Számolós játékok

Idén van pár okos 4 évesem a bölcsiben, akikkel már ilyeneket is lehet játszani (Néha azért hiányzik az iskolás tanítás :)). Szóval készítettem gyorsan pár játékot:

1. Itt a műanyag  tojástartó (8 rekeszes, jópofa :)) rekeszeibe gyurmát lapítottam. Mikor elkezdünk vele játszani, felállítunk 4 számot most egyelőre 1-4-ig. A tojástartó másik felébe fogpiszkálókat szórok. A gyerek feladata, hogy minden számhoz a megfelelő számú fogpiszkálót szúrja be. (Vigyázat, finommaniupulásciós kihívás! :))

Később lehet majd azzal nehezíteni, hogy 8 számot használunk, vagy össze-vissza teszünk be számokat, esetleg az előre beszúrt fogpiszkálókhoz keressük a megfelelő számképet.

2. Ez szintén egy finommanipulációt is fejlesztő matekos feladat: A pillangós műanyag csipeszek szárnyán lévő pöttyöket kell megszámolni, majd a pillangót a megfelelő számra csiptetni.

Természetesen mindkét fenti játékkal lehet "társasjátékot" is játszani kommunikációs helyzetek gyakorlására, pl. a tojástartósnál (haladóknak, vagy nem autista gyerekeknek :)) én adok valahány pálcikát az egyik gyereknek, aki elkéri a másiktól a megfelelő számot, majd mindkettőt elhelyezi a tojástartóban. A pillangóssal egy egyszerűbb játéklehetőség pl., ha egyszer az egyik gyereknek adok egy pillangót (kikeresi a számot, a másik türelmesen vár), egyszer a másiknak.

3. Készítettem egy csomó kis "számkártyát" apró tárgyakkal 1-5-ig. (Kb. 4x4 cm-es karton lapokra ragasztottam a mindenféléket.) Ezekkel egy két (később három) gyerekes játékot tervezek: Mindenki kap egy kis tálat + választ magának egy számot a felkínáltakból (l. fenti számkártyák). Ezután én sorban mutatom az apró tárgyakat tartalmazó lapokat, akinél pedig az adott szám van, az elkéri tőlem és a táljába teszi. Hasonló módon a visszautasítást is lehet vele gyakorolni. Én felkínálok valamit egy gyereknek, aki felismeri, hogy az nem az ő számához illik, és mondja (vagy átadja a kommunikációs kártyáját), hogy "nem kérem".

Divathullámok a bölcsiben

Általában a bölcsisekkel való munkában igyekszem meglovagolni az aktuális divathullámokat. Nem azért, mert annyira szépnek, vagy értékesnek tartanám az aktuális agyonreklámozott kedvenceket, hanem azért mert:

1. a gyerekek általában "bedőlnek" és szeretik, vagyis szívesen fognak vele játszani
2. mert könnyen beszerezhetőek
3. mert fejlesztő eszközt készíteni úgyis bármiből lehet :)

Szóval mutatok párat: 

A Stikeez-eket az egyik szupermarketben lehetett gyűjteni, ilyen kis puha műanyag tapadókorongos talpú szörnyecskék (vagy mik). Felragadnak minden sík felületre: padlóra, szekrényre, tükörre, de a nagy gimnasztikai labdára is. Azért szeretem, mert 

• Remekül lehet velük gyakorolni a csippentést és a három ujjas fogást. A felcuppantott figurák levételéhez sokszor egész komoly erő kell! 
• Ha jó magasra tesszük fel, a gyerek nyújtózkodhat, vagy bordásfalra mászhat értük.
• Ha a földre tesszük egy tálba és a gyereknek kell egyenként kivennie, felállnia és felcuppantania őket valahová, akkor a guggolás tanítására, gyakoroltatására is használható. Ugynez akadálypályával egybekötve még bonyolultabb.
• Elég picik ahhoz, hogy jól el lehessen őket dugni bárhol, aztán kezdődhet a keresés (hideg-meleg játékkal, vagy bármilyen más szabállyal).
• A bölcsisekkel megfigyeltük, hogy ha a talpukat bevizezzük kicsit, akkor még jobban tapadnak (vagyis nem esnek le egy idő után). A vízbe mártogatás pedig egyrészt izgalmas, másrész pontosságot, figyelmet igényel, ha sekély a víz és nem akarjuk, hogy a kis figurák leérjenek (és folyton odatapadjanak) a tál aljához.
• A Stikeez-ekkel remekül lehet szerepjátékot is játszani, bármilyen kis autóba beültethetők, fa kockából lehet nekik házat, vagy kertet építeni, kicsi tál is elég a fürdéshez, vagy medencézéshez stb.
• Ha odanyomjuk őket a földre, lehet velük labdát pöckölni, körben állva csapatban is tudnak focizni.
• Természetesen lehet őket párosítani, szín szerint csoportosítani és számoláshoz is jól használhatóak.

Másik aktuális kedvencek (egy kisfiúé, nem az enyém) a Minionok. Ehhez készítettem Kinder tojás belsőkből figurákat, amiket egyelőre főleg arra használunk, hogy a földről össze kelljen őket szedni, ill. hogy a bordásfalra utánuk lehessen mászni. :) (Blue tack-kel simán odaragadnak)

Szomorú és vidám Minionokat is gyűjtöttem a netről, és két külön lapon kinyomtattam. Ezekkel képes lottót is lehet játszani egy, vagy két gyerekkel (vagy egy gyerek + szülő). A két gyerekes játéknál én felmutatok egy kis képet, a két gyerek közül pedig annak kell elkérnie, akinek az adott figura szerepel a tábláján. 

Egyedül a kis képeket akadálypályán, vagy guggolásból felállva is lehet gyűjtögetni, mint a Stikeez-nél.

Legújabb ötletem egy szerepjátszós doboz: sima cipősdoboz, aminek a tetejét úgy festettem, hogy a fantázia szabadon szárnyalhasson, ill. kilyuggattam, hogy spatulán, vagy fagyis pálcikán bármit bele lehessen szúrni.

És akkor készültek (meg még fognak is) hozzá figurák, most első körben a Jégvarázs tematikához, mert egy másik kisgyereknek épp ez a kedvence: Három szereplő, egy jégkastély (ez nem pont a mesebeli), havas fák, szánkó. A figurákkal lehet bábozni, de ahogy a képen látszik, bele is lehet állítani a "szanpadba". Voltak már szánkózni és hógolyóztak is. A hógolyózáshoz vattapamacsokat használtunk, ezt mondjuk padlószőnyegen nem ajánlom ;)

Egyelőre csak mutatóba készült ez a kis házikó és az amafa, ill. kipróbáltam, ujjbábok simán beonhatók pálcikára húzva. Majd bővítem a készletet, ha szükség lesz rá.

Egyszerű dobókockás játékok

A bölcsődébe készítettem most két nagyon egyszerű dobókockás játékot (egyik sem szépségdíjas), ezeket szeretném megmutatni. A cél az volt, hogy gyakoroljuk kicsit a szerepcserét, megtapasztaljuk az "én nyertem" "én vesztettem" érzést, és ismerkedjünk a dobókockával és a számokkal is.

Tehát az első egy pálcika bedobálós játék (a nagy dobókockát egy sima műanyag játékkockából készítettem 1 perc alatt) nagyon egyszerű szabállyal: amennyit dobok a kockával, annyi pálcikát dugok a palackba. Egyébként még egy ilyen egyszerű játék is lehet nehéz, hiszen valójában ilyen bonyolult:

1. Én vagyok a ... színű pálcikákkal
2. Én kezdek, dobok.
3. Megszámolom a pöttyöket a kockán.
4. Annyi pálcikát dobok a palackba, amennyit számoltam (közben fejben tartom a dobókockán látott számot, időben abbahagyom stb.)
5. A másik jön, én várok.
6. Megint én jövök (l. előbb)
7. Ha dobtam, de már nincs annyi pálcikám, mint amennyit dobtam (hű de nehéz!), vége a játéknak, én nyertem. (Nem veszem el a másik pálcikáját, nem nyitom ki a palackot, hogy újabb pálcikákat szerezzek stb.)
8. Előfordulhat, hogy a másiknak fogy el előbb a pálcikája, akkor ő nyert. Én már nem dobok.

(Több játékosnál még bonyolultabb a helyzet, ott azt is észben kell tartani, mikor következem én.)
* Természetesen ugyanez a játék gyöngyfűzéssel (annyit fűzök fel a saját, vagy a közös fonalamra/pálcikámra, amennyit dobtam), kockából építéssel stb. is játszható.

Egyébként ennek a játéknak egy bonyolultabb (már matekozós), bolti változata a kis maroknyi Super Six.

A másik játék egy nagyon egyszerű házi készítésű táblás társasjáték. Egy üres gabonapelyhes doboz az alapja, képnek pedig régi matricagyűjtésből megmaradt képeket kerestem itthon.

Így készült:

1. Kiválogattam a képeket, körbevágtam, elhelyeztem a táblán és körberajzoltam a helyüket.

2. Megrajzoltam a pályát, kifestettem, a matricák helyét meghagytam szürkének.

3. Felragasztottam a matricákat. 

Ez egy sima dobókockás-lépkedős játék, egyetlen érdekessége, hogy út közben a virágot (hegyi boglárka) meg lehet szagolni  (illatos matrica), a célban pedig a nyuszit (hegyi vattafarkúnyúl) lehet megsimogatni (simogatós, szörös matrica). Mellesleg pár ritkább állat nevét is megtanulhatjuk. ;)

Valami jó kis bábukat még találnom kell hozzá...

Hogyan szervezzünk autizmus-barát születésnapi zsúrt?

Decemberben tartottuk a kisebbik fiam születésnapi zsúrját, és mivel ez már a többedik autizmus-barát szervezés volt, gondoltam, megosztom a tapasztalatokat.

Nálunk a szülinapi összejkövetelek mindig valamilyen téma és az ehhez kapcsolódó előre jól kigondolt játékok köré szerveződnek. Most fordult elő először, hogy valaki ismétlést kért: Mivel a nagyobbik gyerekem Angry Birds szülinapja (amit akkor meg is mutattam itt) nagyon tetszett anno a kisebbiknek, ezért idén azt kérte, hagy legyen neki is olyan. Voltak olyan programpontok, amiket kifejezetten kért is (sőt további instrukciókat is adott), így ismételtünk, de voltak újak is. Így a következőket játszottuk:

• az ellopott tojások felkutatása a kertben - kis becsomagolt mézeskalácsokat kellett megkeresni (ilyen nem volt anno)
• a sisakos malac (Helmet Pig) legyőzése (ez Malackirállyal volt másfél éve, viszont a legyőzött papírmassé malac boncolásakor most is mindenféle kincsek kerültek elő )

• egy klasszikus "szembekötve arc darabjainak elhelyezése" játék stílusos kiegészítőkkel (Jó nagy körök voltak festve és lakkozva a gardróbra ragasztva. A szemeket, füleket stb. lamináltuk. Nagyon tartós lett.)

• dobozokra célbadobós játék Angry Birds plüssökkel (Sok doboz volt, sok lufi és sok plüss, csak rendes képem nincs róla.)

• és persze evés-ivás, torta és szabad játék

És hogy mitől volt ez az egész autizmus-barát? Íme néhány (szerintem) fontos szempont:

• Csak akkor kezdtünk szülinapi zsúrokat szervezni, mikor ezt a gyerekeim tényleg igényelték, vagyis később, mint általában a többi gyerek. Ha soha nem igényelték volna, soha nem tartunk. (Érdekesség, hogy azt gondolom, a kisebbik gyerekemnél alapvetően még később jött volna el ez az idő, de mivel látta a tesójáét, hát ő is szeretett volna.)
• Először kitűzzük a napot és beírjuk a naptárba. Megbeszéljük, hány gyereket és kiket hívunk meg, és elkészítjük a meghívókat. (Ha kell, segítünk átadni, vagy megkérünk valakit, hogy segítsen, ne legyen ez egy plusz teher a gyereken!) 
• Rendszerint kevés vendéget hívunk, a fiam (legalábbis a kisebbik) egy-két gyereknél többre úgysem tud figyelni egyszerre. A több éves tapasztalat azt mutatja, hogy általában a meghívottak fele jön el, mi ezzel számolunk, de lehet, hogy más környéken ez másképp van. (Nálunk kardinális kérdés volt, hogy mi van, ha mindenki eljön, és nem jut elég darab játék, ill. mi történik, ha senki nem jön el, így ezeket alaposan átbezéltük)
• A legkellemetlenebb feladat, hogy a szülőket megpróbáljuk lebeszélni arról, hogy a tesókat is elhozzák. Nem tuom, ez egyáltalán miért szokás, nekem sosem jutna eszembe, de az én auti gyerekemnél különösen fontos, hogy ne kelljen X db új arcra is figyelnie. Ettől függetlenül a helyzet, mikor szülőként ki kell állni ezért embertpróbáló. (Idén voltunk olyan szerencsések, hogy a szülők minde elmentek, ez sokat könnyített mindenki helyzetén - és persze nem azért, mert amúgy utálom őket ;))
• A buli idejét (hánytól hányig) igyekezni szoktunk úgy időzíteni, hogy az ne zavarja meg a kedves napi rutinokat. Nálunk pl. mostanában 6 órakor kezdődik a számítógépes idő, amit előre megbeszélve, napirendbe jelezve persze lehet módosíteni, de minek, ha nem muszáj. Jó érzés, és biztonságot ad, hogy addigra elmennek a vendégek, még akkor is, ha egyébként a gyerek örül nekik és jól érzi magát.
• A saját lakás jó esetben kellemes és biztonságos hely az autista gyereknek (is), főleg, ha elférünk. Viszont ez én gyerekeimnek pl. néha nehéz, ha mások a dolgaikhoz nyúlnak, szétpakolnak a szobájukban stb. Ezért úgy szoktuk csinálni, hogy vagy a kertben vagyunk (ez a legjobb, de decemberben csak rövid ideig működik), vagy az étkezőben (nálunk itt van tágasabb hely, az asztalt félretoljuk, és akkor mindenféle játékkal elférünk). Érdemes végiggondolni, melyik a lakásnak az a pontja, ahol ennyi gyerek legjobban elfér és (az autista gyerek szemszögéből nézve) a legkevésbé zavaró a jelenlétük és a legkisebb felfordulást okozzák. 
• Ha kell, beszéljük meg a gyerekkel, melyik játékokat félt és ezeket helyezzük biztonságba a buli idejére. A vendéggyerekekkel érdemes tisztázni azt is, mik a helyi szabályok, nálunk pl. nem szabad utcai ruhával bemenni az ágyba. Az egyszerűség kedvéért ki is lehet ezeket írni/rajzolni, akkor az auti gyereknek és a vendégeknek is egyértelműek a szabályok.
• A programot mindig jó előre átgondolom, olyan játékokat találva ki, melykeről tudom, hogy a gyerekem élvezni fogja. A nagyobbiknál például témától függetlenül az idő nagy részét a foci tölti ki, mert ezt szereti. A kisebbiknél több rövidebb, szaladós, dobálós játékkal készülök. Elkészítem a hozzávalókat.

• A programot néhány nappal a szülinap előtt közösen is átbeszéljük, és természetesen képes-szöveges napirend is készül (ha van auti gyerek a meghívottak között, akkor neki is át szoktam küldeni, aztán vagy használják, vagy nem). Az, hogy ez mennyivel történik előbb, az szintén nagyon egyéni, van, akinek jó érzés hetekkel előre tudni, de olyan gyerek is van, aki nagyon tud izguli, és inkább jobb, csak az utolsó előtti pillanatban érdemes átvenni vele a tervet. (Ha kell, viselkedési szabályok is készülhetnek előre.) 

• A szülinap során tartjuk magunkat az előre eltervezett napirendhez, azt jól látható helyre ki szoktuk tenni (nálunk kint is bent is van egy példány, l. fenti kép.), és a meghívott gyerekekkel is megnézzük. Szokott tetszeni :)
• Amíg ott vannak a vendégek, én elsősorban a gyerekekre figyelek. A fő cél, hogy az ünnepelt jól érezze magát, hiszen ezért van a buli, és ebben nem ismerek kompromisszumot. Vagyis nem kell úgy viselkednie, ahogy neki nehéz, nem kell részt vennie, amiben nem akar, nem kell mindenáron udvariasnak lennie. Egyszerűen a körülményeket igyekszünk rá szabni. Természetesen a többi gyerekre is figyelünk, hogy ők is jól szórakozzanak, de a csacsogni vágyó anyukákra legtöbbször sajnos már nem jut időm, figyelmem (kivéve a focimeccses bulikat ;)). Ez van, ez nem az az alkalom.
• Az evés elég kardinális kérdés egy bulin. A saját gyerekünket persze ismerjük, de ha van meghívott auti gyerek, kérdezzük meg, mit (nem) eszik, esetleges étellalergiák miatt a többieket is érdemes. (Én ezt idén elszúrtam, de a szinte semmit nem evő gyerek szülein úgy láttam, nem aggódnak, szóval lehet, hogy ez csak engem zavart. Csak hát mégis! :))
• Idén úgy tűnt, hiába terveztük viszonylag  hosszúra a partit, nem lesz könnyű befejezni, ezért bevetettünk egy időzítőt. Szóltam, hogy még 3 perc, aztán öltözés, majd felhúztam az órát. A többségnek (nem autiknak is :)) jól jött.

• +1 A dekorációt és az ételeket is igyekezni szoktam a témához igazítani, de ez kevésbé autizmus-specifikus ;)

Időzítők telefonra kisebbeknek

Az történt, hogy lett nekem egy okostelefonom, így aztán egymás után töltöm le az okosabbnál okosabb autizmus-barát alkalmazásokat (is). Így történt, hogy elmélyültem kicsit az (androidos) telefonokon elérhető időzítők világában.

De mire is jó az időzítés és az időzítő? Írtam már erről korábban itt, úgyhogy most legyen csak néhány hétköznapi helyzet példaképp, amikor bevethető autista gyerekeknél (és felnőtteknél):

• Ha a gyerek nem akar hazaindulni a játszótérről/játszóházból/vendégségből/óvodából, vagy bárhonnan máshonnan.
• Ha nem akarja befejezni a játékot/számítógépezést, vagy bármi mást, amikor arra kérjük.
• Ha nem akar kijönni a kádból.
• Ha végtelenül hosszú ideig tart, mire felöltözik/megírja a házi feladatát/megeszi a vacsoráját, vagy bármi mást.
• Ha egyre csak azt kérdezgeti, mikor lesz már vacsora/játék/mikor indulunk, vagy más hasonló.
• Ha nehezen viseli az utazást, mert nem érti, nem érzi, mikor érünk már oda.
• Ha nehéz a várakozás pl. a sorban a bevásárlásnál.
• és még ezer más helyzetű

Az offline időzítőket már megmutattam, a telefonra letölthetőkben meg az a csodás, hogy egyrészt kéznél vannak, másrészt a legtöbb gyereknek nagyon motiválóak. Az, hogy mikor mit használunk, nagyban függ a gyerektől (pl. ha semmi másra nem tud figyelni, ha előkerül egy telefon, akkor nem biztos, hogy minden hylezetben ez a jó eszköz neki), a megértési szintjétől (csak tárgyakat ért pl.), a mérni, jelezni kívánt idő hosszától (máshogy érdemes láthatóvá tenni 2 perc várakozást és 45 perc tanulási időt), ill. a pontosan mérhetőségétől (azt pl. hogy az orvosnál meddig kell még várni, biztosan nem tudjuk másodpercre pontosan megjósolni, de azt, hogy mikor indul a kedvenc TV műsor, azt igen), a helytől (zavar-e pl. mást az óra csörgése) stb.

Szóval a telefonos alkalmazások. Ingyeneseket mutatok:

Kids timer

Pont olyan, mint a csillagászati áron kapható time timer időzítő. Az ingyenes telefonos válozaton (van fizetős is, nem tudom, miben tudhat többet) egy kör 12 percet, vagy 1 órát mutat, ezen belül a színes (piros, vagy kék) sáv jelzi, mennyi idő van még hátra (sőt egy a háttértől kicsit eltérő színű fehér sáv azt is jelzi, honnan indultunk). Percenként állítható 1-60 percig. Megállítható és újraindítható, a végén pedig diszkrét a csörgés.

itt

Visual Time Timer

Nagyon jó képi megjelenítésű allkalmazás, négy kör, amelyek az ingyenes válozatban 5-5, vagy 4-4 percet jeleznek (nem tudja valaki, a fizetős változatban lehet-e 1-1 percre beállítani?). Így 5-10-15-20 percre lehet beállítani az órát, de az idő múlását percenként jelzi a körök alatti sáv.

itt

Kids Coundown Timer

Nagyon klassz, nagyon látványos megjelenítésű alkalmazás ez is, ahol egy pötty 10 másodpercet jelöl, egy sor pötty pedig egy perc. 30 másodpercenként lehet beállatani az időt, vagyis fél perctől 10 percig. A pöttyök folyamatosan fogynak, a már elmúlt időket x jelzi, az idő lejátával pedig telefonos hangjelzést hallunk.

itt

Cildrens countdown

Kis egyzsrű, képes időmérő, a végén mindig más hangjelzéssel (a kacsa hápog, a hal bugyborékol stb.), folyamatos ketyegéssel

Elsősorban kicsi gyerekeknek lehet érdekes, és olyan helyzetekben használnám, amikor nem gond, hogy közben a gyerek nem tud másra figyelni (pl. várakozásnál), ugyanis a folyamatos ketyegés és a fokozatosan előtűnő (mindig más) kép mellett nem nagyon lehet.

itt

Nagyon szeretnék még egy olyat, amin 2-3-4 perc is látványosan jelezhető, és közben az egyes percek végét is valami kisebb hang jelzi. Tud valaki ajánlani?

Szenzoros apróságok kissebbeknek és nagyobbaknak

A látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés, saját test- és egyensúlyérzékelés mind-mind fontos csatornái a tanulásnak. Jöjjön most néhány ezt célzó kisebb játék:

Lépcsőnjáró, vagy bolond rugó

Képkészítő szögekkel, 3D szögek, vagy tűkép

Vibráló játék

Szenzoros rágóka

Világító (sípoló) labdák

Tüskés labda, henger, karika stb.

Inverz homokóra

Éjjeli fény

Prizma és kaleidoszkóp

Esőbot

LED-es varázspálca

Melegíthető (mikrózható) plüss állat

llatos filctoll


Zselés golyó (biogolyó, biogél, biozselé, hidrozselé...)

)

Tüskés ülő (fekvő) párna

Felfújható henger

Fej masszírozó

Üveggolyó

Babzsákok és hasonlók

Lávalámpa

Optikai szálas lámpa

Világító karkötő

Peonza

Intelligens gyurma (van belőle foszforeszkáló meg mágneses meg elektromos, és egyszerre törik, nyúlik, pattan...)

Kinetikus homok

Nyúlós ragacs, nyálka

Mágikus kukac

Mágneses golyók