2015. december 13., vasárnap

Időzítők telefonra kisebbeknek

Az történt, hogy lett nekem egy okostelefonom, így aztán egymás után töltöm le az okosabbnál okosabb autizmus-barát alkalmazásokat (is). Így történt, hogy elmélyültem kicsit az (androidos) telefonokon elérhető időzítők világában.

De mire is jó az időzítés és az időzítő? Írtam már erről korábban itt, úgyhogy most legyen csak néhány hétköznapi helyzet példaképp, amikor bevethető autista gyerekeknél (és felnőtteknél):

  • Ha a gyerek nem akar hazaindulni a játszótérről/játszóházból/vendégségből/óvodából, vagy bárhonnan máshonnan.
  • Ha nem akarja befejezni a játékot/számítógépezést, vagy bármi mást, amikor arra kérjük.
  • Ha nem akar kijönni a kádból.
  • Ha végtelenül hosszú ideig tart, mire felöltözik/megírja a házi feladatát/megeszi a vacsoráját, vagy bármi mást.
  • Ha egyre csak azt kérdezgeti, mikor lesz már vacsora/játék/mikor indulunk, vagy más hasonló.
  • Ha nehezen viseli az utazást, mert nem érti, nem érzi, mikor érünk már oda.
  • Ha nehéz a várakozás pl. a sorban a bevásárlásnál.
  • és még ezer más helyzetű
Az offline időzítőket már megmutattam, a telefonra letölthetőkben meg az a csodás, hogy egyrészt kéznél vannak, másrészt a legtöbb gyereknek nagyon motiválóak. Az, hogy mikor mit használunk, nagyban függ a gyerektől (pl. ha semmi másra nem tud figyelni, ha előkerül egy telefon, akkor nem biztos, hogy minden hylezetben ez a jó eszköz neki), a megértési szintjétől (csak tárgyakat ért pl.), a mérni, jelezni kívánt idő hosszától (máshogy érdemes láthatóvá tenni 2 perc várakozást és 45 perc tanulási időt), ill. a pontosan mérhetőségétől (azt pl. hogy az orvosnál meddig kell még várni, biztosan nem tudjuk másodpercre pontosan megjósolni, de azt, hogy mikor indul a kedvenc TV műsor, azt igen), a helytől (zavar-e pl. mást az óra csörgése) stb.

Szóval a telefonos alkalmazások. Ingyeneseket mutatok:

Kids timer
Pont olyan, mint a csillagászati áron kapható time timer időzítő. Az ingyenes telefonos válozaton (van fizetős is, nem tudom, miben tudhat többet) egy kör 12 percet, vagy 1 órát mutat, ezen belül a színes (piros, vagy kék) sáv jelzi, mennyi idő van még hátra (sőt egy a háttértől kicsit eltérő színű fehér sáv azt is jelzi, honnan indultunk). Percenként állítható 1-60 percig. Megállítható és újraindítható, a végén pedig diszkrét a csörgés.

Visual Time Timer
Nagyon jó képi megjelenítésű allkalmazás, négy kör, amelyek az ingyenes válozatban 5-5, vagy 4-4 percet jeleznek (nem tudja valaki, a fizetős változatban lehet-e 1-1 percre beállítani?). Így 5-10-15-20 percre lehet beállítani az órát, de az idő múlását percenként jelzi a körök alatti sáv.


Kids Coundown Timer
Nagyon klassz, nagyon látványos megjelenítésű alkalmazás ez is, ahol egy pötty 10 másodpercet jelöl, egy sor pötty pedig egy perc. 30 másodpercenként lehet beállatani az időt, vagyis fél perctől 10 percig. A pöttyök folyamatosan fogynak, a már elmúlt időket x jelzi, az idő lejátával pedig telefonos hangjelzést hallunk.



Cildrens countdown
Kis egyzsrű, képes időmérő, a végén mindig más hangjelzéssel (a kacsa hápog, a hal bugyborékol stb.), folyamatos ketyegéssel
Elsősorban kicsi gyerekeknek lehet érdekes, és olyan helyzetekben használnám, amikor nem gond, hogy közben a gyerek nem tud másra figyelni (pl. várakozásnál), ugyanis a folyamatos ketyegés és a fokozatosan előtűnő (mindig más) kép mellett nem nagyon lehet.
Képtalálat a következőre: „kids timer app”

Nagyon szeretnék még egy olyat, amin 2-3-4 perc is látványosan jelezhető, és közben az egyes percek végét is valami kisebb hang jelzi. Tud valaki ajánlani?

2015. december 5., szombat

Szenzoros apróságok kissebbeknek és nagyobbaknak

A látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés, saját test- és egyensúlyérzékelés mind-mind fontos csatornái a tanulásnak. Jöjjön most néhány ezt célzó kisebb játék:

Lépcsőnjáró, vagy bolond rugó
Képkészítő szögekkel, 3D szögek, vagy tűkép
BAR33007_1
Vibráló játék
Szenzoros rágóka

Világító (sípoló) labdák


Tüskés labda, henger, karika stb.

Inverz homokóra


Éjjeli fény

Prizma és kaleidoszkóp

Esőbot

LED-es varázspálca

Melegíthető (mikrózható) plüss állat


llatos filctoll


Zselés golyó (biogolyó, biogél, biozselé, hidrozselé...)

)


Tüskés ülő (fekvő) párna

Felfújható henger


Fej masszírozó
Üveggolyó


Babzsákok és hasonlók

Lávalámpa
Optikai szálas lámpa

Világító karkötő

Peonza

Intelligens gyurma (van belőle foszforeszkáló meg mágneses meg elektromos, és egyszerre törik, nyúlik, pattan...)
Kinetikus homok

Nyúlós ragacs, nyálka

Mágikus kukac

Mágneses golyók

2015. november 29., vasárnap

Társasjátékot karácsonyra!

Régebben a blogon több olyan társasjátékot is mutattam, amit én készítettem (most a legjobbakat épp nem találtam meg, lehet, hogy majd újra felrakom őket, de íme néhány itt, itt  és itt), de most bolti játékokról lesz szó - a közelgő ünnepre való tekintettel.

Mi nagyon szeretünk társasjátékozni négyesben, úgyhogy minden évben kerül a fa alá legalább egy játék. Idén ezt szeretnénk megvenni, mert a játék alapjául szolgáló könyv nagy családi kedvenc. Remélem, a játék is élvezthető!
A kisebbeknek (óvodásoknak, elsősöknek) szóló kategóriából a Traff Park Társasjáték. Ezt is egy számítógépes játék miatt kapták a fiúk a nagyszülőktől. Egyszerű lépkedős játék, ahol saját döntés, hogy merre megyünk, de érinteni kell 4 megadott pontot, miközben szerencsekártyák is segítik, vagy hátráltatják az előrejutást. Némi rugalmas gondolkodás nem árt hozzá, de ilyen céllal fejlesztő játékként is felfogható.

A Scrabble junior változatát azért szeretjük, mert a még olvasni alig tudó gyereknek is jó a tábla  egyik fele az előírt szavakkal, a másik viszont már majdnem a felnőtt játék.


Egy nagyon izgalmas, itthon talán kevésbé népszerű, pedig szép és izgalmas játék a Ticket to Ride. Több része van, mi az európai alapjátékot ismerjük. Két évvel ezelőtt azért esett erre a választásunk, mert abban bíztünk, hogy az egyik gyereket (akkor 6 éves) a vasútvonalak építése, míg a másikat (akkor 7,5 éves) a stratégia  érdekli majd, és nem is csalódtunk. Nagyon sokat játszottunk vele, gyakorlatilag megunhatatlan.

Itthon is méltán népszerű játék a Catan telepesei, ez mostanában kerül elő többször. Az egymással való cserélgetés, egymásra és több minden másra is figyelés némi fejlesztő hatással is bír, bár ha a család egy-egy tagja ebben gyengébb, a játék úgy is élvezetes :) Sokféle kiegészítő kapható hozzá, úgyhogy évekig élvezhető. (Mi a gyerekek születése előtt felnőtt társaságban is sokat játszottunk.) Két személyes kártyajáték verziója is megvan, néha ez is előkerül.
Szintén élvezetes felnőttként (és akár kettesben is) a Keltis, a kövek útja. Ez is egy igényes kivitelezésű és ötletes játék. Itt kevésbé kell egymásra figyelni (persze akadályozni lehet a másik pontszerzését), de ettől még élvezetes, bár nálunk nagy családi kedvenccé nem vált.

Tavaly karácsonyra kaptuk a Dixit nevű díjnyertes játékot (ennek is többféle változata, kiegészítői kaphatóak). Ez felnőtt társaságban remek szórakozás, gyerekek közül inkább csak azoknak az igazi, akiknek nem okoz gondot mások gondolatainak, logikájának megértése, átélése (vagyis autizmusan érintetteknek kevésbé). Ettől még játszunk néha ilyet is a fiúkkal, és szeretik is, de ez szerintem inkább annak tudható be, hogy a társasjátékozásban amúgy sok pozitív tapasztalatot szereztek már.

A kisebb játékok közül nekünk a SET az egyik nagy kedvenc, ahol összeillő mintázatokat kell keresni, de hasonló a Swish is, amit a barátainknál szoktunk játszani (gyönyörű átlátszó lapjai vannak).
A Hully Gully Junior a reakcióidőt fejleszti (vidám és szomorú arcokkal), a Tic-Tac bummal pedig a nyelvi képességek fejleszthetőek, mert képek segítségével kell azonos témához tartozó szavakat gyűjteni, ráadásul gyorsan (nálunk ez a bizonytalan idő tényező, amit a bomba robbanása jelez, nagyon nem jött be, alig lehetett a játékot magát visszacsalogatni a "köztudatba").


Rengetek kisebb-nagyobb, régi és új játék lapul még nálunk a szekrényben, most csak azokat mutattam meg, amik leggyakrabban kerülnek elő nálunk. Jó jétékot mindenkinek!

2015. november 23., hétfő

Otthontanulók lettünk egy hétre és imádtuk

Aki így, vagy úgy érintett a témában, az bizonyára tudja, hogy egy autista gyereknek nem mindig könnyű az iskola, sőt! Nincs ez másképp nálunk se, ezért épp kapóra jött, hogy a fiam kicsit benáthásodott, így otthon tudtunk maradni egy hétig. Nem volt nagyon beteg, épp csak annyira, hogy kellett a napi sok orrfújás, orrspré, köhögés elleni szer és egyebek, de ezek mellett szinte bármit tudtunk csinálni. Régóta foglalkoztat a gondolat, milyen lenne itthon tanulni, hát most kipróbáltuk.

Úgy csináltuk, hogy a délelőttöt szabályos órákra és szünetekre osztottuk, ehhez órarendet készítettünk, amit együtt átbeszéltük. Azt is előre tisztáztuk, melyik szünetben mit kell, vagy lehet csinálni, beleértve a "gyógyszerelést", a házimunkát, az ivást (nálunk ez kicsit problémás) és a játékot is. Amivel végeztünk, azt (nagy boldogan) kipipáltuk. E mellett természetesen a szokásos képes napirendet is használtuk.

 


Az iskolai 45 percekkel ellentétben mi többnyire 30 perces órákat tartottunk (volt 20 és 40 perces is, a fiam teherbírásától, tananyag mennyiségtől stb. függően), ezt időzítővel jeleztük, mint ahogy a szüneteket is (vagyis volt csengetés :)).


A tantárgyakhoz szorosan kapcsolódó beosztásokon kívül más vizuális segtségek is készülek bőven: listát írtunk, milyen házimunkákat kell megcsinálnunk aznap (és ezért mennyi gyűjthető pont jár, ld itt), ill. arról is, milyen feladatok lesznek a "tesi órán" (10 kör futás, 20 kosárra dobás stb.).

És hogy miért jó otthon tanulni?

  • Mert ez a 30 perc jóval hatékonyabb, mint az iskolai 45 (nincs jelentés, felszólítás, fegyelmezés stb, folyamtos munka van). Vagyis annak ellenére, hogy a napi 5 órával délig simán végeztünk (pedig volt tesó iskolába szállítás, vásárlás, főzés, házimunka), és még így is többet tanultunk, mintha iskolában lett volna (praktikusan iskolán kívüli tananyagokat, hangszer gyakorlást is beiktattunk).
  • Mert mindennel olyan tempóban haladtunk, ahogy épp kellett, és olyan eszközöket használtunk, amit csak akartunk (pl. gyufát, vagy épp számítógépet :)).
  • Mert bármikor felpattanhattunk, hogy valamit kipróbáljunk a valóságban, (pl. hogy az olaj hogyan terül el az élővizek felszínén).
  • Mert az órákra akár a kamion, akár a labda "jöhetett".
  • Mert nem csak a rajz órába fért bele az olló, a kés, vagy a ragasztó használata, így jól kihasználtuk a spontán tanulási helyzeteket.
  • Mert jutott idő a beszélgetésre (egy csomó mindent mesélt az iskoláról, ami egyébként nem egyszerű), mert megtudtam, mi megy nehezen a gyerekemnek, és mi könnyű (ez ugye szintén nem szokott kiderülni), és lett egy csomó közös élményünk.
  • Mert így belefér a napba, hogy együtt készítsük az ebédet (praktikusan olyat, amit jó eséllyel meg is eszik, mégis egészséges, a suliban mostanában sokszor csak kiflit eszik), együtt menjünk vásárolni, vagy épp kerékpározzunk testnevelés óra címszó alatt.
  • Mert így a szüneteket sikerült értelmesen, tartalmasan, nem a padban ülve, vagy téblábolva tölteni: sokat trambulinozott, ugróiskolázott, és a mozgás nagyon jót tett, de a játékválasztó segítségével több olyan játék is előkerült, ami amúgy rég nem.
  • Mert így a szünet épp olyan hosszú volt, ahogy nekünk kényelmes volt, ha előbb elunta, nekiültünk a következő órának, ha nekem akadt valami extra dolgom, vagy ő mélyedt nagyon bele valamibe, meg tudtuk beszélni, és átállítottuk az órát.
  • Mert ugyan a saját feladataimmal nem haladtam nagyokat, de egy-egy teregetés, vagy hajmosás nekem is belefért a délelőttbe.
  • És végül, de nem uolsó sorban (inkább első, csak ide vannak képeim :)) a tanuláshoz csak kisebb részben használtuk a tankönyveket, a legtöbb dolgot igyekeztünk kirakni, "eljátszani",kipróbálni.
Pl: Itt épp a tízesátlépéses összeadást gyakoroltuk gyufákkal - így könnyebb a csoportosítás.



A nyelvtanórán a toldalékolt szavakat szétvágtuk, kérdések segítségével mondatokat alkottunk belőlük.


A környezetismeret órán így csoportosítottunk egy nagy csomó állatos kártyát először házi- sé vadállatokra, utána emlősökre, madarakra, halakra és rovarokra.



És azért így a nagy örülés végén azt is elárulom, miért nem kezdünk jövő héttől máris hivatalos itthontanulásba (mármint az anygai természetű érveken túl, ami szintén nem elhanyagolható szempont :) Egyrészt nagyon idealista módon még  meg vagyok róla győződve, hogy iskolába nem a tananyag elsajátítása miatt érdemes járni (tanulni később is, bármikor és bármit lehet, ha az ember akarja, és nem kell hozzá iskola sem), hanem a társakkal való együttlét, a szociális kompetenciák, a társakhoz, osztályhelyzethez kötött képességek fejlesztése miatt. Másrészt én magam nem érzem alkalmasnak magamat a feladatra, azt hiszem, hamar egymás idegeire mennénk a gyerekeimmel, és erre nem nagyon tudom a megoldást. Mint ahogy az is fontos, hogy a saját gyerekeim nevelgetése a saját házunkban reggeltől estig - bármilyen szép feladata is - nem elégítene ki szakmailag. :)

Azért nagyon sajnálom, hogy a gyerekek életéből ez a fajta otthontanulás kimarad, hiszen ezzel is legalább annyit vesztenek, mintha az iskolát hagynák ki. Viszont megerősödtem abban, hogy nekünk évi néhány alkalommal sort kell kerítenünk egy-egy ilyen hétre - ezentúl már tudatosabban tervezve.

2015. november 19., csütörtök

Színes pálcikás struktúrált feladat

Nem sokat magyarázom, magáért beszél :)
A gyönyörű színes pálcikákat (különben spatulák) a kolléganőmtől kaptam, nagyon köszönöm, Niki!




Na jó, hátha fontosak valakinek a technikai paraéterek:
A dobozt eredetileg le akartam festeni, de aztán olyan gusztán mutattak a csíkok, hogy inkább ahhoz igazítottam az elrendezést.
A spatuláknak való lyukakat sniccerrel vágtam.
A jobb oldalon egy vitaminos doboz van forró ragasztóval beragasztva. Mivel nem volt elég magas, hogy leérjen a doboz aljáig, alá kellett támasztanom, hogy bírja a strapát parafadugót vágtam méretere és rögzítettem (szintén forró ragasztóval) a doboz belsejéhez.

A játékkal két irányban is lehet játszani: kiszedegetni a résekből és a dobozba tenni, vagy épp a dobozból dugdosni (akár szín szerint) a résekbe. Szeretik a gyerekek.