Otthontanulók lettünk egy hétre és imádtuk

Aki így, vagy úgy érintett a témában, az bizonyára tudja, hogy egy autista gyereknek nem mindig könnyű az iskola, sőt! Nincs ez másképp nálunk se, ezért épp kapóra jött, hogy a fiam kicsit benáthásodott, így otthon tudtunk maradni egy hétig. Nem volt nagyon beteg, épp csak annyira, hogy kellett a napi sok orrfújás, orrspré, köhögés elleni szer és egyebek, de ezek mellett szinte bármit tudtunk csinálni. Régóta foglalkoztat a gondolat, milyen lenne itthon tanulni, hát most kipróbáltuk.

Úgy csináltuk, hogy a délelőttöt szabályos órákra és szünetekre osztottuk, ehhez órarendet készítettünk, amit együtt átbeszéltük. Azt is előre tisztáztuk, melyik szünetben mit kell, vagy lehet csinálni, beleértve a "gyógyszerelést", a házimunkát, az ivást (nálunk ez kicsit problémás) és a játékot is. Amivel végeztünk, azt (nagy boldogan) kipipáltuk. E mellett természetesen a szokásos képes napirendet is használtuk.

 

Az iskolai 45 percekkel ellentétben mi többnyire 30 perces órákat tartottunk (volt 20 és 40 perces is, a fiam teherbírásától, tananyag mennyiségtől stb. függően), ezt időzítővel jeleztük, mint ahogy a szüneteket is (vagyis volt csengetés :)).

A tantárgyakhoz szorosan kapcsolódó beosztásokon kívül más vizuális segtségek is készülek bőven: listát írtunk, milyen házimunkákat kell megcsinálnunk aznap (és ezért mennyi gyűjthető pont jár, ld itt), ill. arról is, milyen feladatok lesznek a "tesi órán" (10 kör futás, 20 kosárra dobás stb.).

És hogy miért jó otthon tanulni?

• Mert ez a 30 perc jóval hatékonyabb, mint az iskolai 45 (nincs jelentés, felszólítás, fegyelmezés stb, folyamtos munka van). Vagyis annak ellenére, hogy a napi 5 órával délig simán végeztünk (pedig volt tesó iskolába szállítás, vásárlás, főzés, házimunka), és még így is többet tanultunk, mintha iskolában lett volna (praktikusan iskolán kívüli tananyagokat, hangszer gyakorlást is beiktattunk).
• Mert mindennel olyan tempóban haladtunk, ahogy épp kellett, és olyan eszközöket használtunk, amit csak akartunk (pl. gyufát, vagy épp számítógépet :)).
• Mert bármikor felpattanhattunk, hogy valamit kipróbáljunk a valóságban, (pl. hogy az olaj hogyan terül el az élővizek felszínén).
• Mert az órákra akár a kamion, akár a labda "jöhetett".
• Mert nem csak a rajz órába fért bele az olló, a kés, vagy a ragasztó használata, így jól kihasználtuk a spontán tanulási helyzeteket.
• Mert jutott idő a beszélgetésre (egy csomó mindent mesélt az iskoláról, ami egyébként nem egyszerű), mert megtudtam, mi megy nehezen a gyerekemnek, és mi könnyű (ez ugye szintén nem szokott kiderülni), és lett egy csomó közös élményünk.
• Mert így belefér a napba, hogy együtt készítsük az ebédet (praktikusan olyat, amit jó eséllyel meg is eszik, mégis egészséges, a suliban mostanában sokszor csak kiflit eszik), együtt menjünk vásárolni, vagy épp kerékpározzunk testnevelés óra címszó alatt.
• Mert így a szüneteket sikerült értelmesen, tartalmasan, nem a padban ülve, vagy téblábolva tölteni: sokat trambulinozott, ugróiskolázott, és a mozgás nagyon jót tett, de a játékválasztó segítségével több olyan játék is előkerült, ami amúgy rég nem.
• Mert így a szünet épp olyan hosszú volt, ahogy nekünk kényelmes volt, ha előbb elunta, nekiültünk a következő órának, ha nekem akadt valami extra dolgom, vagy ő mélyedt nagyon bele valamibe, meg tudtuk beszélni, és átállítottuk az órát.
• Mert ugyan a saját feladataimmal nem haladtam nagyokat, de egy-egy teregetés, vagy hajmosás nekem is belefért a délelőttbe.
• És végül, de nem uolsó sorban (inkább első, csak ide vannak képeim :)) a tanuláshoz csak kisebb részben használtuk a tankönyveket, a legtöbb dolgot igyekeztünk kirakni, "eljátszani",kipróbálni.

Pl: Itt épp a tízesátlépéses összeadást gyakoroltuk gyufákkal - így könnyebb a csoportosítás.

A nyelvtanórán a toldalékolt szavakat szétvágtuk, kérdések segítségével mondatokat alkottunk belőlük.

A környezetismeret órán így csoportosítottunk egy nagy csomó állatos kártyát először házi- sé vadállatokra, utána emlősökre, madarakra, halakra és rovarokra.

És azért így a nagy örülés végén azt is elárulom, miért nem kezdünk jövő héttől máris hivatalos itthontanulásba (mármint az anygai természetű érveken túl, ami szintén nem elhanyagolható szempont :) Egyrészt nagyon idealista módon még  meg vagyok róla győződve, hogy iskolába nem a tananyag elsajátítása miatt érdemes járni (tanulni később is, bármikor és bármit lehet, ha az ember akarja, és nem kell hozzá iskola sem), hanem a társakkal való együttlét, a szociális kompetenciák, a társakhoz, osztályhelyzethez kötött képességek fejlesztése miatt. Másrészt én magam nem érzem alkalmasnak magamat a feladatra, azt hiszem, hamar egymás idegeire mennénk a gyerekeimmel, és erre nem nagyon tudom a megoldást. Mint ahogy az is fontos, hogy a saját gyerekeim nevelgetése a saját házunkban reggeltől estig - bármilyen szép feladata is - nem elégítene ki szakmailag. :)

Azért nagyon sajnálom, hogy a gyerekek életéből ez a fajta otthontanulás kimarad, hiszen ezzel is legalább annyit vesztenek, mintha az iskolát hagynák ki. Viszont megerősödtem abban, hogy nekünk évi néhány alkalommal sort kell kerítenünk egy-egy ilyen hétre - ezentúl már tudatosabban tervezve.