Amikor valaki egy ismeretlen kutyát szeretne megsimogatni, okosan teszi, ha legalábbis megkérdezi a gazdáját, hogy szabad-e. Még jobb, ha arra is figyel, hogy a kutyát ne érje váratlanul az érintés. Miért nem ilyen egyértelmű ez gyerekekkel? Ha egy aranyos kis formás fejű, puha hajú kisgyereket látnak, sokan automatikusan megsimogatják akár az utcán, vagy a boltban is. A nélkül, hogy akár a gyereket, akár a vele lévő felnőttet megkérdeznék, megengedi-e. A dolog csak akkor válik ilyen nyilvánvalóvá és taszítóvá, ha az embernek autizmussal élő gyermeke van, aki nem szerti, ha megérintik, megsimogatják.
De a dolog, azt hiszem, mindenképp elgondolkodtató: vajon miért nem egyértelmű tiszteletben tartani egy gyerek személyes terét? Vajon ha egy felnőttel történne meg az, hogy egy ismeretlen megsimogatja az utcán, arról miért nem ugyanígy vélekednénk.
A válasz egyébként olyasmi szokott lenni, mint "jajj, de olyan kis helyes", vagy "jajj, ez már szint ösztönös (/automatikus) nálam, úgy megszoktam." Ha egy nőhöz odamenne egy férfi az utcán és mondjuk megsimogatná a mellét, mondván egyrészt, hogy "jajj, de olyan szép", másrészt, hogy "jajj, én ezt már úgy megszoktam, a feleségemét is mindig megsimogatom", hogyan reagálna erre az illető nő. És vajon elítélnénk-e érte?
Persze nem biztos, hogy az autizmussal élő (vagy nem) gyerek tombolni fog és kiabálni (az enyém sem teszi), de hogy jól nem érzi magát tőle, az biztos. Kíváncsi lennék, vajon a gyerekek (nem csak autisták) többségében kelt-e egyáltalán valami jó érzést egy ilyen jelentés nélküli simogatás az utcán.
Én mindenesetre azt javaslom, tartsuk tiszteletben a gyerekek határait is. Szóval mától:
Ne simogasd meg egy gyerek fejét, ha nem vagy benne biztos, hogy az jó neki!
Képrészlet innen.
És ez hogyan működik az autizmussal élő gyerekeknél mondjuk egy közösségben, amit már megszoktak? Például az én kislányom baromira közvetlen, és sokszor a játszótéren is megsimogat idegen gyerekeket, sőt, megölelgeti őket... vagy például hogyan magyarázzam el neki, hogy mondjuk ezt XY nem szereti, mert.... ? Nagyon köszönöm a válaszod, csak érdeklődök, és most szerintem jó helyen vagyok. :-) Szeretném, ha minél több dologra fel tudnék készülni, mire oviba megyünk.
VálaszTörlés"Őt ne simogasd, mert nem szereti." Megértik, vagy legalábbis elfogadják. :) Pont azért, mert helyesek, empatikusak, és nem akarnak másnak fájdalmat okozni. (Előttem van egy ilyen édes, ölelős kislánykép, biztos a Tied is ilyen :)) Helyette lehet mondani, hogy ki szereti a simogatást (Anya biztosan pl. :)), őket lehet ölelni.
VálaszTörlésEgyébként vannak autista gyerekek, akiknek ez nem gond, nekem pl. az egyik fiam kifejezetten ölelős. Meg kell kérdezni. Meg sokszor már az is segít, hogy felkészülhet rá. Tehát pl. a nem-simogatós fiamat még én is mindig megkérdezem, hogy most megpuszilhatom-e, ha igen, hol. Van, hogy engedi, ha meg épp nem, azt tiszteletben tartom. Ja, és egész más a helyzet, ha ő kezdeményez, mert akkor kiszámítható, kontrollálható neki az egész helyzet. És így nagyon sok puszit meg odabújást kapok a legváratlanabb pillanatokban :)
Az jutott még eszembe, hogy egy ilyen helyzetben biztos a saját élményeiről beszélgetnék egy kisgyerekkel. Valahogy így:
VálaszTörlés- Miért nem szabad megsimogatni?
- Mert nem szereti.
- Miért nem szereti?
- Nem tudom. Te sem szereted, amikor... Ő meg azt nem szereti, ha megsimogatják. (Nem vagyunk egyformák.)
Ebből akár egy egész jó kis beszélgetés is kerekedhet arról, ki mit miért nem szeret. A saját gyerekemnek talán mondanék olyanokat is, amiket én nem szeretek.
(Más megközeltés, de arra is gondoltam, hogy akkor is rászólunk egy gyerekre, ha homokot szór a másikra. És nem ragozzuk hosszan: egyszerűen nem szabad, mert a másiknak nem jó. Kész. Nem hasonlít ez egy kicsit?)
A homokszórás talán annyiból más, hogy ott az éppen homokot szóró gyerkőc is tisztában van azzal, hogy amikor őt szórják le, az kellemetlen érzés, sőt, ha a szemükbe megy, még fájni is tud. A simogatás viszont egy pozitív visszajelzés valaki részéről. Ha megsimogatlak, azzal azt jelzem, kedvellek. Lehet, hogy egy 3 éves szintjén elég a "nem szabad és kész", de ha az én lányomból indulok ki, akkor már meg is cáfolom ezt, mert ő már mindenre magyarázatot vár. Szerintem akkor jobb az, ha vesszük a fáradtságot és elmagyarázzuk. Nyilván ezt is kisgyereke válogatja. Szerintem ebben a szituációban már meg kell említenem a lányomnak, hogy "őt ne simogasd meg, mert megijed tőled. Ő beteg, és nem mindig esik neki jól. Akkor próbáld meg megsimogatni, amikor ő is megsimogat téged. Örülök, hogy szereted, és ő is szeret téged, csak nem mindig szeretne ölelkezni és simogatni." Lehet, hogy ezt soknak érzed, de Fanni már érti pl. az érzékeny szót, és biztos vagyok benne, hogy egy év múlva már megérti a fentebb említett pár sorosomat. Azért gondolok a beteg szóra, mert azt nyilván nem fogja érteni, hogy "autista", és azt sem, hogy "másképp kommunikál", esetleg "másképp mutatja meg, hogy szeret", ezt már inkább érti.
TörlésA beteg szó viszont nagyon bántó, ráadásul olyasmiket sugall, hogy ez valami olyasmi, ami gyógyítható, esetleg valami olyasmi, ami fertőző... "Ne nyúljak hozzá, mert elkapom, én is ilyen leszek." stb. Ez semmiképp nem jó üzenet. :( Az ilyen-olyan fogyatékossággal élők is szoktak betegek lenni, mikor megfáznak, vagy fáj a hasuk, de a fogyatékosságuk valami egész más dolog. Akkor már inkább mondd , hogy sérült, jó eséllyel arról is van valami fogalma. De legszebb szerintem, hogy más. Két átlagosan fejlődő kisgyerek sem egyforma, és épek és fogyatékosok között sincs szakadék, vannak átmenetek. Én az ép gyerekeknek azt tanítanám meg minél előbb (és tanítom a saját gyerekeimnek is), hogy MINDENKI más. Te egyébként ismersz autizmussal élő kisgyereket? Egy gyerek persze csak egy gyerek, soha nem tipikus képviselője AZ autizmusnak, de tudod, az ismeretlentől tartunk leginkább :)
VálaszTörlésIgazad van, a "más" szó lesz az igazi... de valahogy mondani kell, mert ha olyan viselkedési formákkal kapcsolatban kell azt mondanom neki, hogy "nem szabad", amikért egyébként meg szoktam dicsérni (pl. simogatás, ölelés, együtt játszás, bármilyen kedvesség), akkor meg kell neki indokolnom, hogy az adott szituációban az adott kisgyerekkel miért nem teheti ugyanezt.
TörlésNincs autista az ismeretségi körömben, ezért is vándoroltam hozzád :-), hogy legyen némi fogalmam erről az egészről. Ha Fanni bekerül ebbe az integrációs oviba, akkor tudjam a helyén kezelni a dolgokat... esetleg az autista gyerekek szüleivel is őszintén beszélni egy-két dologról... hallottam már negatív tapasztalatokat, és ha már ilyen oviba adom a lányomat, akkor szeretném, ha ő is profitálna az integrált csoportból, és ehhez szerintem az én közreműködésem is kell.
TörlésSzia Babi!
TörlésNagyon szimpatikus a hozzáállásod, mindig öröm ilyen szülővel találkozni:))) Sok sikert az ovihoz!
Szia Orsolya! Örülök, h rátaláltam a blogodra, nagyon hasznos, informatív.
VálaszTörlésMi az 5 éves kisfiammal ált. a buszon szoktunk kontaktusfelvevős problémába keveredni, az emberek szívesen bekapcsolódnának a beszélgetésünkbe a fiammal, mert nagyon okosakat és aranyosan mond, de minden közeledésre elfordulás, morcos fej a "válasz". Ilyenkor azt szoktam mondani, nem szereti, ha szólnak hozzá, de elég sok sértődött arcot láttam már, még nem találtam ki a megfelelő hárítást úgy látszik. Ennél rosszabb, amikor meg akarják fogni, nehogy elessen, akkor kitépi magát a kezek közül.
Hát igen, ezek nem könnyű helyzetek! A BOCS kártyát ismered? Én nem nagyon tudok mit kezdeni vele, de van, akinek bejön.
TörlésNem ismerem a bocs kártyát, írnál róla pár szót?köszi!
VálaszTörlésÍrtam :) http://merjmaslenni.blogspot.hu/2013/06/bocs-kartya.html
TörlésSziasztok! Sajnos, az én kislányom is. Nagyon jól fejezte ki magát a blog "gazdája". Tipikus eset, hogy mióta folyékonyan beszél, kivülről nehezen vagy egyáltalán nem felismerhető a másság. Mivel mi nem mindenáron osztjuk meg ezt, vannak olyan ovistársak is, akiknek fogalmuk sincs, csak a barátainknak szoktunk beszélni erről. A lényeg, hogy tipikus eset, hogy a kivülről teljesen áltlagos, helyes kishölgy sírógörcsöt kapot, mert egy aranyos nagyi megfogta a kezét. A barátnőmnek vettünk egy doboz cigit, a boltba nem engedik be, így az ajtóban állt meg mellettem a küszöb túloldalán. Szegénykéim, mindkettő halálra volt rémülve. Na, hát erről szól a fenti írás. Gratulálok a szerzőnek, remek!! Köszönjük neki.
VálaszTörlésÉn is köszönöm :)
Törlés