A felső tagozat első tapasztalatai

A kép illusztráció, innen. 

Merthogy a nagyobbik fiam elkezdte. És bizony nehezebb. Tényleg.

Összeszedtem néhány dolgot, amiben más a felső tagozat és kicsit elgondolkodtam a segítségadás lehetséges módjain is:

• Rengeteg az új tanár. Ha jól számolom, a fiamat 10-nél több tanár tanítja, gondolom, máshol is hasonló a létszám. És akkor ebben a számban még nincs benne, ha esetleg új igazgató, iskolatitkár, konyásnéni, portás stb. kerül a asuliba. Egy gyengébb arcfelismerő képességgel rendelkező gyereknek bizony már itt meggyűlik a baja a felső tagozattal. (Nálunk két dolog miatt nem volt gond: egyrészt, mert a fiam jó az arcfelismerésben, másrészt, mert ez egy pici iskola, a legtöbb tanárt már ismerte helyettesítésekből, az udvarról, folyosóról, innen-onnan.) Ha valakinél arra számítunk, hogy ez gondot fog okozni, jobb inkább előre készülni. Hogy hogyan? Én biztos úgy csinálnám, hogy először is megkeresném az igazgatót év végén és kérnék egy név szerinti listát azokról, akiket már lehet tudni. Mivel sok suliban még augusztus végén is alakul a végleges lista, ezért folyamatosan frissíteni kell az információkat a nyáron, ehhez jó eséllyel lehet partnert találni a suliból. Az iskola folyosóján vannak kint tablók. Keresnék egy minél frissebbet és lefotóznám. Erről aztán lehet lesni, hogy melyik névhez, melyik arc tartozik, és ha a gyerek csak párat tud memorizálni a nyáron (barátunk még a FaceBook, sok tanár elérhető ott is), már annyival is előrébb vagyunk.
• Rengeteg az új tantárgy. Ebből is érdemes előre készülni, ezt tuti meg tudják mondani már a 4. osztály végén, és annyival is előrébb vagyunk.
• Rengeteg a lecke. Nem tudom, máshol hogy van, de nálunk elképesztően sokszor adnak teljesen értelmetlen, gondolkodást nem igénylő, időrabló feladatokat is (másold le 3x a vastag betűs részeket - döbbenet, hogy ilyen még van!). Így aztán a fiam hiába az osztály legjobb tanulója, hiába fújja rég fejből a tananyagot, mégis rengeteg időt tölt a házi feladattal. Ilyenkor fel szoktam ajánlani, hogy ezt-azt megcsinálok helyette, de mivel az csalás... Szóval csalni nem lehet, így rengeteg időt tölt házi feladattal, ami persze mind a játék, mozgás kikapcsolódás (pl. olvasás!) rovására megy.
• Minden nap be kell pakolni. Nálunk alsóban tanártól függően hol az volt a rend, hogy mindent benthagynak, csak a házit hozzák haza, hol az, hogy mindig mindent hozni-vinni kell. Felsőben viszont már tényleg minden napra tantárgyak szerint kell bekészíteni a cuccokat. Ehhez jó előre kialakítani, átbeszélni (ha kell leírni) egy rutint: Ki csinálja? Kell hozzá segítség? És reggel, vagy este lenne jobb?
• Teremről teremre vándorolnak. Nálunk ez a legnehezebb ügy, hiszen ez azt jelenti, hogy minden szünetben minden cuccot vinni kell. És amikor már a második új pulóvert hagyta el egy héten belül, bizony írtunk a tolltartóba egy listát, hogy minek kell nála lennie, mielőtt elhagyja a termet.
• Maguknak kell alkalmazni a szabályokat. És ugye nem is annyira a szabályok betartása, mint inkább a rugalmasan kezelésük problémás - legalábbis nálunk. Tilos pl. az udvari szünetből tanár nélkül felmenni, de tesi előtt ezt az én gyerekemen kívül senki nem tartja be. Így aztán mindenki át is tud öltözni az óra elejéig. Kivéve az én gyerekemet.
• És betartani a napirendet. Felsőben már senki nem fog szólni, hova kell menni, mikor van különóra, mikor jön a szülő stb. Ha a gyereknek ez gondot okozhat, akkor bizony lehet, hogy pont most kell bevezetni a vizuális napirend használatát, akár egy okostelefonnal, tablettel (ami így a gyerek segédeszköze, olyan, mint másnak a szemüveg, tehát légyszi, ne vegyék el reggel!). Vagy egy otthon minden reggel gyorsan megírt cetlivel akár.
• És nem vigyáz rájuk senki. Vagyis sokat vannak tanári felügyelet nélkül. Szerencsére ebből nekünk még nem volt gondunk, de bizony ha a társak esetleg bánthatják a gyerekünket, akkor habozás nélkül engedélyt kell kérjünk ahhoz, hogy a gyerekünk egyedül öltözhessen a teremben, vagy kimehessen óráról mosdóba, vagy egyedül reggelizzen, ebédeljen stb. Meg kell keresni a módját, hogy ne legyen egyedül veszélyes helyzetben, vagy mindig legyen mellette olyan megbízható társ, segítő, aki vigyáz rá. (Hajrá kortárs segítés!)
• Szekrénykulcs. Na, ha valami, hát ez kiszúrás! A legtöbb szekrényen számzáras lakat van, de az én gyerekemnek (és 2 társának) persze épp kulcsos jutott. 3 gyerek, két kulcs, hm. Plusz egy dolog, amire figyelni kell, akinek meg pont nem jutott kulcs, még a kabátját sem tudja kivenni (vagyis nehezen, a szomszéd szekrényből), ha a másik kettő pl. valamiért épp elment haza ebéd után.
• A házi feladatot és egyéb infókat fel kell írni, át kell addni. Az én gyerekemnek (mármint ennek, a másiknak nem ;)) ez épp erőssége, de nincs ez mindenkivel így. Ha gondot okoz, hogy a házi feladatot felírja a gyerek, akkor adhatunk neki egy telefont, hogy fotózza le (akár magát a feladatot, akár a szomszéd füzetét, aki felírta, vagy a táblát), vagy (a tanár segítségével) megkérhetünk egy társat (vagy mindig másikat), hogy írja fel a mi gyerekünknek is. Fontos, hogy a tanár is tudjon róla, hogyha ez gond lehet, akár ő is készíthet a fontos feladatokról (mit kell hozni, hova megy az osztály, ilyesmi) listát a gyerekünknek, vagy akár az egész osztálynak egy FaceBook csoporton, levelezőlistán, vagy blogon keresztül.
• A szabályok és elvárások megértése árnyaltabb tudást kíván. Az én gyerekem pl. rendszerint megcsinál mindent, amit az egész osztály kap feladatul (felhozni a tízórait, összeszedni a telefonokat, kiosztani a nemtudommit). Érdekes, hogy nem a többiek nyomják rá ezt a feladatot, őket egyszerűen csak nem érdekli (még), hogy megtörténnek-e a dolgok, az én fiam meg látja, hogy senki nem csinálja, így aztán teszi ő. Amitől aztán még rövidebb neki a szünet, pedig az el- és előpakolás is nehezebben megy neki, mint a többieknek. Így aztán rendszerint egy nagy rohanás a szünete, elkésik az óráról stb. Egy szociális történet (mi az egyén dolga, mi a csoporté, mik a fontosabb szempontok, hogyan nem kerül a csoport igénye az egyén igénye elé...) itt is sokat tud segíteni. Jutalmazással, akár.