Játékok kisebbeknek otthonra 4.: (ehető) túrkálós és maszatolós játékok

Kiknek szól ez a bejegyzés?

• A gyerekeknek, akik szeretnek maszatolni, hiszen olyan tevékenységet biztosítani, ami közben a gyerek jól érzi magát, az egyik legfontosabb dolog, amit szülőként tehetünk. Ráadásul közös játéknak sem utolsó.
• A gyerekeknek, akik kifejezetten nem szeretnek maszatolni, hiszen a furcsa állagú, tapintású dolgokkal szembeni idegenkedés sokszor a tanulás más területein is megmutatkoznak (pl. étkezési nehézségek), vagyis kell vele foglalkozni. Persze ha egy gyerek nem szeretne megérinteni valamit, akkor semmiképp nem kényszeríthetjük bele, nem eröltethetjük a kezébe, de javaslok majd olyan megoldásokat, amivel barátságosan is kicsit közelebb kerülhetünk a célunkhoz. Azért ez a próbálkozás napi pár percnél ne legyen hosszabb, nehogy megutálja a dolgot.
• A gyerekeknek, akik még mindent a szájukba vesznek. Az egyes játékokhoz igyekszem majd ehető alternatívákat is javasolni.

Íme tehát néhány játék. (Sajnos nincs mindenről képem ;)

Egész testes élmények: 

• Hempergés labdák között: Ez olyen gyerekeknek is jó, akik a maszatolást kevésbé kedvelik, jó bevezetés lehet.

• Hasonló játék a járókát kelepakolni plüssökkel, vagy párnákkal és abba belemászni. 
• Görgetés takaróban: Ne feledjük a jó öreg palacsinta készítős játékot!
• A fűben, homokban hempergés szintén nagyon jól fejleszti az egész test érzékelését és persze a téri tájékozódást, és a mozgást is, de a testkép kialakulásának is jót tesz.

A fenti játékoknál nem áll fenn a veszély, hogy a gyerek lenyel valamit, amit nem kéne. 

• A fürdőkádban lehet hatalmas habot csinálni és azzal játszani, vagy bedobni néhány jégkockát, ami szintén érdekes élmény. A kancsóból öntögetés, vagy egy nagyobb szivacs megtöltése és kicsavarása még az ujjakat is erősíti. Itt már érdemes arra figyelni, hogy hab (legalábbis nagy mennyiségben) ne kerüljön a gyerek szájába.

Taposás:

• A lábbal való érzékelés is nagyon fontos dolog, ezért hagyjuk a gyereket minél többet mezítláb mászkálni a szabadban, ha az idő engedi. Jó, ha megtapasztalja a fű, a sár, a homok tapintását.
• A lakásban letehetünk párnákat, matracokat, a szőnyeg alá dughatunk plüssállatokat és ezen a hepe-hupás talajon is lépegethetünk.
• Mesterségesen is kialakíthatunk lépegetős pályát, a szabadban dióból, falevélből, kavicsokból, a szobában Dupló lapokból, összegyűrt papírból és összegömbölyített zoknikból, melyeket lavórba vagy lálba tehetünk.

Tapogatás, morzsolgatás kézzel, lábbal:

• Különböző szilárd dolgokat adhatunk a gyerek elé tálban, vagy tálcán, amiben túrkálhat, amit morzsolhat, kanalazhat, öntögethet. Ez lehet: lencse, kukorica, száraz tészta, rizs, szemes kávé. Mind-mind különböző élmény! Keressünk a játékhoz különböző formájó, anyagú és méretű tálakat, a meregetéshez kanalakat, de elrejthetünk benne apró tárgyakat is, pl. üveggolyót, állatfigurákat, Duplo elemeket stb. Ha esélyes, hogy a gyerek megeszi, amit kap, akkor válasszunk inkább gabonapelyhet, de egy-két szem száraz tésztától sem lesz semmi baja.
• Aki még nem nyúl bele szívesen egy tál rizsbe, annak adhatunk merőkanalat, az apró tárgyak megkereséséhez pedig csipeszt. Nem kell eröltetnünk, de ha örömmel, önfeledten játszik, elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb kicsit hozzá is érjen.
• Ugyanezeket a dolgokat természetsen talppal is felfedezhetjük.

Ha várható, hogy gyermekünk kiszórja a tálból, ami benne van, akkor érdemes egy nagyobb lepedőt leteríteni a földre, ennek sarkait összefogva könnyebb lesz majd a takarítás. Vagy válasszunk könnyen felseperhető helyet a lakásban.

Tapintás, maszatolás "haladóknak":

• Akik nedves, vagy furcsa állígú anyagokba is szívesen nyúlnak, azoknak adhatunk vizes gyöngyöt (virágosok használják, vizogyöngynek, dekorációs gyöngynek is hívják). Ehető változata a főtt tészta: itt is egészen más a spagetti, mint pl. az orsótészta (fussili).

• Isteni tapasztalat borotvahabot, vagy testápolót szétkenni egy tálcán, az asztalon (műanyag zsákkal letakarhatjuk az asztalt, ha meg akarjuk úszni a takarítást), vagy akár egy nagy tükrön. Ha a gyerek még nem készült fel arra, hogy kézzel belenyúljon efféle gyanús anyagokba, akkor adhatunk a kezébe egy festőhengert, vagy egy mosogatószivacsot, ekkor a msazatolás nagy része ránk hárul.
  
  

   

• Ehető változata a tejföl (ételfestékkel meg is lehet szinezni) és a puding (a csokipuding egészen fura tud lenni szétkenve :)), de bátrabbak a tejszínhabot, vagy a lekvárt is kipróbálhatják.

Simogatás és rajzolás különféle anyagokba:

• Ha a gyerekünk már finomabb mozdulatokra is képes, adhatunk elé tálcán grízt, lisztet, rizst, amit simogathat. Ehető változatok a kekszdara és a zsemlemorzsa. Ezeket lehet finoman simogatni, ujjal rajzolni bele (ez remekül előkészíti az írást, még ha az messze is van még). Ha apró képeket rejtünk a "porba", akkor azt fújással, vagy egy pici ecsettel megkeresheti. Érdekes játék, hogy ki kukucskál vissza ránk a gríz alól. Ha a képek már jól mennek, vagy kezdünk ráunni, a logikai készlet elemeivel is próbálkozhatunk és kereshetünk kicsi háromszöget és nagy sárga négyzetet.

Gyurmázás:

A gyurmázás szintén olyan játék, amivel sokat tapasztal és ügyesedik a gyerekünk és sok változatban  otthon, különösebb bevásárlás nélkül is elkészíthető, de erről majd legközelebb egy külön bejegyzésben írok. :)

Jó játékot mindenkinek!

Játékok kissebbeknek otthonra 3: színek

Ha a párosítós játékok már jól mennek (lásd előző bejegyzés), jöhet a különböző szempontok szerinti válogatás. Elsőként talán a színek, ehhez legkönnyebb otthon is alapanyagot találni. A színek megismeréséhez az első lépés, hogy egyeztet5ni tudjuk őket, vagyis kéket a kékhez, sárgát a sárgához stb.

Kezdetben két színnel érdemes kezdeni és olyan tárgyakkal, melyek egyformák, csak a színükben különböznek. Ha van otthon megfelelő színű tálkánk, abba lehet válogatni, ha nincs, akkor megteszi két semleges színű (pl. átlátszó, vagy fehér) is.

Ha egyforma tárgyakkal már megy, jöhetnek a különböző formájúak de még mindig csak két színnel.

Ha a gyerek már ebben is megügyesedett, akkor nehezítsünk tovább: ne csak kettő, hanem minél többféle színt válogassunk! Az IKEÁs tálak nagyszerűek ehhez a játékhoz...

...de válogathatunk különféle színű lapokra, kendőkre, vagy egy hasonlóan elkészített körcikkekből álló alapra is (gabonapelyhes doboz hátuljára ceruzával is megrajzolható, vagy megfesthető).

Azonos sznű kockákból lehet tornyot is építeni, ha elég sok kocka van, akkor akár úgy is, hogy a felnőtt is épít egy sárga tornyot és a gyerek is stb.

Színek egyeztetéséhez van pár ötlet itt is, a nagyobbak színtanulásához pedig itt. 

Ha a szín szerinti válogatás már jól megy, lehet formák szerint válogatni (pl. logikai készlet darabjait, ami kisebbeknek is nagyon jó játék), vagy méret szerint: Egy nagy baba, egy kicsi, egy nagy autó, egy kicsi, egy nagy labda, egy kicsi, egy nagyobb darabb szivacs, egy kisebb, egy nagyobb fakocka, egy kicsi, egy nagy gomb és egy kicsi egy nagy Lego (Duplo) és egy kicsi stb. Itt is jó, ha a párok tagjai minél inkább hasonlítanak egymásra és csak a méretben van eltérés. Amikor először próbálkozunk ilyesmivel, akkor páronként adjuk a tárgyakat a gyerek kezébe és segítsünk neki a nagyobbat a nagyobb tálba, a kisebbet a kisebb tálba tenni. Később már megkaphatja egyben is az egészet, így neki kell megtalálnia a párokat is.

Jó játékot!

Játékok kissebbeknek otthonra 2: párosítós játékok

Sokszor nem is gondolunk bele, mennyi kincs rejtőzik otthon. Ha ezekből a mindenfélékből legalább két darab van, máris remek lehetőséget nyújtanak a párosításra.

Tegyük a tárgyakat egy kosárba, vagy más edénybe, majd mutassuk meg a gyereknek, mit is várunk tőle: válogassuk egymás mellé az egyformákat. Közben a nevüket is mondhatjuk, így a szókincs bővítésnek is adtunk egy kis pluszt. ;) Aztán másodszor már ő csinálja.

Természetesen ez a néhány darab tárgy hamar unalmassá válik, így érdemes variálni a kosár tartalmát. Lehetnek pl. evőeszközök:

Vagy kupakok:

Párosításra alkalmas lehet még:

• parafa dugó
• hajgumi, vagy hajcsat
• befőttes gumi
• csipesz, 
• dió, gesztenye, toboz, kagyló
• kis golyó, figura, autó, vagy bármi, amiből van kettő a játékok között
• radír, gémkapocs, hegyező, vagy bármi, amiből van kettő az íróasztal-fiókban
• muffin papír, teatojás, szűrő, vagy bármi más a konyhaszekrényből
• csavar, dübel, tipli, vagy más apróság a szerszámos ládából
• cérna, gomb, vagy más apróság a varródobozból

Első körben arra érdemes törekedni, hogy a tárgyak pontosan egyformák legyenek (pl. nem ugyanabból két különböző színű), de egymástól eléggé eltérjenek (ne legyen pl. toll is és ceruza is). Ha az egymástól különböző tárgyak párosítása már jól megy, akkor lehet válogatni szín, vagy méret szerint, erről lesz majd külön bejegyzés.

Sok gyereknek segítség, ha a feladatot kissé struktúráltabbá tesszük, vagyis egyértelműen látszik, hogy mit hova kell tenni, hány darab lesz, meddig tart a játék stb. Ehhez remek eszköz (persze inkább kisebb tárgyaknál) a tojástartó:

Nagyobb tárgyakhoz letehetünk megfelelő számú papírlapot, tányért, vagy tálkát, ilyenkor fontos, hogy ezek pontosan egyformák legyenek és annyi darab legyen, ahány párt ki kell tenni. Minden tálba egy pár kerül.

Játékok kissebbeknek othonra 1: bedobálás

Kívülről nézve unalmasnak tűnhet, mikor egy gyerek még csak pakolgatja a tárgyakat, pedig ez a fejlődés egy igen fontos korai szakasza, nem szabad siettetni. Fontos, hogy a gyerek minél többféle anyagot, formát, színt és mintát megtapasztaljon, ezzel fejlődik a kézügyessége, a figyelme, a látása egyaránt, miközben rohamosan nő a világról megszerzett tudása.

Bepakolni sokféle edénybe lehet: vödörbe, fém tálba, lábosba, nagy és kicsi műanyag dobozba, kosárba, fa ládikába, tésztaszűrőbe, üvegbe, palackba, cipősdobozba, papírzsedbkendő, vagy mosókapszula dobozába és persze zsákba is (na jó, utóbbi már inkább haladóknak való ;)).

Különösen izgalmas, ha egy kicsit szűkebb szájú edényt választunk. És nem kell félni az üvegtől sem, hiszen vannak olyan keményebb, vastagabb edények, melyek egy puha szőnyegen jó eséllyel nem fognak eltörni (azért persze legyünk a közelben).

Bedobálni is mindenféle érdekes tárgyat lehet a játékokon kívül is, pl.

• zoknikat (összegömbölyítve, vagy darabonként; beleejtve az edénybe, vagy begyömöszölve)
• textil, vagy papír zsebkendőket, rongydarabokat

• szalagokat (ha nem veszi a szájába, vagy ha ott tudunk lenni mellette)
• tiszta mosogatószivacsot (egyben, vagy darabokra vágva)
• evőeszközöket
• ceruzákat (ha még nem firkál vele), vagy régi filctollak kupakjait (ha nem eszi meg)
• csipeszeket
• kis és nagy kupakokat (a bébiételes pl. szuper választás, sokféleképpen használható)
• borosdugót
• a fém üdítősdoboz nyitó zárját
• Kinder tojás belsőket (kicsiknél szintén felügyeletet igényel)
• diót, fenyőtobozt, faágat, gesztenyét
• golyós dezodorból a golyót
• kulcsokat
• nagyobb gombokat, vagy csavarokat (ha már nem veszi a szájába)
• jégkrém pálcikát, vagy spatulát (patikában kapható)

Hoztam még náhány ötletet ahhoz, hogy a már apró tárgyakkal is boldoguló gyerekeknek mi mindent adhatunk egy szűk szájú edényhez a fentieken túl:

• fogpiszkálót

• saslik pálcikát, hurkapálcikát, vagy kínai evőpálcikát (itt különösen izgalmas, hogy nem fér bele teljesen az edénybe)

• haladóknak a műanyag kupak székéről leszedett kis csíkot (ezt kiszedni felnőtteknek is elég izgalmas, ha tényleg szűk az edény szája :))

• fültisztító pálcikát (akril festékkel, vagy ételfestékkel be is lehet festeni a végét)

És persze még ezer féle más dolgot. Jó játékot mindenkinek!

Segítségek maszkviseléshez

 Az AOSZ oldalán már a tavaszi hullám óta hozzáférhető számos vizuális segédeszköz, mely hasznos lehet autista gyerekeknek és felnőtteknek ebben a fura időszakban. Érdemes böngészni!

Az ő képeiket felhasználva készítettem 3 szociális történet szerű segítséget (azért "szerű", mert a szociális történet eredeti kritériumainak nem feltétlen felelnek meg, de ettől még hasznosak lehetnek), melyeket most megosztok.

De előbb néhány gondolat, ötlet:

A maszkviselés számos autista embernek okoz gondot és bár az érdekvédelmi szervezetek (az AOSZ és az ÉFOÉSZ) folyamatosan tárgyalmak a Belügyminisztériummal, nem biztos, hogy ez egy-egy konkrét helyzetben is segítség az érintetteknek.

De mit lehet tenni?

Amíg a gyerek (még) nem tudja viselni a maszkot, addig nincs más, mint meggyőzni az ellenőrzést végző rendőröket, biztonságiakat, eladókat stb. Ilyen esetben segítség lehet, ha valaki felmutatja az AOSZ kártyát és arra hivatkozik. Ha valakinek nincs AOSZ kátyája (érdemes megcsináltatni), akkor jól jön, ha ő maga ír egy rövid, lényegre törő leírást, kártyát pl. ilyesmi szöveggel: "Gyermekem autizmussal él, ezért nem tud maszkot viselni. Az autizmus kívülről nem mindig látszik, de sokaknak kellemetlen/elviselhetetlen lehet a maszk viselése."

Ha viszont van bármi kis esély arra, hogy a gyerek egyszer majd felvegye a maszkot, akkor az ő érdekében is érdemes ezzel foglalkozni. Segíthet, ha

• Fokozatosan hozzászoktatjuk, az utcára kilépve akár csak fél percre is, de ráadjuk. (Akkor már lehet azt mondani a biztonságiaknak, hogy most tanulja. ;)) Ha egy picit már elviseli, kaphat valami kis jutalmat, pl. egy falat édességet.
• A lent található, vagy ehhez hasonló történetek, vagy képek (róla készült fotók, vagy rajzok) segítségével " átbeszéljük", mi is az elvárás és miért. Segíthet egy fotóalbum, melyben a közeli rokonok, hozzátartozók szerepelnek egy-egy maszk nélküli és maszkos képpel. (Anya maszk nélkül, anya maszkban, Apa maszk nélkül, Apa maszkban stb.) Ezt lehet sokat lapozgatni. 
• Ha valaki képek, történetek, vagy megbeszélés hatására válik ügyesebb maszkviselővé, akkor is érdemes ezért valami kis jutalmat kitűzni. (Ezt akár bele is írhatjuk a történetbe.) Ez a jutalom lehet azonnali, de vannak, akik szívesen gyűjtenek pontokat (amiket valamire aztán be lehet váltani), vagy matricákat egy táblázatba. Ha ilyet vezetünk be, nagyon fontos, hogy előre tisztázzuk, pontosan miért és mennyi jutalom jár, ill. ezekhez a pontokhoz és az értük kapható jutalomhoz ne lehessen másképp hozzájutni.
• Néhány gyereknél beválik, ha a maszk mintája valami kedvenc mesefigura, vagy ha sikerül valamilyen szerepjátékba ágyazni a maszkviselést (együtt küzdünk a vírusok ellen, vagy elbújunk előlük stb.).

És akkor a történetek:

Az első történet kicsit egyszerűbb nyelvezetű, a második kicsit részletezőbb, de mindkettő arról szól, hogy viselni kell a maszkot. Ezekre is, mint minden autista embereknek készült segédeszközre igaz, hogy nem jó mindenkinek, de talán vannak, akiknek hasznos lehet. Válasszuk a gyerek megértéséhez jobban igazodót!

A harmadik olyan gyerekeknek, vagy felnőtteknek íródott, akiket az zavar (vagy összezavar), hogy mások nem tartják be a szabályokat.

Köszönet a képekért az AOSZ-nak!

Építőkocka extra

Van ugye az az eset, amikor mi szeretnénk, hogy egy gyerek csináljon valamit (mondjuk tanuljon építeni kockából), őt meg nem érdekli a dolog. Ilyenkor adja magát az ötlet, hogy tegyük számára valahogy érdekessé. Egy ilyen ötlettől vezérelve születtek ezek az autós logókkal ellátott fa kockák egy kisfiúnak, akit az építés még kevésbé, a logók annál inkább érdeklik. Mindenből kettőt csináltam, így akár párosításra jó.

Elkészítése pofonegyszerű: A logókat a megfelelő méretben kinyomtattam, majd decoupage lakkal felragasztottam a kockákra. Néhány óra múlva már játékra alkalmas.

Autizmus és diéta

Soha nem gondoltam, hogy itt erről a témáról valaha írni fogok, mert azt gondoltam, hogy minél kisebb a felhajtás a diéta körül, annál jobb. De talán tévedtem és írni kell róla.

A minap történt valami: Az admin kizárt a "Kék fejlesztés - autizmus a-z-ig" csoportból, mert egy megbízható szakmai állásfoglalásra hivatkozva egy kommentben azt állítottam, hogy a diéta nem hatásos autizmusban.

Leírom hát ide, mit gondolok. Először a tények: A forrás, amire hivatkoztam az EMMI Egészségügyi Szakmai Irányelve az autizmusról/autizmus spektrum zavarokról. Ebben a diétákról azt írják, hogy "autizmus specifikus hatását tudományos evidenciák cáfolják, nem ajánlottak, különböző mértékű veszélyeik vannak", a vitaminkúrákról pedig azt, hogy autizmus specifikus hatásukra vonatkozó tudományos evidencia nincs és különböző súlyosságú veszélyeik vannak". 

Arról van tehát szó, hogy okos emberek, tudományos módszerekkel megvizsgálták ezeket a dolgokat és erre jutottak. Az, hogy Pistinek, Marinak, Julcsinak az anyukája mit mond, ebből a szempontból irreleváns, mert ők egyetlen gyerek történetét ismerik. Ha lenne nekem két egypetéjű (tehát teljesen azonos génkészletű), autizmusában is teljesen egyforma gyerekem, akik közül az egyiket diétáztatnám, a másikat pedig nem, miközben kínosan ügyelnék rá, hogy ezen kívül mindenben pontosan ugyanazt a bánásmódot kapják (pl. fejlesztés pont ugyanazzal az emberrel, pont ugyanabban az órában, a hét ugyanazon napján stb.), még akkor sem állíthatnám, hogy tudományos bizonyítékom van egy diéta mellett, vagy ellen, hiszen ez még mindig csak egy eset. Ráadásul ilyen házi "kontrollcsoportos" vizsgálatot a valóságban nem is tud felmutatni senki. Jobb híján tehát érdemes a tudósoknak hinni. Mint ahogy legtöbben ezt tesszük akkor is, mikor beveszünk egy gyógyszert (bízunk az azt megalkotó gyógyszerészekben), bemegyünk egy házba, vagy átkelünk egy hídon (bízunk az azt megalkotó mérnökökben).

A diéta, a vitaminok, pirulák és csodapeptidek tehát sajnos, vagy szerencsére nem használnak. Sajnos azért, mert milyen jó lenne, ha így működnének a dolgok: "Jaj, az én gyerekem olyan nehezen viseli a változásokat! - Rendben, adjál neki sok zöld színű zöldséget és 3 cseppet ebből!" "Jaj, az én gyerekem nagyon megijed minden hangos zajtól - Rendben, akkor neki ne adjál hosszúkás ételeket, de kapjon minden nap egy kanállal abból!" stb. És szerencsére azért, mert így a sok étkezési zavarokkal is küzdő autista gyereket (melynek hátterében leggyakrabban az autizmusból adódó szenzoros nehézségek, rugalmatlan gondolkodás, vagy kommunikációs nehézségek állnak) nem kell kitennünk annak, hogy megvonunk tőlük olyan élelmiszereket, melyeket legalább szívesen fogyasztanak.

De ha a diéta a tudomány szerint nem használ, miért van mégis, hogy olyan sok szülő számol be pozitív változásokról? Ennek nyilván sok oka van és nem tudom (ha valaki tudja, kérem, segítsen), született-e kutatás ez ügyben, de néhány dologra azért nem nehéz rájönni:

• Sok szülő sokként éli meg, mikor szembesül azzal, hogy gyermeke autista. Mindenféle rémes dolgokat képzel gyermeke jövőjéről, amitől értelemszerűen szeretné őt megóvni. Ki ne kapaszkodna bele ebben az élethelyzetben a legkisebb szalmaszálba is, mely azzal kecsegtet, hogy ez az egész rémálom elmúlik? Ezt a gyászt (nem a gyereknek, csak a gyerek elképzelt jövőjének elgyászolását) sok szülő megéli. A gond akkor van, ha valaki hónapok, vagy évek múlva sem tud ezen túllépni, ha a gyermeke jövőjét továbbra is csak valami borzalomként tudja elképzelni, melytől minden áron szabadulni kell. (Pláne káros, ha erről más szülőket is igyekszik meggyőzni előadásokkal, szülőcsoportok létrehozásával stb.)
• Magyarországon (egyébként persze máshol is) egyelőre sajnos nagyon sok gyerek (és család) nem kap a diagnózis után célszerű és szakszerű segítséget, tehát pl. autizmus specifikus gyógypedagógiai fejlesztést. De ha kap is, mit tud ígérni a fejlesztő? Sok-sok munkát, kis lépésekben való haladást és azt, hogy talán idővel a szülők is megszokják, megértik és megszeretik majd gyermekük autizmusát. A diéta ezzel szemben gyors és sokszor teljes gyógyulást ígér.
• Azok a családok, akik egyáltalán nem kapnak szakszerű segítséget (túl sokan vannak), az interneten kezdenek keresgéni. Ha nagyon alaposak rátalálnak mindenféle szakirodalomra (amit nehéz megérteni), módszerekre (melyeket szakmai segítség nélkül szinte lehetetlen egyedül bevezetni), eszközökre (melyeket fogalmuk sincs hogyan tudnának elkészíteni). Szóval nehéz, elsőre érthetetlen, belecsöppenve átláthatatlan és elvont dolgokra. Ezzel szemben ott van a diétázók csoportja, akik azt mondják, hogy ne add a gyerekednek ezt és ezt az ételt, viszont szerezz be ilyen és ilyen táplálékkiegészítőket és máris minden jobb lesz. Mennyivel egyszerűbb!
• Sok szülő tehát elkezdi bevezetni a diétát a gyerekénél. Energiát tesz bele, utánaolvas, megrendeli, sok-sok pénzt áldoz rá. És várja a hatást. Nagyon várja. Árgus szemekkel figyeli a gyereket. És a gyerek tényleg változik. Talán a fejlesztéstől, talán épp a megfelelő családi környezettől, talán csak magától (hiszen nő, érik), de ha egy vitaminkúra elkezdése után a gyerek új szavakat mond, nagyon nehéz ezeket nem a vitaminoknak betudni.
• És persze nem zárhatjuk ki azokat sem, akiknél véletlenül tényleg épp diétára volt szükség. Hiszen autista gyerekek között is vannak, akiknek valamilyen ételallergiája, érzékenysége van. Ezt nyilván ki kell vizsgáltatni gasztroenterológus orvossal és követni kell az általa javasolt speciális diétát ügyelve az így megvont tápanyagok pótlására. Az emésztőrendszeri panaszok megszüntetése pedig nyilván kihat majd a gyerek közérzetére és így viselkedésére is.

"Jó, jó, de egy kis diéta meg táplálékkiegészítő nem árthat, miért ágálnak ellene mégis a szakemberek? Miért ne próbálnánk ki?" Sajnos árthat. Több szinten is:

• Bizonyos tápanyagok (pl. a tejben lévő kalcium) megvonásának súlyos egészségügyi kockázata van, mint ahogy az ellenőrizetlenül nagy dózisban adott vitaminoknak és a bevizsgálatlan/engedély nélküli táplálékkiegészítőknek is. (Még akkor is, ha a forgalmazó nem ezt mondja és még kedvezényt is biztosít a csoport tagjainak a készítmény árából.)
• Az amúgy is rosszul evő gyerekek (lásd fent) étkezése még jobban beszűkül, ez is veszélyes, egészségtelen.
• Az étkezés körüli felhajtás feszültséget szül a családtagokban, ami tovább erősítheti az étkezési zavarokat.
• És végül az egyik legkárosabb, amiről keveset beszélünk, de szerintem ez is fontos: Mit üzenek a gyerekemnek a diétával, a gyógyítás folyamatos vágyával? Azt hogy "autistaként nem vagy jó". Hogy "meg akarlak változtatni/javítani". Jó ez? Én fejlesztésben is jobban szeretem azt a szemléletet, hogy "te így vagy jó, így vagy ügyes és tökéletes, segítünk neked, hogy a mi fura világunkban te is jól érezhesd magad".

Aki eljutott idáig és aki diéta témában még olvasgatna nálam avatottabb ember tollából, íme két link:

Autizmus - étrendi vonatkozások - Meleg Sándor, dietetikus
Autizmus: Étrendek és alternatív gyógyászati módszerek. Tények és dilemmák. Az FSZK kiadványa, ugyanaz a szerő

Drága a fejlesztés?

Szülői fórumokon gyakran előkerül a téma, hogy milyen drága, ha a gyereket magán úton kell fejlesztésre hordani. És ez így is van. Több családnak megfizethetetlen. És igen, hatalmas problémán látom, hogy az állam ezeket a költségeket nem vállalja magára. Nagyon méltatlannak érzem azonban, mikor arról folyik a beszélgetés, hogy már a fejlesztők is a "beteg gyerekekből próbálnak hasznot húzni", hogy mekkora biznisz a "szülők lehúzása" és hasonlók. 

Számoljunk kicsit! Bújjunk egy kitalált, átlagos szakember bőrébe!

(Nem vagyok gazdasági szakember, így lehet, hogy a számaim nem teljesen pontosak, de a tendenciát talán jól mutatják.)

Emberünk tehát elhatározza, hogy ezentúl magán úton fog fejlesztéseket tartani. Mondjuk, hogy van némi tartaléka, befektetni kívánt pénze, mert e nélkül bele sem tud vágni. Mire költ?

• Először is bérel egy lakást/szobát. Ez 100-200-300 ezer forint havonta, plusz rezsi. Ha szerencséje van, osztozik valakivel a költségeken és a szobán, így szerényen számoljunk csak 50.000Ft-ot erre havonta.
• Berendezi a szobát, néhány bútort (lehetőleg használtan) és játékokat vesz, ez megint nagyon szerényen számolva 1,5 millió forint. Persze ezzel számolt, erre költötte a megtakarított pénzét, de azért egyszer szeretné, ha megtérülne, számoljunk erre is havonta mondjuk 10.000Ft-ot. (Ráadásul néha újakat is vesz.)
• Vannak olyan eszközök, játékok is, melyeket időről időre pótolni kell (gyurma, buborékfújó, matricák, papír, lamináló fólia) és persze ott vannak a fertőtlenítő- és takarítószerek, a WC papír, a törölközők és ezek mosása... Szerencsére ennek költségein is osztozik a kollégáival, de sajnos még így is számolnunk kell havi 5.000Ft-ot.
• Emberünk igyekszik képezni magát, hogy a legfrissebb módszerekkel és technikákkal is tisztában legyen. A rövid, pár napos képzések 30-40.000Ft-ba kerülnek, egy-egy nagyobb mondjuk 120.000ft-ba. Tegyük fel, hogy emberünk nem vesz részt ennél nagyobb (mondjuk egyetemi) képésen és külföldre sem utazik, hogy új tudással felvértezve térjen haza, vesz viszont még évente 2-3 szakmai könyvet (3-5.000Ft/db). Szakterületenként nagyon eltérő és persze a szakember habitusától és lehetőségeitől is erősen függ, hogy mennyi az elég, számoljunk erre is szerényen havi 10.000ft-ot. (Egy-egy vizsgálóeljárás, vagy teszt képzéssel együtt milliós befektetés is lehet, kezdő szakemberünk most ne költsön ilyesmire!)
• Emberünk tehát egyéni vállalkozóként szeretne megélni, így havi 50.000Ft KATÁt fizet.

Kiadásai tehát havonta alsóhangon 125.000Ft-ra rúgnak, ezt tehát elősször ki kell termelnie.

Egy fejlesztő pedagógus ideális esetben készül az óráira, ezzel néha egész sok időt el lehet tölteni. Plusz időnként szakvéleményeket, fejlesztési terveket készít. Az órákon kívül is konzultál a szülőkkel, dokemntálja a megtartott órákat és a hiányzásokat, néha felveszi a kapcsolatot az óvodával, iskolával, ahova a gyerek jár. És bizony ezzel is sok idő tud elmenni. Épp ezért van, hogy 20-25 megtartott fejlesztő órára jut 40 munkaóra (vagyis egy teljes munkaidő). Számoljunk mondjuk most 25-tel, az havonta 100, amiből kb. 80-at tart meg, hiszen mindig van gyerek, aki beteg lesz, vagy valami másért nem jön!

Ha a kiadásokat elosztjuk az órák számával (125.000:80=1.560), megkapjuk azt a számot, ami nagyon alsó hangon elmegy a bevételből a kiadásokra.

Ha szeretne keresni tisztán mondjuk 250.000Ft-ot (vessük össze a diplomás minimálbérrel, ami jelenleg, 2020-ban 210.600Ft, miközben sok fejlesztő szakembernek több diplomája is van), akkor a szülőktől további 3.125ft-ot kell elkérnie, vagyis összesen 4.685Ft-ba (ez ugye a kb. 5.000Ft) fog kerülni a fejlesztés.

És akkor nem költött extrákra, nincs fizetett szabadsága(!), takarítónője stb.

Hogyan tudnak a fejlesztők mégis kicsit spórolni, hogy az órák a családoknak sem legyenek megfizethetetlenek, de azért ők is el tudjanak menni pl. nyaralni, vagy karácsonyi szabadságra?

• A fejlesztők egy része nem kényszerül termet bérelni, mert van pl. a saját házukban egy szoba. (Jó nekik.)
• Vannak, akik feketén dolgoznak. (Kár.)
• A fejlesztők igyekeznek minél kevesebbet költeni önfejlesztésre. (Ez vajon jó?)
• Fejlesztő eszközöknek a saját gyereküknek vásárolt játékokat használják. (Már ha van saját gyerekük és már kinőtte az illető játékokat.)
• A heti 25-nél jóval több órát dolgoznak, mert csak így van esélyük megélni abból, amit szeretnek. (Kár, hogy így felkészülésre nem jut annyi idő, hogy hamarabb kiégnek és önfejlesztésre sem lesz már energiájuk.)
• Leginkább hobbinak tekintik a saját munkájukat és ezt meg is tehetik, mert pl. a férjük keres annyit, hogy abból megéljenek. (Hajrá megbecsülés!)

Kérek tehát mindenkit, aki szülőként, vagy kívülállóként elborzad az árakon, kicsit gondoljon ebbe bele! Még akkor is, ha ez nagyon nincs rendben és mindenki szerint felháborító, hogy a szülőknek kell mindezt megfizetnie, aki pedig nem tudja megfizetni, az sokszor nem kap elégséges ellátást.

Hozzáteszem, hogy én magam az állami ellátásban a Pedagógiai Szakszolgálatnál dolgozom (szintén méltatlan fizetésért), de egy pillanatra sem gondolom, hogy a magán szférában ellátást végző kollégák célja a meggazdagodás volna. Bár lehetne!

Az autista emberek tényleg nem tudnak hazudni? - példákkal

Ez a kérdés gyakran felmerül és sok szülő felháborodik a feltételezéstől, hogy az ő gyere ne tudna hazudni. Hiszen "múltkor is azt mondta, hogy kész a házi feladata, aztán az órán mégis kiderült, hogy nem csinálta meg", vagy "mikor megkérdeztem, ki törte el a tányért a konyhában, simán a húgára fogta", vagy "az oviból hazafelé menet megkérdeztem, megette-e az ebédet és azt mondta, hogy igen, pedig kiderült, hogy nem is". És hasonlók. Akkor tehát tudnak hazudni, nem?

A dolog nem ilyen egyszerű. 

Ha valaki rákeres a témára, a legtöbb helyen olyanokat olvashat, mint hogy "van aki igen és van, aki nem" és hogy "bizonyos helyzetekben igen és bizonyos helyzetekben nem". Hát igen, ez nem ad túl sok útmutatást.

Mi, nem autista (=neurotipikus) emberek nagyon sokat hazudunk, többnyire úgy, hogy észre sem vesszük. Persze ezek nem hatalmas és nem is ártó szándékú hazugságok, de minden nap előfordul, hogy megdicsérjük valakinek a haját, vagy a ruháját (pedig nem is tetszik), hogy megköszönjük a vendéglátást és azt mondjuk, hogy szuperül éreztük magunkat (miközben azon agyalunk, hogyan úszhatnánk meg legközelebb), hogy kedvesen mosolyogva vesszük át az ajándékot (belül meg mérgelődünk, hogy megint egy újabb kacat), azzal vígasztalunk valakit, hogy nem ő szúrta el (holott a vak is látja, milyen hülye volt) stb. 

Aztán vannak a bonyolultabb, "megfontoltabb" (de még mindig nagyon ártalmatlan és hétköznapi) hazugságok. Vegyünk erre egy példát részletesen:

Egy kamasz gyereknek (legyen ő A) az iskolában elmeséli a társa (ő B), hogy egy harmadik valaki (C) milyen szuper új számítógépes játékot kapott, de kéri, hogy A ne mondja el C-nek, hogy tud róla, mert egyelőre titokban szeretné tartani. Emberünk, vagyis A nagyon szeretne elmenni C-hez és kipróbálni az új játékot. Mit tesz ilyenkor egy szociálisan ügyes kamasz? Azt hiszem, valamit a következőkből:

1. Megkéri B-t, hogy valahogy hivassa meg magukat C-hez. (Ha szerencséje van, B elvállalja és sikerül is neki.)

2. Kötetlen beszélgetést kezdeményez C-vel a számtógépes játékokról (miközben titokban tartja, hogy ő valójában már tud az új szerzeményről), hátha C-ből kibukik a dolog. Közben folyamatosan monitorozza C reakcióit és újratervezi a beszélgetés menetét, hogy a kívánt irányba haladjanak. Ha ügyesen csinálja, eljutnak odáig, hogy milyen jó lenne valamikor együtt játszani valamit.

3. Meghívja magához C-t számítógépes játékot játszani. Elmondja, hogy neki ugyan csak ócska, régi játékai vannak (még ha esetleg nem is így van), de azért örülne, ha C át tudna jönni. Ha szerencséje van, C rögtön felajánlja az ő új, szuper játékát, ha kevésbé szerencsés, akkor először náluk, az ő játékaival fognak játszani (tehát elég sokáig kell késleltetnie a saját vágyait), de utána már simán mondhatja C-nek, hogy "legközelebb hozzátok menjünk", vagy hogy "neked milyen játékaid vannak?".

És persze a fenti sok ügyeskedés ellenére is előfordulhat, hogy C tovább titkolózik és A sehogy nem tudja elérni, hogy játszhasson a játékkal, vagyis el kell tudni viselni a kudarcot és továbbra is titokban kell tartania, hogy ő már tud a játékról (hiszen másként aláásná a jó viszonyát B-vel és C-vel is).

Miért mehet ez nehezebben az autista kamaszok többségének?

• Mert általában nehéz elképzelniük, mit érez, mit gondol a másik és így nehezebben tudják bejósolni a társak reakcióit (lásd elmeolvasás nehezítettsége).
• Mert általában nehéz távoli dolgokat elképzelniük, megtervezniük, újraterveznük, a folyamatosan változó helyzetekre rugalmasan reagálniuk (lásd viselkedésszervezés nehezítettsége).
• Mert sokszor nehéz a titoktartás és a kudarctűrés is.

Azt gondolom, hogy az autista kamaszok tobbségének (és persze soha nem igaz minden mindenkire) a fenti megfontolt, apró és ártatlan hazugságokkal kikövezett taktikázás nem fog menni. Jobban el tudom képzelni, hogy már az első alkalommal alárulják magukat, pl. úgy, hogy nem mondják meg ugyan, hogy tudnak a játékról (tehát állják a szavukat), de simán megkérdezik C-t, hogy nincs-e meg nekik az adott játék. Ami azért elég átlátszó. Vagy hogy nem is mernek C-hez odamenni, hiszen tudják, hogy kikotyognák a titkot, ami megint csak feltűnést kelthet, ha korábban jóban voltak. Tahát nem arról van szó, hogy nem képesek egy olyan egyszerű, zárt végű hazugságra, mint hogy "Honnan tudtad, hogy megvan nekem X játék?" "Nem tudtam.", hanem arról, hogy bonyolult, több szereplős, a többiek gondulatait, érzelmeit, viselkedését folyamatosan monitorozó, vagy többszöri újratervezést igénylő "hazugságok" bizony nagyon nehezek.

A legelső bekezdésben említett egyszerű, egy változós (igen, vagy nem) hazugságok tehát sokaknak mennek, a bonyolultabbak már nagyon kevés autista embernek sikerülnek. Az már egy következő bejegyzés témája lehet, hogy ez vajon rossz-e... ;)

Kamasz szótár

Nemrég egy képzést tartottunk és a szülőkkel való beszélgetés közben rájöttem, hogy ismerni a kamaszok által használt aktuális nyelvet igen nagy tudás, melyhez sok szülőnek nincs hozzáférése. Én a kamasz fiaimtól sokat hallom (és sokszor persze nem is értem :)) ezeket, de most az ő segítségükkel összeszedtem pár ma használatos mondatot. Hátha valaki tudja használni a fia/lánya segítésében.

nyomatja: csinálja "Egész nap nyomatja a számítógépen."

gyász: "Mi a gyász van veled?" "Hát ez egy gyász!"

rák: Ugyanazt jelenti, mint a gyász, l. fent. "Menj a rákba!" "Mi a rák?!"

kiégni: "Hát én kiégek." kb: Ezt nem hiszem el!

rédzs, kirédzsel: ideges lesz, felbosszantja magát, kiborul "Ez egy rédzs game" (=könnyen ki lehet tőle borulni) "Mindjárt kirédzselek."

rássol, vagy rushol: siet, elsiet. 

epik: menő "Ez nagyon epic." "So epic."

flexel: vagánykodik, menőzik "Nagyon flexel az új autójával."

sweg: menő (Állítólag ez a szó már idejétmúlt.)

yolo: ("You only live once") kb. klassz, töltelékszó. Magában ritkán használják, de pl. ebben a számban igen a sweg-gel együtt.

skippel: kihagy valamit, átlép, továbblép "Ezt a mozit most inkább skippeljük!"

cringe (kringe, vagyx kringé változatban is): kínos. Másokra mondjuk olyankor, mikor mi öregek kb. fognánk a fejünket és mi kérünk elnézést. 

random: tetszőleges, véletlenszerű "Kiválasztunk egy random filmet."

pro: profi, ügyes valamiben "Ő nagyon pro ebben a játékban." "Nagyon pro vagy!"

núb: (noob) amatőr, kezdő. Bántó, degradáló jelző. "Noobokkal nem játszunk."

LOL: "Loughing out loud", vagyis hangosan röhögve. Vicces. Mondat végére szokták tenni, iróniát fejez ki, pl.: "Jó kis játék, LOL" (Nem keverendő össze a League of Legends játékkal, ami szintén LOL.)

Bff: ("Best friends forever"): Legjobb barátok (vagyunk) - főleg lányok használják.

fullos, vagy full maxos: tökéletes, menő "Full maxos a telóm." "Tök fullos a szettem."

gengel: bandázik "Nagyba' megy a geng a kerítésnél."

prank: vicces átverés (kedves, nem bántó szándékú). "Megprenkeljük Tomit?"

toxik: közösségekre mondják, akik mérgező légkört teremtenek maguk körül "Ilyen toxik közösséggel eddig még nem találkoztam."

adom: tetszik "Nagyon adja." "Ezt adom." Teljesen valószínűtlen igekötőkkel is működik, pl. "Szétadom"

Vágod?: Érted? "Nem tudom bezárni a Discordot, vágod?" (idézet BTurbotól, de különben bármilyen mondat végén működik)

Ha valaki bővítené velem a listát, annak köszönöm!

Új év, új játékok

Már egy ideje gyűjtögetem egy bizonyos márkájú fagyi dobozait, hogy egyszer készítek majd belőle valamit. És most, eljött az idő. Az oldalán (kékkel) és a tetején (első körben fehérrel) lefestettem a feliratot és már kezdődhetett is a munka. 

Ilyenek lesznek a polcon a dobozok (lakkfilccel írtam az oldalára), de ez még nem az összes:

És akkor párat megmutatok:

• Kupakon lévő különböző méretű és színű számokat kell a helyére tenni, vagyis a számokat (és a formákat) egyeztetni.

• Színes spatulákat kell színek szerint a lyukakba dugdosni.

• Apró tárgyakat kell a saját sziluettjükre ("árnyékukra") rátenni.

• Plasztik kártyákra csiptetett csipeszt kell leszedni majd a kártyát az egyik, a csipeszt a másik lyukon bedobni.

   

• Fogpiszkálóra ragasztott kis dekorgumi figurák párjait megkeresve kell azokat a szívószálba dugni.

És hogy mire is jók ezek az egyszerű feladatok? Nyilván jók akkor, ha valakinek a színeket, számokat, formákat stb. kell tanulnia, vagy a finommanipulációját finomítania. 

De jók akkor is, ha egyébként ezek már mennek egy gyereknek, csak 

- kell egy rövid feladat, amivel asztalhoz ültethetem (hogy tanulja a feladathelyzetet), 

- kell több egymásra pakolható feladat, melyeket egymás után önállóan megcsinálhat (hogy tanulja a több elemű önálló munkát),

- kell egy feladat, amit én választok mielőtt és miután ő választ (hogy tanulja elfogadni az irányítást és megtapasztalja, hogy mások választása is lehet jó neki), 

- kell sok-sok rövid, könnyű feladat, amiket szeret és (szavakkal, vagy valamilyen eszközzel) szívesen el is kér a polcról (hogy tanulja a kérést) stb. (Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a fenti feladatok mindegyikéhez könnyedén lehet tárgyképet csinálni azoknak a gyerekeknek, akik még csak tárgy átadásával tanulnak kérni.).

Néhány technikai tudnivaló, ha valaki hasonlóba fogna: 

1. Nagyobb fagyit kell enni, az a doboz hasznosabb (sajnos a csokis és kicsiben kapható :)).

2. A műanyag dobozt egész jól befogja az akril festék, de azért ha megkarcolom, mint egy matricát le lehet húzni. Meglátjuk, mennyire lesz tartós. Ha előre megcsiszolom a felületet, csúnya lesz.

3. A fehér akril festék nagyon nem fogja be a tetőt, 3 réteg után is furcsán-rózsaszínen átlátszik az egyébként cseppet sem rózsaszín minta. Más, sötétebb színek jól működnek.

4. A vizes alapú falfesték egy réteg akrilra ráfestve működik és szép, az akril nélkül azonban, mivel műanyag, nem fogja be.

+1: Ha vágni akarunk a dobozból, azt nyilván érdemesebb a festés előtt.

Új sorozat a Netflixen: Love on the Spectrum

 

Nemrég indult a Netflix új sorozata, egyelőre az első évad 5 része látható a spektrumon. A műsor Ausztráliában élő autista fiatalokat mutat be és kísér végig az úton, amikor megpróbálnak rátalálni az igaz szerelemre. 

Nagyon kíváncsi lennék, ki milyennek találja! Egy fórumon olvastam, hogy szülőként milyen szomorú látni a felnőtteket, hogy végig lehet sírni és hasonlók. Én személy szerint nagyon élveztem, felváltva nevettem és szurkoltam együtt a szereplőkkel, de sírásnak még a közelében sem voltam. A fiatalok szerintem nagyon helyesek és szerethetőek, a felkészítés és a támogató környezet pedig, amely körülveszi őket egészen lenyűgöző. 

Bennem sok kérdés felmerült miközben néztem, tanultam új dolgokat, merítettem ötleteket és el is gondolkodtam a miérteken és a hogyanokon. Jól esett, alig várom a folytatást. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, akit érdekel, milyenek lesznek az autista gyerekek felnőttként, vagy hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük, mikor a párkapcsolatok útvesztőjében szeretnének boldogulni.