Miért jó a TSMT autizmusban

Szakemberként bevallottan nem vagyok nagy TSMT hívő, a saját gyerekemmel is nagyon rövid idő után abbahagytuk, de azt el kell ismernem, hogy sokféle képességet fejleszt(het) és így autizmussal élő gyerekeknél (is) igen hasznos, kifejezetten fejlesztő hatású lehet. Úgy látom, ma Magyarországon nagyon sok autizmussal élő gyerek kap TSMT-t, ami nagyon jó, hiszen ez legalább elérhető, országszerte egyre több a TSMT terapeuta. Egyetlen dolgot azonban fontos leszögezni, mielőtt a címben szereplő kérdésre válaszolnék: a TSMT nem autizmus-specifikus fejlesztés és így nem oldja meg az autizmussal élő gyermek alapvető (szociális, kommunikációs viselkedésszervezés-beli) problémáit!

Íme tehát a saját válaszaim arra a kérdésre, hogy miért (lehet) jó a TSMT autizmusban:

• A TSMT célja alapvetően a központi idegrendszer érésének segítése, harmonizálása, az egyes területek működésének összehangolása, ami senkinek nem árt, sőt! 
• Az egyensúlyi (vesztibuláris) rendszer ingerlésével (ezt szolgálja a sok pörgés, gurulás, hintázás stb.) hatni tudunk az idegrendszerre, vagyis segíthetjük pl. a figyelem, az emlékezet, vagy az intelligencia (!) fejlődését. Ha pedig egy gyerek jobban tud figyelni, jobban emlékszik a dolgokra és könnyebben tanul, akkor egészen biztosan kevesebb konfliktusba kerül, kevesebb stressz éri és így kevésbé lesz feszült.
• Természetesen ugyanez vonatkozik a mozgás és az egyensúly fejlődésre is, de mivel ez az átlagnál gyakoribb probléma autizmussal élőknél (vannak akik kicsit suták, kicsit ügyetlenek), ezért gondoltam, mindenképp külön veszem. Ha egy gyerek ügyesebben mozog, könnyebben végre tud hajtani mozgásos feladatokat (legyen az kézmosás, evés, vagy cipőkötés), akkor megint csak magabiztosabb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz.
• Mindenféle mozgásra igaz (és a TSMT ilyen szempontból is nagyon komplex), hogy segíti a saját test megismerését, a testkép, énkép alakulását, amiről pedig szintén tudjuk, hogy gyakran problémás. Ha pedig egy gyerek ismeri a saját testét, akkor van esélye, hogy megismerje (és kezelni tudja) saját érzéseit stb.
• A TSMT-t általában otthoni gyakorlás (home training) formában szokták csinálni, vagyis a gyerek az ő szülőjével. A szülők többsége pedig - így sejtem - ez alatt az idő alatt intenzíven a gyerekére figyel, jobb esetben reagál is az ő jelzéseire. Ez pedig felbecsülhetetlen. Még akár azt is megtapasztalhatja a gyerek (bár ez pont ellenkezik a TSMT előírásokkal), hogy ha valamit nem akar csinálni és ezt valamilyen módon jelzi, akkor azt nem kell csinálni, ha pedig többet szeretne, azt is lehet jelezni, vagyis a kommunikációnak van értelme.
• A TSMT gyakorlatokat mindig mondókára, és mindig ugyanarra a mondókára kell végezni. A zene, a ritmus mindenképpen motiváló és kicsit más csatornán is hat, mint a beszéd, így segítheti a kölcsönös kommunikáció alakulását. Ráadásul (főleg a mozgással együtt) beszédindító hatása is van.
• A TSMT gyakorlatokat mindig azonos módon, számban és sorrendben kell végezni, ez az állandóság pedig (bizonyos számú alkalom után) kiszámíthatóvá teszi a helyzetet, biztonságot nyújthat az autista gyereknek.
• Aztán még ott van az a lelki aspektus is, hogy ha a szülő feladatot kap otthonra, akkor úgy érzi, tud valamit tenni és talán kompetensebbnek éli meg magát gyermekével kapcsolatban. Ha pedig a szülő "rendben van" a saját szerepével, feladataival, akkor az ő belső harmóniája megint csak kihat a gyerekre.

Én azt mondom tehát, hogy csinálja a TSMT-t mindenki, aki jól érzi magát benne, a gyereknek biztos, hogy hasznos lesz (hacsak nincs valami orvosi ellenjavallat, pl. epilepszia, vagy shunt!), de ne felejtsen el mellette autizmus-specifikus fejlesztést is keresni neki.