A nagy iskolakeresés 6. rész: Ilyen iskoláról álmodom

Ígértem már, hogy leírom részletesen, most végre eljött az idő. :)

Tehát abból indultam ki, mi lenne az a forma, ahol egy ép értelmű, majdnem, vagy részben integrálható autizmussal élő gyerek úgy kapja meg a szükséges autizmus-specifikus megsegítést, hogy közben az épek közösségébe való integrálódását is segítjük. Erre én két modellt ismerek (tehát nem saját ötletek, ilyenek külföldön működnek!), de biztos van több is.

1. Az első variációban, ami nekem jobban tetszik (tehát ennek futottam neki első körben és erre van ígértem - szurkolás, szurkolás :)) egy teljesen hagyományos iskolában egy autizmus egységet alakítanánk ki 5-6 gyerekkel (kezdetben egy idős és kevés viselkedésproblémát mutató gyerekekkel), gyógypedagógussal, asszisztenssel. Az ide járó gyerekek mind egy-egy hagyományos osztályba is be lennének iskolázva, valójában az lenne az ő osztályuk (tehát az 1.a, vagy az 1.b stb.), de a nap egy részét (ki többet, ki kevesebbet, ki csak a szüneteket, ki a testnevelés órákat, ki majdnem minden tanórát) az autizmus egységben töltenék. Szintén innen kapnának segítséget az autista gyerekek és az osztálytanítók is az osztályban fellépő helyzetek megoldásához, itt kapnák meg a gyerekek a szükséges szociális-kommunikációs fejlesztést, ha szükséges, felzárkóztatást stb. Ennek a fajta ellátásnak nagy előnye az egyénre szabottság és az is, hogy egy potenciális évismétlés sem okoz akkora törést egy gyereknek, hiszen ugyanabba az autizmus egységbe járhat továbbra is. Egy autizmushoz értő és agilis gyógypedagógussal ez a modell csoda tudna lenni.

2. A másik variációban nincs szükség külön teremre és az órarend ilyen fajta finomhangolására, de talán még asszisztensre sem. Itt 2-3 autista gyerek jár egy többségi osztályba, de az osztályt nem csak egy hagyományos végzettségű osztálytanító, hanem egy gyógypedagógussal ketten vezetnék. Vagyis minden órán mindketten bent vannak (ezt úgy hívják, hogy két tanítós modell) és együtt foglalkoznak mindenkivel (az épekkel is!), segítve ezzel az autista gyerekeket a feladatok követésében, a társakkal való interakcióban, a többieket pedig az elfogadásban, a segítségadás megfelelő módjainak megtanulásában. Ha két felnőtt van, akkor az is jobb eséllyel megoldható, hogy a gyerekek a szünetekben sem maradjanak felügyelet nélkül, ami a potenciális bántalmazások megelőzése miatt lehet fontos. Nagy előny itt az is, hogy az a tanító, aki egy jó gyógypedagógus mellett így végigcsinál néhány évet, kincset érő tudásra tesz szert.

Szóval erről álmodom... :)