PECS 1: A kezdetek

Mi a PECS? Angol mozaikszó: Picture Exchange Communication System, vagyis képcserés kommunikáció. Nem, vagy alig beszélő autizmussal élők kommunikációjának támogatására kitalált módszer.

Hogyan működik? A gyerek (vagy felnőtt, de most az egyszerűség kedvéért maradjunk az előzőnél) átad egy képet, melyért "cserébe" megkapja, amit szeretne, vagyis pontosan az történik, mintha kimondta volna az adott szót. Ezek a szavak kezdetben konkrét dolgok, tárgyak: játékok, étel, ital stb. Később a szavakat felváltják a mondatok, ekkor már azt várjuk, hogy a gyerek igéket is használjon ("Kérek vizet!"), vagy megszólítsa, akihez beszél ("Apa, menjünk sétálni!"), melléknevekkel árnyalja a beszédét ("Kérem a piros sálat!") stb. De most csak az első fázisról, a szavak használatának tanításáról szeretnék pár szót ejteni.

Ugyanennek tárgyas variációja egy korábbi bejegyzésben (itt) olvasható.

1. Első lépésként felmutatunk egy tárgyat, amiről tudjuk, hogy a gyerek szeretné és lerakunk elé egy a tárgyat ábrázoló képet (ez attól függően, hogy mit ért meg a gyerek,lehet fotó, színes, vagy fekete-fehér rajz). Azt várjuk (és segítjük), hogy átadja a képet, mire mi azonnal átadjuk a kívánt tárgyat és szóban is megerősítjük, vagyis kimondjuk a tárgy nevét. (A kártyára célszerű a nevet rá is írni, hogy mindig minden felnőtt ugyanúgy nevezze.) Itt még egymáshoz közel, egymással szemben ülünk, a képet pedig mindig visszatesszük a gyerek elé addig, amíg még lehet kérni az aktuális dolgot. Ezt jó sokszor elgyakoroljuk.
2. Ha egy tárggyal már jól megy, kipróbáljuk kettővel: az egyik ami eddig is volt, ami ismerős, és amiről tudjuk, hogy szeretné, a másik valami kevésbé vágyott dolog. A gyerek előtt most két kép van, és azt kapja meg, aminek a képét átadja nekünk. Idővel így megtanulja, hogy figyelni kell azt is, melyik kártyát adja oda. Megint gyakorlás.
3. Ha egymáshoz közel ülve már megy, lehet kicsit távolodni, a kezünket nem odatartani, hogy a gyereknek aktívabban kelljen kezdeményeznie, kelljen egyet lépnie, vagy fordulnia, hogy a képet átadja.
4. Nehezítés az is, ha a képet tesszük tőle kicsit távolabb, miközben a tárgyat látja. Tehát először a képért kell elmennie, aztán hozzánk, hogy átadja.
5. Ha két képpel már jól megy, lehet 3-ra, 4-re növelni a képek számát, szélesíteni a kívánható dolgok körét.
6. Megint nagy lépés, ha olyasmit lehet kérni, ami aktuálisan épp nem látszik (mondjuk a szekrényben van).
7. Ha már több képet használunk, be lehet vezetni a kommunikációs füzet használatát is: itt a képeket tépőzárral rögzítjük, tehát a gyereknek le is kell vennie, hogy átadhassa. Íme egy kommunikációs füzet a kezdet kezdetén:

8. Természetesen később lehet növelni a képek számát, ill. a füzetbe belső lapok is kerülnek, amiken az aktuálisan nem használt képeket tároljuk. (A gyerek tudja, hogy ott van, de azt is, hogy most nem lehet kérni.) A mondatok használatánál pedig megjelenik az ún. mondatcsík, de ez már egy másik bejegyzés...