Aki szülőként, vagy szakemberként kicsit is utánaolvas az autista gyerekek segítésének, hamar megtudja, hogy fontos, hogy mindent láthatóvá tegyünk. És talál is ezer példát a neten (itt a blogon is): napirendek, folyamatábrák, szabálykártyák, kommunikációs kártyák és társaik. De nagyon fontos tudni, hogy a láthatóvá tétel nem a képeknél, kártyáknál kezdődik! És ez akkor is hasznos, ha egyébként a gyerekünk jól érti a képeket, vagy a beszédet. (Volt már szó tárgyas napirendről itt és itt, tárgyas kommunikációról itt, de most nem erről szeretnék írni.)
A tér struktúrálása
Ha autista gyerekkel élünk/dolgozunk, a körülöttünk lévő teret is érdemes úgy kialakítani, berendezni, hogy a használata egyértelmű legyen, és könnyen menjen a tájékozódás.
Jó, ha megvan a külön, jól körülhatárolt helye (asztala, szőnyege stb.) a játéknak, az étkezésnek, a munkának, vagy az alvásnak. Jó, ha tudjuk, melyik játék hova való (ehhez is készülhetnek színes dobozok, képek, feliratok, vagy egyszerű szigetelőszalagos jelölések a polcon).
Nálunk az esti-reggeli öltözés helyét egy szék és a szőnyeg jelölik, a ruhák kosárba kerülnek:
Jelölhetjük, hova kerül a cipő, vagy a táska:
Ha nem szeretnénk, hogy a gyerekünk az egész lakást teleszórja legóval, megegyezhetünk, hogy legózni csak a szőnyegen lehet. (A helyett, hogy "ne szórd szét a legókat az egész lakásban, már megint beleléptem egybe!") Ha nem szeretnénk, hogy az asztal sarka, vagy a tűzhely mellett forogjon, ugráljon, kijelölhetünk a padlón egy forgásra, ugrálásra alkalmas kört. (A helyett, hogy "ne itt ugrálj!" vagy "miért mindig ott kell forognod, ahol a legveszélyesebb?") Ezekkel a fizikai támpontokkal, a "hol igen" (a hol nem helyett!) meghatározásával máris sokat tettünk autista gyerekünk könnyebb boldogulásáért.
A tárgyak elrendezése
Szintén sokat segíthet, ha a tárgyakat rendezzük el úgy, hogy egyértelmű legyen, mit is akarunk. Ilyen pl. mikor a ruhákat a megfeelő sorrendben készítjük ki az öltözéshez, pl. így:
(Kép innen.)
Étkezéshez kikészíthetjük egymás után a fogásokat, hogy a gyerek lássa, mi vár rá (persze ez nem biztos, hogy mindenkinél beválik, mint ahogy az összes többi ötlet is egyedi átgondolást igényel!), vagy amikor döntenie kell, hogy mit kér vacsorára, egyszerűen elé tartjuk a kétféle lehetőséget (akár a lábossal együtt), hogy válasszon. (A helyett, hogy elvárnánk, hogy ő az ételek neve alapján el tudja képzelni amit kínálunk és választani is tudjon.)
A tárgyak megjelölése
Vannak problémás viselkedések, amikor a megoldást a tárgyak egyszerű felcimkézése, megjelölése jelentheti. Ha pl. mindig elveszi a testvére játékát, lehet, hogy segít, ha megjelöljük, melyik az övé, mi az, amivel játszhat: ráragaszthatjuk a fotóját, rárajzolhatjuk az óvodai jelét, vagy egyszerűen egy színes pöttyöt, ha ezt érti. Esetleg teszünk egy tiltó jelzést arra a fiókra, amihez nem nyúlhat.
Nálunk a számítógépen is van egy kis pötty, azon a gombon, amit többnyire nyomni kell (ez ma már nem probléma, de mikor elkezdték használni a gépet, segítség volt):
Vizuális jelzés lehet egy nyitott, vagy csukott ajtó, egy kikészített bevásárlókosár, az asztalra tett alátét (akár a tányér és az evőeszközök helyének jelölésével) és még ezer más dolog.
A vizuális segítségnyújtás tehát messze nem a képekkel, nyomtatással, laminálással kezdődik! Ha kicsit körülnézünk magunk körül, biztos, hogy sok más módot is találunk, amivel máris segíthetünk. (Ami persze nem jelenti azt, hogy a kártyákra nincs szükség. ;))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése