A kisebbik fiamnak nem mindig könnyű eltalálni, mikor milyen hangerővel kéne beszélni. Ez nem mai probléma, csak néha nehezebbé válik vele az élet, és akkor nekibuzdulunk. Most viszont már volt olyan szerencsénk (hurrá új iskola!), hogy a gyógypedagógusa is segített a megoldáskeresésben.
Készített neki egy szociális történetet, ami arról szól, hogy hol milyen hangerővel kell beszélni az 1-5-ig skálán. Az egyes hangerőkhöz így nevek, számok és színek is tartoznak. Bent az iskolában bevezettek egy hangerőszabályzót is, ami állítólag a tanítási órákon is jól működik.
Szóval mi már csak ehhez a bent működő rendszerhez tettük hozzá az itthoni felét: A szociális történetet megkaptam a gyógypedagógustól és kicsit átírtam az itthoni helyzetekre. És készítettem egy kicsi hangerőszabályzót is a megadott színekkel. Kivételesen szinte semmi technika: ceruza, vonalzó, színes és filctoll. Laminálás, jancsiszeg, nyíl papírból.
Ismerve az eszközök eltűnési hajlandóságát rögtön kettőt csináltam, az egyiknek klassz kis mágnes is került a hátuljára - na, ez az, ami már másnap nem volt meg :)
A fiam szereti, mindenhova viszi, figyeli, számon tartja, ki épp hogy beszél, ill. próbálgatja (velünk is bemutattatja) az adott hangerőket. Szóval szerintem sínen vagyunk, bár még hosszú az út. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése