Felezős játékok

Két szép játékot készítettem mostanában (többek között) a bölcsiseimnek. Mindkettőnél félbevágott képek összeillesztése a feladat, amit (nem csak) az autista gyerekek miatt strukturált* (magyarázat nélkül is könnyen értelmező, rendezett) módon készítettem elő: a kis képek egyik darabja egy A/4-es lapra van felragasztva (oldalanként nyolc kis kép), ehhez kell illeszteni a képek másik felét.

Az egyik lap pillangós, ehhez a képeket egy kedves gyógypedagógus kollégától kaptam. Egyik oldalán mindig a pillangók bal fele van felragasztva, és ehhez keresi a gyerek a jobb felet.

A másik oldalon már össze vissza vannak az oldalak, de ugyanúgy a kiegészítő részt kell megtalálni.

A másik játék is teljesen hasonló, ehhez a képeket innen töltöttem le. (Látható, hogy itt másképp használják, külön álló darabokkal.) Itt is először a jobb oldali párokat kell keresni.

A másik oldalon pedig a jobbat és a balt keverve. 

Gondolom, nem árulok el titkot, hogy vannak gyerekek, akiknek ez a feladat azért már nem túl megerőltető. Hogy mitől lesz mégis az? Pl. ha kommunikációs játékot csinálunk belőle! :) Mondjuk ilyeneket:

• Egy-egy darabra "véletlenül" rátámaszkodom, amit neki el kell kérnie. ("Kérem!" szóban, gesztussal képpel, gyerektől függ)
• Olyan darabot nyújtok felé, aminek nincs ott a párja, így vissza kell utasítania ("Nem kérem!" szóban, gesztussal, vagy képpel)
• Minden egyes darabot el kell kérnie, tehát meg kell fogalmaznia, épp melyiket szeretné. ("Kérem ennek a párját!" vagy "Kérem azt, amelyiknek narancssárga a közepe!" stb.)
• Legizgalmasabb, ha két gyerekkel játsszuk (nem véletlenül van belőle két fajta ;)), és így amikor felmutatok egy darabot, és megkérdezem, hogy ki kéri, mindig annak a gyereknek kell felelnie, akinél az a tábla (a körös, vagy a pillangós) van. Ha egy bizonyos kérdéssel már megy ("Ki kéri?"), lehet variálni a kérdéseket is ("Kié?" vagy "Kinél van?")

És nyilván végtelen még a lehetőségek száma :)

*Hasonló játékoknál lehet még azzal is segíteni, hogy a hiányzó fél helyét megrajzoljuk, ill. tépőzárral is szokták segíteni a rögzítést. Az én mostani bölcsiseim, úgy tűnik, boldogulnak e nélkül is, de azért készen állok, még szükség lehet rá.