2016. január 11., hétfő

Egyszerű dobókockás játékok

A bölcsődébe készítettem most két nagyon egyszerű dobókockás játékot (egyik sem szépségdíjas), ezeket szeretném megmutatni. A cél az volt, hogy gyakoroljuk kicsit a szerepcserét, megtapasztaljuk az "én nyertem" "én vesztettem" érzést, és ismerkedjünk a dobókockával és a számokkal is.

Tehát az első egy pálcika bedobálós játék (a nagy dobókockát egy sima műanyag játékkockából készítettem 1 perc alatt) nagyon egyszerű szabállyal: amennyit dobok a kockával, annyi pálcikát dugok a palackba. Egyébként még egy ilyen egyszerű játék is lehet nehéz, hiszen valójában ilyen bonyolult:
  1. Én vagyok a ... színű pálcikákkal
  2. Én kezdek, dobok.
  3. Megszámolom a pöttyöket a kockán.
  4. Annyi pálcikát dobok a palackba, amennyit számoltam (közben fejben tartom a dobókockán látott számot, időben abbahagyom stb.)
  5. A másik jön, én várok.
  6. Megint én jövök (l. előbb)
  7. Ha dobtam, de már nincs annyi pálcikám, mint amennyit dobtam (hű de nehéz!), vége a játéknak, én nyertem. (Nem veszem el a másik pálcikáját, nem nyitom ki a palackot, hogy újabb pálcikákat szerezzek stb.)
  8. Előfordulhat, hogy a másiknak fogy el előbb a pálcikája, akkor ő nyert. Én már nem dobok.
(Több játékosnál még bonyolultabb a helyzet, ott azt is észben kell tartani, mikor következem én.)
* Természetesen ugyanez a játék gyöngyfűzéssel (annyit fűzök fel a saját, vagy a közös fonalamra/pálcikámra, amennyit dobtam), kockából építéssel stb. is játszható.



Egyébként ennek a játéknak egy bonyolultabb (már matekozós), bolti változata a kis maroknyi Super Six.


A másik játék egy nagyon egyszerű házi készítésű táblás társasjáték. Egy üres gabonapelyhes doboz az alapja, képnek pedig régi matricagyűjtésből megmaradt képeket kerestem itthon.
Így készült:
1. Kiválogattam a képeket, körbevágtam, elhelyeztem a táblán és körberajzoltam a helyüket.



2. Megrajzoltam a pályát, kifestettem, a matricák helyét meghagytam szürkének.


3. Felragasztottam a matricákat. 


Ez egy sima dobókockás-lépkedős játék, egyetlen érdekessége, hogy út közben a virágot (hegyi boglárka) meg lehet szagolni  (illatos matrica), a célban pedig a nyuszit (hegyi vattafarkúnyúl) lehet megsimogatni (simogatós, szörös matrica). Mellesleg pár ritkább állat nevét is megtanulhatjuk. ;)
Valami jó kis bábukat még találnom kell hozzá...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése