Két nagyon jól szervezett programon is részt vettünk az utóbbi időben. A személyes élményeken túl mindkettőnél érdekesség, hogy kifejezetten autizmus barát volt a szervezés. Hogy mitől is? Elmesélem:
Az első egy csokoládé készítő délelőtt volt a Kockacsoki műhelyében, ahova kettő közül csak az egyik gyerekemet vittem, a másik ugyanis nem szereti a csokit (igen, van ilyen :)).
Ahogy megérkezett a társaság (összesen csak 5 gyerek volt), mindenki kapott egy összefűzött feladatlapot/naplót, amiben együtt átnéztük (ki is volt írva, rajzolva nagyban is) a délután napirendjét, megismerkedtünk a hellyel, a segítő felnőttekkel.
Ezután mindenki kötényt kötött, sapkát kapott, és némi útmutatás és kóstolgatás után munkához is láttak: egyenként készítettek és díszítettek csokit, türelmesen megvárták és nézték egymást (többnyire).
Ilyen szépségek kerültek a hűtőbe:
Amíg vártuk, hogy megdermedjen a csoki, naplóztunk: mindenki rajzolt, írt kedvére. (Mire hazaértünk, már vártak minket az ott készült fotók, ezeknek is volt hely a naplóban.)
Aztán jött még egy kis marcipán golyó gömbölyítés, nyalakodás, szülőknek, tesóknak finomság készítés. (Mondjuk nem voltunk túl éhesek az ebédnél aznap. :))
Végül egy nagy közös asztalnál szépen be is csomagolták a csokit.
Összességében nagyon kellemes, csendes, családias és figyelmes volt a hangulat, a fiam nagyon jól érezte magát, azóta is büszkén kínálgatja a csokiját (hihetetlen, hogy még van belőle, de ő ilyen beosztós fajta, nem tudom, hol tanulta :))
Másik élményünk egy vasárnapi koncert, de nem akármilyen! A Nemzetközi Cseperedő Alapítvány szervezésében a Budapesti Fesztiválzenekar kakaókoncertje ezúttal autizmus barát módon került megrendezésre. És nagyon, de nagyon profin!
Mi szokásunkhoz híven beírtuk a naptárba a koncert napját, de ezen túl aztán nem kellett sok energiát fektetnünk a felkészülésbe.
Mindent készen kaptunk a Cseperedő Alapítványtól: A koncert előtt a honlapon minden információt megtaláltunk. Ezt látta az ember, ha megnyitotta a Cseperedő honlapján a Kakaókoncertet:
Ahogy látszik, mindenre rá lehetett kattintani, és a helyszíntől, a programon keresztül, a viselkedési szabályokig mindenre felkészülhettünk. Volt sok kép, térkép, hang, videó, szociális történet...
Pillanatok alatt nagy családi kedvenccé vált a Sárával forgatott videó, amin körbevezetett minket a helyszínen és előre elmondta, mire is számítsunk majd. (A mosdót pl. rögtön megtaláltuk, ahogy odaértünk, és a koncerttermet sem kellett sokat keresgetünk, de még azt is tudtuk, milyen színű széken ülünk majd.)
Persze két gyerekkel néztük, csak nem mindent egyszerre :)
A koncerten egy képes műsorfüzet segítette, hogy mindenki tudja követni a koncertet.
Még kis matricákat is kaptunk, amivel jelölhettük, hol tartunk épp - ebben a karmester is segített, ő is mutatta, mit csináljunk.
És ha ez még minden nem lenne elég, a kakaózás után egy itthon kitölthető kis füzetet (összekötős, kiszínezős,megkeresős stb.) és egy lufit is kapott minden gyerek.
Mondanom sem kell, nem volt könnyű lefektetni őket, mikor hazaértünk, pedig jó késő volt már!
Nagyon köszönjük, Kockacsoki!
Nagyon köszönjük, Cseperedő Alapítvány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése