegyet kap matematikából az jó, az értékes ember, aki nem, az nem.)
• Hogy elhitetjük magunkkal (sokáig én is hittem), hogy tanulás = könyv + füzet + munkafüzet.
• Hogy erőszakkal szétválasztjuk a tudást tantárgyakra, ami aztán még véletlenül sem keveredhet, pedig az élet nem ilyen. 
• Hogy elfelejtjük, hogy tanulni játékosan, beszélgetve, együtt és egymástól is lehet.

Következzen hát egy tanítós, ötletelős bejegyzés a magam örömére! :)

Rengeteg jópofa ötletet lehet találni az interneten a játékos tanításhoz (pl. itt.), én most saját kútfejemből gyűjtöttem össze néhányat, amiket az általános iskola első, második osztályában lehetne játszani akár a gyakorlás színesítésére, akár új ismeretek átadására.

Betűk és szavak tanulása (én ezt az időszakot sokkal hosszabbra nyújtanám, kiélvezném a gyerekekkel, mert szép és izgalmas időszak és nem sok értelmét látom a rohanásnak):

• Az osztályban különböző helyekre felragasztunk betűket, aztán arra kérjük az osztályt, hogy az adott betűhöz tegyenek minél több olyan tárgyat (képet), aminek a neve azzal a betűvel kezdődik.
• Ha a számokat is bevesszük, lehet hasonlót szótagszámmal is játszani.
• A tanítónéni kitalál egy mondatot, amelyik (minimum) annyi betűből áll, ahány gyerek van az osztályban. A mondat betűit elrejti a tanterem különböző helyeire, majd mindenki megkapja egy-egy helyszín nevét, ahol meg kell találnia a saját betűjét. Pl.: "táblán", "ajtó mellett", "kuka mögött" stb. Jobban olvasóknak lehet olyan szöveg is, hogy "Juli székének az aljára ragasztva", vagy hasonló. Ezzel máris gyakorolják az irányokat is, az olvasást is észrevétlenül. Aztán az osztály a betűkből közösen megpróbálja összerakni a mondatot. Mindenki csak a saját betűjéhez érhet hozzá, ezzel ösztönözzük az együttműködést és a kommunikációt. (Persze nagyobb osztályokban praktikus több csoportot csinálni, mondjuk különböző színű papírokra nyomtatott betűkkel.)
• Az osztályt két, vagy több csoportra osztjuk. Minden gyerek betűkből kirakja (felragasztja) a saját nevét egy papírra, egy másikra pedig egy-egy jellemző tulajdonságát, vagy testvére nevét stb. megállapodás szerint. A papírokat a csoport beadja a közösbe, összekeverik, majd cserélnek a másik csoporttal, akik megpróbálják a társaik nevét és tulajdonságait párosítani.
• Szavakat lehet gyűjteni (akár megint csak mozgással összekötve) évszakokhoz, hónapokhoz, ünnepekhez, műalkotásokhoz, hallott mesékhez, dalokhoz stb. kapcsolódva is tematikusan. Lehet csoportosítani, képekkel párosítani, sorba rakni (mondjuk érzelmek, tulajdonságok neveit - hajrá érzelmi nevelés), lehet memóriázni, bingó játékot és millió mást JÁTSZANI önálló-, páros-, vagy csoportmunkában.

Betűk és technika:

• Nagyon fontos lenne, hogy mielőtt a gyerekek írni kezdik a betűket, másképp is megtapasztalják őket, Miért ne lehetne ezt a technika órán? Betűket készíthetünk szívószálból, vagy mindenféle pálcikákból (ha felragasztjuk, remek teremdekoráció), összegyűrt alufóliából, zsenília drótból (ebből már görbe vonalak is készülhetnek és fel is lehet akasztani füzérnek), de papíron kirakhatunk konfettiből, rizsből, babból korongokból, akármiből is. Kivághatjuk rajzlapból, csiszolópapírból, selyem- és zsírpapírból, kartonból, szalvétából (így a papírok tulajdonságait is tanuljuk). Önthetünk betűket gipszből is (akkor mer ugye a fizikának is adtunk egy kis előkészítést), aztán lefesthetjük.
• Betűket lehet kivágni újságból (finommotorika, figyelem), aztán technika órán kollázst készíteni belőle, vagy dekorálni vele dobozt, képkeretet stb.

Matematika és olvasás:

• Amikor a betűket tanuljuk összeolvasni, vagy már szeretnénk egész mondatokat olvastatni, tarthatunk vásárt. Mindenkinek van valamennyi pénze (mondjuk 20 Forint, ha húszas számkörben matekozunk), amiből betűket (vagy szavakat) kell vennie. 2-3 gyerek vállalja a boltos szerepét, ők beállnak a "pult mögé" és megkapják az árut. (Ha szavakkal dolgozunk, akkor lehet, hogy az egyik az igéket, a másik a főneveket, a harmadik a névelőket, névmásokat, kötőszókat árulja.) Aztán mindenki elindul és igyekszik úgy vásárolni, hogy a pénzéből a lehető leghosszabb (vagy legtöbb) szót, mondatot tudja összerakni. Akik leggyorsabban elkészülnek, azok leváltják a boltosokat, hogy ők is vásárolhassanak. Lehet még bonyolítani azzal, hogy csoportokban (családokban) dolgozunk.

Szavak és környezetismeret:

• Mikor mondjuk a fa részeit, a felszíni formákat vagy a családtagokat tanuljuk megkaphatnak előre egy képet + néhány oda nem illő szót, amit aztán a többi csoporttal kell elcserélniük a saját képükhöz illő szavakra valamilyen szabály szerint. Mondjuk egy ember csak egy szót tarthat a kezében, csak egy emberrel cserélhet, csak kölcsönös csere lehetséges (így lehet, hogy átmenetileg olyan szót is el kell fogadnom, ami nem az én témámhoz tartozik, hogy aztán majd továbbcseréljem.)

Technika és környezetismeret:

• Bármelyik fenti témához ki lehet találni kézműveskedést: gyurmából lehet közösen terepasztalt készíteni a felszíni formákhoz, de családfát is készíthetünk igazi faágakból és fotókból (vagy bármi másból), festhetünk jégkockával, mikor a halmazállapot-változások vannak terítéken stb. Talán itt a legtöbb a lehetőség. 

Matematika és ritmus (ének-zene):

• Körben állva remekül lehet gyakorolni az összeadást, kivonást, előkészíteni a szorzást. De legegyszerűbb, ha sorban állva egyszerűen mondjuk a számokat (első osztály év elején), majd tapsra irányt váltunk. A feladat remekül fejleszti a figyelmet. A ritmus megerősítéséhez és metronómmal is kipróbálnám, hogy megérezzék, nem lehetnek se túl gyorsak, se túl lassúak. És persze nem csinálnám kiesősre, mert a tanulás nem verseny, ráadásul akkor épp az nem gyakorol, akinek leginkább szüksége lenne rá.
• Nehezebb, ha csak minden második (harmadik,ötödik stb.) számot mondunk, a többire tapsolunk: taps - 2 - taps - 4 - taps -6 stb. (Taps helyett persze lehet dobbantás, guggolás, forgás, karemelés, vagy bármilyen vicces mozdulat)
• Vagy megadott szabály szerinti sorozat elemeit mondjuk, pl. kettesével csökkenő: 20 - 18 - 16..., hatos szorzótábla: 6 - 12 - 18...

Matematika és testnevelés:

• A tornateremben állomásokat alakítunk ki, mindenkinek megadott számú feladatot (mondjuk 10, vagy 20) kell teljesítenie úgy, hogy ő maga választ, melyik állomást hányszor csinálja végig, de mindegyiket kell min. 1x. Összeadást gyakorolhatunk vele, főleg ha azután felmegyünk a terembe és a matematika órán le is írjuk, hogy 2 bordásfalas+3 pados+5 zsámolyos=10
• Ugyanezt bonyolíthatjuk azzal is, ha az egyes állomások különböző pontokat érnek, vagy ha a megadott pontot nem egy óra, hanem mondjuk egy hét alatt kell összegyűjteni. (Ez már majdnem kreditrendszer :))

Ahogy elkezdtem írni ezt a bejegyzést, alig tudtam leállítani magam, annyi ötletem támadt hirtelen. Azt hiszem, bármilyen témakörhöz, tananyaghoz ki lehet találni valami jó játékot.

Testkép, testséma, énkép

A testkép, testséma fejlesztése minden gyereknél nagyon fontos, bár az is igaz, hogy egy ép fejlődésű gyereknél, hacsak nem tartjuk kalodában, többnyire azért magától is kialakul. Vannak azonban esetek, amikor ez a terület kiemelt fontosságú. Ilyen mindenféle mozgásprobléma, végtaghiány és - bár kevésbé gondolnánk - az autizmus is.

Autizmusban elég gyakori, hogy a gyerekek - mint sok minden mást is - a saját testüket is másképp, nehezen érzékelik. Talán Donna Williams története (kérem, szóljon, aki tudja biztosan és pontosan!), hogy gyerekkorában éveket töltött azzal, hogy a kézfejét megpróbálta lerázni a karjáról, mert nem tudta, hogy hozzá tartozik. Furcsa, igaz? Márpedig a testünk egész életünkben velünk van (és nem csak az iskolában, mint sok más tudás), nem árt jóba lenni vele.

Ráadásul, ha nincs képem a testemről, hogyan lehetne képem a gondolataimról és az érzelmeimről? Ha pedig nincs képem a gondolataimról és az érzelmeimről, hogyan érthetném meg, hogy másoknak is vannak gondolataik és érzelmeik, amik ráadásul különböznek az enyémtől? És már itt is vagyunk az autizmus egyik nagy problémájánál, a már korábban is emlegetett elmeolvasás zavaránál.

Szóval hiszem, hogy sok minden múlik a saját testünk megismerésén és sokkal, de sokkal többet kéne vele foglalkoznunk. (Az én egyik gyerekemnek is van vele gondja rendesen, szóval egész közelről és sokat látom, milyen ez.)

Összegyűjtöttem hát most egy (korántsem teljes) listát olyan játékokról, amik segítségünkre lehetnek:

Mutogatós dalok, mondókák

Egészen kis kortól játszhatjuk, többet már csecsemőkkel is lehet közösen (kezüket fogva, vagy őket simogatva) mondogatni. Igazából minden mutogatós és simogatós dal ide tartozik, de most jöjjön csak néhány olyan (címek és kezdősorok, gondolom, a netről kikereshetőek a szövegek), amik kifejezetten testrészeket tanítanak.

• Lóg a lába, lóg a...
• Hej laboda, laboda...
• A fejem, a vállam, a térdem, a bokám...
• Itt a szemem, itt a szám...
• Kicsi orr, kicsi száj...
• Hüvelykujjam almafa...
• Hüvelykujjam korán kelt...

És néhány mozgásos, utánzós (ebből is nagyon sok van még):

• Tekeredik a kígyó
• Ugráljunk, mint a verebek
• Sétálunk, sétálunk
• Áll a baba, áll
• Ácsorogjunk, bácsorogjunk
• Bújj, bújj, itt megyek
• Bújj, bújj zöld ág
• Cini-cini muzsika
• Járjunk táncot

Testrészek érintése, simogatása

Kellemes intim, pihenős játék, ha a gyerek karját, lábát, hátát, hasát, talpát, arcát stb. siomgatjuk különféle anyagokkal, eszközökkel (szúrós labda, festőecset, szilikon ecset, festőhenger, puha és durvább ecset stb.). Közben mondhatjuk is, hogy "kezem, lábam..."

Önellátás

Sokat segít, ha az önellátási teendőkbe minél aktívabban bevonjuk a gyereket és közben tudatosítjuk is, épp mit csinál: mosakodás, kézmosás, törölközés, fogmosás (min. iskolás korig mindenképp segíteni kell még!), fésülködés, öltözés.

Nagymozgásos játékok

Bármi, amiben megtapasztalható, hogy hogyan mozog a test a térben: Pl. mindenféle fogócska, bújócska, kuckó építés, hinta, csúszda, futás, úszás, kerékpár, roller, kúszás, mászás, pokrócba betekerés, pörgetés, forgatás, trambulin, kirándulás, lovaglás, szánkó, később korcsolya, síelés, az összes egyensúlyozó játék, Tűz, víz repülő.

Szoborjáték és társai

Zenére sétálunk körbe, majd amikor megáll a zene, szoborrá (mozdulatlanná) kell dermedni. 

Egy másik hasonló játék a Simon mondja: Itt egy felnőtt (vagy kijelölt játékvezető) különböző utasításokat ad a többieknek, akiknek azonban csak akkor szabad azt végrehajtaniuk, ha előtte elhangzott, hogy "Simon mondja." Pl.: "Simon mondja emeld fel a karod." - megcsináljuk, de "Guggolj le!" - nem csináljuk meg. (Ebben a két esetben jó kitalálni valami mást kiesés helyett, hiszen ha épp az esik ki először, akinek a legtöbbet kéne gyakorolni, akkor nem biztos, hogy elérjük a célunkat. Ha már értik, lehet zálogot adni, de úgy is jó, ha csak simán örülünk a jó teljesítménynek.) 

Szintén ilyen gyors reagálást és irányváltást igényló játék a székfoglaló is, ezt biztos mindenki ismeri. 

Árnyképes játékok

Diavetítővel hátulról megvilágítunk valakit (aki a többiek mögött áll, de a képe az előttük lévő falra vetül), a többiek pedig kitalálják, milyen mozdulatot tett (pl. felemelte az egyik karját, terpeszbe állt, leguggolt stb.)

Szívverés, légzés megfigyelése

Először magunkon, később egymáson. Nyugalmi helyzetben fekve, vagy ülve és futás után. Össze lehet kötni relaxációs technikákkal, feszítéssel, lazítással.

Tükrös játék

Egymás mozdulatait kell utánozni szemben állva, mintha egymás tükörképei lennénk. (Vagy egy nagy tükör előtt egymás mellett állva, akkor jobbat a jobbal utánozzuk.)

Tárgyak elhelyezése magunkon

Praktikus a babzsák, de lehet kedvenc állatka, kendő, pillangó, vagy bármi más is. Kérhetjük egyszerűen, hogy szemben ülve csinálja azt, amit mutatunk (megint tükörben): tegye a tárgyat a fejére, hóna alá, felfordított tenyerébe, feneke alá, talpa alá, háta mögé stb, vagy kérhetjük ugyanezt szavakkal, kezdetben úgy, hogy mutatjuk is, aztán már a nélkül. Téri irányok gyakorlására is remek.

Testrészek megérintése

Lehet magán, vagy máson. Kérhetjük szóban, vagy húzhatunk képet. Lehet úgy is játszani, hogy körben állunk, mindenki húz két kártyát valamilyen testrész képével, vagy nevével, aztán egyik kezével a tőle balra lévőn érinti meg az egyik, a tőle jobbra lévőn a másik megadott testrészt. Mókás családi elfoglaltság :)

Egymás hátára rajzolás

Ezt mindenki ismeri: ki kell találni mit rajzoltak a hátára - nyilván valami életkornak, fejlettségi szintnek megfelelő legyen (vonal, kör, pont, napocska, fa, számok, betűk...).

Vonalelemek, betűk alakítása a testünkből

Iskolás korban még az írás előtt legjobb lenne, ha minden gyerek megtapasztalhatná saját fekvő és álló önmagát mint fekvő és álló egyenest, ha végigsétálhatna a kör-, vagy a hullámvonalon, mielőtt írnia kéne (és persze még közte is van néhány lépés ;)), ha társaival összekapaszkodva alkothatnának betűket és hasonlók. Sajnos erre a mai rohanó iskolában ritkán jut idő - tisztelet a kivételnek.

Játékok csoportban

Méret szerint sorba rendeződés (vagy bármilyen más sorban "ki áll melletted/mögötted/előtted?"), külső jegyek (hajszín és -hossz, szemszín, fiú-lány, ruházat, szemüveg stb.) megfigyelése, helycserés játékok (körben, vagy kis szigeteken állva pl. "cseréljenek helyet azok, akiken szoknya van!"). 

"Mi változott meg?" játék: egy gyerek behunyja a szemét, a többiek megváltoztatnak magukon valamit, vagy helyet cserélnek, az illető gyerek pedig miután kinyitotta a szemét kitalálja.

Társasjátékok

Most hallottam egy helyes kisvakondos játékról, ahol különböző cselekvéseket kell végrehajtani (mosolyogni, integetni, felmászni valakinek a hátára stb.) Itt elérhető.

Gyári játékok közül nagyobbaknak jó még a Twister, vagy az Aktivity. Utóbbinak elkészíthetjük házi változatát is, amikor csak el kell mutogatni (mondjuk kép alapján) egy-egy mozdulatot, egyszerű cselekvést. Nem a győzelemért, csak hogy jól érezzük magunkat ;) Ez a mi hasonló készletünk egy része, néha elővesszük:

Babázás

Testrészek megmutatása, megnevezése a babán, fürdetés, etetés, öltöztetés, altatás stb.

Finommozgásos játékok

Nem tartozik ide annyira szorosan, de ugyanúgy, ahogy a nagy mozgások, ezek is segítenek megtapasztalni magunkat a térben. Meg aztán ott a gyurma, amiből készíthetünk ember formát, a festés (kézzel,lábbal, sárral, vízzel aszfaltra stb.), az ember formájú kirakó, vagy építhető kocka, a rajzolás (saját, ill. egymás testének körberajzolása nagy méretű csomagolópapíron) stb. 

Itt laminált lapokon lévő (így többször használható)  hiányos fejre/testre lehet gyurmából, vagy másból (gombok, zsenilia, számolópálcika, gyufa stb.) szemet, orrot, szájat, karokat, lábakat készíteni:

Játék az ujjakkal

Kéz körberajzolása, színezése,  ujjak megnevezése, összetett, vagy asztalra fektetett tenyerekkel megadott ujjak elemelése, szembefordított kezekkel megadott ujjak (pl. jobb hüvelyt a bal mutatóhoz) összeérintése, ugyanez párban.

Mára ennyi, remélem, mindenki talál közte kedvére valót!

Hétköznapok és ünnepnapok - Autizmus a családban

Lesz egy nagyon klassz egy napos konferencia Budapesten a Cseperedő Alapítvány szervezésében áprilisban, ami az autizmus hónapja. (Másnap lesz a szokásos séta is, remélem, ott is sokan leszünk ;))

Kifejezetten család központú, praktikus előadásokat lehet majd hallani, úgyhogy mindenkinek jó szívvel ajánlom.

A nagy iskolakeresés 7. rész - Az első "kézzel fogható" jó hír

Múlt heti hír, hogy az áhított iskolában bevették az alapító okiratba az autizmust. Ez azért jó, mert így pl. a szakértői is kijelölheti őket, meg aztán jelzés értékű is, hogy tényleg ők is akarják. 

Most az a fontos szurkolni való, hogy legyenek gyerekek (autik és nem autik is), aztán meg legyen egy szuperjó gyógypedagógus. Remélem, sikerül azt is elérni, hogy minél több pedagógus is részt vegyen valami képzésen, hogy legyen valami szemléletformálás stb. Szóval hogy tényleg előkészítsük a terepet ezeknek a gyerekeknek.

Dobozból

Két régi-régi dobozos ötlet, ami eddig nem került ki a blogra - hátha most jól jön valakinek egy borongós januári napon. Kevés szöveg, a képek magukért beszélnek.

Vár dobozból

Autómosó forgatható kefékkel

Új év, új évkör

Régóta tervezem, hogy a kevéssé esztétikusra sikerült első évkörünket lecserélem, a 2013-as év végével aztán végre eljött az idő. Stílusában egész hasonló lett, csak kicsit finomabb (halványabb) a színhasználat, igényesebb az alapanyag (készen kapható fa óralap, remélem, ez nem fog elhajlani) és kisebb a méret.

Mutatónak jégkrém pálcikát használtam, amire jancsiszeget (iratkapcsot) rögzítettem pillanatragasztóval. Kellett még egy kis dekorgumi kör, hogy az egész ne csúszkáljon. A hónapok neveihez a kis évszak-ábrát (zöld ág, nap, barna falevél, hópehely) Áron készítette, ezek a lapok csak blue tack-kel vannak rögzítve, ha akarjuk, levehetőek.

Másik újításunk egy készen kapható családi naptár. Nem vagyok benne biztos, hogy jó lesz ez nekünk, de kipróbáljuk. Most, hogy már kb. két hete fut, úgy látom, hogy Jákob nem tudja követni (túl kicsik a rublikák és túl sok van) meg aztán ott a hetirendje, a napirendje... Áronnak viszont mindenképp kell valami. Meglátjuk.

Ez itt a február még üresen:

Most találkoztam ezzel, talán egy ilyenen lenne jó elgondolkodnunk: http://www.jutalomnaptar.hu/

Így színes a világ és BUÉK

Így az ünnepek alatt nem nagyon írogatok, elnézést érte, biztos sokan vannak, akiknek épp most lenne idejük olvasni. Legalábbis azt gondolom az alapján, mennyien nézik úgy is naponta a blogot, hogy már jó ideje nem született új bejegyzés. Nagy köszönet érte! Mint ahogy a sok-sok visszajelzésért, hozzászólásért is, amiből azt gondolom, igen, fontos, hogy írjunk, beszéljünk, beszélgessünk az autizmusból.

Az én 2013-as évemben meghatározó szerep jutott ennek a blognak, alig akarom elhinni, hogy csak májusban indult (jó, jó, nem a nulláról). A mellett, hogy talán másokat is elgondolkodtat amit írok és talán itt-ott segít is, nekem is megkönnyíti a gondolkozást, a tanulást.

Az új évben is úgy tervezem, hogy igyekszem továbbra is tanulni amennyire csak az időm és a pénztárcám engedi, és remélem, 2014-ben is fogok tudni újat, okosat mondani.

Mindenkinek azt kívánom az új esztendőre, hogy teljesüljenek a vágyai, ha pedig mégsem teszik, tudja úgy is alázattal, jó szívvel, mosolyogva elfogadni az életet, ahogy van! BUÉK mindenkinek!

Azok kedvéért pedig, akik mégiscsak olvasni vágynak belinkelem ide is az a kiadványt, amiben az én blogomon kívül még másik négy nagyon szimpatikus, az én szívemnek is kedves blogból kerültek bele részletek, hogy megmutassák, hogy élünk mi autizmusban érintett családok.

(A kiadványt a Cseperedő Alapítvány oldalán kívül az AOSZ-nál és az AURA honlapján is lehet olvasni.)

Így színes a világ

Útlezárásos szülinapi zsúr

Jákob fiam most 6 éves, élete első szülinapi zsúrját tartottuk. A témát ő kérte: útlezárás. Ahogy a kedves ünnepelt, óhajtja, beleadtunk apait, anyait.

Ilyen lett a meghívó, kihajthatós, sorompóval lezárva (elnézést a pocsék képért!)

 

Kevés gyereket hívtunk, hiszen nagy tömeggel Jákob nem tud mit kezdeni, a vendéglista összeállításához pedig - mivel ő nem tudta elmondani, ki legyen még a legjobb barátján kívül - a gyógypedagógus óvónénije segítségét kértük. (Köszönjük, Márti!)

Készült egy "menetrend" is, amit Jákobnak kitettünk a rendes napirendjébe, de a többiek is a kezükbe kapták.

És aztán haladtunk terv szerint.

Így nézett ki a kertünk, itt gyűlt össze a társaság. (Kedves sógorom szerezte a bójákat és a lezáró szalagot, aminek nem tudom az igazi nevét. Köszönjük Neked is, Marcell!) A labirintust sorompó zárja (a képen elöl), nem lehetett csak úgy ki-be rohangálni ;) Ez egy vastagabb szerszámnyélből készült, amit fehérre festettem és piros szigetelőszalaggal körbetekertem.

Ugyanez rohanó gyerekekkel. A feladat az volt, hogy mindenki megtalálja a labirintusban azt a két elrejtett ajándékot, amin az ovis jele szerepel. (Elárulom, egy doboz útépítősre matricázott Tic-tac cukor volt és egy bójás szappanbuborék-fújó. Reménykedtünk abban, hogy nagyon hideg lesz, mert akkor kipróbálhattuk volna, hogyan fagy meg a levegőben, majd törik szét a földön a szappanbuborék.)

Biológiai szükségleteink kergettek be minket a házba. Ott először egy rövidet kirakóztunk. Hamarabb feladták, mint gondoltam, de sebaj, találtak mást!

Ez egy korábbi hangulatkép a készülődésről, de kb. látszik rajta, milyen volt az ünnepi asztal hangulata. A poharakat építkezős matricákkal jelöltük. A menüt nem cifráztam túl: sült krumpli volt, kuki, ropi, alma, répa, paprika és uborka meg az innivalók.

A fenti képen lévő két labdás bójával az én tervem az volt, hogy célba dobunk rájuk, de a gyerekek másképp gondolták: kalapnak, távcsőnek használták.

És persze később jött a torta.

Volt egy játék, amire Áronnal készültünk elő, ezért kicsit sajnáltam, hogy elmaradt, de mikor már a babák, az újonnan kapott ajándékok és az összes fellelhető autó szét volt pakolva, úgy ítéltem, egy homokozós játékot bevetni nem volna túl bölcs dolog. ;)