A képen fölötte látszik az a hetirend-szerű dolog, ahol néhány dolgot már géppel beleírtunk, de többnyire inkább ott töltögettük. (Nem fotóztam le, de a végére rendesen tele volt áthúzásokkal és nyilakkal az élet hozta újratervezéseknek hála.) Ezen követtük azt is, hány nap van még, ami elmúlt, azt mindig áthúztuk.
A képen középen látható két kis füzetről közelit is mutatok:
Ez a repülést és a reptéri procedúrát volt hivatott segíteni, és remekül működött. Áron bele-bele nézett, Jákob pedig végig követte, és szerencsére jól készültünk, épp úgy történtek a dolgok, ahogy terveztük. Nem csak azt írtuk le egyébként, hogy mi után mi következik, hanem, hogy feltehetően hol kell majd várni, ill. hogy mikor mit lehet csinálni, hogyan kell viselkedni. (Az otthonról indulástól a megérkezés utáni esti lefekvésig.)
Itt látszik, hogy néztek ki az oldalak: Egy sor kép-szöveg volt egy oldal. (Egyébként az egyik átvizsgálásnál álló férfinak nagyon tetszett, hosszan lapozgatta, nem győzött örülni, hogy ilyen van és kérdezte, hogy hol lehet kapni :) )
Az egyik leghasznosabb dolog a kinyomtatott és laminált metrótérkép volt, Jákob minden utat végig követett, meg is tanulta a megállókat rendesen :)
Nem győzök hálát adni a Google-nek sem a Google maps-ért, nagyon sokat használjuk és használtuk most is: már itthon megnéztük a házat, ahol lakni fogunk (belülről is voltak képeink csak az nem innen :)), a boltot, ahova vásárolni járunk majd, a metrómegállót, a játszótereket stb.
Az idei év nagy újdonsága volt, hogy most már Jákob is jól olvas, így a vizuális segítségek nagy része már szövegesen is működik. A napirendet pl. Katiékhoz hasonlóan mi is reggelente írtuk papírra. (Isteni szabadság érzés! :))
Ez meg egy rögtönzött programválasztó, amikor épp azon agyaltunk családilag, mi is legyen a következő program:
És egy bónusz: Ez már nem vizuális segítség, de jól sikerült, így megmutatom, hátha más is kedvet kap. Főleg Áron szereti nagyon az efféle értékeléseket és rangsorokat. A nyaralás utolsó napján felírtunk minden programot egy-egy kis cédulára, madj mindenki ugyanannyi darab pénzt kapott, amivel szavazhatott. Oda és annyi pénzt lehetett tenni a programokhoz, ahogy csak akartuk. Így kialakult egy végső sorrend, de azt is érdekes volt nézni, milyen eltérések voltak a családtagok véleményei között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése