A Szakértői Bizottság vizsgálatának margójára

Ma voltunk vizsgálaton a fiammal. Nem voltak túlzó elvárásaim, hiszen nem vagyok a Szakértői Bizottságok nagy barátja, sőt! A következők miatt:

• Nem hiszem, hogy egy óra alatt lehet adatokat felvenni, beszélgetni egy szülővel, kapcsolatot felvenni egy gyerekkel, érdemben megvizsgálni, majd vissza is jelezni a vizsgálat eredményéről, megbeszélni a további teendőket. A világ legjobb szakembere ülhet ott, ez az idő akkor is nagyon kevés.
• Sajnos sokszor tapasztalatom, hogy a Szakértői Bizottságok (annak ellenére, hogy az adminisztráció az egyik erősségük) nincsenek minden szükséges információ birtokában ellátásokkal, oktatási intézményekkel kapcsolatban.
• Nem szeretem (na jó, felháborítónak tartom), hogy időpontra hívnak be a vizsgálatra, mégis akár 3/4 órát is várni kell.
• Autizmus témában különösen nem tapasztaltam eddig szakértelmet, kezdve a fent említett várakozási időtől egészen a verbális IQ tesztig autista gyereknél.
• Legalábbis furcsállom, hogy a grafomotoros fejlettséget tompa ceruzával, felnőtt íróasztalnál és felnőtt széken ülve (a gyereknek ugye lóg a lába és el sem éri rendesen az asztalt) vizsgálják.Legutóbb még szomorúan tapasztaltam, hogy egy fia kis asztaluk nincs, mostanra ez már javult, hurrá, hurrá!
• Előszeretettel szokták arra kérni (utasítani) a szülőket, hogy maradjanak kint a vizsgálat alatt, sok szülő pedig nem tudja, hogy neki simán joga van bent lenni.

És persze még hosszan sorolhatnám, de most kivételesen mégis jó szájízzel távoztunk a fentiak ellenére. A hölgy, aki vizsgálta a gyerekem (álljon itt a neve, megérdemli: Sápiné Duzs Ildikó) érezhetően látott már autista gyereket. Mikor látta, hogy a kis vizuális segítségünkkel érkezünk, megkérdezte, mire van még szükségünk, kártya, akármi. A vizsgálat alatt végi olyan autizmus-barát módon beszélt a gyerekemmel, hogy le a kalappal: rövid, egyértelmű mondatok gesztussal kísérve, hosszabb szünetek az utasítások között, semmi mellébeszélés stb. Apróságnak tűnik, de nagyon is számít! Az már csak hab a tortán, hogy ellátás ügyben is elég tájékozottnak tűnt, a véleményre pedig azt írta, amit én kértem (ezt mondjuk máskor, mások is megteszik, amennyire én tudom). Köszönjük, jól esett!

Aztán a vizsgálat után jött a jutalom kisföldalattizás ;)
(Hamarosan pedig megyünk a másik gyerekkel is - csupa kaland az élet!)