Babzsákos játék (avagy Babzsák Fejlesztő Program)

Idén olyan szerencsés vagyok, hogy a bölcsődében összejött egy nagyon ügyes lánykákból álló 3 fős csoportom, akikkel heti egyszer babzsákos foglalkozást tartunk.

A babzsákos foglalkozás (Babzsák Fejlesztő Program) egy az Autizmus Alapítvány munkatársai által kidolgozott (és elnevezett) módszer. Ez egy kiscsoportos foglalkozás, melynek elsődleges célja a szociális-kommunikációs képességek fejlesztése. A gyerekek körben ülnek (földön, vagy asztalnál), és a foglalkozást vezető felnőttön kívül jellemzően még egy-két segítő és részt vesz.

A babzsákos foglalkozáson azt tanulják a gyerekek, hogyan kell elviselni egymás jelenlétét (közelségét), hogyan kell egymásra figyelni, türelmesen várni, tárgyakat elkérni és odaadni a másiknak, beszélgetni, kérdésekre válaszolni, utasításokat végrehajtani, viselkedési szabályokat betartani, udvariasnak lenni stb, röviden örömmel együtt lenni másokkal A célok természetesen nagyban függnek az adott gyerekcsoport összetételétől.

És hogy miért babzsákos? Ahogy írtam, autista gyerekeknek sokszor tanulni kell azt, amit mások ösztönösen tudnak. Hogy mikor kire kell figyelni a beszélgetés során, hogy hogyan követik egymást (pl. szólalnak meg) az egyes szereplők a beszélgetésben, mikor kell csöndben maradni és mikor lehet megszólalni stb. A babzsák eszköz arra, hogy ezt a szerepcserét láthatóvá tegye. Vagyis egyszerűbben: Az következik, akinél a babzsák van. (Ez természetesen később nem csak babzsák lehet, hanem labda, plüssállat, homokóra, egy lap egy feladattal, vagy bármi más, amit kézről kézre lehet adni.) A gyerkek fejlettségi szintjétől függően természetesen nem mindig szükséges jelezni, mikor kin van a cselekvés, válaszadás sora, de a babzsákos név valahogy mégis megmaradt. 

A babzsákos foglalkozás néhány jellemzője:

• Állandó gyerekcsoporttal, állandó helyszínen, ismert keretek között zajlik.
• Előre tervezett és szervezett (vagyis minimális benne a rögtönzés).
• A foglalkozás helye a napirendben előre jelzett.
• A foglalkozáson belül az egyes feladatok sorrandje is előre látható, ill. az is, mi az, amivel már végeztünk.
• (a kép után folytatódik a felsorolás :))

A képen a bölcsis babzsákos foglalkozás dobozai láthatóak (eredetileg húsos dobozok, de ez persze senkit nem zavar), melyeket egy karton dobozban hurkapálcák segítségével rendeztem el ilyen fiúk-szerűen. A dobozok elején egy-egy kép látható, ez jelzi, mit is fogunk játszani ma. Ahogy látható ezzel a csapattal egy foglalkozás alatt hat feladatra/játékra kerül sor. Mindig fentről lefelé haladunk a dobozokkal, amit megcsináltunk, azt a másik oldalra teszem (saját magam másik, vagyis bal oldalára, így a gyerekeknek balról jobbra fogynak el a dobozok) a képeket hátrafelé fordítva.

A doboz oldalán a babzsákos foglalkozás hívóképe látszik, ide helyezik a gyerkek a saját napirendi kártyájukat, mikor megérkeznek a feljlesztésre. (Ez a fejlesztés egyébként bent zajlik a saját csoportjukban.)

További jellemzők:

• A viselkedési szabályokat - ha szükséges - vizuális formában is rögzítjük, betartásukat jutalmazással segítjük.
• A verbális instrukciók mennyiségét a gyerekek megértési szintjéhez igazítjuk, vagyis jellemzően egy átlagos bölcsődei/óvodai/iskolai csoportfoglalkozásnál sokkal kevesebbet  és lényegretörőbben beszélünk.
• A verbális utasításokat szükség szerint vizuális jelzésekkel (gesztussal, tárggyal, képpel) egészítjük ki.
• Minden gyerek használja saját kommunikációs eszközeit (pl. kommunikátort, kommunikációs füzetet, tárgyjeleket stb.), ezek kortársakkal való használatának tanítása is fontos cél.

És akkor a feladatokról! Nálunk nagyjából a következők szoktak lenni: odagurítani, vagy odaadni tárgyakat egymásnak, vagy nekem (mindig én mondom, kinek és sokszor szempontot is adok: mit dobj és kinek). Kihúzni tárgyakat, vagy képeket zsákból és megmondani mi az és milyen színű, majd elhelyezni egy színes lapon a megfelelő helyen. Egy náluk lévő témához (pl. színek, ruhák, gyümölcsök stb.) tartozó megfelelő képeket elkérni tőlem (egyenként mutatom fel, mindig másik gyerekét, vagy visszautasítani, ha rosszat akarok adni. Szoktunk képekkel mondókázni, ezt talán már mutattam is korábban, a foglalkozást pedig mindig egy gyertya elfújásával zárjuk (ez van a legalsó tálon). 

Egyik aktuális ledvencünk kosaras játék néven fut: Mindenki kap egy kis kosarat, bele néhány tárgyat (lehetnek zöldségek, gyümölcsök, mint a képen, de használati eszközök, különböző játékok, vagy bármi más is, a lényeg, hogy mindenkié egyforma legyen). Először úgy játszottuk, hogy én kértem el a tárgyakat egyenként (pl.: Kérem a hagymát!), és az ő feladatuk volt felismerni, majd átadni, amit kértem. Most már úgy csináljuk, hogy sorban egy-egy gyerek a helyemre ül (én az övére) és akkor ő kérhet (szóban, vagy kommunikációs füzete segítségével). Azt hiszem, szeretik, bár nem könnyű! :)

A Babzsák Fejlesztő Programról bővebben is lehet olvasni (sok-sok játékötlettel) itt (könyv) és itt (online olvasható).