Játékos iskola

Nagyon szeretem azokat a feladatokat (munkákat), amiket mostanában kapok az élettől, szinte kívánni sem tudnék jobbat. De egyvalami azért hiányzik: a tanítás. Sokat tanultam, gondolkodtam és sokat láttam az utóbbi években, szívesen kipróbálnám a gyakorlatban is, de ez most nem az az időszak. Nem szeretem az iskolában (többek között):

• Hogy a frontális osztálymunka még mindig erősen dominál, pedig tudjuk, mennyire nem hatékony. (Amikor a tanár kint áll az osztály előtt és TANÍT, a diákok meg ebből vagy tanulnak, vagy nem, aztán vagy jó jegyet kapnak, vagy nem). Hogy a tanításban a tanár a fontos (és a tananyag) és legkevésbé sem a diák.
• Hogy folyamatosan minden mozzanatot értékelünk, minősítünk az iskolában. Én bizony nem tudnék úgy dolgozni, hogy minden apró hibámra felhívják a figyelmem és folyamatosan bombáznak a "jó vagy", "nem vagy jó" üzenetekkel. (És igen, tudom, hogy vannak olyan auti gyerekek, akiknek ez kifejezetten jó, de itt most a többségre gondolok :))
• Hogy a tudás értékelése sokszor egyenlő a gyerek értékelésével (vagyis aki jó jegyet kap matematikából az jó, az értékes ember, aki nem, az nem.)
• Hogy elhitetjük magunkkal (sokáig én is hittem), hogy tanulás = könyv + füzet + munkafüzet.
• Hogy erőszakkal szétválasztjuk a tudást tantárgyakra, ami aztán még véletlenül sem keveredhet, pedig az élet nem ilyen. 
• Hogy elfelejtjük, hogy tanulni játékosan, beszélgetve, együtt és egymástól is lehet.

Következzen hát egy tanítós, ötletelős bejegyzés a magam örömére! :)

Rengeteg jópofa ötletet lehet találni az interneten a játékos tanításhoz (pl. itt.), én most saját kútfejemből gyűjtöttem össze néhányat, amiket az általános iskola első, második osztályában lehetne játszani akár a gyakorlás színesítésére, akár új ismeretek átadására.

Betűk és szavak tanulása (én ezt az időszakot sokkal hosszabbra nyújtanám, kiélvezném a gyerekekkel, mert szép és izgalmas időszak és nem sok értelmét látom a rohanásnak):

• Az osztályban különböző helyekre felragasztunk betűket, aztán arra kérjük az osztályt, hogy az adott betűhöz tegyenek minél több olyan tárgyat (képet), aminek a neve azzal a betűvel kezdődik.
• Ha a számokat is bevesszük, lehet hasonlót szótagszámmal is játszani.
• A tanítónéni kitalál egy mondatot, amelyik (minimum) annyi betűből áll, ahány gyerek van az osztályban. A mondat betűit elrejti a tanterem különböző helyeire, majd mindenki megkapja egy-egy helyszín nevét, ahol meg kell találnia a saját betűjét. Pl.: "táblán", "ajtó mellett", "kuka mögött" stb. Jobban olvasóknak lehet olyan szöveg is, hogy "Juli székének az aljára ragasztva", vagy hasonló. Ezzel máris gyakorolják az irányokat is, az olvasást is észrevétlenül. Aztán az osztály a betűkből közösen megpróbálja összerakni a mondatot. Mindenki csak a saját betűjéhez érhet hozzá, ezzel ösztönözzük az együttműködést és a kommunikációt. (Persze nagyobb osztályokban praktikus több csoportot csinálni, mondjuk különböző színű papírokra nyomtatott betűkkel.)
• Az osztályt két, vagy több csoportra osztjuk. Minden gyerek betűkből kirakja (felragasztja) a saját nevét egy papírra, egy másikra pedig egy-egy jellemző tulajdonságát, vagy testvére nevét stb. megállapodás szerint. A papírokat a csoport beadja a közösbe, összekeverik, majd cserélnek a másik csoporttal, akik megpróbálják a társaik nevét és tulajdonságait párosítani.
• Szavakat lehet gyűjteni (akár megint csak mozgással összekötve) évszakokhoz, hónapokhoz, ünnepekhez, műalkotásokhoz, hallott mesékhez, dalokhoz stb. kapcsolódva is tematikusan. Lehet csoportosítani, képekkel párosítani, sorba rakni (mondjuk érzelmek, tulajdonságok neveit - hajrá érzelmi nevelés), lehet memóriázni, bingó játékot és millió mást JÁTSZANI önálló-, páros-, vagy csoportmunkában.

Betűk és technika:

• Nagyon fontos lenne, hogy mielőtt a gyerekek írni kezdik a betűket, másképp is megtapasztalják őket, Miért ne lehetne ezt a technika órán? Betűket készíthetünk szívószálból, vagy mindenféle pálcikákból (ha felragasztjuk, remek teremdekoráció), összegyűrt alufóliából, zsenília drótból (ebből már görbe vonalak is készülhetnek és fel is lehet akasztani füzérnek), de papíron kirakhatunk konfettiből, rizsből, babból korongokból, akármiből is. Kivághatjuk rajzlapból, csiszolópapírból, selyem- és zsírpapírból, kartonból, szalvétából (így a papírok tulajdonságait is tanuljuk). Önthetünk betűket gipszből is (akkor mer ugye a fizikának is adtunk egy kis előkészítést), aztán lefesthetjük.
• Betűket lehet kivágni újságból (finommotorika, figyelem), aztán technika órán kollázst készíteni belőle, vagy dekorálni vele dobozt, képkeretet stb.

Matematika és olvasás:

• Amikor a betűket tanuljuk összeolvasni, vagy már szeretnénk egész mondatokat olvastatni, tarthatunk vásárt. Mindenkinek van valamennyi pénze (mondjuk 20 Forint, ha húszas számkörben matekozunk), amiből betűket (vagy szavakat) kell vennie. 2-3 gyerek vállalja a boltos szerepét, ők beállnak a "pult mögé" és megkapják az árut. (Ha szavakkal dolgozunk, akkor lehet, hogy az egyik az igéket, a másik a főneveket, a harmadik a névelőket, névmásokat, kötőszókat árulja.) Aztán mindenki elindul és igyekszik úgy vásárolni, hogy a pénzéből a lehető leghosszabb (vagy legtöbb) szót, mondatot tudja összerakni. Akik leggyorsabban elkészülnek, azok leváltják a boltosokat, hogy ők is vásárolhassanak. Lehet még bonyolítani azzal, hogy csoportokban (családokban) dolgozunk.

Szavak és környezetismeret:

• Mikor mondjuk a fa részeit, a felszíni formákat vagy a családtagokat tanuljuk megkaphatnak előre egy képet + néhány oda nem illő szót, amit aztán a többi csoporttal kell elcserélniük a saját képükhöz illő szavakra valamilyen szabály szerint. Mondjuk egy ember csak egy szót tarthat a kezében, csak egy emberrel cserélhet, csak kölcsönös csere lehetséges (így lehet, hogy átmenetileg olyan szót is el kell fogadnom, ami nem az én témámhoz tartozik, hogy aztán majd továbbcseréljem.)

Technika és környezetismeret:

• Bármelyik fenti témához ki lehet találni kézműveskedést: gyurmából lehet közösen terepasztalt készíteni a felszíni formákhoz, de családfát is készíthetünk igazi faágakból és fotókból (vagy bármi másból), festhetünk jégkockával, mikor a halmazállapot-változások vannak terítéken stb. Talán itt a legtöbb a lehetőség. 

Matematika és ritmus (ének-zene):

• Körben állva remekül lehet gyakorolni az összeadást, kivonást, előkészíteni a szorzást. De legegyszerűbb, ha sorban állva egyszerűen mondjuk a számokat (első osztály év elején), majd tapsra irányt váltunk. A feladat remekül fejleszti a figyelmet. A ritmus megerősítéséhez és metronómmal is kipróbálnám, hogy megérezzék, nem lehetnek se túl gyorsak, se túl lassúak. És persze nem csinálnám kiesősre, mert a tanulás nem verseny, ráadásul akkor épp az nem gyakorol, akinek leginkább szüksége lenne rá.
• Nehezebb, ha csak minden második (harmadik,ötödik stb.) számot mondunk, a többire tapsolunk: taps - 2 - taps - 4 - taps -6 stb. (Taps helyett persze lehet dobbantás, guggolás, forgás, karemelés, vagy bármilyen vicces mozdulat)
• Vagy megadott szabály szerinti sorozat elemeit mondjuk, pl. kettesével csökkenő: 20 - 18 - 16..., hatos szorzótábla: 6 - 12 - 18...

Matematika és testnevelés:

• A tornateremben állomásokat alakítunk ki, mindenkinek megadott számú feladatot (mondjuk 10, vagy 20) kell teljesítenie úgy, hogy ő maga választ, melyik állomást hányszor csinálja végig, de mindegyiket kell min. 1x. Összeadást gyakorolhatunk vele, főleg ha azután felmegyünk a terembe és a matematika órán le is írjuk, hogy 2 bordásfalas+3 pados+5 zsámolyos=10
• Ugyanezt bonyolíthatjuk azzal is, ha az egyes állomások különböző pontokat érnek, vagy ha a megadott pontot nem egy óra, hanem mondjuk egy hét alatt kell összegyűjteni. (Ez már majdnem kreditrendszer :))

Ahogy elkezdtem írni ezt a bejegyzést, alig tudtam leállítani magam, annyi ötletem támadt hirtelen. Azt hiszem, bármilyen témakörhöz, tananyaghoz ki lehet találni valami jó játékot.