Mit tegyünk, ha felmerült az autizmus gyanúja?

Először is ne essünk pánikba! Az autizmus nem a világ vége, és jó eséllyel nem is olyan, mint amilyennek most gondoljuk :)

Ha felmerült a gyanú, érdemes minél előbb a dolog végére járni, meg is mondom, miért:

• A szülői ok: Ha valaki, valami már elültette a fülünkben a bogarat, úgysem lesz nyugovásunk, amíg választ nem kapunk, így hát jobb előbb túlesni rajta, mint halogatni.
• A gyerekkel kapcsolatos okok: Valami egészen biztosan nem kerek a gyerekünk fejlődésével, ha keresgélünk. Fejlesztésre, segítségére van szüksége, igaz? Ha pedig így van, nagyon nem mindegy, hogyan fogunk hozzá. Ha autizmus áll a problémák hátterében, az egészen másfajta megközelítést igényel, mintha másról van szó, nem kezelhető a legjobb úszással, tornával, logopédiai fejlesztéssel sem, autizmus-specifikus fejlesztésre van szüksége! Ugye egy gyengén látó gyereket sem (csak!) lovagolni vinnénk, vagy nem várnánk arra, hogy hátha boldogul így is, hanem simán megnézetnénk a szemészeten, majd megvennénk neki a megfelelő szemüveget?
• Minél korábban kap gyermekünk megfelelő diagnózist, annál előbb megkezdődhet a szakszerű fejlesztés. A korai fejlesztésről pedig tudjuk, hogy "csodákat" művel, ezek az első évek soha nem hozhatóak vissza.
• Ha egy gyermek autizmussal él, akkor sok-sok dolog van, amivel a hétköznapi életben is nehezebben boldogul, mint kortársai. Nekünk szülőknek pedig kötelességünk, hogy segítsük őt a kommunikációjában, a társakhoz, felnőttekhez való kapcsolódásában, és hogy úgy alakítsuk az otthoni környezetét is, hogy az neki a lehető legkonfortosabb legyen. Ehhez pedig tudnunk kell, hogy autizmusról van-e szó.
• És mit szól majd az óvoda/iskola/nagyszülő/szomszéd stb? Ez már egy következő kérdés, amin ráérünk a diagnózis után elgondolkodni: kivel, hogyan és mennyit közöljünk. Talán egyszer erről is írok majd. :)

És mit tegyünk, ha eldöntöttük, hogy a dolog végére járunk?

Az első és sajnos ma még nem is könnyű feladatunk, hogy megfelelő diagnosztizáló helyet keressünk. Ne elégedjünk meg azzal, hogy az óvónéni/ismerős/fejlesztő pedagógus azt mondta, biztos nem az! Az autizmushoz sajnos nagyon kevesen értenek, pedig a diagnózishoz alapos és szakszerű vizsgálatra van szükség. A megbízható helyek sajnos vagy drágák, vagy hosszú a várólista, vagy mindkettő. Mindenképp határt szabnak nekünk a lehetőségeink, de érdemes mérlegelni, mit választunk. Konkrétumokat nem akarok írni, ez úgyis változik idővel (bízzunk benne, hogy egyre több jó és megfizethető hely lesz), de aki kíváncsi, az auti.hu oldalon talál egy válogatást (amiből én mindent azért nem ajánlanék), vagy írjon nekem, a budapesti viszonyokkal talán tudok segíteni.

A diagnózissal sajnos koránt sincs vége a kálváriának, ma Magyarországon szakszerű ellátást sem könnyű találni, de ez már megint egy másik történet. De a diagnózissal a kezünkben legalább már tudjuk, mit keressünk, és hogy mi hogyan álljunk a dologhoz . Kis lépések :)