Egy naptár új élete

Ahogy az évszámból is látszik, még évekkel ezelőtt eset meg az eset, hogy egy naptár új életre kelt a fiúk keze nyomán. Lapozgatták, lapozgatták, aztán elkezdték kiszínezni.

A képek magukért beszélnek, de a végén megmutatom azt a szuper ceruzát, amivel ilyen jól lehet dolgozni fényes felületre is.

És akkor a ceruzák. Nem olcsó, talán 500Ft körül lehet most darabja + a hozzá való hegyező. Ráadásul rövid is (gyerekkézbe illó), hamar is fogy, tehát még azt sem tudom mondani, hogy örök darab. Viszont isteni vele dolgozni, ceruza és zsírkréta egyben, sőt állítólag valahogy festeni is lehet vele, nekünk ez sosem sikerült. Nagyon szerettük/szeretjük.

Gyurma

Most szembesültem vele, hogy a gyurma receptem még nincs fent a blogon. Nahát! Tényleg nincs?

Nagyon sokfelé kering ugyanez a recept a neten, de íme, én is leírom, mert mindig így csinálom és tényleg isteni.

Összekeverem a következőket egy lábosban:

20 dkg liszt

10 dkg só

1 ek olaj

1 kk citromsav (borkősav is jó)

3dl víz

A lábost felteszem a gázra, de nem hagyom ott, folyamatosan kevergetem. Mire felforr, kész is. Ekkor még gusztustalan, csomós massza, de miután kiborítom a pultra és gyorsan átgyúrom, máris élvezhető. Talán 5 perc az egész, az edényt pedig beáztatva könnyen ki lehet mosni.

Ételfestékkel szoktam színezni: piros, kék, zöld, sárga és ezek keveréke.

Hónapokig eláll, pedig mi nem tartjuk hűtőben. Akkor szoktam kidobni, mikor elkezd nyúlós-ragadós lenni.

Íme egy jó régi kép, amikor elbíbelődtem ennyi színnel (általában csak 2-4-et csinálok, úgyis összekeverednek :))

+1 tipp: Én azért szeretem frissen készíteni, mert melegen isteni vele dolgozni. Az állaga nem más, de mégsem ehhez vagyunk szokva :)

És hogy mit lehet csinálni gyurmából?

•  lepényt, lángost, kenyeret, pizzát és más finomságokat
• szaggatva bármilyen sütit, pogácsát
• feltekerve palacsintát, kiflit, croissant-t
• kinyújtva kígyót
• a kígyót feltekerve csigát, vagy tálat
• hurkapálcát, vagy szívószálat beleszurkálva sünit, vagy napocskát
• szintén pálcikákkal betűket, számokat, síkidomokat (itt a gyurma a csomópont)
• kis bogyókat, gyümölcsöket
• lehet bele nyomkodni kagylót, csigaházat, legót, dínókat, nyomokat hagyni benne kis autóval
• ha arcot készítünk belőle, Pötyiből nyomkodhatunk neki szemet, szájat, orrot. Lehet szomorú, vagy vidám...

És miért jó?

A gyurma egyik kedvenc fejlesztő eszközöm, mert könnyen hozzáférhető, nem drága, de remekül fejleszti a finommanipulációt és erősíti a kis ujjakat, előkészítve őket pl. az írásra.

Figyelemre, pontosságra tanít.

Lehetőséget ad szerepjátékra, vagy akár gyurmázás közbeni meghitt beszélgetésre.

Azt mondják, a székrekedéses gyerekeknek kifejezetten jót tud tenni a gyurmázás.

Kupakos játékok

Nagyon régen tervben volt már, most végre négy fejlesztő játékot is készítettem kupakokból. Mutatom őket sorban, és írok néhány ötletet, hogyan lehet velük játszani.

1. Csavarós

A kupakokat kemény parafa poháralátétre ragasztottam, belsejükben pedig egy-egy kis állatka (matrica) bújik meg. 

Hogyan lehet vele játszani?

• Lecsavarni a kupakokat, meglesni, hol ki lakik. Megnevezni az állatokat, amelyiknek lehet, utánozni a hangját.
• A lecsavart kupakokat visszacsavarni, megkeresni, hova kell zöld, hova fehér. Ez játszható egyedül, de akár úgy is, hogy felváltva húzunk egy kupakot egy zsákból és azt csavarjuk vissza, ami épp jön (és közben tanulunk várni a sorunkra).
• Társas játék az is, ha mindenkinek van egy parafa lapja és ahhoz húz kupakokat, de persze csak a megfelelő színűt tudja felcsavarni. Az nyer, akinek először elkészül (általában nem szeretem az efféle versenyhelyzeteket kicsiknél, úh. inkább együtt örülünk, ha valakinek összegyűlik. Vagy odaadjuk egymásnak, ami nekünk nem kell, és közben mondjuk, hogy "Tessék, ezt neked adom.") 
• Dobókockával is játszható, ha a kocka 3 oldalát zöldre, 3-at fehérre festjük. (Vagy gyufásskatulyával, vagy koronggal dobunk, aminek egyik fele zöld, másik fehér.)
• Mondok egy állatot, azt kell megkeresni és a kupakjával eltakarni. Vagy ha készítünk hozzá kártyákat, akkor azt a kupakot felcsavarni, amelyik kártyát húztuk, vagy amit mutatok.
• A végén megszámolhatjuk, hogy az adott lapon hány zöld, ill. fehér kupak van.

Ez egy kicsit nehezebb változat egy doboztetőben. Itt a kupakok mérte, fajtája is különböző, és a szín nem is segít a párosításban (vagyis van egyforma piros és kék, de nem minden piros egyforma.) Becsukva a dobozt jól tárolható, a tető pedig használható a lecsavart kupakok gyűjtésére.

Itt jól látszik, milyen szépen előkészíti ez a feladat a háromujjas fogást a ceruzafogáshoz: 

2. Katicás

Hogyan lehet vele játszani?

• Legegyszerűbb, ha egyszerűen meg kell találni, hova illik kis katica és hova nagy és mindet el kell helyezni a leveleken. (A sok zavaró körülmény ellenére, mint szín, pöttyök száma, levél mintája.)
• Meg lehet számolni, melyik levélen hány katica van.
• Lehet a katicákat levél nélkül szín, vagy méret szerint csoportosítani.
• Lehet kérni a pöttyök megszámlálását, majd azt tenni vissza, amit épp kérek (vagy ami a mesében következik, pl.: "És akkor a 3 pöttyös narancssárga katica is odarepült a másik levélre.")

3. Kupak mozaik 

Hogyan lehet vele játszani?

• Ha a gyerek kap egy kupac kupakot és egy, vagy több lapot, elbíbelődhet azok elhelyezésével.
• Játszhatjuk ketten, vagy többen is, ha mindenkinek van egy lapja, a kupakokat pedig kosárból (látjuk), vagy zsákból (nem látjuk) húzzuk felváltva. Vagy színes dobókockával dobunk. Elvben itt is lehet győztest hirdetni.
• Lehet szóbeli irányítást követve kirakni a mintát, pl.: "Legyen a virág közepe narancssárga, az egyik szirom világoskék..."
• Ha elkészült a kép, meg lehet számolni, hány kicsi és hány nagy, vagy hány piros kupakot használtunk.

4. Párosítós

Ez egy egyszerű térbeli memória játék, ahol a kupakokba apró tárgykat ragasztottam, pl. gyöngyöt, gombot, csavart, anyát, kis gyertyát, medált, szívószál darabot, fa korongot stb. (lehetett volna még apró ceruza, bab, faág, hurkapálcika, meggymag, parafadugó-szelet, tészta...)

Hogyan lehet vele játszani?

• Legegyszerűbb a kiborított kupac párjait egymás mellé rendezni (persze előbb nem az összessel, ha kicsi a gyerek).
• Lehet kirakni minden párból egy-egy darabot, a gyerek pedig egy dobozból teszi mellé a párját (az eredetit le is lehet ragasztani egy laphoz, vagy doboztetőhöz mondjuk blue-tack-kel).
• Lefordítva lehet vele memória játékot játszani. Kezdetben mondjuk csak 3-4 párral.
• Persze lehet szókincsfejlesztésre is használni azokkal a darabokkal, aminek meg akarjuk tanítani a nevét. Mondjuk "Kérem a gomb párját! Kérem a csavaranya párját! stb." vagy ""Add ide azt, amit meg lehet gyújtani! stb."

Villámgyors struktúra

A hétvégén - életünkben először - a Füvészkertbe mentünk a fiúkkal. Kicsit izgultam, hogy fogják tolerálni a növények között sétálást, így a férjemmel az utolsó pillanatban még gyorsan összedobtunk egy feladatot: Egy-egy kartonlapot kaptak, aminek a két oldalára különböző színű papírokat ragasztottunk (két egyforma papír volt, a képen látszik a két oldala). A feladat az volt (lett volna), hogy ilyen színű virágokat,növényeket keressenek a kertben, majd pipálják ki, vagy húzzák át az adott színt.

Először még csinálták is egy ideig, főleg a "rendszerezőbb" gyerek :)

Hamarosan azonban kiderült, hogy a füvészkert e nélkül is bőven elég érdekes, hiszen vannak tóban csapatostól úszkáló aranyhalak meg madarak meg pálmaház és mókus meg csörgedező patak kövekkel. Szóval a papírok a táskámba vándoroltak, én pedig örültem, hogy jól érzik magukat. De azt hiszem, jó eszköz lehetett volna ez a színes dolog, ha egyébként unatkoztak volna, úgyhogy az ötletet megtartom.

WC folyamatábra

A hétvégén a Campona játszóházban voltunk, ahol - lássatok csodát - egy ilyen klassz kis folyamatábrával találkoztunk a WC-ben:

Azt mondjuk egyelőre nem tudom értelmezni, hogy a felnőtt WC-ben van, a gyerekben nincs, de sebaj, kezdetnek mindenképp jó.

Időmérés, visszaszámlálás

Az idő rendkívül megfoghatatlan dolog. Nekünk is, autizmusban meg aztán pláne. Ezért fontos, hogy amikor szükséges, láthatóvá tegyük. Döbbenetes tud lenni, milyen sokat segít egy-egy olyan helyzetben, amikor a gyerek nem akar elkezdeni, vagy befejezni valamit.

Nem magyarázom ezt most hosszan, inkább csak mutatok néhány lehetséges időmérő eszközt, hogy megmutassam, mennyire sokféleképpen lehet.

A legegyszerűbb és mindig "kéznél lévő" "eszköz" a számolás.

1-2-3

Épp tegnap volt pl. egy olyan kalandunk a fiammal, hogy fényképet kellett róla készíteni, de nem akarta kinyitni a szemét, csak ült ott és szorította, én pedig először természetesen megpróbáltam a lelkére beszélni, hogy ez most milyen fontos, de nem tart sokáig stb.  Miután ez semmit nem ért, szerencsére eszembe jutott a csodafegyver: "Kinyitod, 10-ig számolunk és már kész is." És így lett. Semmi harc, semmi feszültség. Van ilyen.

Egy másik gyakran használt dolog, amit az ép gyerekeknek is simán odaállítunk a fogmosáshoz, hogy az ominózus 2, vagy 3 percet segítsünk megéreztetni, a homokóra. Használhatjuk pl így: "Addig nézheted még a TV-t, amíg a homokóra lepereg, utána megyünk vacsorázni." vagy "Addig vágom a hajad, amíg lepereg a homokóra, utána vége."A fairplaytrade.hu oldalon kapható készletben fél, 1, 3, 5 és 10 perces homokóra, így mindig az alkalomhoz illőt lehet kiválasztani. Hátránya lehet, hogy a gyerek a homokórát nézi (főleg, ha nem ilyen, hanem valami menő folyadékos, vagy hasonló) a helyett, hogy a dolgát csinálná.

Ezt a hátrányt kiküszöbölhetjük a kevésbé látványos konyhai csörgőórákkal (nekünk ilyen ikeás van, de bármi jó). Ilyenkor akkor kell befejezni/elkezdeni valamit, amikor a csörgést halljuk. Pl. kijönni a kádból, vagy elindulni. Nagyon erős késztetés tud lenni, a gyerek érzi, hogy itt most nincs helye ellenállásnak, hátránya viszont, hogy rövidebb időre nem könnyű felhúzni (a miénket legalábbis). Ha pedig az ember nem figyel, előfordulhat, hogy a gyerek átállítja (bár az enyémek pont csalni nem nagyon szoktak :))

Digitális órákkal, telefon időzítőjével is lehet hasonlót. Jó, ha a végén csipog, vagy csörög.

Csuda menő autizmus-specifikus eszköz a time timer, vagy időzítő. Ez már nagyon hasonlít egy igazi órához és úgy működik, hogy amikor felhúzzuk, az a piros körcikk jól láthatóan jelöli a hátra lévő idő nagyságát. Akár 1 órára is be lehet állítani és nagyon diszkréten csipog a végén, ellentétben a konyhai csörgőórákkal.

Természetesen készíteni is lehet időmérő eszközöket, tárgyakkal, képekkel is lehet jelezni az idő múlását.

Egymásra rakunk pl. 4 kockát, majd a rendelkezésre álló idő negyedénél, felénél, háromnegyedénél leveszünk egyet-egyet úgy, hogy a gyereknek is szólunk, majd mikor lejárt az idő, levesszük az utolsó elemet is és befejezzük, amit épp csináltunk (játék időnél remek pl.). A gyerek érdeklődésétől függően a tárgy lehet 4 baba, vagy gyöngy, akármi. 

Hasonló ez a papírból készült valami is (3 összeillő papírdarab laminálva és blue-tack-kela bordásfalra rögzítve.), amit a bölcsiben használok a nagyobb gyerekekkel. Természetesen nem a forma a lényeg, de ezt a keskenyedő valamit gyakran használják, és a négyfelé vágott kört is. (Mi egyébként úgy szoktuk, hogy ha szeretném, hogy valaminek vége legyen, akkor szólok, hogy még 3 perc, kiteszem ezt a visszaszámolót, majd percenként leveszek egyet. Így nem kell előre tudnom, mennyi lesz a teljes idő, csak az utolsó percekben kell résen lennem. Értik.)

  

Egész hasononló bár nem szigorúan vett időmérő az is, mikor ismétlésszámot szeretnénk jelezni, vagyis, hogy valamiből hány van még. Így szoktam pl. a szekrényre tett 3 pöttyel jelölni, hogy még 3x pörgetem meg a búgócsigát, aztán vége a játéknak: minden pörgetés után leveszek egy pöttyöt, mikor az utolsó is lekerült, nincs több pörgetés, ha a búgócsiga megállt, elrakom.

Ugyanez étkezésnél: még ennyi kenyeret lehet kérni.

A mi logopédusunknak van egy olyan játéka, ami egy zárt, de átlátszó doboz 5 golyóval, amiket egy első szintről egy tekerős kerék segítségével lehet lejuttatni a földszintre. Úgy használjuk, hogy mindig  5 feladat van, és mindegyik után leesik egy golyó. Persze ez is, mint minden más csak akkor ér valamit, ha nagyon szigorúan betartjuk a magunk alkotta szabályt, vagyis 5 után nincs "csak még egy feladat", ha lejárt a homokóra nincs "még itt egy kicsit vágni kell a hajad" és hasonlók. Csak jól kell tervezni :)

A nagy iskolakeresés 11. rész: Ünnep

Apró történés(nek tűnik) megint, de úgy érzem, ez volt most az utolsó nagy lépés az iskolával kapcsolatban: megvan a gyógypedagógusunk, elvállalta :) (És nem is akármilyen!)

Szóval én most már ünnepelek!

Persze biztos lesz még sok feladat, kidolgozni és csiszolni való, talán harc is (bár most már nem tudom, kivel, annyira sok a támogató ember mindenhol), de ez már egy másik történet kezdete. Az iskolakeresés most véget ér.

Múltkor írtam már arról, mennyire sokan segítettek minket, mire idáig jutottunk, ezt most nem ragoznám, de az egész iskolás vállalkozás nekem is nagyon sok tanulást és tanulságot hozott. És bár a mi "ügyünk" az ő küldetéséhez képest parányi, és erősen önös érdekből vezérelt, mégis gyakran eszembe jutottak Böjte Csaba szavai: "Ha nem hiszed, hogy milyen sok jó ember van, kezdd el, tedd a jót, és meglátod milyen sokan fognak melléd állni!"

Most nagyon-nagyon boldog és hálás vagyok. És bizakodó.

Angry Birds szülinapi zsúr

Mivel a tescos őrület óta nálunk elég nagy sikere van az Angry Birds játéknak számítógépen és a valóságban (fakockákból, ill. a kertben mindenféle egyébből épített pályákkal) az Angry Birds játéknak, ezért ezt találtuk ki idén a 8 éves szülinapjára.

Aki esetleg nem ismeri: Az Angry Birds eredetileg egy számítógépes játék, ami valószínűleg jópofa grafikája és jellegzetes zenéje miatt vált olyan népszerűvé. A kerettörténet annyi, hogy a gaz malacok ellopták a madarak tojásait, akik ettől dühbe gurultak és megpróbálnak bosszút állni oly módon, hogy csúzliból kilőve magukat legyilkolják a malacokat. (Későbbi részekben már majmok meg delfinek meg Star Wars madarak is felbukkannak, de maradjunk csak az alapoknál.)

Természetesen stílusban tartott dekorációra törekedtünk, még ha minimális volt is: két sor zászló itt-ott...

(A neten ebben a témában rengeteg ötletet és letölthető mindenfélét lehet találni, a mi zászlóink és a képek nagy része innen való.)

ill. alkalomhoz illő étkek és italok a büféasztalon. Kedvenc volt a malacölő víz.

Kell még néhány malac

Pózolás a TNT-s doboz előtt

Magát a pályát a lakásban állítottuk fel, mivel épp akkor eredt el az eső, mikor nekikészültünk a nagy eseménynek (már minden kint volt a kertben) Plüss madarakkal dobtak célba a zsúrozók, a cél az volt, hogy a malacok leessenek. Az volt a terv, hogy addig játszunk, míg minden lufi kidurran (12 darabbal készültünk), de alig egy-két lufi adta fel a heves harcban. Az első pályát még mi felnőttek építettük, a többit (egyre kreatívabban) már a gyerekek. 

(Nagy sikere volt egyébként később a dobozok egyszerű egymásra halmozásának is: Vajon sikerül-e mind felrakni? Vajon elfér-e a plafonig?)

A következő játék egy focimeccs volt (szerencsére már a kertben), ami ebben a társaságban kihagyhatatlan. Ezúttal természetesen malacok küzdöttek a madarak ellen. Azt, hogy ki melyik csapatban van, a ruhájukra ragasztott matricával jelöltük.

Végül aztán az is kiderült, hogy a malackirály még életben van. Úgy kellett megküzdeniük vele, hogy egy régi nagy fakanállal addig ütötték, míg le nem szakadt és fel nem nyílt.

A boncolás során kiderült, hogy rengeteg csokoládé és Angry Birds kártya van a belsejében, amin igazságosan megosztoztak a legyőzők.

Egy rövid visszatekintés: így készült a malackirály. Egy nagy méretű lufit felfújtunk, papírmasséval (tapétaragasztós papírcsíkokkal) kis lyukat hagyva bevontuk és megszárítottuk. Természetesen a zsinórokat is ekkor kell beleügyeskedni. Ezután a lufit kipukkasztottuk, a malacot pedig megtöltöttük az ajándékokkal. A lyukat újabb papírmassézással eltüntettük, majd a teljes száradás után színes falfestékkel lefestettem és megrajzoltam az arcot. (Érdemes időben elkezdeni, ez nem egy-két napos projekt.)

Ez pedig a jól megérdemelt születésnapi torta. 

Törtek

A törtek vannak most terítéken mifelénk, ehhez készült ez a kis fürdőkádas játék 10-15 perc alatt, apai-anyai összefogással. (Nem tudja valaki, hogy kell szerkesztéssel öt részre osztani egy kört? *pirul*)

A képek magukért beszélnek, csak annyit mondok, dekorgumiból vágtuk ki a köröket, ami a nedves csempére remekül tapad.

Innen lehet indulni az összeillesztéssel.

És persze szabadon variálni az elemeket.*

*A gyerekeim persze sokkal kreatívabbak, mint én, még négyzetet is készítettek körcikkekből ;)

Programok a családnak

Nemrég írtam róla, hogy mostanában olyan pontgyűjtős jutalmazás van mifelénk (remekül működik különben ;)), amiben programot lehet választani hétvégére. Eleinte nagyon sűrű volt a dolog, egy-egy hétvégén 2-3 komolyabb programot is "lenyomtunk", ami anyagilag és energiában is elég megterhelő volt, de a remekül kitalált rendszernek hála (hi-hi) most már lassabban gyűlnek a pontok. 

Nagyon elcsodálkoztam viszont azon, mennyi mindent lehet csinálni, ha az ember Budapesten, vagy a környéken él. És még olyan is van közte, ami pénzbe sem kerül! Gondoltam, hátha másnak is segítség, ha összegyűjtöm, mik a lehetőségek, szóval íme egy lista arról, hova lehet menni fél-egy napra gyerekekkel Budapest környékén (persze nem teljes, igyekszem majd írni még hozzá, már csak a magam kedvéért is):

• Állatkert
• Holnemvolt Park
• Budakeszi vadaspark
• Margitsziget (szökőkút, Bringo hintó, kis állatkert stb.)
• Kopaszi gát
• Füvészkert
• Arborétum
• Tropicarium
• Csodák palotája
• Mini Polisz
• múzeumok tömege (van valami ingyenes családi nap is havonta, de a fogyatékosságot igazoló kártyákat is sok helyen elfogadják)
• Budai vár
• uszoda, élményfürdő
• korcsolyázás
• bowling
• kenuzás
• kalandpálya (pl. Budakeszin)
• Tarzan Park
• kirándulás
• játszótér
• játszóház
• cseppkőbarlang
• vonatozás, kisvasút
• hajózás (pl. Esztergom)
• metrózás, troli, nosztalgia villamos és hasonlók (nálunk nagy sláger, általában játszóterezéssel összekötve)
• városnéző (emeletes) busz
• kisvasút, libegő, fogaskerekű
• mozi
• színház, bábszínház
• sportesemény (sportágválasztó, sportnap, sportmérkőzés)
• étterem, cukrászda (nálunk pl. a kürtőskalácsozás valamiért különös vonzerővel bír)

És hogy azért legyen valami kép is, megmutatom, milyen kört tettünk múlt hétvégén 2 vonattal és 2 metróval :)

A nagy iskolakeresés 10. rész: beiratkoztunk

Így szép kerek, hogy a 10. rész a beiratkozásról szóljon, de azért az elmúlt hetekben nem voltam benne végig biztos, hogy így lesz.

Két héttel ezelőtt ugyanis nem várt akadályok gördültek utunkba: Kiderült, hogy a Tankerület vezetése nem pont úgy és nem pont azt szeretné, amit mi, sőt, nem is tartják lehetségesnek, törvényesnek stb. a mi megoldásunkat. Vagyis szerintük nincs olyan, hogy részleges integráció és nem is lesz.

A hír eléggé mellbe vágott, de öröm az ürömben, hogy nem voltam egyedül, az iskola igazgatónője szinte már jobban szeretné a dolog, mint én, úh gyorsan leült egyeztetni a tankerületi igazgatóval, majd fejvesztve aláírásgyűjtésbe kezdtünk: A szülők közössége, a diákönkormányzat és a teljes (!) tantestület támogatását megszereztük, amihez Őszi Tamásné, az Autizmus Alapítvány iskolájának a vezetője írt nekünk egy csodaszép szakmai érvelést arról, hogy ez az egész miért lesz jó mindenkinek, hogyan működhet, és hogy természetesen törvényes. Ez az egész nagy kupac papír ment a tankerület vezetéséhez.

Közben mellékszálként a Szakértői Bizottságnál is voltunk a gyerekemmel iskolaérettségi vizsgálaton, és ott sem stimmelt minden. A véleményben bőven voltak hibák, néhányat kértem is, hogy javítsanak ki. Alig pár e-mail, telefon, vélemény beszerzése a logopédusunktól, némi várakozás és máris mehettem a kiegészítésért. Időben voltunk, még volt 3 nap a beiratkozásig. :)

Az aggódós napokban úgy éreztem, több évet öregszem hirtelen, de hihetetlen érzés, hogy az ember egy ilyen "harcban" nincs egyedül. Ezért nagyon hálás vagyok és igazán szerencsésnek érzem magamat. Hogy vannak emberek, akiknek igazából semmi érdekük nem fűződik hozzá, hogy az én gyerekemnek (meg a többinek) jó legyen, mégis szabad estét, hétvégét, időt, energiát nem kímélve próbálnak segíteni, tartják bennem a lelket, állnak elő újabb és újabb ötletekkel. Nagy-nagy köszönet az iskola igazgatónőjének Mikus Juditnak, a helyetteseinek, kollégáinak, Őszi Patríciának és dr. Simó Juditnak. Nélkülük most nem mondhatnám el, hogy beírattam Jákobot. :)

Azért persze még nem vagyok teljesen nyugodt és fokozza az izgalmakat, hogy innen már nincs visszaút (persze mindenhonnan van, csak nem egyszerű). Remélem, hogy lesz jó gyógypedagógus (hogy akire gondolok,elvállalja), hogy lesz pénz és paripa (tárgyi és személyi feltételek), hogy lesz idő és lehetőség összeismerkedni az osztálytársakkal és a tanítókkal, és hogy Jákob jól érzi majd itt magát és olyan szívesen megy majd reggelenként, mint amennyire most várja. Majd mesélek :)

Mesekönyv válogatás autizmus szemmel

Azok a könyvek, amikben nincs túl sok megfejteni való elvont szimbólum, vagyis hétköznapi gyerekekről és hétköznapi szituációkról szólnak, alapvetően autizmus-barátnak tekinthetők és így segítségünkre lehetnek. Nem mondom,hogy mi csak ilyeneket olvasunk, de vannak köztük nagy kedvencek, így most ezekből mutatok néhányat. A válogatás persze nem teljes, alapja a saját könyvespolcunk (egy egészen kis töredéke).

Kedvenc kortárs szerzőm Berg Judit, aki minden korosztálynak ír mindenféle jót. A legkisebbeknek szóló remek sorozata a Maszat. Hétköznapi helyzetek (személyes kedvencem az áramszünet :)), nagyon kevés szöveg és Agócs Írisz (szintén kedvenc :)) imádnivaló illusztrációi.

Saját gyerekkoromból maradt A baba első lexikonja. Ezt én is kedveltem anno, és egy időben a fiúkkal is szívesen olvasgattuk. Otthoni és utcai történések, mint reggeli, bilizés, homokozás, családi séta, kevés és lényegre törő szöveg és sok kép jellemzi.

Napjaink hasonló giga-sorozata az Anna, Peti, Gergő, amit nem szívesen reklámoznék, mert sem a képi világával, sem a nyelvi igényességével nem vagyok kibékülve, de azt el kell ismernem, hogy a benne szereplő hétköznapi családi történetek igenis segítik a gyereket a világ megértésében, sőt ráismerhetnek ismerős helyzetekre és helyszínekre. Nekünk két kötet van meg, de mára már kinőttük.

Van viszont egy másik kedvencünk, ami kicsit hasonló, és amit jó szívvel ajánlok: a Barátnőm, Bori sorozat. Előbbivel ellentétben ezek kis vékony füzetek (jó sok), bennük egy-egy történettel, mint pl. Bori nem áll szóba idegenekkel, vagy Bori kórházba kerül, Bori fogorvoshoz megy, Bori iskolás lesz és hasonlók. Most jelent meg ugyanebben a kiadásban Berci néhány története is, gondolom, ezek is hasonlók - már ki is néztük a Berci foga mozog részt, gondolom, hamarosan Jákobnál is aktuális lesz.

 

Ugyancsak sorozat, bár nagyobbaknak szól A vad focibanda. 13 rész egy kiskamasz focicsapat életéből, mindenféle barátok között szokásos konfliktussal, rivális bandával iskolával és hasonlókkal. Nem mondom, hogy a szépirodalom csúcsa, de szociális tananyagnak kiváló annak, aki már megérti.

Legújabb szerzeményünk (a nyuszi hozta) a Leszel a barátom? Ovis mesék című kötet. Ez is nagyon helyes szövegestől, illusztrációstól. 15 szokásos óvodai történet nemalvással, nemevéssel, nembarátkozással és hasonlókkal.

Szociális történetek megint

A szociális történetekről írtam már korábban itt. Mi elég sokat használjuk ezeket, egyrészt arra, hogy felkészüljünk új, ismeretlen szituációkra, másrészt arra, hogy felmerülő nehézségeket tegyünk a helyére vele. 

Az előbbire példa, mikor orvoshoz, vagy valamilyen vizsgálatra megyünk. Írtam múltkor a Szakértői Bizottság vizsgálatáról, arra egy ilyennel készültünk:

Harmonika alakban összehajtogatható, rajta van, mikor mi fog történni, és a végén az is, mi lesz a jutalom, ha mindezt kibírjuk :)

Hasonló készült már korábban, mikor orvoshoz mentünk, és várható volt, hogy hosszan kell várakozni (kellett), plusz azt is meg kell még hallgatni türelmesen, amíg Anya a doktor nénivel megbeszéli a dolgokat. Jelentem, jól ment.

Hasonló készült már a logopédiai foglalkozáshoz is, Jákob kifejezetten szereti ezeket, és utána tényleg jobban megy az egy helyben ülés, vagy bármi más. Nálunk általában nincs gond ezzel, de ünnepekre való felkészülésben is nagy segítség lehet.

A viselkedéses, tanítós kategóriában legújabb könyvünk (ugyanaz a könyv-szerű kivitelezés, mint korábban) a köszönésről szól. Ennek kicsit módosítva (a neveinket kivéve, pedig úgy jobb volt :)) ideírom a szövegét, hátha valakinek segítség:

Minden gyerek tudja, hogy ha találkozik valakivel, illik köszönni. Ez udvarias dolog.

Amikor egy másik gyerekkel találkozunk, úgy köszönünk neki, hogy „Szia!”

Amikor több gyerek is ott van, bátran, hangosan azt mondjuk nekik, hogy „Sziasztok!”

Felnőtteknek pedig azt, hogy „Jó napot kívánok!”

Amikor reggel megérkezünk az óvodába, így köszönünk: „Jó reggelt! Sziasztok!”

Néha, amikor köszönni kell, az ember furcsán érzi magát, nem tudja, mit tegyen. Zavarban van. Ez normális. Ilyenkor odabújhat Apához, vagy Anyához, vagy megfoghatja a kezüket és úgy köszön.

Ha Anya, vagy Apa megérkezik az oviba, a kisgyerek öleléssel, vagy puszival üdvözölheti őket. Családtagok között így szokás.

A barátjával, testvérével kezet is foghat. Ez nagyfiús dolog.

Ha az ember valakinek köszönni szeretne, de ő épp nem figyel, megérintheti a karját, vagy a vállát.

Mások szeretik, ha köszönünk nekik, ettől jobban érzik magukat.

Sokaktól hallom, hogy azért nem készítenek maguk vizuális segítséget a gyereküknek, mert nem tudnak rajzolni. Szóval (nem először :)) megmutatom, hogy én mennyire "tudok". (A fenti pálcikaembereset már ne is említsük!) De elég ennyi!

Amikor valamiről szociális történetet akarok írni, általában úgy kezdem, hogy elkezdek keresgélni a neten. Angolul tudók előnyben! Rengeteg történet van fent készen, de persze soha sincs egyik sem pont ránk szabva, így egy papíron szoktam összegyűjteni, mik a használható ötletek, plusz a magam gondolatai, és ebből próbálok valami nagyon egyszerű, logikusan felépített dolgot összerakni.

A könyvkészítésről írtam korábban, de van, hogy egy sima A/4-es lapra kerülnek a mondatok egymás alá (mellettük a rajz), vagy egy összehajtható papírcsíkra rajzolok, ahogy fent is látható.

Az eredmény általában nem azonnali, sokszor elolvassuk a történeteket, és szép lassan épülnek be a gyerekeim viselkedésébe. De beépülnek. És általában csak az első olvasást kell nekem "szerveznem", utána már kérik, hozzák, később újra és újra előveszik. (Egyszer azért volt olyan, hogy egy annyira érzékeny pontra tapintottam, hogy a fiam hallani sem akart ezzel kapcsolatban semmiről.)

Néhány történetet összeszedegettem a netről, ami mutatja, mi mindent lehet:

"Együtt játszani" innen.

 "Ha mérges vagyok, nem ütöm meg Anyát" innen

"Jelentkezés" innen

És lehet fotós is: "Osztozkodni egy játékon" innen

Végül egy köszönős szociális történet videóval angolul tudóknak itt.

Mit tegyünk, ha felmerült az autizmus gyanúja?

Először is ne essünk pánikba! Az autizmus nem a világ vége, és jó eséllyel nem is olyan, mint amilyennek most gondoljuk :)

Ha felmerült a gyanú, érdemes minél előbb a dolog végére járni, meg is mondom, miért:

• A szülői ok: Ha valaki, valami már elültette a fülünkben a bogarat, úgysem lesz nyugovásunk, amíg választ nem kapunk, így hát jobb előbb túlesni rajta, mint halogatni.
• A gyerekkel kapcsolatos okok: Valami egészen biztosan nem kerek a gyerekünk fejlődésével, ha keresgélünk. Fejlesztésre, segítségére van szüksége, igaz? Ha pedig így van, nagyon nem mindegy, hogyan fogunk hozzá. Ha autizmus áll a problémák hátterében, az egészen másfajta megközelítést igényel, mintha másról van szó, nem kezelhető a legjobb úszással, tornával, logopédiai fejlesztéssel sem, autizmus-specifikus fejlesztésre van szüksége! Ugye egy gyengén látó gyereket sem (csak!) lovagolni vinnénk, vagy nem várnánk arra, hogy hátha boldogul így is, hanem simán megnézetnénk a szemészeten, majd megvennénk neki a megfelelő szemüveget?
• Minél korábban kap gyermekünk megfelelő diagnózist, annál előbb megkezdődhet a szakszerű fejlesztés. A korai fejlesztésről pedig tudjuk, hogy "csodákat" művel, ezek az első évek soha nem hozhatóak vissza.
• Ha egy gyermek autizmussal él, akkor sok-sok dolog van, amivel a hétköznapi életben is nehezebben boldogul, mint kortársai. Nekünk szülőknek pedig kötelességünk, hogy segítsük őt a kommunikációjában, a társakhoz, felnőttekhez való kapcsolódásában, és hogy úgy alakítsuk az otthoni környezetét is, hogy az neki a lehető legkonfortosabb legyen. Ehhez pedig tudnunk kell, hogy autizmusról van-e szó.
• És mit szól majd az óvoda/iskola/nagyszülő/szomszéd stb? Ez már egy következő kérdés, amin ráérünk a diagnózis után elgondolkodni: kivel, hogyan és mennyit közöljünk. Talán egyszer erről is írok majd. :)

És mit tegyünk, ha eldöntöttük, hogy a dolog végére járunk?

Az első és sajnos ma még nem is könnyű feladatunk, hogy megfelelő diagnosztizáló helyet keressünk. Ne elégedjünk meg azzal, hogy az óvónéni/ismerős/fejlesztő pedagógus azt mondta, biztos nem az! Az autizmushoz sajnos nagyon kevesen értenek, pedig a diagnózishoz alapos és szakszerű vizsgálatra van szükség. A megbízható helyek sajnos vagy drágák, vagy hosszú a várólista, vagy mindkettő. Mindenképp határt szabnak nekünk a lehetőségeink, de érdemes mérlegelni, mit választunk. Konkrétumokat nem akarok írni, ez úgyis változik idővel (bízzunk benne, hogy egyre több jó és megfizethető hely lesz), de aki kíváncsi, az auti.hu oldalon talál egy válogatást (amiből én mindent azért nem ajánlanék), vagy írjon nekem, a budapesti viszonyokkal talán tudok segíteni.

A diagnózissal sajnos koránt sincs vége a kálváriának, ma Magyarországon szakszerű ellátást sem könnyű találni, de ez már megint egy másik történet. De a diagnózissal a kezünkben legalább már tudjuk, mit keressünk, és hogy mi hogyan álljunk a dologhoz . Kis lépések :)

Autizmus ünnep

Ünnepeljük, hogy sokan vagyunk, hogy együtt vagyunk, hogy segítjük egymást, hogy megmutatjuk magunkat és hogy mi (érintettek, szülők és szakemberek) együtt dolgozunk azért, hogy jobb legyen.

Az elmúlt két napban egészen úgy éreztem magam, mint egy fesztiválon. Egy olyan fesztiválon, ami feltölt, megerősít és erőt ad a hétköznapokhoz.

A világnap környékén országszerte számos rendezvény kívánta felhívni a "kívülállók" figyelmét az autizmusra, míg mások a szakembereknek, szülőknek, érintetteknek szóltak. Április 2-án este több épületet kékre világítottak, cikkek jelentek meg, volt autizmus barát színházi előadás, közös gitározás, több helyen séta és szakmai napok, előadások, vásárok... 

Én idén olyan szerencsés voltam, hogy a Cseperedő Alapítvány munkájába bekapcsolódva a Hétköznapok és Ünnepnapok - Autizmus a családban című konferencia szervezésébe is belefolyhattam, így még izgatottabban vártam a nagy napot. Egészen lenyűgöző volt a nagy érdeklődés, a résztvevők (külföldi és magyar előadók, kiállítók, árusok és poszterrel készülők) lelkesedése, a sok mosoly, amit kaptam, a sok pozitív visszajelzés, ami már eddig is érkezett. Az egész napos nyüzsgés, a jól szervezettség, a gördülékenység, az önkéntesek talpraesettsége (ezek nem rajtam múltak, nem magamat dicsérem :)) mind jóleső tapasztalatok. Az előadókat hallgatva pedig én is kaptam útravalót, gondolatokat, amik a következő időszakban segítik majd a munkámat. 

A tegnapi fárasztó konferenciás nap után, ma kellemes sétára indultunk családostól. Ma már nem azért, hogy megértsük az autizmust, hanem azért, hogy a magunk módján felhívjuk a világ figyelmét, hogy sokan vagyunk, hiszen a legfrissebb hivatalos statisztikák szerint minden 68 emberből 1 autista. (Most 450-500-an sétáltunk együtt autisták és neurotipikusok.)  Az évről évre több kékbe öltözött ismerős, a sok lufi, a futó beszélgetések, a közös éneklés, a szappanbuborék, a sütik nekem a mai napot is felejthetetlenné tették. Ezt a sétát a gyerekek is nagyon szeretik és várják, örömmel mentünk most is, és nem csalódtunk, jól éreztük magunkat. Köszönet a szervezőknek!

Remélem, a hasonló rendezvények, a sok kék megmozdulás, a mellénk álló hírességek minden évben előrébb tolják kicsit az autizmus szekerét, és a köztudatba is beépül majd, hogy autisták vannak, lesznek, köztünk és velünk élnek. És akkor talán egyszer a nem túl távoli jövőben lesz megfelelő ellátás is az egészen kicsiktől az egészen nagyokig mindenkinek.