Nem megy a matek (2. osztály)

Kisebbik fiamnak nem megy jól a matek, utálja is rendesen. Felmerült a diszkalkulia gyanúja, időpontot várunk, hogy megnézessük, de addig is a nyarat kihasználva igyekszünk kicsit felzárkózni, ill. próbálom megszerettetni és a megértés mellett meg is éreztetni vele a dolgot. Alapvetően azt az elvet követem, miszerint nem tanulok a gyerekemmel, na pláne nem nyáron, de mivel most is alapvetően játékosan csináljuk, még véletlenül sem jut eszembe a feladatlapok töltögetése és hosszú oszlopokban sorakozó műveletek feletti görneydés, így azért sikerült felmentem magam :)

Most a 2. osztályt fejezte be, tehát a szorzás az, ahol kibuktak a dolgok, de én már korábban is mondtam, hogy az összeadás-kivonás (sőt a mennyiségek közötti tájékozódás) sem ment úgy, ahogy illene. Nemakarok részletekbe bocsátkozni, csak mutatok pár játékot, hátha másnak is hasznára válik még a nyáron a dolog, 

A matematikáról alapvetően a következőket gondolom: 

• A matematika érdekes, izgalmas, színes,  célja pedig a minket körülvevő világ leírása. 
• A matematika ebben az életkorban (a kisebbeknél pláne) még konkrétumokhoz kötődik, vagyis sok-sok játékon, mozgáson, tevékenykedtetésen keresztül tanítható leginkább. Elvont szintre, amikor pusztán a számokkal való bűvészkedés öröméért is szeretjük, ha szeretjük (én mindig is szerettem) inkább később jut majd.

És akkor a játékok:

Lett nekünk egy itthoni (nyári) matek dobozunk, amit ha kinyit a gyerek, a tetején látja  felsorolva, milyen feladatok közül válogathat önállóan.

Pipálós játék

Az egyik nagy sláger játék ez a papírcsíkra gyártott kis összeadós feladat: Egy papírcsíkon 5 szám van, addig kell dobálni a két kockával, míg ez az öt szám elő nem áll összegként. Vagyis ha valaki 1-et dob az egyik kockáva és 2-t a másikkal, akkor a lapon kipipálhatja a 3-at. Nem kell sorban haladni, viszont fontos, hogy a kockán látható számok összeadását csukott szemmel kell végezni, kizárva ezzel az ujjakon számolást. (amit amúgy nem tartok rossz dolognak, de egyszer el kell tőle szakadni, és ezek egyszerű feladatok)

Százas tábla

A dobozban lévő talán legegyszerűbb (pihenős) feladat a százas tábla összerakása elemeiből. Az elemeket borítékbe tettem. Ehhez inspirációul a Gyereketető oldal százas tábláról szóló bejegyzése szolgált.

Szőnyegezés

Szintén nagyon elemi szintű feladat a szőnyegezés, amihez színes rudakra van szükség. Kiválasztunk egy rudat (itt éppen a 10 hosszúságú narancssárgát), majd ezt bontjuk: 1+9, 2+8, 3+7 stb. Nálunk ezek az összeadások még fejben nem mennek flottul, szóval ha oda tudok ülni, akkor egy kikérdezés is szokott következni.

Spatulás játék

A másik nagy kedvenc (igaz, már legalább fél éve készült és sokáig állt az ablakban, így elég fakó) ez a feladat, ami már a szorzótábla gyakorlását célozza. A spatula egyik végén szerepel egy szorzás, egy másik spatula ugyanezen végén a művelet eredménye. Ennek az eredményes spatulának a másik végén egy újabb művelet, aminek az eredménye egy harmadik spatulán stb. A képen jobban látszik :) Egy-egy sorozathoz tartozik egy START feliratot tartalmazó kezdő- és egy vicces kis jutalmazó szöveget (pl. Te egy kis matekzseni vagy!) tartalmazó záróelem. Két sorozat van egy kupacba összegumizva, ez egy egység, amit egy ülésben meg kell csinálni. A spatulás hátulján kis pöttyökkel a műveleteket vizuálisan is megjelenítettem, innen segítséget is lehet kapni, ha fejből még nem megy. (Ahogy látszik, olykor a számegyenes is előkerül hozzá.)

Számolás wc papír gurigával 

Kétjegyű számok összeadásához (a reggeli iskolába menős autós utazások idejére) készült ez a rendkívül egyszerű, de jól használható eszköz. A két számot külön lehet változtatni, tízesátlépésnél pedig figyelni kell, hogy ne csak az egyeseknek megfelelő gurigán, hanem a tizeseknek megfelelőn is forgassunk egyet. Ehhez a játékhoz kell valaki, aki mondja a műveleteket, vay természetesen egy papíron is odaadhatjuk.

Szivárványos párosító

Ehhez a játékhoz a képeket szintén a Gyereketető oldalról töltöttem le, aztán 10-12 műveletet egy kupacba gumizva kis csomagokat készíttem belőle. A feladat megtalálni minden szivárványív másik felét.

Kígyó fűzés

A napokban találtam ezt a négy helyes kígyót, csak nem emlékszem, hol. (Nem tudja valaki, belinkelném?) Kinyomtattam, lamináltam, és azt gondoltam ki, hogy ha minden szám fölé készítek egy kis lyukat, akkor fűzés közben lehet mondogatni a számsorozatokat. (Persze csak hoszzú, fekete fűzőt találtam, a szép színeseket bevittem a munkahelyre, grrrr :S)

Számegyenesen ugrálás

Látszik, hogy nem mai kép, még tavasszal készült, de a játék ide kívánkozik: A teraszon aszfaltkrétával felrajzoltunk egy hosszú számegyenest (a készítésnél is lehet olyat, hogy a páros számokat én írom, a páratlanokat a gyerek), majd a 0-ra állítottam a gyereket, és feladatokat adtam neki: adjon hozzá 4-et (ugorjon oda), vegyen el 3-at, ugráljon végig kettesével, hármasával, négyesével stb.

Babzsákos játékok

Babzsákot dobálva egymásnak prímán lehet gyakorolni a kettesével-hármasával (stb.) számolást oda-vissza. Lehet úgy is, hogy pl. minden páros számnál fel is dobjuk a babzsákot, vagy ha babzsák nélkül játsszuk, akkor tapsolunk. Azok a játékok is izgalmasak, ahol a páros számokat kimondjuk, de a páratlanokat nem, vagy minden kerek tízest csak suttogva stb. Remekül fejleszti a tmegosztott figyelem képességét is.

Számoló golyók

Még egy klassz eszközt mutatok, amit év közben a házi feladatokkal való küzdelem során vetettünk be. Nagyon egyszerű darab, fillérekért (500Ft körül) kapható a hipermarketekben és még szépen jelölve is vannak színekkel 5-ösével a számok. A szorzást-osztást, tízesátlépéses összeadást-kivonást is szépen láthatóvá teszi (bal oldalon az a zöld keretes).

Zingo

Új játékunk a Zingo számolós variációja. Ebben a formájában kisebbeknek való, szóval sikerélményes, viszont bármilyen táblát készíthetünk hozzá (fogok is), és az is remek, hogy minden gyerek a saját képességeinek megfelelő feladatokat kaphat, így különböző korú/tudású gyerekekkel is jól játszható. (Biztos van, akinél az angol feladat zavaró, nem értem, miért nem fordítják le, az én gyerekemet speciel pont motiválja, mert a nyelveket pont szereti.)

Kockajáték: Dobj 6-osra

Rengeteg játék van dobókockával, ami a matematika tanulás eszközévé válhat, most csak ezt az egyet írom le. Egy táblázatot kell hozzá készíteni gyorsan, aminek 6 sora és a játékosok számának megfelelő számú oszlopa van. Egy kockával dobunk, sorban egymás után. A dobott számról a dobó eldöntheti, melyik sorba szeretné beírni. Minden sorban az adott sor számával szorzunk. Tehát ha 3-at dobunk, az az első sorba írva 1x3=3-at ér, a 6. sorba írva 6x3=18-at. Nagy dielmma, jár némi kockázattal, fogunk-e vajon kisebbet-nagyobbat dobni később :) És csak pár perc az egész, ha nem vaagyunk túl sokan :)

Meggyőződésem, hogy az efféle játékokak az iskolában, a matematika órákon is helyük lenne. Néha elmélázom, hogy ha most tanítanék alsóban, akkor legyártanék 30-40 ehhez hasonló játékot (lennének közte több személyesek is - és valószínűleg nem csak matekosakat csinálnék), szépen dobozokba rendezném a polcon, és tartanék olyan órákat (vagy olyan fél órákat), amikor a gyerekek maguk választanak a polcról, hogy mivel szeretnének gyakorolni. Úgyis sokszor elfeledkezünk az önállóság és a döntési helyzetek támogatásáról. Pedig legalább olyan fontos, mint a matek!

Érintések

Azt hiszem, nem vagyunk egyedül azzal a problémával, hogy a fiamnak nehéz megkülönböztetnie a különféle érintéseket: Nem érti, mi az ami finom,és még jól esik, és mi az, ami fáj, mi az, ami illő és mi az, ami nem. És ezzel (mármint a túl sok és sokszor nem épp helyénvaló érintéssel) sokszor az őrületbe kerget minket.

A "valamit most már kezdeni kéne ezzel” jegyében született az alábbi kis segítő kör:

Ehhez először is összeszedtem, alapvetően milyen érintéseket ismerünk (kéne ismernünk), és ezekre mi jellemző (mikor, hogyan, milyen gyakran, kinek jó, miért nem jó stb.). Az persze teljesen szubjektív, erősen család- és kultúrafüggő, hogy ki hogyan osztályozna, és milyen jellemzőket tart fontosnak, de íme az én hatos listám:

• Finom, gyengéd érintés
• Erős, de finom érintés (birkózás, szorítás stb.)
• Otthoni érintés (amit mással és máskor nem)
• Óvatlan érintés (amikor véléetlenül megcsíp stb.)
• Durva érintés (amikor direkt üt, vagy rúg)
• Tilos érintés (genitálák stb. persze a kivételes helyzetekkel együtt!) - ezt eredetileg nem is akartam belerakni, mert most nem ez volt a probléma, de aztán úgy éreztem, megkerülhetetlen, ha érintésről beszélünk

Aztán kivágtam egy jó nagy kört kartonból (az enyém kb. 25cm) és 6 részre osztottam (mekkora szerencse, hogy kört épp 6 részre a legkönnyebb osztani!). Az érintések neveit festékválasztáshoz használt színskála elemeire írtam, a hozzájuk tartozó szövegeket (wordben középre igazítva és kicsit háromszög formára formázva) kinyomtattam, formára vágtam, majd mindet felragasztottam.

Középre még egy kis nyíl is került, ami azóta a fiam kedvenc (otthoni) érintésére mutat, bár eredetileg nem ez volt a terv :)

Néhányszor elolvastuk már a szövegeket, de ez az összeszedés, közös átgonolás arra is jó, hogy amikor ott a helyzet (pl. egy véletlen belém könyökölés), akkor lehet rá hivatkozni, hogy ez most egy X érintés volt (itt épp óvatlan) és Y a teendő (itt pl. bocsánatot kell kérni, ha már megtörtént).

Nyári felkészülés, sokadszor

Többször írtam már róla, mi hogyan készülünk a nyárra. (Sajnos most láttam, hogy egy csomó régi kép nem látszik, de ez a bejegyzés pl. él.) Azt hiszem, nem csak a mi problémánk, hogy a struktúrálatlan idő, a programmentes itthonlét eltöltése sokszor bizony nem könnyű. Megfigyeltük azt is, hogy az egyik gyerekünknek a váltás kifejezetten nehéz, tehát mikor megérkezünk a nyaralásra, akkor egy-két napig nagyon nehéz vele, de aztán mindannyian beleszoktunk az új rendbe, és minden újra kerek. Nos, idén több ilyen váltás is vár ránk, mert egy hosszabb nagyszülős időszak után jön az itthonlét, majd a nyaralás stb. Igyekeztem most is kicsit előre tervezni.

Mostanában nem nagyon használnak a fiúk játékválasztót (eléggé elavultak ia, amik vannak), szóval az első, amit készítettem, ebből egy új példány, hogy ne menjünk egymás agyára, amíg itthon vagyunk - ezúttal a forma kicsit szokatlan. Ez kikerült a falra.

Mindkét gyerek kapott egy-egy előre szerkesztett nyári naplót is, amibe bekerülnek a meglátogatott helyek (külön ország, város, program), kiolvasott könyvek, megkóstolt új ételek, kipróbált sportok stb. Természetesen van hely a saját ötleteknek is ;)

Kézzel írott módon összeszedtük azokat a programokat, melyeket bele akarunk sűríteni az itthoni néhány hétbe. Ez is kikerült a falra, és egyúttal motivációul is szolgál, hiszen nálunk programokra folyik a pontgyűjtés házimunkával.

Egy másik kézzel írt papír a nyári szabályokat tartalmazza, úgymint megváltozott számítógépezési rend (iskolaidőben este lehet számítógépezni, de nyáron jobb szeretjük ezt az időt kertben levésre, társasjátékozásra, elmenős programokra fenntartani), vagy épp a logopédia gyakorlás és a tanulási idők. (Nem, nem bolondultam meg, de a nyár közepén pár hetet tényleg úgy tervezünk, hogy egy-egy rövid idő jusson a gyakorlásnak is. Persze nem munkafüzet fölött görnyedésre, füzetbe másolásra, vagy matematika műveletek feletti vég nélküli izzadásra gondolok, hanem dobókockás, kártyás izgalmas játékokra. De erről talán majd máskor!)

Közben már készülünk a nyaralásra is, ahogy szoktunk:

Képeket gyűjtünk a szállásról, a környékről és a lehetséges programokról, együtt nézegetjük, mi mindent szeretnénk majd kipróbálni. Idén szerintem egy kis füzetet viszünk majd, amibe minden reggel kézzel leírjuk majd a napirendet (ez kevésbé munkás, ráadásul más, mint itthon, szóval érdekes), de a kinyomtatott képeket is használjuk majd arra, hogy választani tudjunk programot a következő napra.

Mint mindig, a szálláson most is kirakjuk majd, mennyi idő van hátra a nyaralásból, de az is lehet, hogy simán leakasztjuk itthon a naptárat, és azt visszük magunkkal. Majd megkérdezem, mit szeretnének :)

Már gyűjtöm egy is dobozba az autóban játszható játékokat (bár most nem lesz olyan hosszú az út), egy nagyobba a kis helyet foglaló, bőröndbe pakolható izgalmas apróságokat (kártya, úti társasjátékok, dobókockák, kis autók, figurák, nagyító, Rubik kocka, mágnesek, kreatívan használható kis vackok). A könyv hegyek, a sok ceruza és tengernyi papír persze  az alapfelszereltségünk része.

Szavak, főfogalmak, kommunikáció

Nemrég készült ez a négy lap, melyeken különböző főfogalmak alá rendezve (ruhák, állatok, gyümölcsök és játékok) szerepelnek képek. A képek tépőzárral rögzíthetőek a táblázat kis rekeszeibe.

És hogy hogyan lehet vele játszani? Hát sokféleképpen!

• Elsőre egy lapot adok egy gyereknek, elmondom, hogy ezek lesznek pl. a gyümölcsök. Majd elkezdem egyenként adogatni a lapokat. Ha tudja, ő maga nevezi meg a képeket, ha nem, akkor én mondom meg, mi micsoda. Kiváló játék a szótanuláshoz, szókincs bővítéshez, ill. a főfogalmak bevezetéséhez.
• Miután így jól kiraktuk, egyesével visszakérem a képeket, hogy ezzel is rögzüljön a gyümölcsök neve. Pl. Kérem a sárgadinnyét!
• Ha már legalább két lapot ismer a gyerek, odaadhatjuk neki egyszerre a képeket (vagy adogathatjuk egyenként, de keverve), hogy neki magának kelljen eldönteni, vajon melyik főfogalom alá tartozik (ruha-e, vagy állat).
• Ha többen játszunk, akkor minden gyerek kap egy lapot, én meg egyenként felkínálom a képeket. Kíváló lehetőség a választás (Melyik lapot kéred?), a kérés (Ki kéri?) és a visszautasítás (Tessék egy....) tanítására.

Babzsákos játék (avagy Babzsák Fejlesztő Program)

Idén olyan szerencsés vagyok, hogy a bölcsődében összejött egy nagyon ügyes lánykákból álló 3 fős csoportom, akikkel heti egyszer babzsákos foglalkozást tartunk.

A babzsákos foglalkozás (Babzsák Fejlesztő Program) egy az Autizmus Alapítvány munkatársai által kidolgozott (és elnevezett) módszer. Ez egy kiscsoportos foglalkozás, melynek elsődleges célja a szociális-kommunikációs képességek fejlesztése. A gyerekek körben ülnek (földön, vagy asztalnál), és a foglalkozást vezető felnőttön kívül jellemzően még egy-két segítő és részt vesz.

A babzsákos foglalkozáson azt tanulják a gyerekek, hogyan kell elviselni egymás jelenlétét (közelségét), hogyan kell egymásra figyelni, türelmesen várni, tárgyakat elkérni és odaadni a másiknak, beszélgetni, kérdésekre válaszolni, utasításokat végrehajtani, viselkedési szabályokat betartani, udvariasnak lenni stb, röviden örömmel együtt lenni másokkal A célok természetesen nagyban függnek az adott gyerekcsoport összetételétől.

És hogy miért babzsákos? Ahogy írtam, autista gyerekeknek sokszor tanulni kell azt, amit mások ösztönösen tudnak. Hogy mikor kire kell figyelni a beszélgetés során, hogy hogyan követik egymást (pl. szólalnak meg) az egyes szereplők a beszélgetésben, mikor kell csöndben maradni és mikor lehet megszólalni stb. A babzsák eszköz arra, hogy ezt a szerepcserét láthatóvá tegye. Vagyis egyszerűbben: Az következik, akinél a babzsák van. (Ez természetesen később nem csak babzsák lehet, hanem labda, plüssállat, homokóra, egy lap egy feladattal, vagy bármi más, amit kézről kézre lehet adni.) A gyerkek fejlettségi szintjétől függően természetesen nem mindig szükséges jelezni, mikor kin van a cselekvés, válaszadás sora, de a babzsákos név valahogy mégis megmaradt. 

A babzsákos foglalkozás néhány jellemzője:

• Állandó gyerekcsoporttal, állandó helyszínen, ismert keretek között zajlik.
• Előre tervezett és szervezett (vagyis minimális benne a rögtönzés).
• A foglalkozás helye a napirendben előre jelzett.
• A foglalkozáson belül az egyes feladatok sorrandje is előre látható, ill. az is, mi az, amivel már végeztünk.
• (a kép után folytatódik a felsorolás :))

A képen a bölcsis babzsákos foglalkozás dobozai láthatóak (eredetileg húsos dobozok, de ez persze senkit nem zavar), melyeket egy karton dobozban hurkapálcák segítségével rendeztem el ilyen fiúk-szerűen. A dobozok elején egy-egy kép látható, ez jelzi, mit is fogunk játszani ma. Ahogy látható ezzel a csapattal egy foglalkozás alatt hat feladatra/játékra kerül sor. Mindig fentről lefelé haladunk a dobozokkal, amit megcsináltunk, azt a másik oldalra teszem (saját magam másik, vagyis bal oldalára, így a gyerekeknek balról jobbra fogynak el a dobozok) a képeket hátrafelé fordítva.

A doboz oldalán a babzsákos foglalkozás hívóképe látszik, ide helyezik a gyerkek a saját napirendi kártyájukat, mikor megérkeznek a feljlesztésre. (Ez a fejlesztés egyébként bent zajlik a saját csoportjukban.)

További jellemzők:

• A viselkedési szabályokat - ha szükséges - vizuális formában is rögzítjük, betartásukat jutalmazással segítjük.
• A verbális instrukciók mennyiségét a gyerekek megértési szintjéhez igazítjuk, vagyis jellemzően egy átlagos bölcsődei/óvodai/iskolai csoportfoglalkozásnál sokkal kevesebbet  és lényegretörőbben beszélünk.
• A verbális utasításokat szükség szerint vizuális jelzésekkel (gesztussal, tárggyal, képpel) egészítjük ki.
• Minden gyerek használja saját kommunikációs eszközeit (pl. kommunikátort, kommunikációs füzetet, tárgyjeleket stb.), ezek kortársakkal való használatának tanítása is fontos cél.

És akkor a feladatokról! Nálunk nagyjából a következők szoktak lenni: odagurítani, vagy odaadni tárgyakat egymásnak, vagy nekem (mindig én mondom, kinek és sokszor szempontot is adok: mit dobj és kinek). Kihúzni tárgyakat, vagy képeket zsákból és megmondani mi az és milyen színű, majd elhelyezni egy színes lapon a megfelelő helyen. Egy náluk lévő témához (pl. színek, ruhák, gyümölcsök stb.) tartozó megfelelő képeket elkérni tőlem (egyenként mutatom fel, mindig másik gyerekét, vagy visszautasítani, ha rosszat akarok adni. Szoktunk képekkel mondókázni, ezt talán már mutattam is korábban, a foglalkozást pedig mindig egy gyertya elfújásával zárjuk (ez van a legalsó tálon). 

Egyik aktuális ledvencünk kosaras játék néven fut: Mindenki kap egy kis kosarat, bele néhány tárgyat (lehetnek zöldségek, gyümölcsök, mint a képen, de használati eszközök, különböző játékok, vagy bármi más is, a lényeg, hogy mindenkié egyforma legyen). Először úgy játszottuk, hogy én kértem el a tárgyakat egyenként (pl.: Kérem a hagymát!), és az ő feladatuk volt felismerni, majd átadni, amit kértem. Most már úgy csináljuk, hogy sorban egy-egy gyerek a helyemre ül (én az övére) és akkor ő kérhet (szóban, vagy kommunikációs füzete segítségével). Azt hiszem, szeretik, bár nem könnyű! :)

A Babzsák Fejlesztő Programról bővebben is lehet olvasni (sok-sok játékötlettel) itt (könyv) és itt (online olvasható).

A hetirendről

Többször írtam már, hogy szerintem a napirend általában túl nagy falat elsőre a családoknak, ezért én leggyakrabban a hetirendet szoktam ajánlgatni, mert:

• Láthatóvá teszi a hétköznapok (bölcsi, ovi, iskola) és a hétvége (otthon levés) rendjét, ezzel csökkenti a gyerekben lévő feszültséget. („Ma megyünk?”)
• Segít tájékozódni az egyes napok rendjében. („Ma lesz úszás? Ovi előtt, vagy után?”)
• Csökkenti a várakozás okozta stresszt („Mikor lesz már a születésnapom?”)
• Azt is tudjuk vele jelezni, ha valami kivételesen elmarad, ezzel is jó adag feszültséget véve le a gyerek válláról. („Nem ilyenkor szoktunk menni tornázni? Mi történt?”)
• Jelölhető rajta egy csomó olyan fontos dolog, ami a gyereknek érdekes (pl. milyen járművel utazunk majd, mikor jön a nagymama stb.)
• Formában és részletezettségben is nagyon egyénre szabott lehet (mint minden más eszköz) a nagyon egyszerű, ovi-ovi-ovi-ovi-ovi-otthon-otthon típusú hetirendtől a több tevékenységet, személyeket, más fontos információkat is jelölő eszközig, akár határidőnaplóig.
• És nem utolsó sorban: Elkészíteni és működtetni is viszonylag egyszerű, tehát meglehetősen szülőbarát.

A hetirend akkor is nagyon hasznos és fontos, ha a gyerek egyébként jól beszél, és érti, amit megbeszélünk vele - nem véletlenül használunk mi felnőttek is naptárat és hasonlókat. Fejben tartani egy csomó információt nekünk is megterhelő, egy autista gyereknek, aki nehezebben tájékozódik térben és időben is (és amúgy is van bőven megküzdeni valója a világban) főleg. 

Ahogy írtam, a hetirend rendkívül sokféle lehet. 

Az egyik legegyszerűbb, ha egy lapra felrajzoljuk a napokat jelölő oszlopokat, és ezekbe ragasztjuk, vagy rajzoljuk az adott nap fontos eseményét jelző képet (vagy írjuk a szöveget). Ilyet találunk pl. itt:

De a mi régi (a fiaim óvodás korából való) hetirendjeink is hasonlóak voltak (ez a kép már szerepelt itt):

Egy sima karton is remek alap, mint pl. itt:

 

Profibbak ilyen szépre is megcsinálhatják, jelölve napszakokat is (délelőtt, délután stb.) mint itt, különösen jó ötlet annak jelölése, hogy hol tartunk (mi egy műanyag koronggal szoktuk):

Kreatívaknak határ a csillagos ég: tépőzárral, mágneses felülettel igazán igényes és tartós hetirendet készíthetünk. Ez készen kapható ugyan, de hasonlót is készíthetünk, mint itt: 

Ha egy ici-pici barkácsolás is rémisztően hangzik, készen kapható legolcsóbb asztali naptárat is használhatunk, amibe vasárnap este akár közösen belerajzoljuk/ írhatjuk a következő heti programokat, vagy gyurmaragasztóval beleragaszthatjuk a már elkészített laminált képeket (esetleg a kettő kombinációja):

Nekünk pl.egy időben volt ilyen:

Nagyobb gyerekeknek, akiknek már nem okoz gondot a bonyolultabb ábrákon való tájékozódás, illetve akik a hétköznapok-hétvégék váltakozását már értik, elég lehet, ha egy havi (idén véletlenül épp két heti :)) bontású naptárat használunk. Ide már csak az extra és előre tervezhető programok kerülnek bele (napirendet és nagyon részletes iskolai óraredet is használunk mellette):

Ez pedig egy régebbi (pocsék kép, tudom), egy nyárra készült több hónapra szóló tervező:

És hogy hogyan használjuk? A napirendhez hasonlóan a hetirendet is mindig a felnőtt kezeli, vagyis ő rakja ki, mi várható. Nem alku tárgya, és nem a gyerek választásának, kommunikációjának eszköze, arra való, hogy elmondjuk a segítségével, mi fog történni a héten. (Persze ha már jól begyakoroltuk a hetirend használatát, lehet együtt gondolkodni, programot választani stb.)

Fontos, hogy valamilyen módon jelöljük is, hogy hol tartunk. Ez lehet egy csipesz, korong, keret (l. fent), de az elmúlt napok képeinek levétele, áthúzása, kipipálása is. Fontos, hogy ezt viszont a gyerek csinálja!

Ha a gyerek már érti, akkor az elmaradó programokat nem kell levenni, hanem áthúzással, vagy rátett piros kereszttel jelölhető, hogy terveztük ugyan, de ezen a héten nem lesz (pl. különóra).

Kedves anyukák, apukák, hetirendre fel, megéri! :)

Az ivásról

Az auti.hu-n a napokbanmegjelent egy jól összeszedett írás arról, hogyan vegyük rá az autista gyereket, hogy eleget igyon. Sok autista gyereket ismerek, akinél ez nem probléma, de történetesen az egyik gyereknél nálunk is felmerül. Főleg iskolás napokon. Márpedig ha nem iszik eleget, akkor ő is nyűgös, ingerlékeny délutánra. Gondoltam, megosztom, nálunk mi vált be.

• Természetesn, mint mindig, most is több fronton támadtunk.
• Először is megkértük a tanító nénit, hogy az iskolai napirendben rakja ki az ivást. Ez valamit segített, de önmagában kevés volt.
• Kézenfekvő, hogy igyekeztünk olyan italt küldeni, amit szívesen iszik, ez egy időben a kefír volt, később áttértünk az egy kis dobozos almalé + egy kis palack víz kombinációra. A palackot mi is bejeleöljük, de nem az időpontokat írjuk rá, hanem azt, hogy hány decilitert ivott belőle.
• Írtam egy szociális történetet is arról, miért fontos az ivás. Erre egy kis motiváló kép is került és az egészet betettük a tolltartóba.
• Készítettem egy folyadéktáblázatot, nálunk ez hozta az igazi áttörést. A szociális történetből kiderült, hogy egy gyereknek naponta legalább 1l folyadékot kell meginnia. (Ebbe mi nem számoljuk bele a levest, vagy a gabonapehelyhez megivott tejet, csak a pohárból/dobozból/palackból elfogyasztott innivalókat. Az 1l-en is lehet vitatkozni: nyilván lehetne több, de ennél jóval kevesebb folyadékkal is életben lehet maradni. Nálunk ez tűnt vállalhatónak.) A folyadéktáblázatban minden megivott dl-t ki kell pipálni* - az iskolában elfogyasztottakat (általában az almalé + víz összesen 5dl) délután, vagy vacsora közben írjuk be. Vacsora közben számolunk is, hogy állunk (persze mi, felnőttek már korábban is észben tartjuk, hogy még véletlenül se kelljen a vacsoránál fél litert meginni :)). A táblázat szaggatott vonallal jelzett rubrikáiba bekerülhetnek az esetleges plusz decik - ilyen is sokszor van, akkor együtt örülünk. A pipálás egyébként már önmagában is jutalom mifelénk :)

*Mellesleg az űrmértékekre is gyakorolunk kicsit a liter-deciliter átszámításokkal :)

Ha valakinek segítség a fenti táblázat, használja nyugodtan :)

Újabb két cipősdobozos struktúrált feladat

Az elsőnél az az egyszerű feladat, hogy a hajgumikat a rúdról lehúzzuk, majd a kis lyukon begyömöszöljük a dobozba. A papírhengert itt nem rögzítettem a dobozhoz, egyrészt mert így könnyebben tárolható a polcon a többi doboz között (akkorára vágtam a rudat, hogy beférjen a dobozba), másrészt viszont azért, hogy a gyereknek két kezét kelljen egyszerre használnia: eggyel fogja a rudat, a másikkal lehúzza a gumikat.

A másik játék egy ici-picit bonyolultabb. Itt a műanyag kártyákra csiptetett csipeszeket először le kell szedni, majd a két elemet külön-külön lyukon a dobozba dobni. (A kártyának való rést később hosszabbra kellett vágnom, mert az állítva bedobott kártyák nem tudtak olyan kényelmesen beleesni a dobozba.) A tálat itt forró ragasztóval rögzítettem.

Finommanipulációt fejlesztő játékok

A finomanipulációt fejlesztő játékokat azon kívül,hogy ügyesebb lesz tőle a gyerek keze, azért is szeretjük, mert kiválóan alkalmasak a figyelem, a koncentráció és a feladattudat fejlesztésére is.

Két egyszerű játékot mutatok.

Az egyik egy kicsit több előkészületet igényel, cserébe viszont erősen struktúrált: magyarázat nélkül is jól látszik, mit kell csinálni (egyszeri bemutatás után már biztosan), és nem lehet a már bedobált elemeket újra visszaszedni.

(Persze a tál kicserélhető egy laposabbra, és akkor akár visszafelé, gyöngyfűzéshez is alkalmas a játék.)

Elkészítéséhez egy félbehajtott zseníliadrótot füztem át a dobozba fúrt két lyukon (erre kerültek a gyöngyök), alul pedig forró ragasztóval odaragasztottam. Jobb oldalra akkora lyukat vágtam, ahova ennek a gyógyszeres doboznak a teteje épp befért, majd ezt is odaragasztottam.

A másik játék alig igényel előkészületet,viszont így kicsit kevésbé struktúrált. Így is jól látszik, mit kell csinálni, viszont a tálak nem maradnak a helyükön (pl. ha a gyerek eldobja) és nem biztosított az sem, hogy ne lehessen leszedni a már feltett csipeszeket (oda-vissza játszható a cél és a gyerek ügyessége függvényében - leszedni könnyebb).

Egy tállal és kevesebb csipesszel, vagy épp 4-5 tállal és megfelelő színű csipeszekkel is játszható.

Számolós játékok

Idén van pár okos 4 évesem a bölcsiben, akikkel már ilyeneket is lehet játszani (Néha azért hiányzik az iskolás tanítás :)). Szóval készítettem gyorsan pár játékot:

1. Itt a műanyag  tojástartó (8 rekeszes, jópofa :)) rekeszeibe gyurmát lapítottam. Mikor elkezdünk vele játszani, felállítunk 4 számot most egyelőre 1-4-ig. A tojástartó másik felébe fogpiszkálókat szórok. A gyerek feladata, hogy minden számhoz a megfelelő számú fogpiszkálót szúrja be. (Vigyázat, finommaniupulásciós kihívás! :))

Később lehet majd azzal nehezíteni, hogy 8 számot használunk, vagy össze-vissza teszünk be számokat, esetleg az előre beszúrt fogpiszkálókhoz keressük a megfelelő számképet.

2. Ez szintén egy finommanipulációt is fejlesztő matekos feladat: A pillangós műanyag csipeszek szárnyán lévő pöttyöket kell megszámolni, majd a pillangót a megfelelő számra csiptetni.

Természetesen mindkét fenti játékkal lehet "társasjátékot" is játszani kommunikációs helyzetek gyakorlására, pl. a tojástartósnál (haladóknak, vagy nem autista gyerekeknek :)) én adok valahány pálcikát az egyik gyereknek, aki elkéri a másiktól a megfelelő számot, majd mindkettőt elhelyezi a tojástartóban. A pillangóssal egy egyszerűbb játéklehetőség pl., ha egyszer az egyik gyereknek adok egy pillangót (kikeresi a számot, a másik türelmesen vár), egyszer a másiknak.

3. Készítettem egy csomó kis "számkártyát" apró tárgyakkal 1-5-ig. (Kb. 4x4 cm-es karton lapokra ragasztottam a mindenféléket.) Ezekkel egy két (később három) gyerekes játékot tervezek: Mindenki kap egy kis tálat + választ magának egy számot a felkínáltakból (l. fenti számkártyák). Ezután én sorban mutatom az apró tárgyakat tartalmazó lapokat, akinél pedig az adott szám van, az elkéri tőlem és a táljába teszi. Hasonló módon a visszautasítást is lehet vele gyakorolni. Én felkínálok valamit egy gyereknek, aki felismeri, hogy az nem az ő számához illik, és mondja (vagy átadja a kommunikációs kártyáját), hogy "nem kérem".

Divathullámok a bölcsiben

Általában a bölcsisekkel való munkában igyekszem meglovagolni az aktuális divathullámokat. Nem azért, mert annyira szépnek, vagy értékesnek tartanám az aktuális agyonreklámozott kedvenceket, hanem azért mert:

1. a gyerekek általában "bedőlnek" és szeretik, vagyis szívesen fognak vele játszani
2. mert könnyen beszerezhetőek
3. mert fejlesztő eszközt készíteni úgyis bármiből lehet :)

Szóval mutatok párat: 

A Stikeez-eket az egyik szupermarketben lehetett gyűjteni, ilyen kis puha műanyag tapadókorongos talpú szörnyecskék (vagy mik). Felragadnak minden sík felületre: padlóra, szekrényre, tükörre, de a nagy gimnasztikai labdára is. Azért szeretem, mert 

• Remekül lehet velük gyakorolni a csippentést és a három ujjas fogást. A felcuppantott figurák levételéhez sokszor egész komoly erő kell! 
• Ha jó magasra tesszük fel, a gyerek nyújtózkodhat, vagy bordásfalra mászhat értük.
• Ha a földre tesszük egy tálba és a gyereknek kell egyenként kivennie, felállnia és felcuppantania őket valahová, akkor a guggolás tanítására, gyakoroltatására is használható. Ugynez akadálypályával egybekötve még bonyolultabb.
• Elég picik ahhoz, hogy jól el lehessen őket dugni bárhol, aztán kezdődhet a keresés (hideg-meleg játékkal, vagy bármilyen más szabállyal).
• A bölcsisekkel megfigyeltük, hogy ha a talpukat bevizezzük kicsit, akkor még jobban tapadnak (vagyis nem esnek le egy idő után). A vízbe mártogatás pedig egyrészt izgalmas, másrész pontosságot, figyelmet igényel, ha sekély a víz és nem akarjuk, hogy a kis figurák leérjenek (és folyton odatapadjanak) a tál aljához.
• A Stikeez-ekkel remekül lehet szerepjátékot is játszani, bármilyen kis autóba beültethetők, fa kockából lehet nekik házat, vagy kertet építeni, kicsi tál is elég a fürdéshez, vagy medencézéshez stb.
• Ha odanyomjuk őket a földre, lehet velük labdát pöckölni, körben állva csapatban is tudnak focizni.
• Természetesen lehet őket párosítani, szín szerint csoportosítani és számoláshoz is jól használhatóak.

Másik aktuális kedvencek (egy kisfiúé, nem az enyém) a Minionok. Ehhez készítettem Kinder tojás belsőkből figurákat, amiket egyelőre főleg arra használunk, hogy a földről össze kelljen őket szedni, ill. hogy a bordásfalra utánuk lehessen mászni. :) (Blue tack-kel simán odaragadnak)

Szomorú és vidám Minionokat is gyűjtöttem a netről, és két külön lapon kinyomtattam. Ezekkel képes lottót is lehet játszani egy, vagy két gyerekkel (vagy egy gyerek + szülő). A két gyerekes játéknál én felmutatok egy kis képet, a két gyerek közül pedig annak kell elkérnie, akinek az adott figura szerepel a tábláján. 

Egyedül a kis képeket akadálypályán, vagy guggolásból felállva is lehet gyűjtögetni, mint a Stikeez-nél.

Legújabb ötletem egy szerepjátszós doboz: sima cipősdoboz, aminek a tetejét úgy festettem, hogy a fantázia szabadon szárnyalhasson, ill. kilyuggattam, hogy spatulán, vagy fagyis pálcikán bármit bele lehessen szúrni.

És akkor készültek (meg még fognak is) hozzá figurák, most első körben a Jégvarázs tematikához, mert egy másik kisgyereknek épp ez a kedvence: Három szereplő, egy jégkastély (ez nem pont a mesebeli), havas fák, szánkó. A figurákkal lehet bábozni, de ahogy a képen látszik, bele is lehet állítani a "szanpadba". Voltak már szánkózni és hógolyóztak is. A hógolyózáshoz vattapamacsokat használtunk, ezt mondjuk padlószőnyegen nem ajánlom ;)

Egyelőre csak mutatóba készült ez a kis házikó és az amafa, ill. kipróbáltam, ujjbábok simán beonhatók pálcikára húzva. Majd bővítem a készletet, ha szükség lesz rá.

Egyszerű dobókockás játékok

A bölcsődébe készítettem most két nagyon egyszerű dobókockás játékot (egyik sem szépségdíjas), ezeket szeretném megmutatni. A cél az volt, hogy gyakoroljuk kicsit a szerepcserét, megtapasztaljuk az "én nyertem" "én vesztettem" érzést, és ismerkedjünk a dobókockával és a számokkal is.

Tehát az első egy pálcika bedobálós játék (a nagy dobókockát egy sima műanyag játékkockából készítettem 1 perc alatt) nagyon egyszerű szabállyal: amennyit dobok a kockával, annyi pálcikát dugok a palackba. Egyébként még egy ilyen egyszerű játék is lehet nehéz, hiszen valójában ilyen bonyolult:

1. Én vagyok a ... színű pálcikákkal
2. Én kezdek, dobok.
3. Megszámolom a pöttyöket a kockán.
4. Annyi pálcikát dobok a palackba, amennyit számoltam (közben fejben tartom a dobókockán látott számot, időben abbahagyom stb.)
5. A másik jön, én várok.
6. Megint én jövök (l. előbb)
7. Ha dobtam, de már nincs annyi pálcikám, mint amennyit dobtam (hű de nehéz!), vége a játéknak, én nyertem. (Nem veszem el a másik pálcikáját, nem nyitom ki a palackot, hogy újabb pálcikákat szerezzek stb.)
8. Előfordulhat, hogy a másiknak fogy el előbb a pálcikája, akkor ő nyert. Én már nem dobok.

(Több játékosnál még bonyolultabb a helyzet, ott azt is észben kell tartani, mikor következem én.)
* Természetesen ugyanez a játék gyöngyfűzéssel (annyit fűzök fel a saját, vagy a közös fonalamra/pálcikámra, amennyit dobtam), kockából építéssel stb. is játszható.

Egyébként ennek a játéknak egy bonyolultabb (már matekozós), bolti változata a kis maroknyi Super Six.

A másik játék egy nagyon egyszerű házi készítésű táblás társasjáték. Egy üres gabonapelyhes doboz az alapja, képnek pedig régi matricagyűjtésből megmaradt képeket kerestem itthon.

Így készült:

1. Kiválogattam a képeket, körbevágtam, elhelyeztem a táblán és körberajzoltam a helyüket.

2. Megrajzoltam a pályát, kifestettem, a matricák helyét meghagytam szürkének.

3. Felragasztottam a matricákat. 

Ez egy sima dobókockás-lépkedős játék, egyetlen érdekessége, hogy út közben a virágot (hegyi boglárka) meg lehet szagolni  (illatos matrica), a célban pedig a nyuszit (hegyi vattafarkúnyúl) lehet megsimogatni (simogatós, szörös matrica). Mellesleg pár ritkább állat nevét is megtanulhatjuk. ;)

Valami jó kis bábukat még találnom kell hozzá...

Hogyan szervezzünk autizmus-barát születésnapi zsúrt?

Decemberben tartottuk a kisebbik fiam születésnapi zsúrját, és mivel ez már a többedik autizmus-barát szervezés volt, gondoltam, megosztom a tapasztalatokat.

Nálunk a szülinapi összejkövetelek mindig valamilyen téma és az ehhez kapcsolódó előre jól kigondolt játékok köré szerveződnek. Most fordult elő először, hogy valaki ismétlést kért: Mivel a nagyobbik gyerekem Angry Birds szülinapja (amit akkor meg is mutattam itt) nagyon tetszett anno a kisebbiknek, ezért idén azt kérte, hagy legyen neki is olyan. Voltak olyan programpontok, amiket kifejezetten kért is (sőt további instrukciókat is adott), így ismételtünk, de voltak újak is. Így a következőket játszottuk:

• az ellopott tojások felkutatása a kertben - kis becsomagolt mézeskalácsokat kellett megkeresni (ilyen nem volt anno)
• a sisakos malac (Helmet Pig) legyőzése (ez Malackirállyal volt másfél éve, viszont a legyőzött papírmassé malac boncolásakor most is mindenféle kincsek kerültek elő )

• egy klasszikus "szembekötve arc darabjainak elhelyezése" játék stílusos kiegészítőkkel (Jó nagy körök voltak festve és lakkozva a gardróbra ragasztva. A szemeket, füleket stb. lamináltuk. Nagyon tartós lett.)

• dobozokra célbadobós játék Angry Birds plüssökkel (Sok doboz volt, sok lufi és sok plüss, csak rendes képem nincs róla.)

• és persze evés-ivás, torta és szabad játék

És hogy mitől volt ez az egész autizmus-barát? Íme néhány (szerintem) fontos szempont:

• Csak akkor kezdtünk szülinapi zsúrokat szervezni, mikor ezt a gyerekeim tényleg igényelték, vagyis később, mint általában a többi gyerek. Ha soha nem igényelték volna, soha nem tartunk. (Érdekesség, hogy azt gondolom, a kisebbik gyerekemnél alapvetően még később jött volna el ez az idő, de mivel látta a tesójáét, hát ő is szeretett volna.)
• Először kitűzzük a napot és beírjuk a naptárba. Megbeszéljük, hány gyereket és kiket hívunk meg, és elkészítjük a meghívókat. (Ha kell, segítünk átadni, vagy megkérünk valakit, hogy segítsen, ne legyen ez egy plusz teher a gyereken!) 
• Rendszerint kevés vendéget hívunk, a fiam (legalábbis a kisebbik) egy-két gyereknél többre úgysem tud figyelni egyszerre. A több éves tapasztalat azt mutatja, hogy általában a meghívottak fele jön el, mi ezzel számolunk, de lehet, hogy más környéken ez másképp van. (Nálunk kardinális kérdés volt, hogy mi van, ha mindenki eljön, és nem jut elég darab játék, ill. mi történik, ha senki nem jön el, így ezeket alaposan átbezéltük)
• A legkellemetlenebb feladat, hogy a szülőket megpróbáljuk lebeszélni arról, hogy a tesókat is elhozzák. Nem tuom, ez egyáltalán miért szokás, nekem sosem jutna eszembe, de az én auti gyerekemnél különösen fontos, hogy ne kelljen X db új arcra is figyelnie. Ettől függetlenül a helyzet, mikor szülőként ki kell állni ezért embertpróbáló. (Idén voltunk olyan szerencsések, hogy a szülők minde elmentek, ez sokat könnyített mindenki helyzetén - és persze nem azért, mert amúgy utálom őket ;))
• A buli idejét (hánytól hányig) igyekezni szoktunk úgy időzíteni, hogy az ne zavarja meg a kedves napi rutinokat. Nálunk pl. mostanában 6 órakor kezdődik a számítógépes idő, amit előre megbeszélve, napirendbe jelezve persze lehet módosíteni, de minek, ha nem muszáj. Jó érzés, és biztonságot ad, hogy addigra elmennek a vendégek, még akkor is, ha egyébként a gyerek örül nekik és jól érzi magát.
• A saját lakás jó esetben kellemes és biztonságos hely az autista gyereknek (is), főleg, ha elférünk. Viszont ez én gyerekeimnek pl. néha nehéz, ha mások a dolgaikhoz nyúlnak, szétpakolnak a szobájukban stb. Ezért úgy szoktuk csinálni, hogy vagy a kertben vagyunk (ez a legjobb, de decemberben csak rövid ideig működik), vagy az étkezőben (nálunk itt van tágasabb hely, az asztalt félretoljuk, és akkor mindenféle játékkal elférünk). Érdemes végiggondolni, melyik a lakásnak az a pontja, ahol ennyi gyerek legjobban elfér és (az autista gyerek szemszögéből nézve) a legkevésbé zavaró a jelenlétük és a legkisebb felfordulást okozzák. 
• Ha kell, beszéljük meg a gyerekkel, melyik játékokat félt és ezeket helyezzük biztonságba a buli idejére. A vendéggyerekekkel érdemes tisztázni azt is, mik a helyi szabályok, nálunk pl. nem szabad utcai ruhával bemenni az ágyba. Az egyszerűség kedvéért ki is lehet ezeket írni/rajzolni, akkor az auti gyereknek és a vendégeknek is egyértelműek a szabályok.
• A programot mindig jó előre átgondolom, olyan játékokat találva ki, melykeről tudom, hogy a gyerekem élvezni fogja. A nagyobbiknál például témától függetlenül az idő nagy részét a foci tölti ki, mert ezt szereti. A kisebbiknél több rövidebb, szaladós, dobálós játékkal készülök. Elkészítem a hozzávalókat.

• A programot néhány nappal a szülinap előtt közösen is átbeszéljük, és természetesen képes-szöveges napirend is készül (ha van auti gyerek a meghívottak között, akkor neki is át szoktam küldeni, aztán vagy használják, vagy nem). Az, hogy ez mennyivel történik előbb, az szintén nagyon egyéni, van, akinek jó érzés hetekkel előre tudni, de olyan gyerek is van, aki nagyon tud izguli, és inkább jobb, csak az utolsó előtti pillanatban érdemes átvenni vele a tervet. (Ha kell, viselkedési szabályok is készülhetnek előre.) 

• A szülinap során tartjuk magunkat az előre eltervezett napirendhez, azt jól látható helyre ki szoktuk tenni (nálunk kint is bent is van egy példány, l. fenti kép.), és a meghívott gyerekekkel is megnézzük. Szokott tetszeni :)
• Amíg ott vannak a vendégek, én elsősorban a gyerekekre figyelek. A fő cél, hogy az ünnepelt jól érezze magát, hiszen ezért van a buli, és ebben nem ismerek kompromisszumot. Vagyis nem kell úgy viselkednie, ahogy neki nehéz, nem kell részt vennie, amiben nem akar, nem kell mindenáron udvariasnak lennie. Egyszerűen a körülményeket igyekszünk rá szabni. Természetesen a többi gyerekre is figyelünk, hogy ők is jól szórakozzanak, de a csacsogni vágyó anyukákra legtöbbször sajnos már nem jut időm, figyelmem (kivéve a focimeccses bulikat ;)). Ez van, ez nem az az alkalom.
• Az evés elég kardinális kérdés egy bulin. A saját gyerekünket persze ismerjük, de ha van meghívott auti gyerek, kérdezzük meg, mit (nem) eszik, esetleges étellalergiák miatt a többieket is érdemes. (Én ezt idén elszúrtam, de a szinte semmit nem evő gyerek szülein úgy láttam, nem aggódnak, szóval lehet, hogy ez csak engem zavart. Csak hát mégis! :))
• Idén úgy tűnt, hiába terveztük viszonylag  hosszúra a partit, nem lesz könnyű befejezni, ezért bevetettünk egy időzítőt. Szóltam, hogy még 3 perc, aztán öltözés, majd felhúztam az órát. A többségnek (nem autiknak is :)) jól jött.

• +1 A dekorációt és az ételeket is igyekezni szoktam a témához igazítani, de ez kevésbé autizmus-specifikus ;)