Szivárványos pálcikás

Egy játékot mutatok gyorsan, aztán hamarosan (most már tényleg!) jön majd rendes, autizmusos bejegyzés is :)
Tehát legutóbb egy szivárványos témájú pálcikás játék készült ajándékba ovisoknak, vagyis a velük foglalkozó nagyon kedves gyógypedagógusnak.
Így néz ki (az életben persze szebb a színe, de hát ez a vakus dolog nekem nem megy túl jól):

Most ugyan nem az én dolgom lesz kitalálni, mit is játsszanak vele, de azért íme néhány ötlet (nehézségi sorrendben), hátha valaki hasonlót készítene:

• Legegyszerűbb az előre beszurkált pálcikák kiszedegetése és tálba (esetleg szűkebb nyakú palackba) pakolása, ezzel már egész kicsik is boldogulnak.
• Következő lépés, ha a gyerek maga teszi be a helyére a pálcikákat. Először csak pár darabot, aztán egyre többet, egyelőre a nélkül, hogy a színekre figyelnie kéne.
• Lehet színek szerint is bedugdosni.
• Lehet váltva dugdosni (szerepcserével): "Egyet te, egyet én." Ezt is lehet közös tálból, vagy mindenki a sajátjából. Itt már kell tudni egy kicsit várni és a másikra figyelni.
• Több gyerekkel ugyanez, minél többen vannak, annál nehezebb a várakozás.
• Ha a cél a kommunikáció fejlesztése, olyat is lehet csinálni, hogy valaki az egyik, valaki a másik színű pálcikákat gyűjti (dugdossa be), és akkor egyenként mutatjuk fel a pálcikákat és megkérdezzünk, hogy "Ki kéri?" és várjuk a választ, hogy "Én." Itt már a saját színemen kívül (mondjuk enyém a lila, kék, zöld) arra is kell figyelnem, amit felmutatnak, és jókor kell tudni szólni (mondjuk nem a pirosnál). Ha ezzel a formulával már jól megy, variálhatjuk a kérdést is: "Kié?" (Enyém.) "Ki szeretné?" Kinél van? (Nálam.) stb.
• Talán legnehezebb a dobókockás társasjáték, ami szintén többféle variációban játszható. Pl: felváltva dobunk és a közös tálból dugdossuk be a pálcikákat a helyükre. Ilyenkor nincs nyertes, egy csapat vagyunk, csak arra figyelünk, van-e még az adott színből (és persze egymásra). Egy másik változatban szétosztjuk a pálcikákat és mindenki a sajátját dugdossa stb.