Decemberben tartottuk a kisebbik fiam születésnapi zsúrját, és mivel ez már a többedik autizmus-barát szervezés volt, gondoltam, megosztom a tapasztalatokat.
Nálunk a szülinapi összejkövetelek mindig valamilyen téma és az ehhez kapcsolódó előre jól kigondolt játékok köré szerveződnek. Most fordult elő először, hogy valaki ismétlést kért: Mivel a nagyobbik gyerekem Angry Birds szülinapja (amit akkor meg is mutattam itt) nagyon tetszett anno a kisebbiknek, ezért idén azt kérte, hagy legyen neki is olyan. Voltak olyan programpontok, amiket kifejezetten kért is (sőt további instrukciókat is adott), így ismételtünk, de voltak újak is. Így a következőket játszottuk:
- az ellopott tojások felkutatása a kertben - kis becsomagolt mézeskalácsokat kellett megkeresni (ilyen nem volt anno)
- a sisakos malac (Helmet Pig) legyőzése (ez Malackirállyal volt másfél éve, viszont a legyőzött papírmassé malac boncolásakor most is mindenféle kincsek kerültek elő )
- egy klasszikus "szembekötve arc darabjainak elhelyezése" játék stílusos kiegészítőkkel (Jó nagy körök voltak festve és lakkozva a gardróbra ragasztva. A szemeket, füleket stb. lamináltuk. Nagyon tartós lett.)
- dobozokra célbadobós játék Angry Birds plüssökkel (Sok doboz volt, sok lufi és sok plüss, csak rendes képem nincs róla.)
- és persze evés-ivás, torta és szabad játék
És hogy mitől volt ez az egész autizmus-barát? Íme néhány (szerintem) fontos szempont:
- Csak akkor kezdtünk szülinapi zsúrokat szervezni, mikor ezt a gyerekeim tényleg igényelték, vagyis később, mint általában a többi gyerek. Ha soha nem igényelték volna, soha nem tartunk. (Érdekesség, hogy azt gondolom, a kisebbik gyerekemnél alapvetően még később jött volna el ez az idő, de mivel látta a tesójáét, hát ő is szeretett volna.)
- Először kitűzzük a napot és beírjuk a naptárba. Megbeszéljük, hány gyereket és kiket hívunk meg, és elkészítjük a meghívókat. (Ha kell, segítünk átadni, vagy megkérünk valakit, hogy segítsen, ne legyen ez egy plusz teher a gyereken!)
- Rendszerint kevés vendéget hívunk, a fiam (legalábbis a kisebbik) egy-két gyereknél többre úgysem tud figyelni egyszerre. A több éves tapasztalat azt mutatja, hogy általában a meghívottak fele jön el, mi ezzel számolunk, de lehet, hogy más környéken ez másképp van. (Nálunk kardinális kérdés volt, hogy mi van, ha mindenki eljön, és nem jut elég darab játék, ill. mi történik, ha senki nem jön el, így ezeket alaposan átbezéltük)
- A legkellemetlenebb feladat, hogy a szülőket megpróbáljuk lebeszélni arról, hogy a tesókat is elhozzák. Nem tuom, ez egyáltalán miért szokás, nekem sosem jutna eszembe, de az én auti gyerekemnél különösen fontos, hogy ne kelljen X db új arcra is figyelnie. Ettől függetlenül a helyzet, mikor szülőként ki kell állni ezért embertpróbáló. (Idén voltunk olyan szerencsések, hogy a szülők minde elmentek, ez sokat könnyített mindenki helyzetén - és persze nem azért, mert amúgy utálom őket ;))
- A buli idejét (hánytól hányig) igyekezni szoktunk úgy időzíteni, hogy az ne zavarja meg a kedves napi rutinokat. Nálunk pl. mostanában 6 órakor kezdődik a számítógépes idő, amit előre megbeszélve, napirendbe jelezve persze lehet módosíteni, de minek, ha nem muszáj. Jó érzés, és biztonságot ad, hogy addigra elmennek a vendégek, még akkor is, ha egyébként a gyerek örül nekik és jól érzi magát.
- A saját lakás jó esetben kellemes és biztonságos hely az autista gyereknek (is), főleg, ha elférünk. Viszont ez én gyerekeimnek pl. néha nehéz, ha mások a dolgaikhoz nyúlnak, szétpakolnak a szobájukban stb. Ezért úgy szoktuk csinálni, hogy vagy a kertben vagyunk (ez a legjobb, de decemberben csak rövid ideig működik), vagy az étkezőben (nálunk itt van tágasabb hely, az asztalt félretoljuk, és akkor mindenféle játékkal elférünk). Érdemes végiggondolni, melyik a lakásnak az a pontja, ahol ennyi gyerek legjobban elfér és (az autista gyerek szemszögéből nézve) a legkevésbé zavaró a jelenlétük és a legkisebb felfordulást okozzák.
- Ha kell, beszéljük meg a gyerekkel, melyik játékokat félt és ezeket helyezzük biztonságba a buli idejére. A vendéggyerekekkel érdemes tisztázni azt is, mik a helyi szabályok, nálunk pl. nem szabad utcai ruhával bemenni az ágyba. Az egyszerűség kedvéért ki is lehet ezeket írni/rajzolni, akkor az auti gyereknek és a vendégeknek is egyértelműek a szabályok.
- A programot mindig jó előre átgondolom, olyan játékokat találva ki, melykeről tudom, hogy a gyerekem élvezni fogja. A nagyobbiknál például témától függetlenül az idő nagy részét a foci tölti ki, mert ezt szereti. A kisebbiknél több rövidebb, szaladós, dobálós játékkal készülök. Elkészítem a hozzávalókat.
- A programot néhány nappal a szülinap előtt közösen is átbeszéljük, és természetesen képes-szöveges napirend is készül (ha van auti gyerek a meghívottak között, akkor neki is át szoktam küldeni, aztán vagy használják, vagy nem). Az, hogy ez mennyivel történik előbb, az szintén nagyon egyéni, van, akinek jó érzés hetekkel előre tudni, de olyan gyerek is van, aki nagyon tud izguli, és inkább jobb, csak az utolsó előtti pillanatban érdemes átvenni vele a tervet. (Ha kell, viselkedési szabályok is készülhetnek előre.)
- A szülinap során tartjuk magunkat az előre eltervezett napirendhez, azt jól látható helyre ki szoktuk tenni (nálunk kint is bent is van egy példány, l. fenti kép.), és a meghívott gyerekekkel is megnézzük. Szokott tetszeni :)
- Amíg ott vannak a vendégek, én elsősorban a gyerekekre figyelek. A fő cél, hogy az ünnepelt jól érezze magát, hiszen ezért van a buli, és ebben nem ismerek kompromisszumot. Vagyis nem kell úgy viselkednie, ahogy neki nehéz, nem kell részt vennie, amiben nem akar, nem kell mindenáron udvariasnak lennie. Egyszerűen a körülményeket igyekszünk rá szabni. Természetesen a többi gyerekre is figyelünk, hogy ők is jól szórakozzanak, de a csacsogni vágyó anyukákra legtöbbször sajnos már nem jut időm, figyelmem (kivéve a focimeccses bulikat ;)). Ez van, ez nem az az alkalom.
- Az evés elég kardinális kérdés egy bulin. A saját gyerekünket persze ismerjük, de ha van meghívott auti gyerek, kérdezzük meg, mit (nem) eszik, esetleges étellalergiák miatt a többieket is érdemes. (Én ezt idén elszúrtam, de a szinte semmit nem evő gyerek szülein úgy láttam, nem aggódnak, szóval lehet, hogy ez csak engem zavart. Csak hát mégis! :))
- Idén úgy tűnt, hiába terveztük viszonylag hosszúra a partit, nem lesz könnyű befejezni, ezért bevetettünk egy időzítőt. Szóltam, hogy még 3 perc, aztán öltözés, majd felhúztam az órát. A többségnek (nem autiknak is :)) jól jött.
- +1 A dekorációt és az ételeket is igyekezni szoktam a témához igazítani, de ez kevésbé autizmus-specifikus ;)
)
