Kockásfülü nyúl :) kérésére akkor erről is néhány szó.
Ő az amiről beszélünk. Tudtommal az AOSZ-nál is beszerezhető, az övék kék:
A saját gondolatok, tapasztalatok pedig: Egy alkalommal, mikor a két gyermekem "némi" hangoskodással és rohangálással felkavarta a Postán ácsorgás állóvizét (mint rendesen), én meg kaptam néhány kedves megjegyzést, hazaérve legyártottam a saját verziómat, amit azóta is magammal hordok. Az igazi baj az volt, hogy valaki Áronnak is beszólt, hogy "hé kisöreg...", vagy hasonlók, nálam meg ez veri ki a biztosítékot, így nem épp türelmes, szimpatikus módon reagáltam, vagyis igazából magamra voltam mérges.
Visszatérve a kártyára, nekem nagyon nem tetszik a megnevezése. Miért BOCS? Miért kéne bocsánatot kérnünk? Kérjen az, aki tapintatlanul viselkedett :) Szóval ez pl. nem szerepel az én kártyámon. Helyette valami olyasmi, hogy "gyermekem autizmussal él, kérem, legyen megértő és türelmes és ne ítélkezzen". Nem biztos, hogy szó szerint, most nem vettem elő. :) A hátulján meg van néhány alapinfó, hogy mi minden lehet nekik nehéz + néhány témába vágó honlapcím. Mondom, a kártya mindig nálam van, de még soha, de soha nem használtam. Valahogy nem nagyon érzem azt a helyzetet, amikor már át kell adni és még át lehet. Sokszor könnyebb egyszerűen megrántani a vállamat, hogy mindenki gondoljon amit akar és otthagyni az egészet.
Van valakinek saját tapasztalata? Nagyon-nagyon érdekelne!
A kártyával kapcsolatban nincs tapasztalatom, de talán ennek a szóbeli változatára van egy példám: épp pszichiátriai kivizsgálásról (autizmus irányában történt) mentünk a szállásunkra villamossal, átszállással. Miközben vártuk a villamost egy járdaszigeten, a kislányom nem tűrte jól azt, hogy nem lehet mindenfelé sétálni. Ha nem vagyok résen, és nem vagyok határozott, nem fogom le, akkor simán lemászott volna az autók közé. Persze nem tetszett neki, hogy visszafogom, és ezt erőteljes hanghatásokkal és rángatózással a nagyérdemű tudtára adta. :) Erre egy idősödő hölgy felháborodottan rám ripakodott, mikor már a villamoson voltunk, hogy miért vagyok ezzel a gyönyörű kislánnyal ilyen szigorú. Ekkor felvilágosítottam, hogy épp vizsgálatról jövünk, ahol pont azt próbálják kideríteni, hogy vajon autista -e. Erre a néni láttam megszeppent, pár perc néma csend, és után elkezdett érdeklődni, kérdéseket tett fel a vizsgálatokról, stb. Lehet, hogy csak lányos zavarában tette ezt, de mindenesetre örültem, hogy így alakult a helyzet. :)
VálaszTörlésOlyan szempontból jó ötletnek tartom, hogy az emberek, ha tudják a miérteket, akkor talán természetesebben kezelik az ilyen "jeleneteket", de nem tudom, hogy élesben oda merném -e adni. Meg mi elég kisvárosban lakunk, és hát sajnos sok a tudatlan, akik utána susmutolnának a hátunk mögött, és nem azért zavarna ez, mert szégyellem ezt az állapotot, hanem mert egyelőre félek a következményektől. :S
Igen, Kati, azt hiszem, pont az ilyen helyzetekre találták ki. :) De ugye miközben a gyereket fogod le még kotorássz is a táskádban... A kártya persze épp azért van, hogy akkor nem kell kimondani. De talán úgy kevésbé mernek kérdezni is, nem? Én is szeretem a kérdezős néniket :)
TörlésMég egy dolog ami eszembe jutott, amikor talán használnám: ha mondjuk egy emeletes házban lakom, ahol a szomszédokkal folyamatos konfliktusban vagyunk/lennénk, jobb előbb tisztázni, hogy nem azért sikongat/kiabál/ugrál/ütöget, mert nem vagyok képes rászólni.
A kisváros is érdekes lehet :S
Szia Orsolya! Köszönöm, hogy leírtad, mi ez a kártya, azt hiszem, legyártok én is egy saját verziót, és majd meglátjuk, akad-e olyan helyzet, amikor úgy érzem, na most kell elővenni:) Egyszer az egyik metróállomáson fogtam le a kisfiamat, nehogy a sínre kerüljön (imádná nézni a peron pereméről az alagút kezdeténél a piros fényt), ő rángatott és ordított, közben pedig odajött egy hölgy - gondolom, hogy oldja a feszkót, hogy adna egy cukorkát a gyereknek- sajnos nem voltam túl nyugodt, így nem reagáltam jól, az odavakkantott "Nem kell, köszönjük" helyett lehet, hogy jobb lett volna a kártya.
VálaszTörlésEgyébként én is azért gondolkodom saját verzióban, mert a "bocs" nekem se tűnik a legszimpatikusabb megoldásnak, talán lehetne egyszerűen autizmus kártya, de ezen még majd töröm a fejem.
Majd mesélj,kíváncsi vagyok! Ilyen "nem kell köszönjük" nálunk is van bőven :)
Törlés