Bevásárlós játék

A gyümölcsök, zöldségek neveinek tanulásához, és a vásárlás közben használt nyelvi fordulatokkal, viselkedési szabályokkal való ismerkedéshez készült ez az egyszerű játék.

Így:

• Vágy néhány műanyag gyümölcsöt és zöldséget! (Persze lehetne pékárú is, nekem most ezeket sikerült összekuncsorognom a bölcsiben.)
• Keress róluk fényképet a neten! (Én most minél élethűbb, a hasonlóságra törekvő és fehér hátterű képeket szedtem össze.)
• A képekből készíts nagyobbakat (3-4cm oldalhosszúságú négyzetek jók lesznek) a gyümölcsökkel való párosításhoz!
• Készíts ugyanazokkal a képekkel kis bevásárlólistákat is! (Nálam most 3-3 gyümölcs, vagy zöldség szerepel minden listán)
• Mindent nyomtass ki, vágd ki, lamináld le! (Én a bevásárlólistához egy kis hátteret is raktam, hogy szebb legyen.)

És indulhat a játék: Először a gyümölcsöket és a képüket párosítottuk, vagyis berendeztük a boltot. Mindent megneveztünk, sorba raktuk őket. Aztán a "vásárló" kap egy kosarat és egy bevásárlólistát és máris indulhat: "Kérek szépen egy körtét!" stb. Két gyerekkel is játszható, akkor vna eladónk is. Nagyobbakkal fizetni is lehet. Ha megvan minden, ami kellett, még el is kell ám köszönni ;)

Ugyanezekkel a képekkel és gyümölcsökkel persze még sok egyebet is lehet játszani, akinek van ötlete, kérem, írja meg kommentben! Köszönöm!

Felkészülés az ovira és az iskolára

Úgy alakul az élet, hogy miközben a saját csemetém is iskolába készül, a bölcsiben is van két tünemény kisfiúm, akit az ovira szeretnék minél jobban felkészíteni (ráadásul ők egy helyre mennek tovább). Így készült 3 füzet, ami az oviról, iskoláról szól.

A füzetek egyforma méretűek, a hagyományosa legkisebb 9x13-as fénykép méretnél is kisebb fotóalbumok.

És hogy mi van bennük? Minden, ami segít, hogy az óvodás, iskolás közeg minél ismerősebb legyen majd szeptembertől:

• ez lesz óvodám, iskolám
• itt fogunk játszani, tanulni, enni, aludni stb.
• ez lesz a jelem
• ez lesz a csoportom/osztályom
• ők lesznek óvónénik, tanító nénik
• ezt lehet/ kell majd csinálni
• ez lesz olyan, mint a bölcsiben/oviban is volt
• és a legfontosabb: mikor jön értem Anya, vagy Apa
• stb.

Amihez csak lehet, ahhoz gyűjtöttem képet. Különösen fontos szerintem az emberek képe. Az ovisok füzetében egy oldalpár egyik felén van a szöveg, másikon egy kép.

Jákobnak már nem gond a hosszabb szöveg és a több kép sem.

Nem könnyű feladat az sem, hogy értsék, valaminek most vége lesz. Bölcsiseknél ez életkorukból adódóan is nehéz, de még egy dologgal próbálok majd segíteni: Amikor elkövetkeznek az utolsó fejlesztős alkalmak (szerencsére ez 3 egymást követő nap szokott lenni a héten), kirakom majd a fejlesztés (torna) képét a falra. Először 3-at, aztán, a foglalkozás végén mindig leveszünk egyet, így legközelebb már csak 2, majd egy lesz, az utolsó alkalom végén pedig az utolsó kép is lekerül.

Hiányozni fognak.

Jákobbal két dolgot tervezek még:

• Az ő füzetében van még pár lap, oda a várható első iskolai napról készítek majd egy ismertetőt (fehér ing, ünnepség, elsősök avatása stb.)
• Azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy egy kicsit az autizmusról is beszélgessünk. A formáját még nem tudom, de ez valami én-könyvbe való dolog lesz. És még van egy hónapunk ;)

Strukturált feladat: párosítás

Ha a gyerek nem tud képeket párosítani, de amúgy biztonsággal felismeri a képeket esetleg más helyzetben megy is, csak épp pont ez a memória-féle nem, felmerülhet a gyanú, hogy nem érti, mit is várunk tőle pontosan. (Főleg ha autizmussal élő gyerekről van szó, de értelmi sérülésnél is el tudom képzelni.) Ilyenkor segíthet, ha strukturált formában adjuk a feladatot, vagyis úgy, hogy magyarázat nélkül (magától) is látszódjon, mi is a feladat.

És bár remélem, hogy ez így is van (vagyis látszik, mit kell csinálni), azért mondok róla pár szót: Bal oldalra kirakjuk a képeket, jobb oldalon pedig oda vannak ragasztva a megfelelő méretű téglalapok szépen párban. Így az is látszik, mennyi van még. Egy ilyen alaplap akkor is jó, ha tényleg rendesen (lefordítva a képeket) játszunk memória játékot. Az enyém most egy kiürült gabonapelyhes dobozból készült, így egyrészt a kirakott képek és a párok között élőben látszik egy csík, másrészt összehajtható és jól tárolható. És persze bármilyen hasonló méretű képekkel játszható.

Mondókakockák

Mutattam már korábban a mondókás-dalos képeinket. Ezeket mostanában sokat használom a bölcsis fejlesztések során is. Minden alkalommal, ha mondókázásra kerül sor, előveszek 2-5 kártyát (a gyerek, vagy gyerekek teherbírásától függően), és az ezeken szereplő mondókákat mondjuk, énekeljük, mutogatjuk el szép sorban. Ezek között általában van egy-egy új és több már ismert mondóka, és persze a gyerek aktuális kedvence mindenképp. A sorrendet vagy én mondom, vagy a gyerek választhat, ez is egyéni. Mint ahogy az is, hogy ami már volt, azt elteszem, vagy csak lefordítom, ill. csak az van-e a gyerek előtt, amit épp éneklünk (mert csak így tud rá figyelni), vagy látja a többit is.

Ha ez így már klasszul megy, szoktam olyat is csinálni, hogy választási lehetőséget adok: itt van mondjuk 5 kártya, melyik 3-at szeretnéd?

Ugye azt mondanom sem kell, hogy autizmusban különösen hasznos a láthatatlan mondókák efféle láthatóvá tétele?

Mivel most van két nagy és okos bölcsisem (már csak pár hétig :(), így kicsit tovább bonyolítottam a dolgot és készítettem mondókakockákat olyan mondókákkal és dalokkal, amiket már ismernek:

És akkor az történik, hogy dobunk két kockával, és elnótázzuk, amit látunk. Aztán esetleg dobunk még egyszer, vagy többször is, ha kedvünk tartja. A kockákon lévő képeket egyébként úgy válogattam össze, hogy legyen egy olyan, amin csak ujjmondókák vannak és legyen egy olyan, amin csupa nagymozgásos, felállós mondóka, dal szerepel. És persze (ezt még nem mondtam) mutogatni való mindenhez van :)

A mondókákat, dalokat nagyon szeretem, és hasznosnak tartom a fejlesztésben, legyen szó bármilyen problémáról. Remekül fejleszthető vele a kommunikáció, az utánzás képessége, segíthet a beszéd beindításában, a mozgáshoz kapcsolva segíti az időzítést és a megjegyzést/előhívást is stb. Így aztán mindig egyénre szabott, hogy kivel hogyan, mikor és mennyit mondókázom.

Azért hogy ne csak a mézesmadzag legyen néhány mondókát (igen, ezek most mind mondókák, nem dalok) ideírok, hátha valaki tudja használni őket. (A mutogatást sokszor nehéz leírni, de bárki kitalálhatja a saját verzióját. Vagy találkozik velem személyesen, és elmutogatom :))

Megfogtam egy magocskát,

ások neki lyukacskát.

Beleteszem, betemetem,

gereblyézem, öntözgetem.

Megsüti a napocska,

kibújik a magocska.

Nő a szára, nő virága.

Jön a szellő megfújja, 

elrepül a magocska.

Mendegél a törpecsapat,

kalapálnak nagy serényen.

Csiszolják a sok szép követ,

gyűjtik a sok aranyröget.

Pista bácsi fűrészel,

dolgozgat a fűrésszel

Húzza, tolja, húzza, tolja,

most a bükköt darabolja.

Szita-szita sűrű szita,

ma szitálok holnap sütök, 

neked egy kis cipót sütök.

Megzsírozom, megvajazom,

mégis, mégis neked adom, hamm.

Szállnak a madarak,

csattog a szárnyuk.

Esik az eső,

kopog a jég,

dörög az ég,

villámlik, lecsap,

kisütött a nap.

Itt a szemem, itt a szám,

ez meg itt az orrocskám.

Jobbra balra két karom,

forgatom, ha akarom.

Két lábamon megállok,

ha akarok, ugrálok.

Ez a malac piacra ment, 

ez otthon maradt,

ez kap finom pecsenyét, 

ez semmit se' kap.

Ez a kicsi visít nagyon,

uí, uí, éhes vagyok!

Hüvelykujjam korán kelt.

Az ablakon kopogott.

A négy szomszéd kiugrott

s köszöntötték:

Jó napot! Jó napot! Jó napot!

Töröm, töröm a mákot,

sütök vele kalácsot.

Megzsírozom, megvajazom,

mégis, mégis neked adom, hamm.

Lassan forog a kerék, 

mert a vize nem elég.

Gyorsan forog a kerék, 

mert a vize már elég.

Hejj, Gyula, Gyula, Gyula,

szól a duda, duda, duda,

Pest, Buda, Buda, Buda,

pattogatott kukorica.

Ujjaimat tornáztatom, 

közben vígan mondogatom:

Kifordítom, befordítom,

felfordítom, lefordítom,

zongorázom, furulyázom,

erősebb lett a kezem,

a tornát befejezem.

Szövés hulla-hopp karikával

Szintén egy régi projekt, amit itt még nem mutattam: szőnyegszövés hulla-hopp karikával pólóból.

Nagyjából ezt tartalmazza a leírás:

Lehetőleg egy színű póló aljából csíkokat vágunk, ezeket kifeszítjük a karikára (11-et ír). Majd, hogy mindig páratlan számú legyen a hurkok száma, és így az alá-fölé bújtatás mindig ellentétesen jöjjön ki, kettőt összefogunk.

Színes pólókból is hurkokat vágunk. Az első színes csíkot úgy rögzítjük középre, hogy önmagán átbújtatjuk. Mikor elfogy, a következőt átbújtatjuk az előző hurkán, majd önmagán is, és így folytatjuk.

Amikor kb. 22 cm-nél tart a szőnyegünk, a vezető szálakat egymástól szétválasztjuk, kivéve egyet, ami továbbra is dupla marad. Így folytatjuk.

Kb. 22 cm-re a karika szélétől abbahagyjuk a szövést, egyenként levágjuk és megkötjük a hurkokat.

Némi családi segítséggel össze is gyűjtöttem jó sok pólót a szívárvány minden színében és nekiláttam. A tapasztalatok:

Nekem "küllőnek" nem fért el 11 csík, csak 9.

A szőnyeg közepén mindenképp látszani fog ezeknek a pólóknak a színei is (mármint a küllők), Érdemes ennek tudatában választani.

Kb. 3 cm-es csíkokat vágtam, de jobb lett volna inkább kicsit vékonyabb.

A puha, vékony, vacak anyagú pólók jobbak. :)

A kör közepén még csak 1 levágott csíkot használtam, hogy azonos legyen a szivárvány színeinek az aránya, az utolsóhoz már több, mint 10 kellett.

A szivárványos arányokat rosszul tippeltem az elején, ezért túl kicsi lett a "szőnyegem".

Nagyon vigyázni kell, hogy az ember ne feszítse meg a szálakat. Én ügyeltem erre, mégis felkunkorodott a széle levágás után, szóval még ennél is jobban kell.

És akkor a képek. Egy félkész:

Egy kész még a karikán:

Közelről ugyanaz:

Levágás:

A kész mű:

Ahogy a belógó testrészekből látszik, szőnyegnek kicsi lett, de ülőpárnának jó. Remekül használható vicces kalapnak is, de legjobb talán mégiscsak frizbinek :)

Első próbálkozásnak jó volt. A technika tetszik, bár időigényesebb, mint gondoltam, a vagdosás meg nemcsak unalmas, de fárasztó is. Azóta sem álltam neki újra, pedig pólók még vannak.

Liebster avard díj

Kaptam egy díjat a Nappali álmok című blog írójától. Nagyon köszönöm!

Ez egy vándordíj, melyet egy már korábban díjazott blogíró ad át olyan blogoknak, melyeket érdemesnek talál arra, hogy mások figyelmébe ajánlja. És válaszol az adományozó kérdésére.

Én ezt a kérdést kaptam: Miért kezdtél el blogot írni?

Hol volt, hol nem volt nekem két másik blogom. Az egyiket azért kezdtem el írni, hogy az általam készített mindenféléket (lakásdekoráció, játék stb.) és a jól sikerült receptjeimet megosszam, ill. magamnak is konzerváljam (mai napig szeretnék onnan kereni néha, csak már nem lehet :(). A másikat akkor kezdtem, mikor a fiaim autizmusával kapcsolatos gondolatok feltolultak a fejemben, és már annyi volt, hogy nem lehetett mind a környezetemre zúdítani. Aztán egyszer csak a szolgáltató nem szolgáltatott többet, én meg két felé már nem vágytam írni, így született ez a blog.

És most nekem is kérdeznem kell. Legyen ez:

Melyik a kedvenc blogbejegyzésed a saját blogodon?

Mostanában nem olvasok túl sok blogot (volt idő...), de azért íme a kedvencek (függetlenül attól, kaptak-e már ilyen díjat és nem is mind blog):

Ötletek tanítóknak

Gyereketető

Patch... Which?

Nappali álmok

Autizmusmesék

Autizmussal élni

Adél, Áron és Kata csodálatos élete

Szeles játékok

Néhány éve a könyvtárban találtunk egy nagyon klassz könyvet telis tele klassz ötletekkel:

Az egyik dolog, amit kipróbáltunk belőle, a szélzsák volt:

A méretet negyedeltem, mert az eredeti túl nagynak tűnt próbálkozásra. Pedig biztos nagyon szép és látványos, nagyon megbízhatóan működött nálunk napokig a kicsi is, mígnem a hajnali pára, majd a szakadó eső tönkretették.

A zsinór egyébként hosszabb volt, csak hamar feltekeredett, viszont így is működik.

Megjegyzés: kisebb gyerekkel nem könnyű feladat a selyempapír vágása, lyukasztása.

A másik, amit a fiúkkal csináltunk, egy üstökös.

A rajzok magukért beszélnek, így csak a végeredményt mutatom. (A farokhoz való csíkokat és az anyagdarabot előre kivágtam.)

Egy naptár új élete

Ahogy az évszámból is látszik, még évekkel ezelőtt eset meg az eset, hogy egy naptár új életre kelt a fiúk keze nyomán. Lapozgatták, lapozgatták, aztán elkezdték kiszínezni.

A képek magukért beszélnek, de a végén megmutatom azt a szuper ceruzát, amivel ilyen jól lehet dolgozni fényes felületre is.

És akkor a ceruzák. Nem olcsó, talán 500Ft körül lehet most darabja + a hozzá való hegyező. Ráadásul rövid is (gyerekkézbe illó), hamar is fogy, tehát még azt sem tudom mondani, hogy örök darab. Viszont isteni vele dolgozni, ceruza és zsírkréta egyben, sőt állítólag valahogy festeni is lehet vele, nekünk ez sosem sikerült. Nagyon szerettük/szeretjük.

Gyurma

Most szembesültem vele, hogy a gyurma receptem még nincs fent a blogon. Nahát! Tényleg nincs?

Nagyon sokfelé kering ugyanez a recept a neten, de íme, én is leírom, mert mindig így csinálom és tényleg isteni.

Összekeverem a következőket egy lábosban:

20 dkg liszt

10 dkg só

1 ek olaj

1 kk citromsav (borkősav is jó)

3dl víz

A lábost felteszem a gázra, de nem hagyom ott, folyamatosan kevergetem. Mire felforr, kész is. Ekkor még gusztustalan, csomós massza, de miután kiborítom a pultra és gyorsan átgyúrom, máris élvezhető. Talán 5 perc az egész, az edényt pedig beáztatva könnyen ki lehet mosni.

Ételfestékkel szoktam színezni: piros, kék, zöld, sárga és ezek keveréke.

Hónapokig eláll, pedig mi nem tartjuk hűtőben. Akkor szoktam kidobni, mikor elkezd nyúlós-ragadós lenni.

Íme egy jó régi kép, amikor elbíbelődtem ennyi színnel (általában csak 2-4-et csinálok, úgyis összekeverednek :))

+1 tipp: Én azért szeretem frissen készíteni, mert melegen isteni vele dolgozni. Az állaga nem más, de mégsem ehhez vagyunk szokva :)

És hogy mit lehet csinálni gyurmából?

•  lepényt, lángost, kenyeret, pizzát és más finomságokat
• szaggatva bármilyen sütit, pogácsát
• feltekerve palacsintát, kiflit, croissant-t
• kinyújtva kígyót
• a kígyót feltekerve csigát, vagy tálat
• hurkapálcát, vagy szívószálat beleszurkálva sünit, vagy napocskát
• szintén pálcikákkal betűket, számokat, síkidomokat (itt a gyurma a csomópont)
• kis bogyókat, gyümölcsöket
• lehet bele nyomkodni kagylót, csigaházat, legót, dínókat, nyomokat hagyni benne kis autóval
• ha arcot készítünk belőle, Pötyiből nyomkodhatunk neki szemet, szájat, orrot. Lehet szomorú, vagy vidám...

És miért jó?

A gyurma egyik kedvenc fejlesztő eszközöm, mert könnyen hozzáférhető, nem drága, de remekül fejleszti a finommanipulációt és erősíti a kis ujjakat, előkészítve őket pl. az írásra.

Figyelemre, pontosságra tanít.

Lehetőséget ad szerepjátékra, vagy akár gyurmázás közbeni meghitt beszélgetésre.

Azt mondják, a székrekedéses gyerekeknek kifejezetten jót tud tenni a gyurmázás.

Kupakos játékok

Nagyon régen tervben volt már, most végre négy fejlesztő játékot is készítettem kupakokból. Mutatom őket sorban, és írok néhány ötletet, hogyan lehet velük játszani.

1. Csavarós

A kupakokat kemény parafa poháralátétre ragasztottam, belsejükben pedig egy-egy kis állatka (matrica) bújik meg. 

Hogyan lehet vele játszani?

• Lecsavarni a kupakokat, meglesni, hol ki lakik. Megnevezni az állatokat, amelyiknek lehet, utánozni a hangját.
• A lecsavart kupakokat visszacsavarni, megkeresni, hova kell zöld, hova fehér. Ez játszható egyedül, de akár úgy is, hogy felváltva húzunk egy kupakot egy zsákból és azt csavarjuk vissza, ami épp jön (és közben tanulunk várni a sorunkra).
• Társas játék az is, ha mindenkinek van egy parafa lapja és ahhoz húz kupakokat, de persze csak a megfelelő színűt tudja felcsavarni. Az nyer, akinek először elkészül (általában nem szeretem az efféle versenyhelyzeteket kicsiknél, úh. inkább együtt örülünk, ha valakinek összegyűlik. Vagy odaadjuk egymásnak, ami nekünk nem kell, és közben mondjuk, hogy "Tessék, ezt neked adom.") 
• Dobókockával is játszható, ha a kocka 3 oldalát zöldre, 3-at fehérre festjük. (Vagy gyufásskatulyával, vagy koronggal dobunk, aminek egyik fele zöld, másik fehér.)
• Mondok egy állatot, azt kell megkeresni és a kupakjával eltakarni. Vagy ha készítünk hozzá kártyákat, akkor azt a kupakot felcsavarni, amelyik kártyát húztuk, vagy amit mutatok.
• A végén megszámolhatjuk, hogy az adott lapon hány zöld, ill. fehér kupak van.

Ez egy kicsit nehezebb változat egy doboztetőben. Itt a kupakok mérte, fajtája is különböző, és a szín nem is segít a párosításban (vagyis van egyforma piros és kék, de nem minden piros egyforma.) Becsukva a dobozt jól tárolható, a tető pedig használható a lecsavart kupakok gyűjtésére.

Itt jól látszik, milyen szépen előkészíti ez a feladat a háromujjas fogást a ceruzafogáshoz: 

2. Katicás

Hogyan lehet vele játszani?

• Legegyszerűbb, ha egyszerűen meg kell találni, hova illik kis katica és hova nagy és mindet el kell helyezni a leveleken. (A sok zavaró körülmény ellenére, mint szín, pöttyök száma, levél mintája.)
• Meg lehet számolni, melyik levélen hány katica van.
• Lehet a katicákat levél nélkül szín, vagy méret szerint csoportosítani.
• Lehet kérni a pöttyök megszámlálását, majd azt tenni vissza, amit épp kérek (vagy ami a mesében következik, pl.: "És akkor a 3 pöttyös narancssárga katica is odarepült a másik levélre.")

3. Kupak mozaik 

Hogyan lehet vele játszani?

• Ha a gyerek kap egy kupac kupakot és egy, vagy több lapot, elbíbelődhet azok elhelyezésével.
• Játszhatjuk ketten, vagy többen is, ha mindenkinek van egy lapja, a kupakokat pedig kosárból (látjuk), vagy zsákból (nem látjuk) húzzuk felváltva. Vagy színes dobókockával dobunk. Elvben itt is lehet győztest hirdetni.
• Lehet szóbeli irányítást követve kirakni a mintát, pl.: "Legyen a virág közepe narancssárga, az egyik szirom világoskék..."
• Ha elkészült a kép, meg lehet számolni, hány kicsi és hány nagy, vagy hány piros kupakot használtunk.

4. Párosítós

Ez egy egyszerű térbeli memória játék, ahol a kupakokba apró tárgykat ragasztottam, pl. gyöngyöt, gombot, csavart, anyát, kis gyertyát, medált, szívószál darabot, fa korongot stb. (lehetett volna még apró ceruza, bab, faág, hurkapálcika, meggymag, parafadugó-szelet, tészta...)

Hogyan lehet vele játszani?

• Legegyszerűbb a kiborított kupac párjait egymás mellé rendezni (persze előbb nem az összessel, ha kicsi a gyerek).
• Lehet kirakni minden párból egy-egy darabot, a gyerek pedig egy dobozból teszi mellé a párját (az eredetit le is lehet ragasztani egy laphoz, vagy doboztetőhöz mondjuk blue-tack-kel).
• Lefordítva lehet vele memória játékot játszani. Kezdetben mondjuk csak 3-4 párral.
• Persze lehet szókincsfejlesztésre is használni azokkal a darabokkal, aminek meg akarjuk tanítani a nevét. Mondjuk "Kérem a gomb párját! Kérem a csavaranya párját! stb." vagy ""Add ide azt, amit meg lehet gyújtani! stb."

Villámgyors struktúra

A hétvégén - életünkben először - a Füvészkertbe mentünk a fiúkkal. Kicsit izgultam, hogy fogják tolerálni a növények között sétálást, így a férjemmel az utolsó pillanatban még gyorsan összedobtunk egy feladatot: Egy-egy kartonlapot kaptak, aminek a két oldalára különböző színű papírokat ragasztottunk (két egyforma papír volt, a képen látszik a két oldala). A feladat az volt (lett volna), hogy ilyen színű virágokat,növényeket keressenek a kertben, majd pipálják ki, vagy húzzák át az adott színt.

Először még csinálták is egy ideig, főleg a "rendszerezőbb" gyerek :)

Hamarosan azonban kiderült, hogy a füvészkert e nélkül is bőven elég érdekes, hiszen vannak tóban csapatostól úszkáló aranyhalak meg madarak meg pálmaház és mókus meg csörgedező patak kövekkel. Szóval a papírok a táskámba vándoroltak, én pedig örültem, hogy jól érzik magukat. De azt hiszem, jó eszköz lehetett volna ez a színes dolog, ha egyébként unatkoztak volna, úgyhogy az ötletet megtartom.

WC folyamatábra

A hétvégén a Campona játszóházban voltunk, ahol - lássatok csodát - egy ilyen klassz kis folyamatábrával találkoztunk a WC-ben:

Azt mondjuk egyelőre nem tudom értelmezni, hogy a felnőtt WC-ben van, a gyerekben nincs, de sebaj, kezdetnek mindenképp jó.

Időmérés, visszaszámlálás

Az idő rendkívül megfoghatatlan dolog. Nekünk is, autizmusban meg aztán pláne. Ezért fontos, hogy amikor szükséges, láthatóvá tegyük. Döbbenetes tud lenni, milyen sokat segít egy-egy olyan helyzetben, amikor a gyerek nem akar elkezdeni, vagy befejezni valamit.

Nem magyarázom ezt most hosszan, inkább csak mutatok néhány lehetséges időmérő eszközt, hogy megmutassam, mennyire sokféleképpen lehet.

A legegyszerűbb és mindig "kéznél lévő" "eszköz" a számolás.

1-2-3

Épp tegnap volt pl. egy olyan kalandunk a fiammal, hogy fényképet kellett róla készíteni, de nem akarta kinyitni a szemét, csak ült ott és szorította, én pedig először természetesen megpróbáltam a lelkére beszélni, hogy ez most milyen fontos, de nem tart sokáig stb.  Miután ez semmit nem ért, szerencsére eszembe jutott a csodafegyver: "Kinyitod, 10-ig számolunk és már kész is." És így lett. Semmi harc, semmi feszültség. Van ilyen.

Egy másik gyakran használt dolog, amit az ép gyerekeknek is simán odaállítunk a fogmosáshoz, hogy az ominózus 2, vagy 3 percet segítsünk megéreztetni, a homokóra. Használhatjuk pl így: "Addig nézheted még a TV-t, amíg a homokóra lepereg, utána megyünk vacsorázni." vagy "Addig vágom a hajad, amíg lepereg a homokóra, utána vége."A fairplaytrade.hu oldalon kapható készletben fél, 1, 3, 5 és 10 perces homokóra, így mindig az alkalomhoz illőt lehet kiválasztani. Hátránya lehet, hogy a gyerek a homokórát nézi (főleg, ha nem ilyen, hanem valami menő folyadékos, vagy hasonló) a helyett, hogy a dolgát csinálná.

Ezt a hátrányt kiküszöbölhetjük a kevésbé látványos konyhai csörgőórákkal (nekünk ilyen ikeás van, de bármi jó). Ilyenkor akkor kell befejezni/elkezdeni valamit, amikor a csörgést halljuk. Pl. kijönni a kádból, vagy elindulni. Nagyon erős késztetés tud lenni, a gyerek érzi, hogy itt most nincs helye ellenállásnak, hátránya viszont, hogy rövidebb időre nem könnyű felhúzni (a miénket legalábbis). Ha pedig az ember nem figyel, előfordulhat, hogy a gyerek átállítja (bár az enyémek pont csalni nem nagyon szoktak :))

Digitális órákkal, telefon időzítőjével is lehet hasonlót. Jó, ha a végén csipog, vagy csörög.

Csuda menő autizmus-specifikus eszköz a time timer, vagy időzítő. Ez már nagyon hasonlít egy igazi órához és úgy működik, hogy amikor felhúzzuk, az a piros körcikk jól láthatóan jelöli a hátra lévő idő nagyságát. Akár 1 órára is be lehet állítani és nagyon diszkréten csipog a végén, ellentétben a konyhai csörgőórákkal.

Természetesen készíteni is lehet időmérő eszközöket, tárgyakkal, képekkel is lehet jelezni az idő múlását.

Egymásra rakunk pl. 4 kockát, majd a rendelkezésre álló idő negyedénél, felénél, háromnegyedénél leveszünk egyet-egyet úgy, hogy a gyereknek is szólunk, majd mikor lejárt az idő, levesszük az utolsó elemet is és befejezzük, amit épp csináltunk (játék időnél remek pl.). A gyerek érdeklődésétől függően a tárgy lehet 4 baba, vagy gyöngy, akármi. 

Hasonló ez a papírból készült valami is (3 összeillő papírdarab laminálva és blue-tack-kela bordásfalra rögzítve.), amit a bölcsiben használok a nagyobb gyerekekkel. Természetesen nem a forma a lényeg, de ezt a keskenyedő valamit gyakran használják, és a négyfelé vágott kört is. (Mi egyébként úgy szoktuk, hogy ha szeretném, hogy valaminek vége legyen, akkor szólok, hogy még 3 perc, kiteszem ezt a visszaszámolót, majd percenként leveszek egyet. Így nem kell előre tudnom, mennyi lesz a teljes idő, csak az utolsó percekben kell résen lennem. Értik.)

  

Egész hasononló bár nem szigorúan vett időmérő az is, mikor ismétlésszámot szeretnénk jelezni, vagyis, hogy valamiből hány van még. Így szoktam pl. a szekrényre tett 3 pöttyel jelölni, hogy még 3x pörgetem meg a búgócsigát, aztán vége a játéknak: minden pörgetés után leveszek egy pöttyöt, mikor az utolsó is lekerült, nincs több pörgetés, ha a búgócsiga megállt, elrakom.

Ugyanez étkezésnél: még ennyi kenyeret lehet kérni.

A mi logopédusunknak van egy olyan játéka, ami egy zárt, de átlátszó doboz 5 golyóval, amiket egy első szintről egy tekerős kerék segítségével lehet lejuttatni a földszintre. Úgy használjuk, hogy mindig  5 feladat van, és mindegyik után leesik egy golyó. Persze ez is, mint minden más csak akkor ér valamit, ha nagyon szigorúan betartjuk a magunk alkotta szabályt, vagyis 5 után nincs "csak még egy feladat", ha lejárt a homokóra nincs "még itt egy kicsit vágni kell a hajad" és hasonlók. Csak jól kell tervezni :)