Játék kisebbeknek otthonra 13.: Zsákok és dobozok

A problémamegoldó gondolkodás fejlődésének egy fontos állomása, mikor egy kisgyerek rájön, hogy attól, mert valamit nem lát, attól az még ott van. Pl. csak eltakarja a kanapé, vagy becsúszott a takaró alá. Amikor valaki eljut idáig, természetes, hogy megpróbálja megszerezni az "elbújt" játékot.

Még bonyolultabb a helyzet, ha a megszerzés sem olyan egyszerű, pl. ki kell hozzá nyitni egy ládát, vagy egy fiókot. Ezt a tudást gyakorlhatjuk, a minden háztartásban megtalálható különféle edényekkel, dobozokkal.

Kicsit könnyebb megérteni a helyzetet, ha az edény átlátszó, pl. egy befőttesüveg (kezdetben tető nélkül, így is fel kell ismerni, hogy ha nem fér bele a kezünk, akkor ki lehet önteni, ami benne van), vagy egy hétköznapi műanyag, vagy hálós zacskó. 

Átlátszó ugyan, de sokkal nehezebb a húzózáras tasak: kezdetben ne húzzuk be, utána is csak félig és csak ha ez már profin megy, akkor adjuk oda teljesen behúzva.

Dobozok közül azokat a legkönnyebb felnyitni, melyeknek egyik oldalra nyílik a tetejük, ilyenek pl. a teásdobozok (kezdetben vágjuk le a beakasztó kis fület). Már nehezebb és két kéz kell hozzá, ha egy cipősdobozt, vagy mobiltelefon dobozát kell kinyitni. Utóbbi általában még szorul is. Izgalmas megoldás, ha a doboztetőbe egy kis zsinórt fűzünk, így lesz ugyan fogója, de ha eléggé szorosan illeszkedik az alja és a teteje egymáshoz, akkor itt is elkel a két kéz. Ez egy hasonló megoldás, telefonos dobozból készült méhecskés festéssel:

Ha szerencsénk van, olyan doboz is kerül a háztartásunkba, ami úgy nyílik, mint egy fiók. Ilyen egyébként a gyufásskatulya is (a gyufát persze vegyünk ki), de ez is:

Ha a mindenféle nyitások már jól mennek, jöhet a csavarás befőttes üvegekkel, palackokkal, kupakokkal. Erről ebben és ebben a korábbi bejegyzésben már írtam.