2013. május 30., csütörtök

Vizuális napirend - 5 lépés mielőtt belekezdenénk

Jól átgondolva a saját tapasztalatinkat arra jutottam, hogy az autizmus-specifikus segédeszközök közül a vizuális napirend a legnagyobb falat
Tagadhatatlanul rendkívül hasznos, nekünk itthon igen sokat segít. És ha az ember akadálymentes (=érthető és bejósolható) környezetet szeretne biztosítani a saját gyerekének, akkor előbb-utóbb elkerülhetetlen, DE a mellett, hogy a kártyákat elkészíteni is nagy energiaráfordítással jár, a működtetése is folyamatos figyelmet, éberséget és jelenlétet igényel. És ez egyáltalán nem könnyű, mikor az emeber a saját szabadidejében épp pihenni szeretne. És még csak nem is olvasásra, vagy alvásra gondolok, de otthon mindenki kicsit leereszt, néha hagyja a fenébe a mosatlant is, ilyesmi. De a napirendre ilyenkor is figyelni kell. És hétvégén is, karácsonykor is, ha úgy alakul, még éjszaka is, akkor is, ha épp beteg vagyok (vagy a gyerek), ha vendégek vannak, ha otthonról dolgozom...
Nem véletlen, hogy sokan feladják, nem szégyellem, elsőre így tettünk mi is, erről már írtam korábban. Vagyis ha most kérné valaki a tanácsom az út elején, nagy általánosságban talán azt mondanám, hogy kezdjék valami mással, egyszerűbbel (folyamatábrával, hetirenddel stb.) amiben könnyebben jön a sikerélmény és amire rövidebb ideig kell figyelni.
Nem írnám azonban ezt a bejegyzést, ha nem lennék a napirend-használat elkötelezett híve. Annak szeretnék most kicsit segíteni, aki még csak most ismerkedik ezzel az ezközzel, de már sejti, hogy miről beszélek :) Én a következő dolgokat tartanám fontosnak, mielőtt valaki belevág:
 
  1. Tudjunk meg minél többet az autizmusról! Ha az embernek autizmussal élő gyermeke van, akkor (is) szeretné érteni, hogyan működik és miért így. Ez pedig egy egészen másfajta működés, mint a miénk, egészen más logika, mint amit megszoktunk, és egész másfajta gondolkodás, mint amit tanítottak nekünk. Vagyis akármilyen empatikusak vagyunk is, nem nagyon fogunk tudni ráérezni, vagy csak nagyon korlátozottan és lassan. Az, ha értjük az autizmust, abban is segít, hogy támogatni tudjuk a gyerekünket azokban a dolgokban, amelyek nehezek neki. Vagyis tudjuk, hogy miből erednek az ő nehézségei és miért úgy reagál, ahogy. Ha pedig napirendet (vagy bármilyen más segédeszközt) akarunk használni, és a használat közben fellép valamilyen nehézség, ne szoruljunk mindig szakemberek segítségére, mert nem lesznek mindig ott. Ma már sok helyen szerveznek tanfolyamot szülőknek ingyen, vagy megfizethető áron. De rengeteg könyv is kapható és elérhető, azokból is lehet meríteni. (Tervezem egy "best of" lista összeállítását.)
  2. Ismerjük meg a gyerekünk megértési szintjét! (Ha van egy kis szerencsénk, ebben segítségünkre lesz egy szakember.) Fontos tudni, hogy a gyermekünk biztonságosan, könnyedén érti-e a képeket, vagy a tárgyas kommunikációval lenne jobb kezdenünk. Ha képek, akkor vajon az igazi tárgyak fényképeit, vagy az elvontabb rajzokat kezelné könnyebben? Előfordulhat, hogy az olvasásban olyan szinten van már, hogy elég lenne egy szöveges segítség.
  3. Vegyük sorra a saját szokásainkat! Mi mindent szoktunk mi (a gyerek) csinálni? Ez nem is olyan könnyű, mint gondolnánk! Nyilván mindenki napirendjében szerepel evés, alvás, mosakodás, fogmosás, óvoda/iskola, játék, de vajon szoktunk-e együtt színházba, moziba, koncertre, múzeumba menni, sétálni, vásárolni, kutyát sétáltatni, játszóterezni, strandolni, barátokhoz, nagyszülőkhöz látogatni, orvoshoz, patikába, bankba menni, otthon segít-e a házimunkában (akár mosógép bepakolás), szokott-e TV-zni, számítógépezni, gyurmázni, labdázni stb. Milyen járművekkel utazunk, ha elmegyünk. Fontos-e a gyerekünknek, hogy ezt külön jelöljük? Kell-e külön kártya a WC-hez a fogmosáshoz, fürdéshez, törölközéshez, öltözéshez, vagy elég egy fürdőszoba jel? Mi a helyzet a ritka alkalmakkal, mint vendégek, karácsony, húsvét, születésnap stb. El sem hinné az ember, mennyi féle program van, nálunk ez több, mint 80 féle kártya. Ja igen, azt is érdemes előre átgondolni, vajon miből hány kell. Bátran írjunk listát és töltsünk el néhány napot, hetet a megfigyeléssel, tervezgetéssel, készülődéssel. Azon már biztosan nem múlik.
  4. Térképezzük fel a lakásunkat! Ha megvan a lista arról, hogy mit csinálunk, vegyük sorba azt is, hogy mit hol csinálunk a lakásban! Ha a gyerekünknek hívóképekre is szüksége lesz (mostantól akkor a képes napirendről, és annak is erről a fajtájáról beszélek - elnézést a többiektől!), döntsül el, melyik tevékenységet melyik helyhez kapcsoljuk ezentúl. Ez nem könnyű, főleg, ha eddig nem így volt. Keressünk olyan felületeket a lakásban, ahova a hívóképeket elhelyezhetjük: ajtók, falak, hűtő, mosógép, csempe, bútorok ajtajai...
  5. Készítsük el a kártyákat / válasszuk ki a tárgyakat! Ez sem kis feladat! Én a magam részéről a sját készítésű kártyák híve vagyok, mert ezeket a legkönnyebb pótolni. És nem kell hozzá rajztehetségnek lenni, ha valaki, hát én aztán tényleg nem vagyok az! Az ember lassan leküzdi a gátlásait :) A készítéshez jól jön még egy nyomtató (vagy nyomtatási lehetőség máshol) és egy lamináló (10E Ft körül már kapható jól használható darab), de ezek nélkül is simán megoldható a dolog, ha pl. kartonra rajzolunk. Az AOSZ-nál és a Vadaskertben segítenek is a kártyák elkészítésében, ha valaki inkább "gyárira" vágyik.
Sokat "beszéltem" már, jöjjenek a hívóképek használatát bemutató fotók:
 
Ez itt egy napirend a nap egy rövid szakaszára (ez történetesen egy fejlesztő foglalkozás, de nincs jelentősége):
 
 
Így vannak felragasztva a hívóképek (a napirendi kártyákkal megegyező, de annál nagyobb képek) szerte a szobában. Itt épp a nagy labdás játék képe a nagy labda mellett:

 
 
Ezek is hívóképek, és látszik az is, hogyan használjuk: A gyerek odamegy a napirendhez, leveszi a legfelső kártyát, megkeresi az annak megfelelő hívóképet, ami mellé (alá/fülé - tudtommal nincs jelentősége) odaragasztja a sajátját, majd csinálja, amit kell. Ha végzett (a vele lévő felnőtt szól, hogy vége a ....-nak), leveszi a saját kártyáját és visszamegy vele a napirendhez, ahol...

 
 
...leteszi a kártyát a napirend alatt lévő kis tartóba. Majd leveszi újra a legfelsőt, megkeresi az annak megfelelő hívóképet, felragasztja a sajátját stb.

 
 Jó móka ez! :)

2013. május 27., hétfő

Szociális történetek

A szociális történetek módszerével először ezen a könyvön keresztül találkoztam (Kapható pl. az Autizmus Alapítványnál):
Szociális történetek I.
A könyvben szereplő történetek különösebben nem nyerték el a tetszésemet (ennél mélyebben ebbe most nem ennék bele, jó, hogy egyáltalán létezik ilyen), de a módszer már akkor is felcsigázott. Lényege, hogy az autizmussal élő gyermek számára az ő szintjének megfelelő nyelvi bonyolultsággal (=leginkább nagyon leegyszerűsítve), képekkel megtámogatva leírunk, "elmagyarázunk" egy-egy szociális helyzetet. Ez nem hangzik túl egyszerűen, de mindjárt megmutatom, mennyire az mégis. Szóval érleltem magamban már egy ideje a témát, mikor a neten ráakadtam ezekre a könyvekre:
Először csak egyet rendeltünk meg, mert épp támába vágott, de aztán gyorsan az összeset. Egyszerűen bűbájos, a szöveg is, a rajz is. Végtelenül egyszerű és célratörő, mégis igényes. Hármat le is fordítottunk azon melegiben (a fordítást simán belematricáztuk a könyvbe), a másik három azóta is a polcon várakozik - khm az elfoglalt szülők :S
És akkor elkezdődött a saját könyv gyártás. Eddig négy kötet "jelent meg" és csak azért nem több, mert piszok idő- és energiaigényes az elkészítésük: Ha megvan a szöveg, a megfelelő elrendezésben begépelem egy táblázatba. (Egy oldalon egy 2x2-es táblázat, ahol a bal felső rublikába a könyv 1, a bal alsóba a 3. oldala kerül, a következő oldalra a 2. és a 4., majd az 5. és a 7. és így tovább. A jobb oldalak egyelőre maradnak üresek, kivéve a cím, ami a 2. oldal mellé kerül.) Ügyelek arra, hogy a cellák magassága és szélessége megegyezzen és a papíron is ugyanott helyezkedjenek el. Miután kinyomtattam (két oldalasra) és soronként szétvágtam őket, félbehajtom, sorbarendezem az oldalakat, majd jön a rajzolás. Nekem ehhez is a Liam könyvek szolgáltak mintául, de jól rajzoló anyukák variálhatnak :) Sima géppapírt használtam, így nem annyira tartós, de megteszi. Tűzőgéppel tűztem össze (praktikus arra is figyelni, hogy a margó elég széles legyen ahhoz, hogy összetűzés után is jól olvasható legyen a szöveg - nekem ez nem mindig sikerült.)
És akkor íme a végeredmény:

A "történetek" természetesen olyan problémás helyzetek, amelyelyeken szeretnénk változtatni, a képen legfölül lévő pl. arról szól hogyan kell és illik viselkedni az asztalnál. (Nem is gondolnánk, mennyi szabályt betartunk egy ilyen hétköznapi szituációban is, amik mögött mind szociális megértés van!)
Nagyon személyes részleteket nem akarok közzétenni, ezért is nem látszik a többi cím, de íme néhány részlet a könyvek belsejéből is. A legújabb kötetből két kedves:



És az asztalosból két egymás utáni oldal, amiből látszik, miért írjuk:

Írunk egyébként más formátumú szociális történeteket is főleg Áronnak, ami kicsit kevesebb energia. Ezek egy-egy A/4-es lapon lévő szövegek (a többsége inkább általánosabb, kevésbé személyes, "ezt így szokás" típusú, pl. kézfogás, bemutatkozás, egyebek) jóval kevesebb, internetről összeszedegetett képpel (tehát messze nem mondatonként - neki elég így). Ezekhez alkalmasint feladatlap is készül, ami segíti a feldolgozást. Terveim között szerepel, hogy sok-sok ilyen fog még készülni, de ezek elég személyesek a problémák jellege miatt, úh. inkább csak azt mutatom meg, melyik könyvből merítek sok-sok ötletet hozzá:
Ez is egy zseniális, nagy alakú, színes, guszta és jól használható könyv, nagyon jó lenne, ha hasonlót magyarul (és a hazai viszonyokra adaptálva) is lehetne kapni.

2013. május 26., vasárnap

Videók a konduktív pedagógia köreiből

Megintcsak a teljesség igénye nélkül...
 
magyarul:
 
Nagyon jó mozi(?) film, aminek sajnos csak az első fele elérhető.
 
A nagyon kevés magyar nyelvű bemutató riport 1. és 2. része 2011-ből.
 
Hasonló, de rövidebb riport a Duna TV-ben szintén 2011-ben.
 
Ergométeres bajnokság - régi tanítványok, büszkeség :)
 
Az Esély című műsorban is sokszor szerepelnek mostani és régi petős diákok, legutóbb pl. itt és itt.
 
Felnőttek a konduktív pedagógiában (Esély c. műsor)
 
Teljes konduktív pedagógiai feladatsor Sclerosis Multiplexes betegeknek.
 
 
angolul:
 
A kedvenc videóim és a kedvenc helyem. Dolgoztam itt kétszer is és büszke vagyok rá, nagyon sokat tanultam. Azt gondolom így kell, így érdemes csinálni!: Conductive Learning Center (Grand Rapids, Michigan, USA) 2008, 2009, 2012
 
 
Konduktív pedagógia Angliában Bob Hoskinssal. Nagyon régi és kicsit kevésbé régi felvételek.

2013. május 25., szombat

Filmek, videók autizmus témában

A teljesség igénye nélkül...
 
Filmek
 
Esőember - amit mindenki ismer
 
Temple Grandin: életrajzi film egy autizmussal élő mérnök nőről. előzetes (Ő valóban létező személy, aki sok előadást tart az autizmusról, az interneten ezek közül több hozzáférhető angolul)
 
Ben-X: egy nagyon megrázó film arról, mennyire sebezhetőek az autizmussal élők.
 
Mary és Max: nagyon helyes animációs film másságról, magányról, kapcsolatokról, barátságról, autizmusról... előzetes
 
Thomas után: egy autizmussal élő kisfiú és a családja élete. előzetes angulul
 
Rém hangosan és irtó közel: egy film a 9/11 kapcsán, ahol az autizmus nem a középpont, csak az egyik szál. előzetes

Hóbortos szerelem: két autizmussal élő fiatalról. előzetes

Hósüti - a film, amit még nem láttam, de szeretném. :) előzetes angolul
 
 
Videók
 
 
Egy magyar kisfiú: Olivér.
 
Az Asperger szindróma pozitivumairól: itt és itt
 
Mária útja: egy apuka készített animációt autizmussal élő lányáról
 
 
Carla: Érdekes történet egy lányról, aki 11 évesen kezdett kommunikálni környezetével
 
Érzékenyítő spot ugyanezzel a lánnyal
 
 
Nemsokára összeszedek egy könyvlistát is.
 

2013. május 23., csütörtök

Segédeszközeink 3.

Két "kissebb segítőnk" kimaradt a múltkori felsorolásból, mindkettő egy-egy nagyon konkrét probléma magoldására született.
1. Kanál a tányérban
A konfliktus: A közös étkezések alkalmával Jákob állandóan hadonászott a kanállal, amiről az étel így egyrészt szanaszét folyt/repült, másrészt az én ruhámra kente, merthogy véletlenül épp én ülök mellette az asztalnál. Jó darabig próbálkoztunk a hagyományos "ne hadonássz már a kanállal, hányszor szóltam" megoldással, aztán a rövid "kanál a tányérba" mondattal (+mutatás), de egyik sem működött. Maradt a kártya.
A megoldás: Elkészítettem a kártyát, kitettem az asztalra. Megbeszéltük, lejátszottuk, hogy milyen az, amikor a kanál a tányérban van, együtt örültünk neki. Aztán mikor jött a kritikus pillanat, csak felemeltem a kártyát, Jákob elé tartottam és mondtam a ráírt szöveget. Néhány alkalom után, már mondani sem kellett, ill. még később el is hagytuk a kártyát, akkor már elég volt a tányérra mutatnom, mert már volt képe arról, mit akarok.
Hosszú távon: Nem tűnt el teljesen a hadonászás, de már teljesen elfogadható a mennyisége, ill. ahogy fent is írtam, Jákob már érti, hogy mit kérünk tőle, ha kérünk.





2. Csönd kártya

A konfliktus: Jákob (is) hajlamos folyamatosan beszélni, kérdezni, ha egyszer belelendül, és ez nála igen gyakran meseolvasás közben jön el, ami elég zavaró.
A megoldás: Készítettünk csönd kártyát, amit megintcsak kipróbáltunk, betanultunk az óvodai "kis lakat a szádra" gesztussal egybekötve. (Ez komolyan hangzik, de mondjuk 1 perc volt: "Nézd, így kell!" :)) Eleinte már a mese előtt elővettük, Jákob pedig fogta a kezében. Ha beszélni kezdett, csak rámutattunk. (Néha maga a kártya is alkalmat adott a kérdezésre: "Csend kártya? Csendben kell maradni? Nem szabad beszélni?" stb., de még mindig kevesebb, mint előtte.)
Hosszú távon: Mostanában inkább csak akkor vesszük elő a kártyát, ha konfliktus van, akkor viszont egész jól működik. Bár legutóbb Jákob kissé megrágcsálta, amitől csöndben volt ugyan, de hát... :)

2013. május 21., kedd

Társasjáték a szociális kompetenciák fejlesztéséhez

Több társasjátékot is készítettem már, egyszer összegyűjtöm majd a másik blogról azt is, de most egy olyat mutatok, ami még sehol nem szerepelt. Igaz, nem is a legcsinosabb darab (egyszerűen megrajzoltam a pályát egy kiürült gabonapelyhes dobozra), mégis nagyon szeretjük. Családi társas a neve, a játék pedig a következő: mindenkinek van egy bábuja (nagyon csinos fa bábukat lehet kapni a Fakopáncsban, mi azt használjuk), amivel annyit lép, amennyit dob. Nem bonyolult :) Vannak viszont a szivecskés mezők, aki oda lép, húz egy lapot és megpróbál válaszolni az azon feltett kérdésre (többnyire sikerül is neki több-kevesebb segítséggel :)). Ha jó a válasz, 1-et előre, ha rossz, 1-et hátra lép. Az nyer, aki először ér célba.
 
 
Érdekessé a dolog persze a feltett kérdésektől lesz: ezek mind az egyes családtagok külső-belső tulajdonságaira, kapcsolataira (ki kinek a kije), preferenciáira (ki mit szeret), szokásaira stb. vonatkoznak. Plusz néhány általános szokásokra (kézfogás, koccintás stb.). Egyszer már bővítettük is a készletet, mert első körben az egyszerűbb kérdésekkel kezdtük. Van még a dologban annyi differenciálás, hogy egyes kérdéseket *-gal megjelöltünk, ezek nehéznek minősülnek, vagyis ha Jákob húz ilyet, kap helyette másikat.
 

2013. május 19., vasárnap

Segédeszközeink 2.

Egy régi bejegyzés folytatásaként megmutatom, milyen eszközöket használunk most.

Van nekünk egy ilyen falunk, ahol sok-sok hasznos információ található.
Balra fönt a segélyhívó telefonszám van, amit ha leveszünk, a hátuljára fel van írva, mit kell mondani a telefonba, miután felvették. Ezt Áronnak készítettük vész esetére (egyedül még nyilván nincs itthon, de előfordulhat, hogy a vele lévő felnőttet éri baleset, rosszul lesz stb.).
Alatta Áron naptára, erről korábban volt már szó. Ugyanúgy használja, mint mi tennénk, azzal a különbséggel, hogy egy piros pötty (igazából egy blue-tack-kel rögzített hűtőmágnas) jelöli, épp melyik napnál tartunk. És többnyire én írom bele az eseményeket.

Jákob hetirendje csak formailag alakult át a korábbiakhoz képest. Ebben az állandó (főleg óvodai) programokat jelöljük, és Áronhoz hasonlóan ő is egy koronggal jelöli, hol vagyunk. (Ez a hetirend úgy készült, hogy egy kartonra felragasztottam a színes papírdarabokat, melyek a napokat jelölik, rá is írtam a napok nevét, valamint felülre kivágott betűkből, hogy "hetirend". Aztán az egészet bevontam öntapadós fóliával, majd blue tack-kel rögzítettem a falra. A kis kártyák laminálva vannak, részben fényképesek, részben rajzosak.) 


Áron most épp egy elég hagyományos szöveges napirendet használ, ahol a kis szövegcsíkok szintén laminálva vannak. A részletességén még variálunk, most épp készültek olyan
lapok, ahol pl. a reggeli, fogmosás, öltözés együtt szerepel.

Korábban egy ilyen kézzel írott variációt is kipróbáltunk abban a reményben, hogy kevesebb energia, de egyáltaláán nem. És variálni, változtatni is nehezebb rajta. A füzet egyébként ugyanígy a falra volt fellógatva.
Aztán van még itt évkör is. Ez néhány hónapja készült, amikor Jákobék az oviban is az évszakokkal foglalkoztak, és már nagyon sok mindent tudott, de valahogy úgy éreztem, hogy mégsem áll össze a fejében a körforgás, az évszakok és a hónapok egymásutánisága. A képen is látható, hogy a hónapokat a nevükkel, az évszakokat viszont színekkel is jelöltem. Ezen kívül szerepelnek még rajta a főbb nemzeti, családi stb. ünnepek és természetei jelenségek (visszajönnek a madarak, lehullanak a levelek stb.) is. Egy körbeforgatható nyíl mutatja, hol tartunk épp (ezt jancsiszöggel rögzítettem). Nem vagyok vele túl elégedett, mert messziről nem látszik jól, lehet, hogy egyszer lesz egy szebb. De tény, hogy mikor Jákob meglátta és néhányszor körbeforgatva a nyilat elmondtuk, mi mi után következik, szemmel látható volt, hogy a dolog elérte célját :)


Eddigi tapasztalatunk azt mutatja, hogy a folyamatábrákat előbb-utóbb elkerülhetetlenül fölül kell vizsgálni, hogy megfeleljenek az aktuális igényeknek.
Ez történt a fogmosás folyamatábrával is. Áron már jó ideje használta, Jákobnak viszont egyelőre mi mossuk a fogát, így nem tartottam fontosnak, hogy rá szabjuk. Fellépett azonban az a probléma, hogy sehogy sem akarta engedni, hogy a fogkefét betegyük a szájába. Minden alkalommal hosszas alkudozás, néha harc volt, hogy nekiálljunk a fogmosásnak. Aztán onnan már ment minden simán. Kínlódtunk egy darabig, kipróbáltunk ezt-azt, de végül a folyamatábra átalakítása lett a megoldás: bekerült egy első kép, mely szerint "fogkefe a számba". Hihetetlen, de igaz, a dolog működött, onnantól hagyta :)
Még egy változást bevezettünk: egy 30 másodperces homokórát is bevontunk a "játékba", látszik is a kép alján. Ez Áronnak is segít, hogy egy-egy fázis megfelelő ideig tartson, Jákobot pedig kicsit lefoglalja, hogy mi addig nyugodtan moshassuk a fogát. Talán hamarosan már egyedül is megy majd :)

A korábban használt csak szöveges fürdésrendből is készült egy rajzos válozat Jákob kedvéért. Ez néhány hete van kitéve a kád mellé (egyszer változtattam is rajta), Jákob pedig nagyon motivált, és szinte teljesen egyedül fürdik a segítségével. (Vagyis egyedül, de a minőség hagy némi kívánnivalót maga után, úh. kicsit be szoktunk segíteni.) Nem tudom, mennyire látszik, de szerepelnek a testrészek, és az is, mikor kell tusfürdőt nyomni, kezét bevizezni, ill. lemosni magát.


Az öltözésrend is tipikusan egy változó valami, most is készülök már a nyári válozatra, de egyelőre ez van. Jákob mostanában nagyon igyekszik önálló lenni, amit szeretnénk kihasználni, itt viszont jó időbe telt, mire rájöttünk, hogy kell neki egy pötty, amit rakosgathat ahhoz, hogy tényleg önállóan tudja követni a folymatot. Így viszont ki is választja a következő ruhadarabot, csak abban kell segíteni, hogy megfelelő helyen bújjon be a pulcsiba, elöl legyen a ruha eleje, a zokni sarka a sarkára kerüljön stb. A kék pötty csak a fotó kedvéért került oldalra, egyébként nap közben a napocskán, éjszakaka pedig a hátoldalon lévő esti öltözésrenden, a holdacskán szokott várakozni.



Jóval korábban készült ez a játékválasztó. Nem egy szabályos forma, sőt változtatni sem lehet rajta a képeket, de nekünk nagyon bevált. Jákobbal előfordul, hogy nem találja a helyét, vagy napokig ugyanazzal az egy játékkal játsszik, ilyenkor segítenek megint a képek. A lap egyik oldalára olyan játékok képei kerültek, melyekkel egyedül is tud játszani, a másik oldalon felnőtt segítséget igénylő játékok találhatóak. Mikor épp tanácstalankodik, gyorsan előkapjuk, és többnyire működik is.


Ez pedig egy szabályos forma, amit a munkahelyemre készítettem egy bölcsis kisgyereknek. Azért kerek, hogy ne sugalljon sorrendet. Az alap itt külön van laminálva, a kis képek pedig cserélhetőek rajta. Lehet úgy is használni, hogy ha a játékidőben valamelyikkel már játszott, akkor azt lefordítjuk, és legközelebb már mást kell választania.


Utolsónak egy humoros vizuális megsegítés a WC-ben, ami szerintem bármelyik fiús családban jól jöhet. ;)

Színek - amit mások tudnak

Egy nagyszerű házilag kivitelezhető színtanulós, válogatós ötlet innen.
Egyik plusz előnye a dolognak, hogy a finommanipulációt is fejleszti, ha csipesszel pakoljuk, akkor főleg. (Hasonló csipeszes játékot én is szoktam játszani a bölcssekkel és nekik még egyáltalán nem könnyű egy csipeszt összenyomni és megtartani!) A másik előny, hogy a popm-pomokkal való játék a tapintást, érzékelést is fejleszti. A játék hátránya (bár ebben is rejlik fejlesztési lehetőség :)), hogy a kisebb pom-pomok a nagyobb csövön is leengedhetőek, vagyis nem csak egy jó megoldás van (autizmusban azért általában törekszünk erre).
 


Egy másik változatát megtaláltam itt.

How to teach colours to toddlers and kids?
 
Itt meg ilyen:
 
 
 
És ha már csipesz meg színek, egy montessori ötlet innen. Hasonló otthon is készíthető kis fantáziával.
 


Egy másfajta válogatás színesre festett hungarocell téglákkal innen:

Learning Tray - Matching Colours
 
Ha van sok különböző színű figuránk, azzal is játszhatunk. (Ötlet innen.)
 
playing fish 2

2013. május 16., csütörtök

Néhány színtanulós (tanítós) ötlet

Amikor a színeket szeretnénk megtanítani egy kisgyereknek, legtöbbször elég, ha a körülötte lévő tárgyakra rámutatva sokszor elmondjuk, hogy "ez piros", "ez kék" stb. Néha azonban ez kevésnek bizonyul, olyankor jönnek a következő játékok.
1. Első lépés, hogy a gyerek egyeztetni tudja a színeket. Kirakunk ugyanolyan valamikből azonos színű párokat és megkérjük, hogy párosítson. (Ha felmerül a színtévesztés gyanúja, akkor meg lehet próbálni 2-2 fehér, fekete és szürke kört festeni kártyákra és ezeket párosítani, így kiderülhet, hogy a feladatot érti-e. ) Egy ilyen saját készítésű játék látható itt, de először persze nem ilyen sok párral illik kezdeni:
 
 
Feladat lehet az is, hogy a piros valamiket a piros, a kék valamiket a kék tálba tegye, vagyis válogasson. Otthon simán megteszi ehhez két műanyag tálka, de én most mutatok egy korábban már szerepelt válógatáshoz való eszközt - itt már három rekesszel:
 
 
Aztán jönnek sorban az egyeztetős játékok, amikor az azonos színűeket kell így-úgy megtalálni. Eszköz választásban, készítésben csak a fantázia szab határt.
Itt csipeszeket kell egy azonos színűre festett kör megfelelő cikkeire illeszteni (hagyományos csipesszel jobban működik, csak azt a bölcsisek még nem tudják összenyomni):
 
 
Jégkrémet is készíthetünk a nagy nyári melegben, ez szerepjátszáshoz is jól jön. Az "ehető" része itt filcből készült, de lehet papír, vagy dekorgumi is, a pálcika meg valódi, viszont szerepelnek rajta a színek a párosításhoz.
 
 
A pálcika másik felén felirat van a már olvasni tudóknak, vagy tanulóknak.
 
 
Mi anno tartót is készítettünk neki, nagyon jól bírta a strapát.
 
 
Egy másik bölcsis játék amivel már nem csak az egyeztetést, hanem a színek név szerinti felismerését is tanuljuk: Amikor a gyerek egyedül kirakja a nagyobb lapra a kis elemeket (a sok fehér pötty blue tack, hogy ne csússzanak el a lapok), mindig mondom a színek nevét, aztán kirakás után egyenként visszakérem és elrakom őket: "Most kérem a zöldet!" stb.
 
 
 
Hasonlóan szoktunk játszani ezzel a párosítós játékkal is. Ennek az elemei barkácsboltból elhozható festék színkódos csíkokból (mi lehet annak a neve?) lettek kivágva. Nagyobbaknál memoriajátékhoz is alkalmas és könnyen újragyártható.
 
 
Nagyon szeretem a következő (szintén elég egyszerűen elkészíthető játékot): kiválogattam néhány színes kupakot, kerestem hozzájuk ugyanolyan színű paprírt, és abból köröket ragasztottam egy kartoncsíkra. A feladat szerintem elég egyértelmű :)
 
 
 
Aztán a sokféle hagyományos játékkal is lehet színeket egyeztetni: Lego, Tüsi, Babilon építő, fakockák, vagy itt éppen Pötyi:
 
 
 
 
 Természetesen mozgással is össze lehet hozni a színtanulást: "Dobd a piros babzsákot a piros kosárba!", vagy "Lépj a zöld ...-ről a sárga ...-re!"
 
 
Nem pont színtanuláshoz készültek ezek a "joghurt kuglik", de éppenséggel alap színekre is festhetőek.
 
 
És játék közben is és továbbra is mondjuk, mondjuk a színeket! :)