Mozgásfejlesztő játékok otthonra

Ebben a témában is annyi, de annyi klassz játék van, hogy készítettem egy újabb ötletadó listát. Meggyőződésem, hogy a nagymozgás minden egyébnek az alapja (beszéd, értelem stb.) és a mai gyerekeknek sajnos nagyon kevés jut belőle. Ezért érdemes odafigyelni, hogy ha ilyen mesterséges módon is (nem patakon átugrálva, mezőn szaladgálva, ló hátán kapaszkodva, fáról csüngve), de minél többet pótoljunk belőle. Próbáltam olyan játékokra fókuszálni, amelyek egyrészt elférnek egy átlagos lakásban is, másrészt nem csillagászati az áruk.

Az egyik legfontosabb eszköz (ezt mindig, mindenhol elmondom :)), a hinta. Már egészen piciknek is kapható megfelelő, pl. az Ikea csepphintája, vagy az Adamo bébihinta és ennek mindenféle utángyártott változata. 

(Egyetlen dologtól óvakodjunk: a rugós bébihintától, az borzasztóan megterheli a gyerekek izületeit, szerveit, főleg, ha úgy ültetjük bele, hogy magától még nem tud ülni. Vagyis kifejezetten nagyon káros!)

Nagyobbaknak vehetünk függőűgyat, függőszéket, tányérhintát, hintaszéket, sima kerti, vagy szobai hintát, hintalovat, mérleghintát, gyűrűhintát, nyújtó hintát stb.

Mikor a fiaim egész kicsik voltak, nagy kedvencünk volt a nagy gimnasztikai labda, amin ülve, ölben fogva ringattuk őket sokat. Nagyon sokat. És már az egész piciket is lehet rajta hason is ringatni, később ülve, állva... (Ha mi fogunk rajta ülni, érdemes a saját testmagasságunkhoz megfelelő méretet venni.)

Van még nekünk olyanunk is, hogy billenő rácshinta. Ebbe is bele lehet tenni már az egész piciket is néha egy pokróccal. Nagyobbak pedig ülve hintának, majd állva billenős akadálynak, vagy hídnak használhatják. (Nálunk a gördeszkával kombinálva hókotró is készült belőle :))

És igen: gördeszka. 1-2 éveseket háton ráfektetve, térdelésben, vagy ülve lehet tologatni, egymásnak gurítani. Később mindenféle szerepjátékhoz szuper. Legolcsóbb (de széles!) változat megteszi.

Trambulin. Kicsit nagyobbaknak. Felállítva keskeny helyen elfér. A nagy, hálós változat a kertben tesz jó szolgálatot.

Szoktam dicsérni a Bilibot is, kreatívan használható, soha el nem nyűhető játék. Sokféle színben kapható.

Aztán persze mindenféle sporteszköz: különböző színű, anyagú és méretű labdák (hálóval, kapuval, kosárral), roller, kerékpár (futókerékpár, szuper találmány!), görkorcsolya, korcsolya, szánkó, ugrálókötél, hullahopp karika stb.

És néhány kisebb, ismertebb játék: kugli, teke, golf, krikett, frizbi, lépegető, karikadobáló, labdakilövő, célbadobó játék

Alagút, csúszda, bármilyen mászóka a kertbe, vagy bordásfal a szobába a kúszás-mászáshoz.

Van több olyan játék is, ami figyelmet, egyensúlyt fejleszt és ezen keresztül még intelligenciát is, ezeket is szeretem.

Addictaball, labirintusok, golyóvezetők, golyóelkapók és hasonlók.

Játékötletek

Imádok így karácsony előtt elmerülni a netes játékboltok kínálatában még akkor is, ha már tudom, nálunk ki mit kap. Gondoltam, megosztom néhány kedvencemet a teljesség igénye nélkül, hátha valaki ötlettelen :)
Egyébként korábban volt már egy játékgyűjtemény itt, ezeket továbbra is nagyon szeretem :)

És azt hiszem, a mozgásfejlesztő játékokat összeszedem majd külön ;)

Nálunk idén nagy kedvenc a puzzle.

Nagyon szeretem pl. a körkirakókat.



Kisebbeknek ez a méreteket tanító halacskás puzzle tetszik.



Meg persze a testrészes - fiúban és lányban is kapható.



Én most már a térbliekkel szemezek. Pont ilyeneket a Tescoban is láttam - a reklám helye :)



Érzékelő játékok közül a tapintáshoz szivárvány kockák.



Vagy épp ez a másik átlátszó elemekkel.



Egyik kedvenc játékboltom kínálatából egy sétáló katica a nézni szeretőknek (nem esik le az asztalról, bámulatos! :))



egy zenélő ékszertartó a hallgatni szerető lányoknak,



egy londoni szett a közlekedés mániásoknak,



és egy bűvészdoboz a szerepelni vágyóknak.



Finommanipuláció fejlesztéshez: Trükkös ujjak




Kommunikáció fejlesztéshez: Tic-tac bumm junior



Golyópályát mindenkinek! Ez épp a legkisebbeknek való.




Jaj és még annyi minden van! A könyvek persze és a társasjátékok... :)

De azért még néhány saját készítésű ajándék:
Hógömb - pl. így, vagy készen kapható alappal, amihez csak fotó kell (kreatív és fotós boltokban is kapható).



Fürdőgolyó - gyerekekkel is könnyű elkészíteni és semmi nincs benne, ami ne lenne ehető, ha véletlenül... :)



Mézes nyalóka - ajándékkísérőnek könnyen, gyorsan, egészségeset.

A nagy iskolakeresés 6. rész: Ilyen iskoláról álmodom

Ígértem már, hogy leírom részletesen, most végre eljött az idő. :)

Tehát abból indultam ki, mi lenne az a forma, ahol egy ép értelmű, majdnem, vagy részben integrálható autizmussal élő gyerek úgy kapja meg a szükséges autizmus-specifikus megsegítést, hogy közben az épek közösségébe való integrálódását is segítjük. Erre én két modellt ismerek (tehát nem saját ötletek, ilyenek külföldön működnek!), de biztos van több is.

1. Az első variációban, ami nekem jobban tetszik (tehát ennek futottam neki első körben és erre van ígértem - szurkolás, szurkolás :)) egy teljesen hagyományos iskolában egy autizmus egységet alakítanánk ki 5-6 gyerekkel (kezdetben egy idős és kevés viselkedésproblémát mutató gyerekekkel), gyógypedagógussal, asszisztenssel. Az ide járó gyerekek mind egy-egy hagyományos osztályba is be lennének iskolázva, valójában az lenne az ő osztályuk (tehát az 1.a, vagy az 1.b stb.), de a nap egy részét (ki többet, ki kevesebbet, ki csak a szüneteket, ki a testnevelés órákat, ki majdnem minden tanórát) az autizmus egységben töltenék. Szintén innen kapnának segítséget az autista gyerekek és az osztálytanítók is az osztályban fellépő helyzetek megoldásához, itt kapnák meg a gyerekek a szükséges szociális-kommunikációs fejlesztést, ha szükséges, felzárkóztatást stb. Ennek a fajta ellátásnak nagy előnye az egyénre szabottság és az is, hogy egy potenciális évismétlés sem okoz akkora törést egy gyereknek, hiszen ugyanabba az autizmus egységbe járhat továbbra is. Egy autizmushoz értő és agilis gyógypedagógussal ez a modell csoda tudna lenni.

2. A másik variációban nincs szükség külön teremre és az órarend ilyen fajta finomhangolására, de talán még asszisztensre sem. Itt 2-3 autista gyerek jár egy többségi osztályba, de az osztályt nem csak egy hagyományos végzettségű osztálytanító, hanem egy gyógypedagógussal ketten vezetnék. Vagyis minden órán mindketten bent vannak (ezt úgy hívják, hogy két tanítós modell) és együtt foglalkoznak mindenkivel (az épekkel is!), segítve ezzel az autista gyerekeket a feladatok követésében, a társakkal való interakcióban, a többieket pedig az elfogadásban, a segítségadás megfelelő módjainak megtanulásában. Ha két felnőtt van, akkor az is jobb eséllyel megoldható, hogy a gyerekek a szünetekben sem maradjanak felügyelet nélkül, ami a potenciális bántalmazások megelőzése miatt lehet fontos. Nagy előny itt az is, hogy az a tanító, aki egy jó gyógypedagógus mellett így végigcsinál néhány évet, kincset érő tudásra tesz szert.

Szóval erről álmodom... :)

Autizmus könyvlista 3. - Gyakorlatias

Volt már egy könyvlista személyes beszámolókkal itt és egyszerűbb szakirodalmakkal itt, most jöjjenek azok a könyvek, amikből hétköznapi, praktikus tanácsokat, ötleteket nyerhetünk szülőként, szakemberként egyaránt.

Liz Hannah : Te is tudod! Hogyan foglalkozzunk autizmussal élő kisgyermekekkel?

Praktikus, könnyen olvasható alap dolgok, ötletek, játékok, gyakorlatok az autizmussal élő gyerek hétköznapjaiban főleg szülőknek és integrálta nevelő pedagógusoknak. Szerintem hasznos kiadvány.

More than words

Ezt a könyvet dicsértem már, hasonló az előzőhöz, csak sokkal hosszabb :) Jobban strukturáltan, a gyerekek tanulási stratégiájához és képességszintjéhez igazodóan ad tanácsot, játékos ötleteket. Nagyon nagy kár, hogy nincs magyarul, ezt mindenkinek ajánlanám.

Eric Schopler:Életmentõ kézikönyv szülõknek krízishelyzetek megoldásában az autizmusban és hasonló állapotokban

Kifejezetten szülőknek szóló könyv sok-sok megtörtént esettel, ezek megoldásával és szakmai magyarázatával. Olvasmányos és témák szerint is fellapozható, ötletadó könyv.

Őszi Tamásné szerk : Babzsák Fejlesztő Program. Útmutató és feladatgyűjtemény autizmus-specifikus kiscsoportos szociális-kommunikációs fejlesztő foglalkozáshoz.

A babzsákos foglalkozás az Autizmus Alapítvány munkatársainak "találmánya". Kiscsoportos fejlesztő foglalkozásokról van szó, ezekhez ad praktikus játék-ötleteket a könyv. Arra mindenképp jó, hogy az ember fantáziáját beindítsa, mit is csináljon a saját gyerekeivel, csoportjával. Inkább pedagógusként hasznos, otthon az ember ritkábban tart kiscsoportos fejlesztő foglalkozásokat ;)

P.Howlin – S.Baron-Cohen –J.Hadwin:Miként tanítsuk az elme olvasását az autista gyermekeknek?

Ezt a könyvet emlegettem már korábban, sőt egy kis betekintést is nyújtottam feladatokon keresztül. Szülőknek is érdekes, hasznos, de saját tapasztalatom az, hogy egy bizonyos határon túl már csak szakemberként lehet ezzel foglalkozni - én legalábbis a saját gyerekeimmel nem tudok.

A Korai Fejlesztő Központ kiadványai

2 kis füzetben jelent meg az autizmus specifikus környezet és a Korai Fejlesztő Központban működő modellprogram részletes bemutatása. Hogyan használjuk a napirendet, a PECS-et (ki hol áll, ki mit mond stb.), hogyan strukturáljuk a teret és hasonlók. Nagyon hasznos, nagyon praktikus, nem tudom, hozzá lehet-e még jutni a Koraiban. 

Madáretető és süniház

Azt hiszem, elkerülhetetlenül itt az ősz, sőt lassan a tél kopogtat. Idén új madáretetőt készítettünk nagy családi összefogással: én csak kitaláltam, aztán kiadtam a feladatot a fiúknak, akik fúrtak, fűrészeltek, szögeltek. Ugye milyen szép lett? 

Az alja és a teteje már használhatatlan, de vadonatúj konzolokból készült (felfúrtuk vele a könyvespolcot, de nem bírta és kiszakadt), a háta pedig három parafa poháralátétből. A fa lapokat kis fa lécek és szögek tartják össze, az alátéteket egyszerűen csak felragasztottuk. Belülre is ragasztottunk egy lécet, terv szerint az akadályozza majd meg, hogy a magok kihulljanak, a kinti részt inkább melegedőnek használhatják majd a cinegéink. A lapokat (előre) átfúrva átfűztünk egy zsinórt, ezzel pedig egy már bevált helyre, közvetlenül az ablakunk elé, a szőlők közé akasztottuk. Így ebéd közben épp rálátunk. (Ja, azért le is lakkoztam csónaklakkal, hátha így kibír pár szezont.)

És idén először nem csak a madarakra gondoltunk, hanem a süniknek is készítettünk két búvóhelyet. Kicsit nézelődtem a neten, hogy is kell, de aztán végül a helyszínen együtt találtuk ki a végső megoldást: Egy nagyobb műanyag cserép oldalán két bevágást ejtettünk, a közte lévő részt felhajtottuk és az így keletkezett lyukba egy kisebb, szögletes cserepet dugtunk, ez lesz a bejárat. Az egyiket egy sarokba, a másikat a mászóka alá rejtettük és jól befedtük avarral. (A képen még csak félig van befedve, hogy látsszon a szerkezete.) Hogy az avar és az odú is a helyén maradjon, faágakkal körbeszurkáltuk, így rögzítettük. És a cserépre még egy nagyobb kavicsot is tettünk. Egész csinosak lettek, remélem, lesz lakójuk. (Nyári éjszakán találkoztunk már sünivel.)

Tengerpart otthon

Több, mint egy éve ácsorgott bezacskózva a "fehér homokunk", a színes nyári tábor óta. Már nem is emlékeztem, hogyan készült akkor, de most rákerestem (holdhomok, vagy moon sand néven fut) és 10 csésze finomliszthez 1 csésze babaolajat ír a "szakirodalom". Én a babaolaj egy részét napraforgó olajjal helyettesítettem az ára miatt, de tény, hogy így nem annyira illatos. Nagyon-nagyon finom viszont a tapintása és a hideg évszakok homokozó-ínséges időszakai remekül kihúzhatók vele. Vigyázat, nagyon kicsi az esélye, hogy az összes homok a dobozban marad! ;)

Mi most kagylókat és csigákat is tettünk bele a tengerpart érzéshez.

Formázáshoz viszont a hagyományos homokozó- és sütőformák az ideálisak. És az elkészült forma igazán szép felületű, egészen sima. Felnőtteknek is kész szenzoros feltöltődés!

ui.: Ja, hóembert is remekül lehet belőle építeni. :)

Segédeszközeink 4.

Mostanában ilyen új vizuális eszközök készülnek mifelénk:

Továbbra is küzdünk a WC mellé pisilés problémájával, amit most épp egy ilyennel próbálunk orvosolni, sajnos kevés sikerrel - ilyen is van, de nem adjuk fel! ;)

Egy másik újításunk az étkezéshez kapcsolódik. Vagyunk olyan szerencsések, hogy mindkét gyerekünk jó evő, de min ne lehetne csiszolni? :) Most épp az volt a célom, hogy csökkentsük a felvágott és más kevésbé egészséges ételek jelenlétét a hétköznapokban. Készítettem hát egy listát sok-sok étellel, amin minden héten mindenből csak egyet eszünk, majd pirossal kihúzzuk. Így biztosan nem lesz egész héten vacsorára felvágottas kenyér. Szerepelnek a listán egészséges, de kevésbé kedvelt ételek is megnyugtatásul: ezeket is csak egyszer kell legyűrni a héten. Egyébként a lista közel sem tökéletes, valószínűleg lesz javított változata, pl. bekerülnek majd az ilyen-olyan szendvicskrémek, amire egyelőre nincs kereslet - nagy bánatomra.

Autizmusban nem ritka probléma, hogy valaki nem tud segítséget kérni, főleg amikor valami feszült helyzet van. Hiába beszél amúgy jól meg sokat. Arról, hogy mi ilyenkor a teendő, arról született egy szociális történet Jákobnak, aki aztán fogta a könyvet, kinyitotta a megfelelő oldalon, odatette maga mellé a földre és úgy kezdett játszani, amikor pedig elakadt, "puskázott". Ezért rajzoltam egy zanzásított, laminált változat is a gyakorlati tanácsokkal. És ez működik, azóta javult a helyzet, bár ezt, azt hiszem, jó ideig tanulhatjuk még. (Hogy valami személyeset is mondjak, a legnehezebb, hogy mi felnőttek ne erősítsük meg a nem kívánt viselkedést, vagyis ne rohanjunk rögtön a segítségére, amikor visítani kezd, várjuk meg, míg megtalálja a jó megoldást a fejében. És bízzunk benne, hogy ez egyre rövidebb idő alatt sikerül majd.)

Ez a téma Áront is megihlette, szerinte ha írunk arról, hogy ha valami nem sikerül, akkor arról is kell, ha valami sikerül - imádom, hogy ilyen pozitív :)

A szülők dolga

Szombaton egész nap a 25. születésnapját ünneplő AOSZ szakmai napján ültem. Voltak jó és kevésbé jó előadók és előadások, de erről most csak nagyon röviden: Nagyon szeretem, hogy nem egy, nem két autizmussal élő fiatal volt ott, voltak, akik elő is adtak. Az ő gondolataikat mindig szívesen hallgatom, mert tényleg mondanak valamit, amit tudnunk kell. :) Tetszett a Kontakt önkéntes program bemutatója is, szót kapott a programmenedzser, a szakmai vezető, a konzorciumi partnerek vezetői, maguk az önkéntesek, a befogadó családok, autista fiatalok... Szóval sokféle nézőpont megjelent. A program lezárásaképp megjelent egy kis füzet is, amit mindenki kézbe kapott, és amiben nem csak a blogomból vett részek szerepeltek több más blog mellett, de aminek egy kicsit a szerkesztésébe is belefolyhattam dr. Simó Judit mellett, ami nagy-nagy megtiszteltetés. A kiadványról Rita blogján lehet kicsit bővebben olvasni.

Amiről viszont igazából írni akartam, az az, hogy Őszi Patríciának (aki véletlenül nem ismerné, ő az Autizmus Alapítvány iskolájának vezetője) volt egy olyan gondolata az előadásában, ami nagyon egybecseng azzal, amin mostanában az iskolakeresés/csinálás kapcsán gondolkodom. valami olyasmit mondott, hogy ma Magyarországon már vannak jól képzett szakemberek, van jó gyakorlat, van színvonalas szolgáltatás és magyar nyelven elérhető korszerű szakirodalom... A mondat végére nem emlékszem pontosan, de én valahogy úgy fejezném be, hogy a többi már a szülőkön múlik.

Mert mit is akarunk mi szülők? 

Azt, hogy a gyerekeinknek legyen jó színvonalú, elérhető, autizmus specifikus ellátás (óvoda, iskola, orvosi ellátás, fejlesztés stb.).

És mit kell ehhez tennünk?

Egyrészt megjelenni a rendszerben a gyerekünkkel és a diagnózisával. Ha az autizmust mindenféle más diagnózisra (pl. beszéd-, vagy értelmi fogyatékosságra) cseréljük, mert így könnyebb ellátást találni, akkor a "rendszerben" nem fog megjelenni az az igény, hogy ennyi és ennyi autista gyerek ellátatlan. És ez - bár nyilvánvalóan nem mindig ez a legkönnyebb út - csak rajtunk, szülőkön múlik.

Másrészt nekünk kell elindulnunk, hogy a megfelelő ellátást (ha nem találunk) kialakítsuk. Mert honnan tudnák az iskolák, hogy autizmus ellátásra van igény, ha nem kopogtat be évente pár szülő, hogy szeretné. Magam is meglepődtem azon, mennyire könnyen megy most nekünk ez az iskolacsinálás dolog (legutóbb itt). Mert mi is történt, ha a felesleges köröket és kitérőket nem számítom? 

1. Kitaláltam,  mi lenne jó a gyerekemnek. (Igaz, nem egyedül. Aki figyelmesen olvassa ezt a bejegyzést, fentebb megtalálja annak a két szakembernek a nevét, akik nagyon sokat segítettek és támogattak, és remélem, még fognak is ;).

2. Kinéztem egy sima iskolát, bementem az igazgatóhoz és elmeséltem, mit szeretnék. Ő elsőre nem zárkózott el.

3. Vártam, vártam, közben váltottunk pár e-mailt és telefont. (Ekkor futottam a többi kört a többi sulival.)

4. Jó egy hónap múlva felhívott az igazgató, hogy beszélt a tankerületi igazgatóval (igaz, már korábban is többször), aki megígérte, hogy lesz olyan ellátás, ami a gyerekemnek jó. (Egyszer összeszedem majd azt is, pontosan mit szeretnék.)

Azt hiszem, ez az út igazán nem mondható nehéznek, vagy rögösnek! És persze lehet az ismerősökkel, vagy a fórumtársakkal keseregni, hogy milyen rossz a helyzet és mennyire nincs ellátás, de mitől is lenne, ha mi szülők nem jelezzük az igényt? Honnan tudná az iskola? (Nem, nem gondolom, hogy most felettünk megjelent a szivárvány és szeptemberben majd csak szépen átsétálunk alatta. Ha sikerül is végigcsinálni, akkor is biztos sok feladat áll még előttünk, de elkezdeni úgy tűnik, így kell.)

És még egy gondolat arról, miért mi, szülők: Hallottam ezt én már eddig is, de valahogy most értettem meg. :) Egy szakember keze sokkal inkább meg van kötve, ez tény, magam is tapasztalom. Hiába látja, mire lenne igény. Ha valamit szeretne elérni, elmehet a feletteséhez, vagy a felelős szerv felelős emberéhez, de nagyon könnyen, gyorsan falakba ütközik ("nincs ilyen ellátás, keressenek mást"). Ha szülő vagyok, semmilyen hivatalos út nem köt és nem kell félnem attól sem, hogy ki fog utálni, vagy kivel romlik meg a viszonyom a hivatalokban. Bárkihez elmehetek, akár az akármilyen minisztert is felkereshetem, bárhol verhetem az asztalt. Félreértés ne essék, ezzel a szereppel én sem szívesen azonosulok, de nem nagyon van más, és kiért tenné meg az ember, ha a saját gyerekéért nem? Szóval mindenkit arra biztatok, hogy menjen, beszéljen a megfelelő emberekkel, zaklassa őket hivatalos levelekkel és ragaszkodjon a megfelelő ellátáshoz, mert csak így lesz valami. A szakma már felkészült!

A nagy iskolakeresés 5. rész

És akkor ahogy ígértem, beszámolok a sulis fejleményekeről - vigyázat, feldobott hangú bejegyzés következik! Időrendben írom a történéseket, de tessék türelmesen olvasni, azt hiszem, már közte van a megoldás.

• Ott hagytam abba legutóbb, hogy a körzetes városi iskolánkból, ahol elvben van autizmus-specifikus ellátás a tankerületi igazgatóhoz irányítottak. Felhívtam, ő azt mondta, a tanügyi referenssel beszéljek. Őt kb. 20 telefonálás után (8x fel is vették, hol a biztonsági főnökkel, hol a szomszéd irodával beszéltem) sikerült elérnem. Bár fogadóórát szerettem volna kérni, arra nem volt nyitott (ő nem igazán kompetens és nem is tudja meg talán inkább megyei feladat stb), azért csak elbeszélgettünk. Olyan agresszíven toltam a "nem érdekel, oldják meg, az én gyerekem itt lakik és iskola kell neki" dumát (ennél azért kicsit szebben és szakmai érvekkel megtámogatva), hogy magam is meglepődtem, de végül abban maradtunk, hogy leírom amit akarok, ő meg lép. Írtam is egy hosszú-hosszú levelet arról, milyen gyerekem van, melyik létező ellátás forma miért nem jó neki, és melyek azok a formák, amelyek szerintem tudnának működni a magyar oktatási rendszerben, bár nyilván forrásigényesek (l. gyógypedagógus és terem). Ez pár napja volt (kérték, hogy e-mailben is küldjem el, ne csak postán, megtörtént), választ még nem kaptam.
• Felhívott azonban annak a csepeli iskolának az igazgatója, ahova a nagyobbik fiam jár és ahol már (írtam róla) próbálkozom egy ideje kijárni az integrációs osztály alapítást. Ő beszélt az ottani tankerületi igazgatóval, aki állítólag eddig is nagyon nyitott volt és azt a választ kapta, hogy a délpesti tankerületi igazgatók már beszélgettek erről, hogy ez a feladat (miszerint ép értelmű, autizmusban enyhén érintett gyerekek ellátása) mennyire ellátatlan és mindenképp lépni akarnak. Most még egy pályázat eredményére várunk, de annak az eredményétől függetlenül ígérik, hogy indítani fognak a jövő tanévtől autizmus-specifikus osztályt ebben az iskolában!!! Csak szóbeli ígéret ugyan, de ha ez tényleg valóra válik, maga lehet az álom. Ehhez keresek tehát még gyerekeket, l. itt. Van már, nem gondolom, hogy ez lesz a végső akadály, de 5 gyereknél szerintem nem nagyon fér majd be több. És ez a rendszer olyan lesz, amilyenné tesszük, szóval aki mer, az itt biztosan nyer.
• Elmentem a héten egy "kisegítő" iskolába is, ahol e-mailben azt mondták, ép értelmű autista gyereket is szívesen fogadnak, integráltan, de normál tanrend szerint (!) oktatják őket. És mondhatom, a hely nagyon szimpatikus. Alacsony osztálylétszám (5-6 fő/osztály), ha nem is autizmusban képzett, de nagyon nyitott és tanulni hajlandó gyógypedagógus és igazgató, kis iskola, nagy odafigyelés, differenciált oktatás, az egyéni igények maximális figyelembe vétele. Engem meggyőztek. Azt gondolom, hogy ez egy olyan hely, ahol a gyerekem lelke rendben lenne. Alapvetően is azt gondolom, hogy az iskolaválasztás elsődleges szempontja nem a matek és olvasástanítás színvonala, hiszen ezt még később is lehet pótolni, aki egyetemre való, úgyis oda jut. (De itt még ebben sem kell kompromisszumot kötni.) Az viszont, hogy a gyerekem magát kompetensnek éli meg, hogy a társaival hogy tud kapcsolatokat teremteni, hogy mennyire nyugodt, támogató és elfogadó a légkör, ami körülveszi, az nem olyasmi, amit 20 éves korában rendbe tudunk majd hozni. És jó volt ott lenni. Ezt a sulit is nagyon ajánlom bárkinek!

És ahogy mondani szokás: név és elérhetőségek a szerkesztőségben.

ui.: Jövő héten egy alapítványi iskolába látogatok el, mesélek majd arról is.

A nagy iskolakeresés 4. rész - FELHÍVÁS

Keresem azokat a szülőtársakat, akik szintén olyan autizmussal élő gyereküknek keresnek iskolát 2014 szeptembertől, aki a többségi, közel 30 fős osztályokkal dolgozó iskolarendszerbe nem, vagy csak nehezen tudnának beilleszkedni autizmusuk miatt, viszont, mivel ép értelműek, a kisegítő iskolák autista csoportjában sincs helyük! Én most Csepelen és Szigetszentmiklóson próbálok valamiféle ellátást kijárni, de együtt könnyebb lenne.

Természetesen más környékbeli kerület, vagy település is szóba jön, szívesen társulok hasonlóba.

Kérlek, írjatok egy e-mailt, ha egy cipőben járunk! nagyorsolya(kukac)inbox(pont)com

ui1: Azt gondolom, ha mi szülők belemegyünk abba, hogy értelmi fogyatékossá minősíttetjük a gyerekünket, hogy beférjen egy klassz kisegítő osztályba, vagy más (mondjuk beszéd) fogyatékossá "irattatjuk át", hogy legalább valamifajta ellátást kapjon, vagy fájó szívvel, de szemet hunyunk a felett, hogy a gyerekünk nem érzi jól magát a többségi iskolában, mert vagy bántják a társai, vagy nem tud az intellektusának megfelelően együtt haladni a többiekkel, esetleg elfogadjuk, hogy feladjuk az állásunkat és magántanulói státuszban szomorkodunk otthon, amire rámegy a család és a mi életünk is, de a gyereknek sem jó; de még ha olyan szerencsések vagyunk is, hogy valamilyen befogadó szemléletű fizetős helyre sikerül őt beiratni, akkor mind-mind cinkosok vagyunk abban, hogy a "rendszer" azt higgye, ezek a gyerekek és a probléma nem létezik, így vagy úgy, mindenkit jól ellátnak. Ha hirtelen tömegével jelentkeznénk, hogy márpedig a mi gyermekeinknek nem jó az, ami van, akkor talán-talán elindulhatna végre valami. Nem?

ui2..: Természetesen az iskolakeresés továbbra is több szálon folyik, jövök még a héten a fejleményekkel az 5. részben.

Tökös napok

Jákob ovijában a héten a tökkel foglalkoztak, mivel azonban mi az iskolai őszi szünet miatt "lógtunk", úgy gondoltam, legyen itthon is valami hasonló. Mivel a hét elején nagyszülőztek a fiúk, a hét második felében jelöltünk ki négy tökös napot. (Ha nagyon intenzívre vesszük, akár kettőbe is belefért volna, de azért mást is csináltunk, ide-oda mentünk közben :)) Persze jeleztük is a hetirendben.

Aztán azon kívül, hogy vettünk és kézbe vettünk többféle tököt, hogy tökös ételeket ettünk (tökfőzelék, sütőtök, sütőtökös süti és hokkaidó tökből készült leves fért bele pirított tökmaggal) készítettünk néhány dolgot a témában. Először is egy tökös füzetet. Ehhez kivágtunk egyforma köröket színes papírból, ezeket összefogva kilyukasztottuk, majd összekötöttük zöld zsinórral. Utóbbi lett a tökünk szára. Az elő- és a hátlap keményebb narancssárga papírból készült. A könyv elejére tök arcot ragasztottunk, a hátuljára ki-ki a maga módján felírta, hogy tök.

A könyv belsejébe sok-sok (11) tökfajta képe került. Áron párosította is a tökök képét a szöveggel, ami nem is olyan egyszerű, mert volt olyan tök is, amivel még én sem találkoztam eddig soha.

Aztán megnéztük azt is, hogyan lesz az elvetett magból tök. Sorba rendeztünk, ragasztottunk, színeztünk.

A tök részeit többször is megnéztük élőben az ebédhez felvágott tökökön, aztán persze dokumentáltuk is. :)

Jákob füzetébe érdekességként hatalmas (és másik oldalakon kevésbé hatalmas) tökökről is kerültek képek, ő nagyon élvezte a vágást és a ragasztást. Áron szerint ez nem elég tudományos. 

Jákob füzetébe egy kis logopédiát csempésztünk még...

Áronnál pedig maradtunk a "tananyag" vonalon.

A füzeten kívül volt persze meseolvasás is. (Ha úgy tetszik, Áronnak olvasás gyakorlás - nem mintha rászorulna.)

És nem maradhatott el a tökmaggal való ismerkedés sem: feltörtük, megkóstoltuk, Jákobbal számoltunk vele, azt pedig ő maga találta ki, hogy készítsünk betűket is.

Természetesen nem maradt el a tökfaragás sem, ami nekem nem épp kedvencem, mert pár évvel ezelőtt, mikor először csináltuk, megdöbbenve tapasztaltam, milyen hamar megpenészedik és tönkremegy. Most legalább készültem rá. Jákobbal süteményformát és kalapácsot használva lyuggattunk egy tökhintót.

Áron kést használt és megint a "hagyományos" vonalon maradt.

Sablonfestéssel és szabadon is festettünk tököket (Jákob narancssárga lapokat szivaccsal), ezt nagyon élvezték a fiúk, és ez legalább egy ideig még díszíti majd a lakásunkat. (Nem, az ott nem tök lekvár! :))

Viselkedés problémák és megoldási stratégiák

Két autista gyerek ellenére elmondhatom, nem vagyunk vastagon megszórva viselkedés problémákkal. Kisebbek persze vannak (és főleg voltak) és ezek a kicsik is képesek rendesen megkeseríteni egy család életét. ;) Az elmúlt években sokat tanultam arról, mit lehet tenni, amikor egy ilyen dolog előkerül, vagy épp elviselhetetlen méreteket ölt. (Igen, vagyunk olyan szerencsések, hogy nem egyedül kell szembenéznünk a nehézségeinkkel, hanem van szakember segítségünk, nem is akármilyen! Mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, keressen valakit, aki autizmusban képzett és kívülről látja a helyzetet.)

Hogy milyen viselkedésproblémákról beszélek? Csak azok kedvéért, akik nem találkoznak autizmussal élő gyerekekkel: A legdurvább mindig az, ha valaki önmagát, vagy mást bánt (üt, harap stb.), ha veszélyes, vagy egészségtelen dolgokat csinál (párkányon mászkál, vagy mindent megeszik beleértve akár a székletet, vagy a mosóport), de vannak simán csak idegesítő, társadalmilag nem elfogadott rossz szokások (csúnya beszédtől a folyton meztelenre vetkőzésen át az utcán sikításig). Az könnyen belátható, hogy gyerekeink ezeket nem direkt és főleg nem a mi bosszantásukra csinálják, még ha sokszor úgy is tűnik. Általában kommunikációs-szociális nehézség áll a háttérben: nem tudják másképp jelezni, mit szeretnének, vagy mit nem, vagy biztonságot nyújt nekik a helytelen viselkedésre adott reakciónk ("Azt legalább tutira tudom, hogy anya kiabálni fog, ha ezt most kiöntöm."), esetleg szenzoros probléma áll a háttérben (jó érzés köpködni, vagy fogkrémet a falon szétkenni) és annak nem értése, hogy ez miért rossz, vagy másban milyen érzéseket kelt. Röviden :) A dolog persze egész bonyolult és mindig egyéni elbírálást igényel.

Azért megpróbálok most pontokba szedni néhány tanácsot, ami nekünk segít ilyenkor (többnyire):

1. Fontos, hogy én magam tudjam, megfigyeljem, hogy pontosan mi zavar, miért zavar és mit is szeretnék helyette. Tapasztalatból mondom, hogy érdemes naplózni, hogy mi történik (egyszerre mindig csak egy problémás viselkedéssel törődni), mikor, miért és mi következik utána. (Arról, hogy ezt hogyan kell profin csinálni, Janoch Mónika: Problémás viselkedések megelőzése, kezelése c. könyvében lehet olvasni. Nem könnyű, sok odafigyelést igényel, de néha megéri. A könyvből egyébként tisztába kerülhetünk a problémás viselkedések kezelésének minden más elméleti szabályával is.) Én azt tapasztaltam, hogy már az, hogy elkezdem leríni, mi történik és milyen körülmények váltják ki, sokat segít abban, hogy megértsem és rájöjjek a megoldásra. (Példa: ha a gyerekem rosszul alszik, az vajon azt jeleni-e, hogy az elalvás nem megy?  Ha igen, akkor mennyi idő, hányszor egy héten, és mit csinál helyette? Vagy éjjel alszik rosszul? Felébred, vagy csak forgolódik? Ha felébred, hányszor? Az éjszaka melyik részében? A hét melyik napjain? Összefügg-e azzal, mi volt nap közben? stb.) A végső cél persze az, hogy a megfigyeléseinkből a viselkedés okaira rájöjjünk, mert e nélkül...
2. Világos és érthető (láthatóvá tett) szabályok és elvárások, autizmus-specifikus környezet: napirend, folyamatábrák, viselkedéses szabályok, szociális történetek. (Aki olvassa a blogot, annak ez nyilván már a könyökén jön ki.) Kevesebb stressz biztos, hogy csökkenti a viselkedésproblémákat, ez is könnyen belátható, mi is így működünk.
3. Ha lehet, célszerű a helytelen viselkedést megelőzni, időben "elcsípni", a gyereket más tevékenység felé terelni. Vagy úgy módosítani a környezetet, hogy ne legyen alkalma rá (elrakni azt a bizonyos tárgyat, bezárni a szekrényt, nem engedni x kisgyerek közelbe stb.).
4. A helytelen viselkedés figyelmen kívül hagyása, ha ez lehetséges. Önsértő, vagy veszélyes viselkedéseknél nem lehet megtenni, de nekünk csúnya beszédnél pl. egész jól működött, hogy rá sem hederítettünk. Mondjuk hosszú idő volt és eleinte azzal is számolni kell, hogy a helytelen viselkedés erősödhet, hiszen a gyerek mindent megtesz, hogy a megszokott reakciót kiváltsa. (Ahol figyelmen kívül hagyni nem lehet a viselkedést, ott is célszerű minél kevesebb "felhajtással" reagálni.)
5. A helytelen viselkedés helyett lehet hasonló, de kevésbé zavaró alternatívát kínálni, vagy azt elfogadható mederbe terelni (nem lehet pl. a lakás közepén az ásványvizet a szőnyegre önteni, de lehet egy a kádba tett törölközőt locsolni vízzel). A pozitív viselkedést érdemes jutalmazni.

+1 Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy kérjünk segítséget! (Remélhetőleg van kitől.) Egyrészt szakmai segítséget a viselkedés problémákkal kapcsolatos megfelelő stratégia megtalálásához, másrészt olyan segítséget, ami kicsit tehermentesít minket, vagy a családot. (Nagyszülők, más segítők.) Csak az tud adni, aki maga is kap valahol, valakitől!

Eric Scopler szerkeszetette azt a könyvet, melynek Életmentő kézikönyv szülőknek krízishelyzetek megoldásához autizmusban és hasonló állapotokban a címe. Ebben sok-sok konkrét eset van, amikre a szülők így-úgy megoldást találtak, egy-egy szakember pedig a dolog elméleti hátterét is "hozzáteszi" az esethez. Remélem, jól emlékszem, elég rég olvastam! ;)

Autizmus Füzet 2013

Az elmúlt héten egy autizmus napon jártam Dunaharasztin a Mozaik Egyesület szervezésében. A nap apropója egy frissen kiadott füzet volt, ő az:

Egy sorozat első darabja ez, amelyben némi "autizmus alapok"-on kívül rövid, praktikus összefoglalókat olvashatunk a létező összes terápiáról, az elérhető juttatásokról, segítséget ahhoz, hogy kihez fordulhatunk, illetve még egy óvoda-iskola intézménylistát is találunk benne. Az én kedvenc részem a füzet végére beragasztott BOCS kártya, amin nem szerepel, hogy bocs! Hurrá, hurrá! És még szép is. (Írtam már róla korábban, hogy mi ez.)

A füzet hátlapja szintén nagyon szépre és harmonikusra sikerült. Az AOSZ plakátokról már jól ismert gyanújelek szerepelnek itt megint csak nagyon gusztusosan "tálalva".

A következő kiadvány terv szerint a fogászat praktikus kérdésével foglalkozik majd tanácsokkal, képekkel, információkkal. Már alig várom! Köszönjük Mozaik Egyesület!

Szótekerő

Megcsináltam én is Modern Nagyi szótekerőjét, amit a napokban láttam. Kell hozzá egy WC papír guriga és az én változatomhoz egy színsablon csík, amit már korábban is mutattam és azóta is sokféle dologra használunk. Így nem kell vonalazni, méricskélni és még szép is. Mi logopédiához használjuk, az egyes csíkokat elforgatva tanuljuk a különböző hangok összeolvasását, ejtését. Szép és motiváló, tovább nem is magyarázom:

A találkozásnál az átfedést folyékony ragasztóval, a széleket celluxxal is rögzítettem, biztos, ami biztos.

Autizmus könyvlista 2. - Szakirodalom

Korábban volt már egy könyvlista, íme a következő. Ezúttal arra gondoltam, felsorolnám azokat a könyveket, amelyek nekem valamiért fontosak, hasznosak voltak az autizmus megértésében. Ajánlom kezdő szakembereknek, vagy elszántabb, gyermeküket jobban érteni vágyó szülőknek.

(A lista szubjektív és természetesen nem teljes.)

Olga Bogdashina: Valódi színek – Érzékelés és észlelés az autizmus spektrum zavarokban

Nekem nagy kedvenc, ebben ismertem a gyerekeimre. Nagyon gyakorlatorientált, sok benne a példa (ha pl. ezt csinálja, az azért van, mert...), de nem szakembereknek talán nem a legkönnyebb olvasmány. Viszont félbe is lehet hagyni, ha az ember csak az elejét olvassa, az is hasznos.

Theo Peeters: Autizmus, az elmélettől a gyakorlatig

A best of listám előkelő helyén. Mert nagyon az alapokról szól, de nem száraz és elméleti, kaphatunk a válaszokat, a mit csináljunk, miért csináljuk és hogyan csináljuk kérdésekre. Külön fejezetben tárgyalja a gondolkodás, a kommunikáció, a szociális viselkedés és a fantázia nehézségeit. És emlékeim szerint elég általános.

Tony Attwood: Különös gyerekek – Kalauz az Asperger szindrómáról szülõknek és nevelõknek

Szintén alapmű. Elég rég olvastam, így csak arra emlékszem, hogy folyton a gyerekeimre ismertem benne (akkor még inkább a nagyobbra, mert a kisebb még nem igazán beszélt). Jobb képességű/ ép értelmű/ enyhébben érintett (ki-ki válasszon kedvére) autistákkal kapcsolatba kerülőknek kötelező olvasmány.

Clare Sainsbury : Marslakó a játszótéren - Hogyan értsük meg az Asperger-szindrómás iskolásokat?

Ez a könyv szerepelt az előző felsorolásban is, de mivel több ember tapasztalatait gyűjti össze, úgy gondolom, elég általános, hogy ide is beférjen. Ezt az integráló pedagógusoknak (óvodában és iskolában is) tenném kötelezővé.

Dr. Rita Jordan:Autizmus társult értelmi sérüléssel

Nekem ez a könyv kicsit csalódás volt, mikor olvastam, mert azért vettem kézbe, hogy megtudjam, mi működik másként, ha az embernek (vagy a rábízott gyerekeknek) értelmi sérülése is van, milyen más megközelítés, segítségadás stb. szükséges. De valahogy úgy éreztem, ebben nem lettem túl okos, általában az autizmusról viszont olvastam benne jókat.

Patricia Howlin:Autizmus – Felkészülés a felnőttkorra

Elárulom, ez a könyv a gyerekkorról szól. Merthogy akkor készülünk fel. Viszont szépen végigveszi, mi lesz fontos, mivel miért érdemes foglalkozni. És egy fontos dologra is felhívja a figyelmet: hogy az életünk nagy részében (min. 2/3-ában) azért mégiscsak felnőttek vagyunk, akkor is, ha ez még eléggé elhanyagolt terület.

Schmal Alexandra : Láthatatlanok – Autista emberek a társadalomban

Ez a könyv kicsit kilóg a sorból, mert igazából egy szociológiai mű, ami a mai Magyarországon élő autista felnőttek helyzetéről szól. Viszont érdekes.


Tervezem a könyvajánló 3. részét is, amelyben a gyakorlatban jól használható kiadványokra koncentrálok majd.

A nagy iskolakeresés 3. rész

Szépen csordogálnak az események, íme:

• Abban a suliban, ahol megpróbálom ezt az integrációs osztály-alapítást, azóta is töretlen a befogadókedv, de vannak "kifogások" is, elvileg tudunk majd beszélni az ottani tankerületi igazgatóval. Nekem kicsit lassan halad, zavar, hogy semmi konkrét válasz, ígéret nincs. Hogy mit nem akarok??? Azért a remény itt él és még időben vagyunk!
• Megkerestem egy vidéki (nem túl messzi) magán (alapítványi?) Waldorf iskolát is, amiről az a hír járja, hogy kifejezetten autizmus-barát. Egyetlen pozitív tapasztalatom, hogy gyorsan kaptam választ, ami azonban benne volt..! (És nem is túl baráti stílusban, amit mondjuk nem értek.) Ők 2 évre előre tele vannak, tehát csak várólistára tudnak felvenni, ha valaki esetleg visszamondja, de jó ha tudom, hogy csak olyan gyereket fogadnak, akit a szülei folyamatos orvosi és dietetikusi ellenőrzés mellett diétáztatnak. Ja, és nem használnak PECS-et (gondolom, más fajta vizuális támogatást sem). Szóval ez nem a mi helyünk.
• Elmentem a körzetes suliba is, ahol a következő a helyzet: van speciális tagozat, de csak olyan gyerekeknek, akiknek értelmi sérülésük is van. Még külön auti osztály is, állítólag hozzáértő pedagógussal (vele nem beszéltem) és 12(!) fővel. De ez ugye csak  IQ70 alatt - sokan azt csinálják, hogy átminősíttetik a gyereket, én nem szeretném. Ugyanitt létezik integráció is (jelenleg 2 fő autizmussal a 700 diákból - mármint papírral ;)), de az csak olyan "bedobjuk a mély vízbe és vagy úszik, vagy elmerül" típusú, vagyis 25 fős osztályok, osztályonként akár 4-5 eltérő diagnózisú SNI-s gyerek, semmi szakértelem, semmi támogatás, maximum heti pár alkalom egyéni fejlesztés, ha sikerül. (Meséltek egy hallássérült fiút, aki nyolcadikos most és talán jövő héttől életében először kap majd fejlesztést, mert mostanra sikerült találni szurdopedagógust!) Köszönjük!!!

Javasolták, hogy keressem meg a helyi tankerületi igazgatót, úgyhogy ez a következő lépés. Meg a neten nézelődés, mert ezzel az első körös ötleteim el is fogytak...

Vetkőzés folyamatábra

Semmi extra, csak mert már rég volt ilyesmi :) És azért persze készülnek újak. A régi öltözés-vetkőzés folyamatábránk egy ideje már lekerült, úgy tűnt, nem kell, de mostanában megint gond volt az, hogy mikor hazaérünk nem rögtön nekiállunk játszani, kinti ruhában, koszos kézzel. 

És jelentem, a dolog megint működik. Hurrá!

Van egy másik is, csak azt még nem fotóztam le. Ami késik, nem múlik :)

Ha sok munka vár ránk a hétvégén

Adott volt egy hétvége, egy csomó ház körüli elvégzendő feladat (szinte már nekem is észben tarthatatlan mennyiség), 2 jól használható és 2 vészesen elterelődni képes (és akkor csak láb alatt levő) munkaerő. Ezt hoztuk ki belőle:

 

Előtte (hűtőn) és utána (mobilan egy rajztáblán) fotók. A kis képeket lamináltuk és blue tack-kel rögzítettük, így még máskor is használhatóak. Volt, hogy más végezte a feladatot, mint aki elvállalta, mert így alakult, de ebben tudtunk rugalmasak lenni, és az előre megbeszélés, tervezés arra mindenképp jó volt, hogy a helyzetben tartsa a fiúkat (Áronnak főleg nagyon motiváló az efféle táblázatos megjelenítés). Ahogy látszik, az ablakmosással azon a hétvégén nem végeztük (el se kezdtük, mert épp hideg volt), de ami késett, nem múlott :)

Segítség az olvasás tanításhoz magyarul

Ide is felteszem ezt a klassz linket, hátha nem olvassa mindenki a FaceBookot. Az oldalon bár minimál dizájnnal, de nagyon klassz kis olvasós feladatokat lehet találni.